2012. július 30., hétfő

Egy százas kontra erkölcs

Ez a történet illik a mai hangulatomhoz, hát elmesélem. Nem először jártam így, ezért annál bosszantóbb, mert nem egyszeri esetről van szó.
Mostanában ugyan egyre ritkábban, de néha azért rászorulok, hogy elmenjek nagybevásárlásra a közeli hipermarketbe. Tudjátok, lisztet, cukrot, ilyesmiket venni, feltölteni a kamrát. De nem mindig gondolkodom előre, és mikor ott állok, hogy kellene egy százas a kocsihoz, persze csak ötvenesek vannak nálam. Bemehetnék ugyan az ügyfélszolgálathoz, de az jóval odébb van, a lustaság meg erősebb, hát inkább odasétálok valakihez, aki épp visszatolja a kocsit, és felajánlom neki az én két ötvenesemet a kocsiért és az abban lévó százasért.
Majd szépen bevásárolok, bepakolok a kocsiba, utána pedig tolom vissza a kocsit a helyére, mikor konstatálom: abban bizony egy szem százas nem volt.
Véleményem szerint ez a kicsinyesség egyik "leggyönyörűbb" megnyilatkozása. Mosolyogva odaadni a másiknak a kocsit, és elvenni a száz forintot. (hozzátenném, jól szituált illetőkkel jártam így eddig, nem olyannal, akinek pont azon a száz forinton múlna a napi kalóriabevitele) Nekem ebben nem a száz forint fáj, hanem az elv. Így bízzunk másokban, nem igaz?

A recept ellenben, ami most következik, szerintem abszolút finom. Még tavaly nyáron készítettem, méghozzá Mautner Zsófia receptje alapján. Minimálisan módosítottam csak, nyári napokra szerintem ideális.

Paradicsomos bulgursaláta


Hozzávalók 2-4 személyre:
- 10 dkg bulgur
- 5 szál újhagyma
- 1 csokor petrezselyem
- 1 csokor menta
- 4 púpos teáskanál paradicsompüré (kb. 5 dkg)
- 2-3 evőkanál olívaolaj
- 1/2 citrom leve
- 2 paradicsom (15 dkg)
- só, bors

A bulgurt egy lábasban leöntjük a térfogatához képest kétszeres mennyiségű, enyhén sós forró vízzel és addig forraljuk kis lángon, amíg a bulgur megpuhul és felszívja a nedvességet. A paradicsomot leforrázzuk és lehúzzuk a héját, majd felaprítjuk az újhagymával és fűszernövényekkel együtt. Végül összekeverjük a bulgurt, a paradicsomot, paradicsompürét, hagymát és fűszereket, meglocsoljuk az olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk és kész is.

CH tartalom: 43 g CH/fő (2 személy esetén főételként)
Kalóriatartalom: 392 kcal/fő (2 személy esetén főételként)


Forrás: Chili&Vanilia blog - http://chiliesvanilia.blogspot.hu/2006/06/kisir-trk-csps-paradicsomos-bulgur.html

2012. július 26., csütörtök

A legjobb vásárfiánk az IKEA-ból :)

Miután hivatalosan is beköltöztem Uramparancsolómhoz, szépen fokozatosan nekiláttam, hogy kicsit kicsinosítsam, otthonosabbá tegyem a lakást. Hogy ne csak amolyan agglegénylakás legyen, természetesen. :) Épp ezért pár éve elég gyakori vendégek voltunk az IKEA-ban. Persze, mindig csak apró lépésekkel, de azért szépen formálgattam az otthonunkat. :)
Természetesen ő mindig húzta a száját, ha el akartam magammal vinni vásárolni. Jobb szerette, ha csak a kocsiból kell felcipelnie a dolgokat, de a beszerzésükben már nem kell részt venni. Igyekeztem erre tekintettel is lenni, de egy alkalommal valamiért mégis magammal rángattam. Hogy miért, arra már nem emlékszem, csak arra, hogy épp szüleimtől jöttünk, és nagypapám jól beboroztatta az Uramat. Épp ezért kicsit oldottabb hangulatban vágtunk neki a bevásárlókörútnak, és ahogy haladtunk át a gyerekosztályon, leragadtunk egy pillanatra.
Ennek a pillanatnak az eredménye lett az a tárgy, amit azóta is a "legjobb vásár"-ként emlegetünk. :)
Ez a tárgy pediglen az a bizonyos plüss laba. Biztos sokan ismerik. Na ez mindig ott van a kanapé sarkában, készenlétben. Persze főleg Uramparancsolóm szoikta előszedni, az én labdaérzékem még egy plüsslabda esetén is életveszélyes. :) De azért szórakoztaó program egy esős szombat délelőttön, mikor a tükrös beépített szekrény a kapu és így lakásfocizunk. :)
Szóval a minap meg az történt, hogy este én itt valamit gőzerővel szöszöltem a gépen, ő meg nagy vidáman nekiállt rugdosni a labdát. Mire én, a gonosz hárpia, rászólok, hogy nem lesz jó vége, valamit le fog verni. Persze nem hagyja abba... Először a konyhapultra sikerül felrúgnia a labdát, kész csoda, hogy nem esett le semmi. De persze folytatja. Egészen addig-addig, míg szépen fejbe nem rúg vele (persze mivel plüss, nagy fájdalmat nem okozhat :) ), hogy a szemüveg majdnem leesik a fejemről és csálén lóg le az egyik fülemről. Erre a nyakát behúzva nagy vigyorral odasomfordál és visszahelyezi a szemüvegemet a rendeltetési helyére, és közben nagy ravaszkásan ezt duruzsolja: "tündérbogárcsillag... semmi nem történt... észrevettél valamit??? ... szerintem semmi nem történt..." :) Majd természetesen folytatja tovább. Mindeközben mozdulatlanul és szótlanül ülök, a nevetést meg mérget színlelve fojtom vissza. :)
Mit is mondhatnék? Nem véletlenül mentem hozzá. :)

Főzni mostanában minden esetre csak a legegyszerűbbeket főzöm, valahogy hiányzik a motiváció a  kreatívkodáshoz. De nem is mindig kell agyonvariálni mindent. Egyszerűen finom volt ez is. És 5 percet kellett csak foglalkozni vele. :)

Fokhagymás csirke paradicsommal és olajbogyóval


Hozzávalók 3 személyre
- csirkedarabok 3 főre (nálunk 2 comb volt, és 1 mell, ízlés szerint)
- 25 dkg paradicsom (kis szemű, érett)
- 10 dkg fekete olajbogyó
- 1,5 ek olívaolaj
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors
- 15 dkg kuszkusz

A fokhagymát összezúzzuk és elkeverjük az olívaolajjal, némi sóval és borssal, majd megkenjük vele a csirkedarabokat. Egy tűzálló tálba fektetjük a csirkét, és 180 fokra (légkeveréses sütő) előmelegített sütőbe tesszük. 30 perc után mellészórjuk a paradicsomot és olajbogyót (ezeket érdemes meglocsolni a kisülő zsírral), majd még 15 percig sütjük és kész is.
A kuszkusz leöntjük a térfogatáshoz képest kétszeres mennyiségű, enyhén sós vízzel és 10 percig állni hagyjuk, amíg magába szívja a nedvességet.

CH tartalom: 41 g CH/fő
Kalóriatartalom: 536 kcal/fő




2012. július 20., péntek

A padlizsánhoz nekem hangulat kell

A minap, mikor a piacon voltam, egy padlizsán szépen bemosolyogta magát a szatyromba. Pedig konkrét kis listával mentem, hogy mit vegyek, mit akarok főzni. De valahogy mindig akad valami, ami elcsábít. A padlizsán pedig nagyon szép volt most, hát vettem egy kisebbet. Érdekes, mert a padlizsánnal úgy vagyok, hogy nagyon hangulat kell hozzá, hogy szeressem. Akkor viszont imádom. :) Igazából mikor nekiálltam, hogy ebédet készítsek belőle, még akkor sem volt hozzá kedvem, de nem akartam közértbe menni,és csak ezek az alapanyagok voltak itthon. Így utólag, azt hiszem, jobban jártam, mert közben a kedvem is megjött hozzá, és amilyen egyszerű étel, olyan finom volt.
Csak az Uram morgott, hogy azért egy kis hús is mehetett volna bele. De azért persze megette. :)

Paradicsomos padlizsánragu (2 főre)


Hozzávalók 2 személyre:
- 1 kisebb padlizsán (kb. 25-30 dkg)
- 25 dkg paradicsom
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál paradicsompüré
- 1 kávéskanál pirospaprika
- 1 kávéskanál nyírfacukor
- 10 levél bazsalikom
- só, olívaolaj
- 8,5 dkg basmati rizs

A hagymákat felaprítjuk. A padlizsánt kb. 2 centis kockákra feldaraboljuk. A paradicsomot kisebbre felkockázzunk  (ha valakit zavar, előtte húzza le róla a héját). Egy magas falú serpenyőben kevés olajat hevítünk és megpirítjuk benne a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát és a pirospaprikát, 1 percig pirítjuk még. Ekkor hozzáadjuk a padlizsánt, sózzuk, és 2 perc sütés után hozzáadjuk a paradicsomot is. Összeforgatjuk és lefedve kb. 10 percig, néha megkeverve pároljuk. Ekkor hozzáadjuk a paradicsompürét, a cukrot és a bazsalikomot is, majd még 5 percig rotyogtatjuk, amíg a padlizsán összeesik benne.
Közben vastag aljú fazékban felhevítjük az olajat, 1 percig pirítjuk rajta a rizst, majd felöntjük – a térfogatához képest – kétszeres mennyiségű vízzel. Lefedve, kis lángon kb. 15 perc alatt megpároljuk.

CH tartalom: 50 g CH/fő
Kalóriatartalom: 314 kcal/fő





2012. július 18., szerda

Peches időpont választásaim

Úgy tűnik, ebben az évben különleges érzékem van az időpontok megválasztásához. A leglátványosabb természetesen az esküvő volt, amikor is sikerült kifognunk a szezon leghidegebb napját: 10 fok, folyamatos esővel. De jó is volt, hogy kinti esküvőt terveztünk! Hegyen, ráadásul. :) Bezzeg másnap reggel ragygó napsütés és meleg. :)
Ezek után meg jött a mostani hétvége. Hetek óta tombol a hőség, a lakásban megfőlünk, a klíma jelenlegi álláspont szerint nem javítható, a tetőtéri lakások meg - mint ismeretes - ontják a meleget. Irány Ausztria. No,hát nem 14 fok volt esővel? Persze, pont nekünk is akkor kellett menni, mikor itthon is lehűlt picit. A melegre meg pont hazajöttünk újra. :) Szóval idén én inkább már nem választok időpontot. :) Ettől függetlenül jó kis hétvége volt, és én még mindig vallom, hogy így legalább évekig fogjuk mesélni, hogyan áztunk vízesésnézés közben. :)
Azért a csodás új fényképezőgéppel küzdöttem az eső ellen, íme pár fotó ízelítőképp:





Az utóbbi időben nem készítettem levest, noha én nyáron is nagyon szeretem. Kint azonban minden nap ettünk, így most, hogy már csak 28 fokos a lakás, bátrabban állok neki egy fazék levesnek is. Alapvetően íz alapján választottam ezt a levest, de úgy tűnik, valami rejtett vonzalmam van a narancssárga színű levesek iránt, annyifélét főztem már: zöldséges sütőtökleves, thai bazsalikomos sültpaprika leves, csípős-fűszeres sárgarépa és karalábé krémleves, fűszeres-currys gyökérzöldségleves, gyömbéres-narancsos sárgarépa krémleves. :)

Hagymás-burgonyás paradicsomleves


Hozzávalók 4 személyre:
- 2 fej vöröshagyma
- 2 kis szem burgonya (tisztítva mérve kb. 20 dkg)
- 50 dkg paradicsom
- 4-5 ág kakukkfű
- 1 teáskanál nyírfacukor
- 1 teáskanál só
- olívaolaj, bors
- 1,2 l víz

A paradicsomokat 1 percre forró vízbe tesszük, majd lehúzzuk a héjukat, félbe vágjuk őket és félretesszük. A vöröshagymát felaprítjuk, a burgonyát felkockázzuk. Kevés olívaolajon 3-4 percig pároljuk a hagymát, majd hozzáadjuk a burgonyát és a paradicsomot. Felöntjük a vízzel, sózzuk, borsozzuk, cukrozzuk és beleszórjuk a kakukkfű leveleket. Lefedve közepes lángon kb. 30 percig főzzük, amíg megfőnek benne a hozzávalók. Ekkor botmixerrel pürésítjük és kész is.

CH tartalom: 19 g CH/fő
Kalóriatartalom: 130 kcal/fő


Forrás: az ötletet a Főzzünk a családnak (1001 recept) c. szakácskönyvből vettem, de az arányokon módosítottam.

2012. július 12., csütörtök

Hektikus reggelik

Vannak dolgok, amik, úgy tűnik, nálam nem tudnak rendszerré fejlődni. Az egyik ilyen a reggeli kérdése. Már több változaton átestem. Kezdjük az elején:
Gyerekkorban friss kakaó (sokakkal ellentétben én nem tudtam megszeretni - bár ma már sejtem, hogy ennek oka, hogy a tejjel hadilábon állok). Meg uzsonnára szendvics, persze, házi. Az abszolút kedvenc, a verhetetlen édesapám mennyei resztelt májból készített házi májkréme. Na ahhoz semmi nem fogható. Jóóó vastagon. Kedvenc uzsonnám volt. De térjünk vissza a reggelihez.
Főiskolán abszolút változó volt. Tanuláshoz kávé persze. De a reggelizésről nincsenek emlékeim. Valószínűleg, mert nem nagyon voltak. Otthon persze, ha olyan volt a kedvem, kipakoltam a hűtőt. :)De valahogy mindig más.
Aztán elkezdtem dolgozni, elköltöztem és a reggeli valahogy teljesen eltűnt. Jelentéktelenné vált. A reggeli kávézás bent a cégnél, na az már annál előrébb került. Úúú és tényleg, volt egy idő, mikor a körúton dolgoztam, akkor néha egy mekis toast. Bizony, felvállalom! :)
Aztán, jött Uramparancsolóm és az én arany életem elkezdődött. Akkoriban látástól vakulásig dolgoztam, és bizony, volt, hogy az egész napi tápanyag-bevitelem a kávéban lévő cukor volt. Erre ő mit lépett? Reggelit csomagolt (!!!!) nekem. Ki látott már ilyet? Olvadoztam, természetesen... :) És jó kislány módjára szépen meg is ettem a reggelit. Ekkor úgy tűnt, kialakul egy rendszer.
Aztán, hazakerültünk mindketten, aztán maradtam én és a reggelicsomagolás ideje elmúlt. Öngondoskodás kezdődött. Jó szokásomhoz híven persze különböző lelkesedés-hullámokkal. Ezek egyrészt abból álltak, hogy eszünk-e egyáltalán reggelit avagy sem. Másrészt a tartalmára: volt szendvics-időszak. Volt zabpehely-időszak. Volt gyógytea-időszak. Volt joghurt-házilekvár-időszak. Aztán megint a csak-kávé-időszak.
Per pillanat itt tartok, de mint tudjuk, ez nem épp a legegészségesebb. Épp ezért igyekszem változtatni rossz berögzültségemen, mi szerint reggel nem vágyom enni, és reggelizem. Például ma is. Most a joghurt-házilekvár széria jött vissza. :) De ezzel nekem egy nagy bajom van:
Reggelizem, mondjuk, 9-kor, vagy 10-kor, mikor már én is, és a gyomrom is biztosan felébredt. Ennek következtében 11 órakor már a küszöböt rágom, hogy mikor lehet ebédelni. Most is. Gyakorlatilag éhen halok. :) És mint a Messiást, várom a déli harangszót. :) Sehogy sem jó ez. :) Vagy csak nekem van túl sok bajom persze. :)

Ma pedig ez kerül délben az asztalra. Igaz, csak fél adag, ami tegnapról maradt, így feltehetően majd még fel kell túrnom a hűtőt valami pótlás után délután 1-kor. :) Wokban készült ez is, mert tegnap még fullasztó hőség volt itt bent a lakásban.

Darált húsos, wokos tészta


Hozzávalók 2 szemlyre:
- 25 dkg darált sertéshús
- 1 kisebb piros kaliforniai paprika
- 1 kis fej vöröshagyma
- 1 csokor újhagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 cm gyömbér
- 3 ek szójaszósz (cukormentes)
- 1 tesáskanál nyírfacukor
- 1 lime leve
- 1 kis szárított chilipaprika (opcionálisan kevesebb/több is lehet)
- 1 ek szárított korainderlevél
- 12,5 dkg wokhoz való tészta
- só, bors, olívaolaj

A vöröshagymát, fokhagymát és gyömbért felaprítjuk. Az újhagymát és a kaliforniai paprikát felcsíkozzuk. A szójaszószt, cukrot és lime levét összekeverjük.
Egy fazékban enyhén sós vizet forralunk, és a leírásnak megfelelően 3-4 perc alatt kifőzzük a tésztát, majd leszűrjük és félretesszük.
A wokban kevés olajat hevítünk, és kb. 2-3perc alatt megpirítjuk benne a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát és a gyömbért és a chilipaprikát, és még egy percig pirítjuk. Hozzáadjuk a darált húst,a korianderrel fűszerezzük. Ha átsült, hozzáadjuk a kaliforniai paprikát, 2 percig át-átforgatva pirítjuk tovább a hússal, majd hozzáadjuk az újhagymát, és még 1 percig pirítjuk. Hozzáadjuk a tésztát, összeforgatjuk és végül ráöntjük az szójaszószt. Összekevejük, még 1 percig pirítjuk és kész is.

CH tartalom: 53 g CH/fő
Kalóriatartalom: 581 kcal/fő







2012. július 11., szerda

Valami persze mindig elromlik :)

Jó dolog is az, mikor elromlik a klíma. És persze, nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek ilyen problémájuk van. Vagy épp most szerzik be a klímát. Épp ezért a szerelőre várni kell. Főleg, hogy a klíma régi, és nem mindenki ért a javításához. Szóval a hétköznapok zajlanak, csak ahogy szoktak. A mosógép öblítő fakkjával valami gond van. A mosogatógép a nagy edényeket nem mossa el rendesen. Szívesen mondanám, hogy biztos a meleg árt meg nekik, de régóta döcög mindkettő... A szép inkább az a dologban, hogy persze azon a határértéken belül nem működnek rendesen, hogy az ember még pont nem hív szerelőt hozzá... :)
De a rossz dolgok mellett van némi jó is. Noha 32 fok van a lakásban, kint valamiféle szellő lengedez, ami legalább elviselhetővé teszi ezt a bágyasztó levegőt. És, még egy jó pont: keveset kell mosni is, hisz ilyen melegben kevesebb ruhára van szükség. Itthon például szigorúan csak a legminimálisabbra. :)
A wok pedig jó dolog, mert wokban gyakorlatilag csupa gyorskaja készül. Melegben ideális, és mégis isteni ebéd készíthető. Ez a fogás még a múlt héten készült, pedig akkor még a légkondi is működött (ó,azok a régi szép idők! ;) ).
Az ihletet Jamie Oliver szakácskönyvében leletem, mégpedig "a régi jó francia zöldbabsaláta" receptje ihlette, némiképp felturbózva egy darabka karajjal. :) Főételnek ideális. :)

Mustáros-zöldbabos sertés - wokban készítve


- 40 dkg sertéskaraj
- 50 dkg zöldbab
- 2 púpos evőkanál dijoni mustár
- 1 evőkanál fehérborecet
- 1 teáskanál nyírfaporcukor
- 4 evőkanál olívaolaj
- 1 kis fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál kapribogyó
- só, bors, olívaolaj

A karajt vékonyan felcsíkozzuk, besózzuk, borsozzuk. A hagymát és a fokhagymát felaprítjuk. A zöldbab végeit levagdossuk, megmossuk és sós, lobogó vízben kb. 5 perc alatt roppanósra főzzük (mielőtt kivennénk, kóstoljuk meg, hogy megpuhult-e eléggé, de ne főzzük túl). Ha megfőtt, leszűrjük és félretesszük letakarva, hogy ne hűljön ki.
A mustárt, a 4 ek olívaolajat, a fehérboresetet, cukrot elvegyítjük, és végén a kapribogyót is belekeverjük a végén.
A wokban olajat hevítünk, kb. 3 perc alatt megpirítjuk benne a hagymát, hozzáadjuk a fokhagymát, még egy percig pirítjuk. Beledobjuk a húst is, és nagy lángon megpirítjuk. Hozzáadjuk a zöldbabot és 2-3 percig tovább pirítjuk, majd ha összesült, hozzáadjuk a mustáros szószt és összeforgatjuk.
Pitakenyérre (opcionális) tálaljuk.

CH tartalom: 11 g CH/fő
Kalóriatartalom: 340 kcal/fő

2012. július 9., hétfő

Nyáripötyi vs télipötyi

Pár hete került elő ez a kifejezés nálunk először... azóta nevetek rajta és afféle szállóigévé vált hétköznapjainkban. A kifejezés mégpedig onnét származik, hogy a város forró, ergo a lakásunk is forró. Most meg még a légkondi is beadta az unalmast, persze, mikor máskor. De igazából csak annyi történt, hogy jó szokásomhoz híven, minekutána Uramparancsolóm este hazajön a munkából, odamegyek hogy jóóól megöleljem. Női szokás, persze. Amit a férfiak eleve nem minden esteben kedvelnek. Főleg nem ebben a melegben. És főleg nem kb. 15, de maximum 30 másodperccel az után, hogy beléptek a bejárati ajtón. :) Tudom, igen. Dehát, mindenkinek vannak rossz szokásai. És erről egyelőre még nem mondok le. :)
Szóval, jól megszorongatom, ő meg jó szokásához híven eltol, mondván, meleg vagyok. Majd közli, hogy a télipötyi (pötyi az egyik gyerekkori becenevem) jobb, mint a nyáripötyi, mert ez a nyáripötyi, ez nem jó, ez túl meleg.
Nos, egészen racionálisan tekintve a testhőmérsékletem minden bizonnyal nem magasabb lényegesen nyáron. Érzetileg minden bizonnyal tagadhatatlanul igaza van. :) Szóval, ő nem szereti a nyáripötyi-ölelést, én meg már csakazértis jól megölelgetem, mikor hazajön. A párkapcsolatok már csak ilyenek. Kellenek a kompromisszumok. No persze... :)

Mivelhogy a légkondi is döcög, minimális sütési idővel elkészíthető ebédeket gyártok. Ennek az egyik példája volt a következő recept a múlt héten. A csirkét igazából még előző nap sütöttem, akkor salátával és joghurt mártogatóssal, és variálni akartam valahogy utána.

Csirkesaláta mexikói beütéssel


Hozzávalók 1 személyre:
- 1 nagyobb szelet csirkemellfilé (kv. 12 dkg)
- só, bors, olívaolaj
- pirospaprika
- 5 dkg kukorica
- 1/4 40 dkg-os konzerv vörösbab
- 4-5 salátalevél
- 1/4 lilahagyma

A csirkemellet sózzuk, borsozzuk, pirospaprikával fűszerezzük (ízlés szerint lehet csípős is), majd kevés olívaolajon kisütjük, majd ha kissé kihűlt, felszeleteljük. A kukoricát sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük. A vörösbabot is lemossuk, lecsepegtetjük a salátalevelekkel együtt. A lilahagymát vékonya felkarikázzuk. Az egészet összekeverjük és kész is.
Felturbózható még némi fokhagymás-chilis tejföllel is. És aki laktatóbbá szeretné tenni, az töltse be tortillába. :)

CH tartalom: 26 g CH/fő
Kalóriatartalom: 353 kcal/fő



2012. július 6., péntek

Új kedvenc

A limonádé őrületem még mindig kitart. Tavaly nyáron a grapefruitos és narancsos volt a kedvencem, idén azonban újabb változatba szerettem bele. Ez pedig a ribizlis. De lehet akár málnás is, a lényeg, hogy isteni. :) Jól behűtve ebben az időben kész felüdülés, nem tudom megunni.
Mi kevésbé töményen szeretjük, és jó savanykásan,de aki intenzívebb ízt szeretne, tegyen bele több gyümölcsöt és cukrot. :)

Ribizlis limonádé


- 10 dkg ribizli
- 1 ek nyírfacukor (elhagyható)
- 1 citrom
- 1,2 l víz

A citromot felét vékonyan felkarikázzuk, beledobjuk a kancsóba a ribizlivel együtt és egy kicsit megtörjük őket.  A citrom másik felét kifacsarjuk, a cukorral együtt a limonádéhoz adjuk, felöntjük vízzel és és jól behűtjük.

CH tartalom: 4 g CH/3 dl


2012. július 4., szerda

A lekvárka projekt :)

És akkor most jöjjön egy élménybeszámoló, még júniusból, azazhogy májusból. :) A recept ugyanis tavalyi. De szerintem megér pár sort a történet. :)
Szóval az úgy kezdődött, hogy lánykérés, hogy esküvő időpont, hogy ezerrel szervezkedés, tipikus Flammeres módra természetesen. Ergó: lelkiismeretesen, szívvel-lélekkel és minden, ami ehhez kapcsolódik. :) Az ember szeretné a lehető legjobbat kihozni a dologból, én legalábbis így voltam vele. Általánosságban igaz rám, hogy kényes vagyok a részletekre, és szeretem, ha minden-mindennel harmonizál, hát az esküvőnek is egységes jelleget szerettem volna. És valami olyat, ami jellemző ránk, rám (elvégre ez többségében mégiscsak a menyasszonyról szól). :)
A dekor, a ruhák, a zenék, meg minden egyéb oké, megvan, egységes, stb. De ettől még nem érezhettem, hogy annyira "én" is benne vagyok. Hisz a ruhát nem én varrtam, a dekort nem én készítettem... Márpedig nekem igenis fontos volt, hogy ebben a nagy hacacáréban legyen valami, ami rám jellemző, amit én készítettem.
Így jutottam el a köszönőajándékokhoz. Merthogy azt mostanság illik, kéremszépen. Valami kis apróság. Általában, ahogy nézegettem a véleményem szerint nem túl fantáziadús kínálatot az esküvői oldalakon, ez valami kis bonbon díszdobozkában és hasonló. Na ez nekem nem kellett. Mígnem egyszer csak megláttam egy újságban, mi kell nekem: lekvárka. Pici kis lekvárosüvegek. Tökéletes, gondoltam. :)
Persze mindenki közölte, hogy nem vagyok normális, 120 kis üvegbe akarok én lekvárt főzni? Elment az eszem! Pedig, így utólag, most már látom, hogy nem a 120 kis üveggel volt nehéz boldogulni. :)
A kis üvegeket beszerezni, na az volt az első lépés. :) Nem volt egyszerű, mert nem akartam méregdrágán venni persze, de nagy nehezen találtam egy céget, aki kiskerben is forgalmazott ilyeneket. 1 dl-es kis üvegek. Cukik, nincs rá más szó. :)
A következő gond viszont az időzítéssel volt. Eperlekvárt akartam csinálni, hisz májusban még csak az eper terem. Hát persze, hogy idén nem volt épp a legnapsütésesebb a tavasz, ennek következtében későn érett az eper. Az eksüvő előtt 1-2 héttel akartam megfőzni a lekvárt, hogy ne maradjon az utolsó pillanatra, de ekkor még az eperföldeket nem nyitották meg. Az eper beszerzésében végül a barátnőmék segítettek ki, akiknek ezért nem kevéssé vagyok hálás, hogy a nagy kapkodós készülődésben nem nekem kellett kirambózni a nagybani piacra és venni 3 láda epret. :) Ugyanis ez a mennyiség került végül a fazekunkba. :)
Igazából a násznépnek a 12 kg eper elég lett volna, de mivel ez csak utóbb derült ki, hogy a 2 láda is megtette volna, így 18 kg eperből főztük a lekvárt. Szintén barátnőméknél. Kerámialapos tűzhelyen megnéztem volna, hogy főzzük meg mindezt. :) Ott meg kint a hűs verandán jól elmókáztunk, bár így is egy napunk ráment, hisz nem voltam tapasztalt a nagy mennyiségű lekvár főzésében.
Ja és persze el ne felejtsem. Azt a 130 üveget (mert kellett vésztartalék is) persze kimosni és hasonlók. :)
De, természetesen, a feladatot sikeresen megoldottuk, és a legmeglepőbb az volt, hogy a végén még a konyha is tiszta volt.:) Pedig erről - Uramparancsolóm mesélhetne... - biztosan nem vagyok híres, hogy főzés után rend és tisztaság uralkodik a konyhámban. :) Szóval, kiválóan teljesítettünk, a lekvár az eddigi visszajelzések alapján mindenkinek ízlik. És büszkén mondhatom: megérte a fáradtságot!
Bár, még egy apróságot hozzátennék. Megfőzni a lekvárt, az ok, igazából macera, ha nem vagy ekkora mennyiségre felkészülve, de annyira nem vészes. De én azt találtam ki, hogy a lekvárka lesz egyben az ültetőkártya is. Meghogy persze egy kis textildarabka lesza tetejére kötve. Namármost a nevek egyesével kivagdosása, két icipici kartonka egymásra ragasztása (ez volt a meghívó design-ja is), kilyukasztása, lekvárkára kötése, na az volt egy szép meló. Meg asztalonként szétválogatni az üvegeket, hogy könnyebb legyen kihelyezni őket. :)

Szóval, volt vele macera, de megérte. Maximálisan. :)

Úgyhogy álljon itt egy képes beszámoló ennek emlékére. :) Sajnos a felcímkézett lekvárkákról nem volt időm jó képeket készíteni, mert akkor már kapkodtunk, de remélem, a lényeget visszaadják. :) A végén meg már a hivatalos fotók.. khm... látszik a különbség :)
Ami pedig benne van, az a tavalyi eperlekvár recept alapján készült, csak nem volt benne sem citrom, sem rozmaring.














Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...