2012. április 20., péntek

Menyasszonyfrász - 3. rész

És akkor következzen előreláthatóan az utolsó esküvőszervezéssel kapcsolatos rémálom-beszámoló (az előzményekről itt és itt) mégpedig a menyasszonyi ruha beszerzési projekt. A kedvencem az egész diliházból. :)

Elég határozott elképzelésekkel vágtam neki a témának, mondván, ó, én tudom, mit akarok. Természetesen semmi habos-babos-abroncsos tündérkirálykisasszonyos ruhát. Félreértés megintcsak ne essék. Gyönyörűek. De tényleg, az igényesebbik fajtából vannak meseszépek. És pont nekem ne tetszenének, aki a Sissi filmek bűvkörében nőtt fel? Szóval, szépek. De (ismételten "de"), nem nekem.
Ennek több oka is van, a legelején még nem is tudtam mindegyikről. De amikor nekiindultam, ezek jártak a fejemben:
1. szeretnék levegőt kapni a ruhámban - ez tapasztalataim szerint luxusnak számít...
2. szeretnék leülni benne - micsoda elvárások, nem? :)
3. nem szeretném, ha két másik ember kellene ahhoz, hogy elmenjek a mosdóba - no comment. :)
4. egy ilyen ruhában csak egy lennék az összes többi menyasszony közül: szép, de csak egy menyasszony. nincs benne az én személyiségem. - ez a legnehezebb, elismerem. :)
És ez utóbbi nekem igenis nagyon fontos. Ráadásul nem is érezném jól magam egy ilyen abroncsos jellegű ruhában Uramparancsolóm mellett, hisz nem illik hozzánk, és az esküvőnkhöz sem.

Szóval, abroncsos ruha kilőve. Menjünk ruhát nézni! Habár elhatározásom az volt, hogy varratom, és szilárd elképzelés alapján tudtam a fazont is, azért gondoltam, egyszer van lehetőségem menyasszonyi ruhákat próbálni, hát hajrá, nem kéne kihagyni. Meg különben is, meg kéne nézni, hogy az a típus, fazon, amit szeretnék, jól állna-e nekem.

Hát elindultunk ruhát nézni, hol máshol, mint végig Pesten a körúton, elvégre tömve van esküvői ruhaszalonokkal.

Előrebocsátanám, sosem gondoltam, hogy egy esküvői ruhapróba olyan, mint az amerikai filmekben: körberajongás, szebbnél-szebb ruhák, pezsgő, gyönyörű szalonok, miegymás. Ennyire nem vagyok naiv. De azért a valóság még így is mellbe vágott.

Kezdjük csak a ruhapróba alappilléreivel, hiszen ehhez nem kell sok, csak két tényező: a ruha és az eladó. A kettőt nehéz különválasztani, elmagyarázom, miért. Kezdjük a ruhakérdéssel. Mivel én magam is szabogatok, varrogatok, azért némiképp értek az anyagokhoz, ha nagyon nem is. A kölcsönzői ruhák készítésekor az elsődleges szempont a praktikum, azaz: moshatóság, strapabíróság. Finom anyagokkal nem dolgozhatnak (pl.: finom csipke), mert az sérülékeny, könnyen szakad. A ruhák alapanyaga pedig mosható kell, hogy legyen. Ami a megvalósításban annyit jelent, hogy némelyik anyagnak olyan hatása van, mintha viaszosvászonból lenne. De komolyan. Rémisztő. És ebben töltsek el 12 órát? Kizárt. A díszítések az én szememben pedig fertelmesek. Távolról még elmegy, szépen csillog, stb., (bár én csillogni nem akarok), de olyan igénytelen alapanyagokkal és kiképzéssel, hogy ijesztő. Persze, ez mind mosható. Igazából mosógépben, mert nehogy azt higgyük, hogy amiért elkérnek tőlünk plusz összeget, hogy mosatás, azt kézzel végzik vagy bármi ilyesmi. Fenéket. Bevágják a gépbe és csókolom! Szóval, rémisztőek.
És ott kezdődik, hogy mondom az eladónak, alapvetően NEM abroncsosat akarok. Itt már elfüstölnek. Úgy néznek rám, mint a véres rongyra, hogy mit képzelek én, az esküvői ruha az abroncsos. Amikor meg közlöm, hogy ne legyen agyondíszítve, na akkor meg végleg végem, elvágtam magam náluk örökre. A legjobb, mikor megpróbálnak meggyőzni, hogy hülye vagyok. Mert megpróbálnak. És azt nem akarják megérteni, hogy nem önmagában a díszítéssel van bajom, hanem azzal, hogy nincs bennük semmi finomság. Én pedig pici lány vagyok, hozzám nem illenek a durva dolgok.
Ja a másik, a méret. Esküvői ruha tekintetében a 34-es a méretem. A kedvencem, mikor 38-as ruhát akarnak rámtukmálni. Hátul befog belőle kb 20 centit, és közli, hogy ne aggódjak, majd oldalt beveszik. Ja, de attól még az anyag benne marad, ember! És mivel ezek soksok réteg vastag textilből állnak, körkerületben biztos dob rajtam egy keveset. Cserébe elfűzhetnek úgy, hogy levegőt sem kapok. De, kérdem én, miért, hisz vékony vagyok, nem kell engem elfűzni!
A másik kedvencem, a mellbőség kérdése. Ez utóbbiban nem vagyok épp eleresztve. A 38-as ruha mellrészébe kb a fejem belefér. Erre mit mond az eladó? Semmi gond, majd kitömjük!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Kit akarok én becsapni? Most komolyan! Mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok egy Pamela Anderson. Az esküvőre meg hirtelen nézzek ki úgy, mint akinek mellplasztikát csináltak? Vicc. Arról nem is beszélve, hogy a nagyobb méretű ruhák magasabb nőkre készültek, tehát a teteje kb 5 centivel feljebb van, mint kellene és olyan hülyén nézek ki benne, hogy csak na. De az eladó hajtogatja, hogy jaj de szép. Persze... Mi mást mondhatna? Inkább szerezzen be kisebb méretű ruhát. Ami nem viaszosvászonból készül.
De a legsokkolóbb számomra tényleg az volt az egészben, hogy szó szerint gyakorlatilag kinéznek a boltból, ha közlöm, ne abroncsos legyen és ne túldíszített. Hahó, nem én vagyok a vásárló???

Persze, értem én őket is. Ők kölcsönöznek. Más fazonú ruhát nehéz mindenkire átalakítani, az abroncsosok ilyen szempontból praktikusak. És mindenkinek jól állnak, hisz mellet kitömünk, derekat elfűzünk, és kész is a hercegnő. :) Persze sarkítok. És voltak helyek, ahol az eladók is kedvesek, a ruhák is szépek. De ők vannak kisebbségben sajnos. Azt meg el kell ismernem, hogy ha nem abroncsosat akarok, akkor nem ilyen szalonokba kell bemenni, hisz ők erre álltak rá. Persze, hogy fennakadnak, ha azt mondom, nem ilyet akarok. De azért mégiscsak... Nem én vagyok a vásárló?

A rekord szerintem akkor is az a szalon volt, ahol közölték, hogy 2000 Ft a ruhapróba! Ez volt a mélypont.

Az elején szilárd elképzelésekkel indultam neki a ruhaválasztásnak - természetesen teljesen más ruhám lesz végül, de ezen szerintem a legtöbb menyasszony átment. :) Azért nem a hercegnősdi lett, és díszítve sincs a ruha, tehát azért az elveimhez hű maradtam, csak a fazon lett picit klasszikusabb.

És hogy hol szereztem be végül? Made in China. De ténylet. Neten megrendeltem, megjött, szép, gyönyörű, jó döntés volt. :) Természetesen nevetséges összegért. :) Bevállaltam, ahogy mondani szokás és megérte. Olyan, amilyet szerettem volna. :) Remélem, Uramparancsolómnak is tetszik majd. :) Szóval, ajánlom mindenkinek ezt a menyasszonyi ruha beszerezési utat. :)
Sajnos a menyecskeruhával kapcsolatban nem voltam ilyen okos, és azt nem netről rendeltem, most meg szenvedek, hogy rendelni nincs idő, mert mindjár itt az esküvő, a boltokban meg nem találok olyat, ami tetszene... :) Sebaj, majd megoldódik ez is valahogy. :)


De hogy a recept sem maradjon el, jöjjön egy mennyei habkönnyű túrótorta. Pontosan ezt az állagot akartam kikísérletezni, amit végül sikerült. Nem kocsonyásodott be túlságosan a zselatintól, ellenben elég szilárd volt a szeleteléshez, és a formatartáshoz, enni meg egyszerűen habkönnyű, szerintem nincs rá más szó. Vendégségbe készült a torta, és mondhatom, sok nem maradt, úgyhogy bátran állíthatom, sikere volt. :)
A fotózáshoz nem volt időm/energiám, de itt most nem is ezen van a hangsúly. A piskótából amúgy elég lenne vékonyabb is, úgyhogy akár elég egy 2 tojásosat is sütni hozzá.

Habkönnyű epres túrótorta


Hozzávalók 16 szelethez, egy 22 cm-es tortaformához:
Tésztához:
- 3 tojás
- 6 dkg nyírfaporcukor
- 3 dkg fehér tönkölyliszt
- 3 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 1 kávéskanál sütőpor
- 1 evőkanál olaj

Krémhez:
- 50 dkg túró
- 35 dkg eper
- 3 dl tejszín
- 1 tasak habfixáló
- 2 dl tejföl
- 7 dkg nyírfaporcukor
- 1 dl tej
- 2 evőkanál zselatinpor
- 2 citrom reszelt héja
- eper a tetejére a díszítéshez (kb. 50-60 dkg)

A piskótához egy tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, a sütőt előmelegítjük 160 fokra (légkeverésesnél). A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd hozzáadjuk a cukor felét és egy csipet sót. A tojások másik felét kifehéredésig habosítjuk a cukor másik felével (jó sokáig, kb. 5 percig), majd belekeverjük az olívaolajat. Beleforgatjuk a fehérje habot, majd adagonként hozzászitáljuk a sütőporral elkevert lisztet. A tortaformába simítjuk a tésztát, és kb 25 perc alatt megsütjük, amíg a teteje szépen aranybarnára sül. A piskótát hagyjuk kihűlni, majd visszatesszük a tortaformába.
A túrót szitán áttörjük, elkeverjük a tejföllel, a porcukorral, citromhéjjal. Az epret turmixoljuk és azt is a túróhoz keverjük. A tejszínt a habfixálóval felverjük  (fontos, hogy a tejszínt csak akkor tudjuk szépen felverni, ha előtte hidegre hűtöttük, így érdemes egy nappal előtte betenni a hűtőbe). A zseltaint elkeverjük a tejben, majd langyosra melegítjük a mikróban (vigyázzuk, ne forraljuk fel a tejet), ha feloldódott, azt is belekeverjük a túróba. Az egész masszát a tésztára öntjük, elsimítjuk a tetejét és fél napra/éjszakára a hűtőbe tesszük. Tálalás előtt félbe vágott eprekkel díszíthetjük a tetejét.

CH tartalom: 16 g CH/fő
Kalóriatartalom: 186 kcal/fő

<

2012. április 18., szerda

Amit egyszer megszoktunk...

Tegnap délután úgy gondoltam, meglepem Uramparancsolómat vacsira. Szilveszterkor ugyanis nagykanállal ette a francia salátát, amúgy meg valamiért nem szoktam készíteni. Hát most megcsináltam. Hazajön, fáradtan a munka után, és nem épp a legvidámabb hangulatban. Na, gondoltam, majd most jól megörvendeztetem a vacsival, erre megrökönyödve visszakérdez, mikor előveszem neki a salit és mondom, hogy jó étvágyat: "És mi van hozzá???" Nem is értettem a kérdést. Nálunk ugyanis a franciasaláta kenyérrel vacsoraként funkcionált. Náluk viszont köretként. Puff neki. Ennyit arról, hogy az ember jót akar. :) Állhattam neki még húst sütni. :)
Na ezért nem szoktam olyan dolgokat főzni, amiknek az elkészítési módját, ízét már megszokta gyerekkorában. Azzal úgysem lehet versenyezni.

Legyen inkább valami teljesen más, azzal nem tudok akkora bakot lőni. :)

Wokos kínai keles csirke tésztával


Hozzávalók 4 személyre:
- 40 dkg csirkemellfilé
- 1 fej vöröshagyma
- 1 kaliforniai paprika
- 2 gerezd fokhagyma
- 3 cm gyömbér
- 1/2 kínai kel
- 18 dkg wok tészta (durumlisztes)
- 1/2 kk cayenne-i bors
- 2 ek szójaszósz
- 1 ek halszósz
- 1 tesákanál nyírfacukor

A húst csíkokra vágjuk. A vöröshagymát, a fokhagymát felaprítjuk. A gyömbért lereszeljük. A kaliforniai paprikát és a kínai kelt felcsíkozzuk. A tésztát a leírásnak megfelelően pár perc alatt megfőzzük, leszűrjük, majd félretesszük.
A wokot felhevítjük, és megpirítjuk benne a vöröshagymát, 2 perc után rádobjuk a fokhagymát és a gyömbért, egy percig pirítjuk, majd hozzáadjuk a csirkehúst. Ha átsült, hozzáadjuk a kaliforniai paprikát, pár percig még pirítjuk, majd végül belekerül a kínai kel is. Mikor kicsit összefonnyadt, belekeverjük a tésztát. Összeforgatjuk, ízesítjük a cayenne-i borssal, szójaszósszal, halszósszal és cukorral és kész is.

CH tartalom: 36 g CH/fő
Kalóriatartalom: 336 kcal/fő


2012. április 17., kedd

A hal és én

Legyünk őszinték, a halakkal hadilábon állok. Ennek gyökereit feltehetően ott kell keresni, hogy gyerekkoromban hallal maximum halrudacska, vagy esetleg egy-egy balatoni hekk formájában találkoztam, tekintve, hogy nem övezte túl nagy rajongás nálunk a halakat. Felnőtt fejjel persze elkezdtem már enni, de a készítés, és főleg az előkészítés, na az egy másik műfaj.
Az utóbbi években, ha halat készítettem, akkor mindig filézett halhoz volt szerencsém. Múlt héten viszont kitaláltam, hogy pisztrángot azért csak könnyebben veszek frisset, mint valamilyen tengeri halat, hát azt kéne készíteni. Amolyan egészben sültet.
Szép gondolat, de meg is kell ám valósítani. :) A piacon kaptam is tisztítottat. Biztos, ami biztos, azért az eladónál rákérdeztem, hogyugyebár ezzel már nem kell semmit sem csinálnom. :) Szerencsémre megnyugtató válasz érkezett, mert ismerjük el, egy kezdőnek biztos nem való a halfilézés, pikkelyezés, pucolás meg ki tudja, mi minden még.
Így hát, halacskák be a szatyorba, és hazajöttek velem. Nos, khm... Majd biztos ehhez is hozzáedződöm, de jelenleg még biztosan nem a kedvencem az egész (értsd: fejes-szemes gyönyörűség) hal, ahogy ott néz engem, miközben próbálom azt a nyálkás réteget lemosni róla, meg ahogy tömöm a hasát a fűszerekkel. Biztosan megszokás kérdése ez is. De akkor már inkább a rák és a tápcsatorna... :)

Zöldfűszerekkel töltött pisztráng (2 főre)



- 2 kisebb pisztráng
- 4 levél medvehagyma (elhagyható)
- 2 ág rozmaring
- 4-6 ág kakukkfű
- 1/2 citrom
- só, olívaolaj

A halat alaposan megmossuk, letörölgetjük. Mindkét oldalán 2 centinként beirdaljuk (ez azért kellett, hogy könnyebben átsüljön és hogy a fűszerek jobban átjárják), besózzuk. A belsejébe tömködjük a fűszernövényeket és egy olajjal/vajjal kikent tepsibe helyezzük. Az irdalásokba fél-fél szelet citromokat teszünk.
Alufóliával lefedjük, és 180 fokos (légkeveréses sütő) sütőben 25 percig sütjük. Ekkor levesszük a fóliát, és 200 fokon még kb. 5 percig sütjük, amíg szépen megpirul.

CH tartalom: nem kell számolni vele


2012. április 13., péntek

Reggeli piac és valami spenótos

A piacozás az egyik legújabb hobbim azt hiszem. Régebben lusta voltam, mivel a tejtermékekért, tartós élelmiszerekért úgyis el kell menni egy hipermarketbe, ráadásul véleményem szerint ma már a piacon is nehéz valóban termelőtől vásárolni, főleg itt, Budapesten. Szóval nemigazán jártam piacra. Néhány hónapja azonban egyre gyakrabban megyek.
Az igazi szerelembeesés azonban két hete történt, az egyik első igazán gyönyörű meleg tavaszi reggelen, ragyogó napsütéssel. Péntek reggel volt, és a piac tömve árusokkal, friss, tavaszi virágokkal, és - feltehetően a szép időnek köszönhetően - mosolygós emberekkel. Kész felüdülés volt a bevásárlás, arról nem is beszélve, hány kiló zöldséget és gyümölcsöt cipeltem haza.
A végén még azt is megtanulom, mikor minek van szezonja, mert bizony ezzel eddig gondban voltam. És azért nem mindegy, hogy mit mikor akarunk frissen megvenni. :)
De a lényeg a piacon mégiscsak a nyüzsgés és az a szemet gyönyörködtető színkavalkád, ami a pultokon fogad minket. Hiába a tömeg (bár a szombat reggeli tumultustól még mindig kész vagyok...), élvezem. Kész terápia. :) Persze, szép időben. Szakadó esőben már kevésbé vicces. :)

És mivel szezonja van, vegyünk és együnk spenótot. A főzeléket illetően még nem vagyok nagy mágus, így én inkább alternatív utakat járok. Ez egyszerűbb. :)

Csirke curry csicseriborsóval és spenóttal


- 40 dkg csirkemellfilé
- 1 konzerv csicseriborsó
- 1 konzerv hámozott paradicsom
- 25 dkg spenót
- 1 fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 kk koriander mag
- 1 kk római kömény
- 1 tk kurkuma
- 1 kk garam masala
- só, bors, olívaolaj
- 1 szárított chili

A vöröshagymát és a fokhagymát felaprítjuk. A csirkemellet kis kockákra vágjuk. A spenótlevelek szárát levágjuk, a leveleket bő vízben megmossuk majd lecsepegtetjük, és nagyobb darabokra vágjuk. A koriander és római kömény magot mozsárban összetörjük. A csicseriborsót bő vízben leöblítjük. Egy magas falú serpenyőben kevés olajat hevítjük és 2-3 perc alatt megpirítjuk benne a vöröshagymát. Hozzáadjuk a fokhagymát, 1 percig pirítjuk, majd hozzáadjuk a csirkét. Sózzuk, borsozzuk. Ha átsült, hozzáadjuk a kurkumát, római köményt és koriander magot, egy percig pirítjuk, majd felöntjük a paradicsommal és 1 dl vízzel/zöldségalaplével.
Közepes lángon 10 percig főzzük, majd hozzáadjuk a csicseriborsót, a chilit és a garam masalát is. Ha kell, sózzuk. 8 perc elteltével beledobjuk a spenótleveleket, beleforgatjuk. Még két percig főzzük, amíg a spenótlevelek összeesnek és kész is.

CH tartalom: 22 g CH/fő
Kalóriatartalom: 285 kcal/fő



2012. április 11., szerda

No comment :)

Brutálfinom. Szerintem. Még fotózni sem volt türelmem. :)

Garnélás-paradicsomos csirke


- 40 dkg csirkemell
- 2 csirkecomb
- 1 konzerv hámozott paradicsom
- 1 ek paradicsompüré
- 4 ek fehérbor
- 5 dkg mazsola
- 1/2 kaliforniai paprika
- 1 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 22 dkg tisztított garnéla (én fagyasztottat használtam)
- 1 tk nyírfacukor
- 2 ek szárított koriander levél
- 1/2 tk cayenne-i bors
- só, bors, olívaolaj
- fehér tönkölyliszt
- 18 dkg basmati rizs

A vöröshagymát és a fokhagymát felaprítjuk. A kaliforniai paprikát csíkokra vágjuk. A csirkemelleket nagyobb darabokra, a combokat alsó és felső-combra vágjuk szét, majd a lisztbe forgatjuk őket, a felesleget leütögetjük róluk.
Egy nagy méretű, fedős lábasban kevés olívaolajon megpirítjuk a hagymákat. Rádobjuk a csirkedarabokat és néhány perc alatt megpirítjuk benne. Ekkor felöntjük a borral és a paradicsomkonzervvel, hozzáadunk még 1-1,5 dkg vizet is. Sózzuk, borsozzuk, átforgatjuk, és amikor már nem fenyeget az a veszély, hogy odaég a csirke, szépen beletesszük a többi hozzávalót is: a mazsolát, kaliforniai paprikát, paradicsompürét, cayenne-i borsot, koriandert, cukrot. Lefedjük és közepes lángon, néha óvatosan megkeverve 50 percig rotyogtatjuk. Ekkor beletesszük a garnélát, összekeverjük és további 3perc alatt készre főzzük.
Egy vastag aljú fazékban felhevítjük az olajat, 1 percig pirítjuk rajta a rizst, majd felöntjük – a térfogatához képest – kétszeres mennyiségű vízzel. Lefedve, kis lángon kb. 15 perc alatt megfőzzük, hagyjuk kihűlni.

CH tartalom: 55 g CH/fő
Kalóriatartalom: 613 kcal/fő
(ez egy hatalmas adag, a hús igazából 6 főre is elegendő lehet)



u.i.: a mazsolát semmiképpen sem szabad kihagyni belőle!

Forrás (módosításokkal): Főzzünk a családnak ! 1001 recept c. szakácskönyv

2012. április 8., vasárnap

Vendégeknek ideális

Úgy döntöttem, hogy a Húsvétra való tekintettel előhalászok egy régi receptet, talán az első főztöm, amihez fotó is készült - ennek megfelelően nem túl impozáns, és nem is túl informatív. :) Ellenben az étel tökéletes, ha vendégeket várunk, ráadásul tradicionálisabb is, mint általában a hétköznapi főztjeim. Nem véletlen, hogy én is a szülőknek készítettem, mikor vendégségbe jöttek. :) Az egyetlen nehézsége a receptnek, hogy kell hozzá egy hatalmas jénai / római tál / kacsasütő edény.
Nagyon szeretem ezt a receptet, mivel a lassú sörben párolva sütés miatt olyan omlós lesz a csirke, hogy alig lehet a végén kiszedni, és ez így jó. :)

Falusi csirkerakottas



Hozzávalók 4 személyre:
- 2 csirkemellfilé
- 2 csirke alsócomb
- 2 csirke felsőcomb
- 1 kg burgonya
- 20 dkg szalonna
- 20 dkg sárgarépa
- 1 fej vöröshagyma
- 1,5 dl sör
- 2 ág kakukkfű
- 2 ág rozmaring
- 2 babérlevél
- 3 dkg vaj
- só, bors

A burgonyát és a répát felkarikázzuk, a hagymát felaprítjuk, a szalonnát felkockázzuk vagy felszeleteljük. A római tál / fedeles sütőedény aljára egy réteg krumplit helyezünk, amit sózunk, borsozunk, majd rátesszük a rozmaring és kakukkfű ágakat, valamint a babérleveleket.
Ráfektetjük a húsdarabokat, sózzuk, borsozzuk, majd rászórjuk a szalonnát, vöröshagymát és sárgarépát.
Zsindelyszerűen lefedjük a krumplival, meglocsoljuk a sörrel, majd olvasztott vajjal megkenjük.
Rátesszük a fedőt és 150 fokon (légkeveréses sütő) sütjük 2 órán át, majd levesszük a fedőt és még fél órán át sütjük, amíg a teteje megpirul.

CH tartalom: 47 g CH/fő
Kalóriatartalom: 696 kcal/fő

Forrás): Legjobb receptek: Csirke c. szakácskönyvből

2012. április 6., péntek

Húsvéti készülődés helyett

Tudom, hogy jön a Húsvét és mindenki ennek lázában ég. Hát, nálunk szokásunkhoz híven, nincs se nagy készülődés, de kalácssütés, se sonkafőzés, se semmi igazán. Meghagyjuk a tapasztaltabb szülőknek és mi megyünk vendégeskedni és kényelmesen degeszre enni magunkat. Igazán jó program szerintem :)
Holnap meg ismételten könnyed túrázás, ezúttal a Mátrába. Úgyhogy készül majd finom zabos-epres kekszféleség az útra, ha jól sikerül, recept majd jön később.
Viszont ha valaki mégis vendégeket vár a hosszú hétvégére, de nincs kedve, vagy energiája, vagy ideje a kalácssütés mellett valami bonyolult főételt is készíteni, annak ajánlom ezt a receptet. Nálam a gyors ebéd kategóriája volt, fejes salátával és snidlinges-joghurtos öntettel. A bacon sóssága mellett pedig a sült lilahagyma édeskés íze a tökély. Imádom. :)

Rozmaringos-baconos csirkemell (2 főre)


- 2 kisebb csirkemellfilé (kb. 35-40 dkg)
- 6 szelet bacon
- 2 ág rozmaring
- 4 kis fej lilahagyma (kb. 20 dkg)
- só, bors, olívaolaj

A csirkemelleket megmossuk, szárazra töröljük, sózzuk, borsozzuk. Ráhelyezzük a rozmaringágat a tetejére, és betekerjük a baconnel. Sütőpapírral bélelt / kivajazott tűzálló tálba fektetjük. A lilahagymát negyedeljük , kevés olívaolajba forgatjuk és a hús mellé dobáljuk.
160 fokra (légkeveréses sütőnél) előmelegített sütőbe tesszük és 40 percig sütjük, majd felvesszük a hőfokot 200 fokra és még 5 percig sütjük, amíg a teteje is szépen megpirul. Ha sütés közben azt látjuk, hogy odakapna a teteje, akkor fedjük le alufóliával.

CH tartalom: 10 g Ch/fő
Kalóriatartalom: 417 kcal/fő


2012. április 4., szerda

Mi lapul a kamra mélyén...

Szerintem már sokszor panaszkodtam, hogy nincs kamrám. E hiányosságot pótolandó, a folyosón lévő agyonzsúfolt tárolóban kaptam három polcot, ami, mondanom sem kell, nem fedezi a szükségleteimet. Ráadásul, az elöl elhelyezkedő tárgyakat még csak-csak ki tudom venni, de amik beljebb kerültek, azokhoz a bicikliktől és egyebektől már nem férek hozzá. Időről időre azért igyekszem átvizsgálni a polcok tartalmát, mi fogyott el, mi bújt el, mit kell venni stb. Persze jellemzően mindig az ellenkezőjére emlékszem a boltban: mikor a liszt fogy ki, cukrot veszek, ha rizs kéne, tésztát veszek. :)
Valahogy mégis akad mindig egy-két doboz, vagy üveg, ami az átpakolásnál-rendrakásnál elbújik előlem. Tegnap épp kerestem valamit, amikor rábukkantam még két üveg meggybefőttre. Persze magosra - nem véletlenül bújtak el. Ki szeret befőtt meggyet magozni? :) Én biztos nem. :) Minden esetre elhatároztam, hogy leapasztom a készleteket, mielőtt jön a nyári meleg, mert akkor a tároló is túlmelegszik, és nem biztos, hogy minden túlélné.
Mákosat rég sütöttem, Uramparancoslómnak meg úgyis az az egyik kedvence, hát arra került a meggy, egy üveggel kevesebb. :)

Viszont, hogy mit csinálok 3 üveg baracklekvárral, azt nem tudom még... Ki kellene valami alternatívát találni, mert grízes tésztát évente kétszer eszünk. Lehet, gyakrabban kéne. :) Vagy Rákóczi túrós? De ahhoz meg nem kell olyan sok lekvár... Esetleg tejbegríz, de azt Uramparancsolóm nem titulálná ételnek, max desszertnek. Sacher muffin, de az is csak pár evőkanálnyi. Vagy szimplán mostantól csak baracklekváros sütiket sütök, aztán lassan elkopik? :) Hozzátenném, a lekvár az a mennyeien finom fajta, tekintve, hogy az imádott nagymamám készítette. :) Szóval elpazarolni nem lehet! :)

Ha van bárkinek ötlete, azt örömmel fogadom!!! :)

Meggyes-mákos piskóta


Hozzávalók 24 szelethez:
- 9 dkg vaj
- 3 tojás
- 18 dkg nyírfaporcukor
- 9 dkg fehé tönkölyliszt
- 9 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 0,6 dl tej
- 1/2 cs sütőpor
- 7 dkg darált mák
- 30 dkg magozott meggy
- 1 kezeletlen citrom reszelt héja

A tojásokat szétválasztjuk és a fehérjét kemény habbá verjük a cukor felével. A tojások sárgáját a cukor másik felével kihabosítjuk, majd hozzákeverjük az olvasztott vajat és a tejet. Beleforgatjuk a tojáshabot, majd a végén belekeverjük a sütőporral, csipet sóval és mákkal elvegyített liszteket. Sütőpapírral bélelt piskótasütő tepsibe simítjuk a tésztát. 160 fokra előmelegített sütőben 30-40 perc alatt megsütjük.

CH tartalom: 11 CH/fő (ebből 1,5 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 102 kcal/fő




2012. április 3., kedd

Megosztó jelenség

Úgy gondolom, van egynéhány olyan alapanyag, ami megosztóként működik a hétköznapi gasztronómiában. A tengeri herkentyűk, belsőségek és társaik mindenképpen ebbe a kategóriába tartoznak. Az az alapanyag, amivel azonban mégis egyre gyakrabban találkozunk, és ráadásul igen "közönséges" hozzávaló is, az a zeller. Húslevesbe alap. És a zellerkrémleves is egyre inkább kúszik be a köztudatba. Ezen túlmenően azonban még én sem sokat használtam. Néhány zöldséglevesbe belefőtt, illetve a szárzellert már többféleképpen használtam, de annak egyértelműen kevésbé karakteres az íze, így könnyebb is megkedvelni.
A zellergumót azonban szerintem valaki vagy szereti nagyobb mennyiségben, vagy nem. Köztes állapot kevés van. :)
A zellerpüré gondolatával egy ideje kacérkodom. Főleg, mivel a zeller állítólag nagyon egészséges (most erről nem tartanék kiselőadást, de sok cikk található e témában a neten), és nagyobb mennyiségben nem nagyon esszük.
A zeller eleve egy kicsit szerintem kesernyés ízét én még a medvehagymával felerősítettem, de nekem ízlett. Szerintem akinek ez túl intenzív, egy almát is pürésítsen le mellé, és akkor lehet enyhíteni a karakteres ízeken. :) De mindenképpen érdemes kipróbálni, nem kell mindig krumplipürét enni. :)

Medvehagymás-aszalt paradicsomos zellerpüré, sült csirkével (1 főre)


- 1 csirkecomb
- 30 dkg zellergumó (1 nagyobb)
- 1,5 tk medvehagyma pesto
- 2 ek + 1 tk vaj
- 1 ek tej(elhagyható)
-  só, bors

A pestohoz:
- 5 dkg medvehagyma
- 3 ek olívaolaj
- 2 szem aszalt paradicsom
- kevés bors

A csirkecombot megmossuk, szárazra töröljük, majd bedörzsöljük mindkét oldalát vajjal, sózzuk, borsozzuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, és a tetejére és a kis vajdarabkákat szórunk. 180 fokra előmelegített sütőben 40-45 perc alatt ropogósra sütjük.
Közben a zellert megpucoljuk, nagyobb darabokra vágjuk és bő sós vízben puhára főzzük. Ekkor leszűrjük, botmixerrel pürésítjük, sózzuk, borsozzuk, és elkeverjük az 1 tk vajjal és tejjel.
A pestohoz a medvehagymát megmossuk, megszárítjuk, végeit levágjuk és aprítógépbe helyezzük az aszalt paradicsommal és olívaolajjal együtt, majd pépesítjük. Az aszalt paradicsom erős sós íze miatt én sót már nem adtam hozzá pluszban.A pépből 1,5 tk-nyit a zellerpüréhez keverünk, a tetejét egy frissen felcsíkozott medvehagymalevéllel díszítjük.

CH tartalom: 21 g CH/fő
Kalóriatartalom: 543 kcal/fő



2012. április 2., hétfő

Vivicittá 2012

A tegnapi nappal ünnepélyesen túl vagyok életem első futóversenyén, mármint, résztvevőként, mert kísérőként már sokat voltam. Őszintén szólva, ha nekem valaki évekkel ezelőtt azt mondja, hogy én még önszántamból futni fogok, biztosan kinevetem. :) Tipikus antisport vagyok. Épp ezért igenis büszke vagyok magamra, még ha csak fél távot futottam is a Vivicittán. Azért, a nullához képest ez is valami. És magamat ismerve, lesz ez még majd több km is :) Minden esetre egy élmény volt, biztosan megyek máskor is. :)
Aki még nem volt ilyen versenyen-rendezvényen, annak mindenféleképpen ajánlom, persze elsősorban azoknak, akik futnak is. :) Én Uramparancsolóm miatt mentem ki kísérőként mindig, és ekkor kaptam kedvet a részvételhez is. Rengeteg, mosolygó ember, szól a zene, jó a hangulat, jobb esetben a nap is süt, és mindenki fut. Kivételesen nem az számít, hogy kin milyen trendi ruha van és egyebek, hanem hogy kint lehetünk a szabadban és élvezzük, hogy sportolunk. Ritkán látni Budapesten ilyen közeget. Kész felüdülés a hétköznapok depressziós és önmagából kifordult hangulata után. :)

A recept egy gyors könnyű reggelinek való, vagy épp vacsorának. Tegnap futás után biztosan jól esett volna. :)

Snidlinges-fetás szendvicskrém


Hozzávalók 2-4 személyre:
- 1 kis pohár tejföl (14 dkg)
- 12 dkg feta
- 3 ek frissen aprított snidling
- bors

A snidlinget felaprítjuk. Egy tálban a fetát összetörjük villával, majd elkeverjük a snidlinggel és a tejföllel. Kevés borssal ízesíthetjük még. Só nem kell bele, mivel a sajt elég sós.

CH tartalom: 1,5 g CH/fő
Kalóriatartalom: 114 kcal/fő


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...