2012. szeptember 27., csütörtök

Amikor elkezdeni sem szabadna a napot :)

Mindenkivel előfordul, hogy mikor reggel felkel, 5 perc elteltével már látja, hogy jobb lenne, ha ez a nap el sem kezdődne. Rossz jelek kísérik már az első perctől kezdve. Például háromszor esik le a fogkrém kupakja, és mikor lehajolunk érte, persze, hogy a mosdótálba verjük be a fejünket. Vagy félálomban belerúgunk a sípcsontunkkal az ágy sarkába - mi is lehetne szebb ébresztő? Vagy nekimegyünk az ajtófélfának. Esetleg kiöntjük a kávéfőzőbe töltendő vizet, hogy aztán abban tapicskoljunk a konyhában. A kedvenc pólónk, amit aznap terveztünk felvenni, a vizes kádba esik. És még sorolhatnám, a lista végtelen. Millió és egy apró kis jel, ami azt mutatja, hogy ma bizony nem lesz könnyű nap.
Az én tegnapi napom ilyen volt. Ennek ellenére mégis nekikezdek a napi teendőknek. Egyrészt mert muszáj, másrészt mert optimista szemléletemmel nem szokásom feladni. És ez az utóbbi mozzanat jellemezte végül az egész napomat. Korábbi tapasztalataimból kiindulva ilyenkor veszélyes műfaj a konyhai sertepertélés is. Ennek ellenére - vagy valami gonosz sugallat hatására - úgy döntöttem, hosszú hetek kihagyása után készítek egy süteményt. Gondoltam, most már vehetem a bátorságot, hogy a jelenlegi szigorított étkezési szokások (tk lisztek, cukorpótlók) mellett is süssek süteményt. Igazából én sem értem magam, miért pont egy ilyen elátkozott napon kellett nekikezdenem a konyhai kísérletezésnek, de így tettem.
Úgy vélem, a gondolat itt még nem volt elhibázott. A gond a cukor pótlásánál jött. A dietetikus javaslatára, mi szerint az eritritnek nincsen mellékíze, azt használtam. És amúgy valóban, a kókusztejes tejberizs készítésekor nem volt vele gondom, vagy mikor a tízóraimra készített zabpelyhes joghurtba keverem. Tehát bátran beletettem a süteménybe is. Kár volt. Uramparancsolóm becsületére váljon, megevett belőle egy szeletet. Én bizony nem bírtam, fél falat elfogyasztása után alig győztem eltüntetni az utóízt a számból. Egyszerűen förtelmes volt. De tényleg, elismerem, ha rossz valami. Ez bizony az volt. Landolt az egész a kukában.
És, mondanom sem kell, az aznapi előzményeket követően teljesen összetörtem. Hogy nekem semmi nem sikerül. Hogy ez a hülye diéta. Hogy a fene enné az eritritet. És hogy már sütni sem tudok. És különben is, az egész világ összeesküdött ellenem. Szóval, a "szokásos" önsanyargató hisztéria. Tart 5 percig, 10, 15, mikor meddig. Hisz kell ilyen is. (Mint ma egy nálam tapasztaltabbtól megtudtam amúgy, nem velem volt a gond, hanem az eritrittel, ami sütéskor nagyon rossz ízűvé válik).
De mivel, mint említettem, makacs a természetem, nem hagyhattam, hogy a nap így záruljon. Rajtam nem lehet kifogni. Nekiláttam hát egy leves készítésének, amit már hetekkel ezelőtt kinéztem. Persze, hogy a reggel kezdődött balszerencse és ügyetlenségi széria kitartott eddig is: a leves kifutott, ráégett a kerámialapra, lereszeltem az ujjamat, miegymás. Ám este 10-kor fáradtan, kimerültem, és türelem fogytán végül mégis elégedetten dőltem hátra: én győztem. A leves verhetetlen lett. Nesze neked, rossz nap és rossz széria, főzni még akkor is tudok. Ha sütni esetleg nem is. ;)

A levesről még annyit, hogy nagyon tartalmas. Nekem ez volt ma az egész ebédem, és nem éheztem meg utána. Egy kisebb tányérral számolva 10 fős adag ez a fazék (adagonként 2,5 dl leves), de ha nagyobb étkűek vagyunk, vagy hozzám hasonlóan ez az egész ebédünk, akkor 6 főnek elég (adagonként 4 dl leves).

Kókusztejes vörös lencse és sárgaborsó leves (2,5 l leveshez)


- 20 dkg vörös lencse
- 20 dkg sárgaborsó
- 4-5 szál újhagyma (hasznos része kb. 12 dkg) + a tálaláshoz
- 1 kis konzerv paradicsompüré (70 g)
- 45 g mazsola
- 2 tk currypor
- 2 tk frissen aprított gyömbér
- 1 közepes méretű sárgarépa 1 centis kockákra vágva (megpucolva kb. 10 dkg)
- 1,6 l víz
-  1 konzerv kókusztej (400 ml)
- 2 tk só
- 2 tk vaj

A sárgaborsót 3-4 órára beáztatjuk. Ha letelt, a borsót leöblítjük, míg a víz már nem lesz zavaros tőle. A vörös lencsét ugyanígy leöblítjük, de egyelőre nem keverjük össze őket. Egy nagy fazékban a vízzel feltesszük főni a sárgaborsót. Ha felforrt, beletesszük a vízbe a gyömbér 1/4-ét, a sót, és a felkockázott sárgarépát. Lefedve főzzük közepes lángon. Amíg a borsó fő, egy száraz serpenyőt melegítünk, és beleszórjuk a curryport. Nem kell pirítani, csak addig melegítjük, amíg el nem kezd erős illata lenni. Ekkor félretesszük. A serpenyőben felhevítjük a vajat, majd hozzáadjuk az újhagymát, a gyömbért és a mazsolát. Két perc pirítás után hozzákeverjük a paradicsompürét, majd egy perc után a curryport is hozzákeverjük. Beletesszük a levesbe a vörös lencsével és a kókusztejjel együtt, és fedő nélkül gyöngyözve főzzük további 20 percen át. (forrásól számítva eddig kb. 10 perce kell, hogy főjön a sárgaborsó)
A 20 perc eltetlével a leves már elég sűrű. Ha valaki hígabban szeretné, akkor lehet vizet utána önteni, de szerintem ez ilyen sűrűn az igazi.
Tálaláskor aprított újhagymával megszórjuk.

CH tartalom: 6 főre elosztva 1 adag 50 g CH-t tartalmaz (43 g lassú CH, 7 g gyors CH) / 10 főre elosztva 1 adag 30 g CH-t tartalmaz (26 g lassú CH, 4 g gyors CH)




2012. szeptember 26., szerda

Rohanósnak vacsorára

És akkor most jöjjön egy nagyon könnyű, nagyon gyors, mégis finom vacsora recept. Mégpedig azért, mert mindenki van úgy vele, hogy megfeledkezik a vacsoráról. Ennek ellenére azonban mégis lehet kicsit kényeztetni magunkat egy 5 perces finomsággal.
Igaz, én ezt múlt pénteken készítettem, de az igazán rohanós nap az ma volt, mikor is a holnapi ebédem főzése közepette jól megfeledkeztem róla, hogy vacsorázni is kéne.
Jó lehet a recept akkor is, ha vendégeket várunk, de nem akarunk nagy vacsorafőzéssel bíbelődni.

Újhagymás fetakrémmel töltött sonkatekercsek


- 6 szelet sonka
- 10 dkg feta sajt
- 2 púpos tk tejföl
- 2 nagyobb szál újhagyma
- 1 ek frissen aprított bazsalikom
- só, bors

Az újhagymát felaprítjuk, a bazsalikomleveleket felcsíkozzuk. A fetát elkeverjük a tejföllel. Hozzáadjuk az újhagymát, a bazsalikomot, kevés frissen őrölt borsot. A sűrű krémet a sonkaszeletek szélére halmozzuk és feltekerjük.

CH tartalom: 2,5 g CH/tekercs

2012. szeptember 25., kedd

Egészségesen nassolni

Na jó, ez a cím azért túlzás, mert nassolnom mindentől függetlenül sem szabad. Ennek ellenére múlt hét végén kreáltam egy kis rágcsálnivalót, több okból is. Egyrészt, unom a korpovit kekszet. Másrészt igazi kis konyhában tüsténkedő jó feleség akartam lenni és szép kis vacsorát rittyentettem este az asztalra. De gondoltam, nem árt a sör meg a bor mellé valami ropogós falatka is.
Még a héten bukkantam rá a Nők Lapja Konyha egy régebbi számában erre a receptre. Jellemző, hogy az ember milyen bamba tud lenni, hisz a 160 grammos diéta rovat már jó ideje megvan benne, recepteket ki is vágtam és el is tettem belőle, de sosem foglalkoztam vele, hogy mi is ez. Valószínűleg azért, mert minden, ami a diéta szóra hallgatott, nem nagyon érdekelt szerencsés alkatomnál fogva. Most bezzeg visszaüt ez az érdektelenség. :)
Szóval, a receptet onnét vettem és bevallom, eleinte nem sok bizalmam volt hozzá, aztán rájöttem, hogy túl sok veszíteni valóm úgy sincs, amúgy sem volt még olyan recept a Nők Lapja Konyhából, ami ne sikerült volna jól emlékeim szerint. :) Ajánlom mindenkinek, nem csak diétázóknak. :) A rengeteg sült olajos mag miatt nagyon ízletes kis ropogós.
A mártogatós az én extra ötletem volt, szeretek tunkolni. És kallódott már pár napja a kápia a hűtőben, amit fel kellett használni,

Magos Graham-rudak kakukkfüves sült paprika mártogatóssal




Hozzávalók a Graham-rudakhoz: (kb. 30 darabhoz)
- 20 dkg Graham liszt
- 8 dkg vaj
- 2 tojás
- 2 tk tejföl
- 10 g szezámmag
- 10 g lenmag
- 10 g napraforgómag
- só

Hozzávalók a márotgatóshoz:
- 6 db kápia paprika
- 1 ek friss kakukkfű
- só, bors
 
A mártogatóshoz a paprikákat sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük és 200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük őket. Hagyjuk langyosra hűlni és ekkor lehúzzuk a héjukat. Kivesszük a csutkáját a magokkal, a paprikahúst a kakukkfűvel együtt pedig egy botmixerrel pürésítjük. Sózzuk, borsozzuk és kész is.
A lisztet elkeverjük a sóval és elmorzsoljuk a kis kockákra vágott vajjal. Hozzáadjuk az egyik tojást és a tejfölt (a tejföl mennyiségét úgy szabályozzuk, hogy könnyen nyújtható tésztát kapjunk). Lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastagságúra kinyújtjuk a tésztát. Megkenjük a másik tojással, és megszórjuk a magokkal. Csíkokra vágjuk és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzűk a tésztarudakat. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük és megsütjük.
 
CH tartalom: 30 darab esetén 1 rúd 4,7 g lassú CH-t tartalmaz
 

 
Forrás: a Graham-rudak receptje a Nők Lapja Konyhából származik

2012. szeptember 23., vasárnap

Ilyet se mondtam még, de ez tényleg a legjobb... :)

Nem szokásom a saját főztömből bármit is legjobbnak, vagy isteninek hívni, hisz ízlések és pofonok különbözőek. Az, hogy nekem és Uramparancsolómnak ízlik, csak egy dolog. A múlt hétvégi ebédre azonban mégis azt mondom, hogy a legjobb. Nagyon szeretem a csirkét mustárosan elkészíteni, sokváltozatban készítettem is már. Ment tésztára, ment kakukkfűvel-hagymásan, volt mézesen, volt wokban zöldbabbal, vagy csak úgy simán. És persze még sok másféleképpen, amit épp nem fotóztam. De minden kétséget kizáróan, verhetetlenül, a legjobb mustárs csirkét a múlt héten készítettem. Nagyon remélem, nem csak nekünk fog ennyire ízleni. :)

A legjobb mustáros csirke


- csirkedarabok 4 főre vegyesen (én 4 alsócombot és egy nagy mellet használtam)
- 1 közepes fej vöröshagyma (megpucolva 160 g)
- 4 szelet bacon
- 2,5 dl zöldségalaplé (én a mellette fortyogó levesből vettem ki egy kis levet)
- 2 csapott ek dijoni mustár
- só, bors, olívaolaj
- 1 tk vaj
- 1 tk keményítő

A csirkedarabokat megmossuk, szárazra töröljük és besózzuk, borsozzuk. A bacont csíkokra vágjuk, a hagymát felaprítjuk. A zöldséglevest csomómentesen elkeverjük a mustárral. Egy fedős, magas falú serpenyőben evőkanálnyi olívaolajat hevítünk, beledobjuk a vajat, és a csirkedarabok mindkét oldalát nagy lángon 2-2 perc alatt megpirítjuk. Lefedve félretesszük őket. A maradék zsiradékba beledobjuk a szalonnát és mikor kezd pörcösödni és kisült a zsírja, hozzáadjuk a hagymát. 3-4 perc alatt a hagymát is megpirítjuk, ekkor felöntjük a mustárral elkevert zöldségalaplével és visszatesszük bele a csirkedarabokat. Lefedjük és alacsony lángon rotyogtatva főzzük összesen 45 percig. Néha megforgatjuk a csirkedarabokat, hogy minden részüket átjárja a mustáros lé. A főzési idő leteltével levesszük a fedőt. Ekkor - habár már kevesebb a lé a lábasban - a lé még elég híg. Épp ezért a keményítőt egy kevés hideg vízzel kikeverjük, és a szatfhoz adjuk. Pár perc alatt besűrítjük így a mártást. Tálalás előtt megszórjuk petrezselyemmel.
Köretként rizs illik hozzá, vagy petrezselymes burgonya.

CH tartalom: 1 adag CH tartalma mindössze 4 g lassú CH, barna rizzsel kiegészítve ideális ebéd inzulinrezisztenseknek


2012. szeptember 22., szombat

Tönkölycipó, az eddigi kedvencem

Kenyérsütési lázam töretlen, és igyekszem úgy alakítani a napokat, hogy legalább a hét felében házi sütésű kenyeret ehessünk. Nem is a tényleges, érdemi elkészítési idővel van a gondom, inkább azzal, hogy a kelesztési és sütési időben itthon kell lenni, és ez azért nem kevés. Főleg a mostani kedvenc receptemnél, úgy gondolom, ez lett eddig a legjobb. Ráadásul kaptam egy tippet is, mi szerint a tönkölykenyér tömörségét egy kis sikérrel lehet lazítani, hát tegnap vacsorára már e szerint sütöttem, és nem is kellett csalódnom. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
A képen látható kenyér még a sikér nélküli változat, így sikérrel készítve az egész cipó kicsit nagyobb és levegősebb lesz.
Jelenleg ez a kedvenc kenyerem. A következőt aszalt paradicsommal fogom sütni. :)

Szezámmagos tk tönkölycipó


- 30 dkg tk tönkölyliszt
- 20 dkg fehér tönkölyliszt
- 1 dl tej
- 2,1 dl langyos víz
- 25 g élesztő
- 1 kk cukor
- 1 tk só
- 50 g szezámmag
- 1 ek búzasikér

A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük a cukorral, belemorzsoljuk az élesztőt és meleg helyen felfuttatjuk. A liszteket egy tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval, szezámmaggal és sikérrel. A közepén mélyedést alakítunk és abba öntjük óvatosan az élesztős tejet és a langyos vizet. Fokozatosan összekeverjük a liszttel és összegyúrjuk a tésztát. Ha összeállt (szükség esetén tehetünk hozzá még egy kevés vizet, de ne ragadjon a tészta!) a tészta, lisztezett gyúródeszkán 15 percen át dagasztjuk. Kelesztőtálba (műanyag tálba nedves konyharuhával lefedve) tesszük és meleg helyen 2 órán át kelesztjük. Ekkor kivesszük, kicsit újra átgyúrjuk, hogy a nagyobb buborékok távozzanak belőle, cipót formázunk belőle. Egy éles késsel két helyen bevágjuk a tetején. Letakarjuk egy tiszta konyharuhával és még 45 percig kelesztjük. A kelesztési idő vége előtt 15 perccel előmelegítjük a sütőt 210 fokra. Mikor a kenyeret betesszük a sütőbe, alá egy másik tepsibe 2 dl hideg vizet öntünk, az így keletkező gőztől lesz ropogós a héja. 200 fokra mérsékeljük a hőfokot, és 45-50 perc alatt megsütjük a kenyeret. Hűtőrácson hagyjuk kihűlni.

CH tartalom: egy 7 dkg-os szelet 30 g lassú CH-t tartalmaz

2012. szeptember 18., kedd

Recept, ami nem is az

Valamelyik nap lefotóztam a tízóraimat. Ennek oka ezúttal nem az volt, hogy megosszak egy csudajó receptet, hiszen ezt nem is hívhatnám igazán receptnek. A diéta miatt azonban nem árt megjegyezni (nekem sem, az arányok miatt), hátha így másokkal is megszerettethet a zabpehely. Ideális módja ugyanis annak, hogy hogyan csempésszünk egészséges hozzávalókat valakinek az étrendjébe, ha az illető nem szereti az újdonságokat.
Példának okáért Uramparancsolóm is mindig nevet rajtam, ha a joghurtomba zabpelyhet keverek. Neki ez inkább madárkaja, már ahogy ő hívja. Ellenben fontos rostforrás. És én az ízét is imádom. A diétámnál pedig ideális alapja a tízórainak, hisz  2 evőkanálnyi zabpehely kiteszi a szükséges 10 g lassú CH-t. Nade visszatérve a finnyásakhoz: ebben az almás keverékben az alma dominál, épp ezért  a zabpelyhet szinte nem is érezni. Ellenben a fahéjas édes almát ki ne imádná? Nekem minden esetre ez verhetetlenül a kedvencem. :)

Almás zabpehely avagy zabpelyhes alma



- 2 csapott ek zabpehely (14 g)
- 1 közepes méretű alma (megpucolt állapotában 140 g)
- csipet fahéj
- 1 tk eritrit (nem diétázóknak nádcukor) - ízlés szerint kihagyható
- citromlé

A zabpelyhet egy tálkába tesszük és annyi langyos vizet engedünk rá, ami éppen ellepi. 5 percig hagyjuk állni, hogy beszívja a nedvességet és megpuhuljon. Az almát megpucoljuk, nagy lyukú reszelőn lereszeljük és citromlével meglocsoljuk, hogy ne barnuljon meg. Végül összekeverjük a zabpelyhet az almával, fahéjjal és cukorral ízesítjük és kész is.

CH tartalom: 20 g CH - 10 g lassú és 10 g gyors CH

2012. szeptember 17., hétfő

A mindent-bele műfaj

Minden bizonnyal nem a mi háztartásunk az egyetlen, ahol ismeretes a konyhában a "mindent bele" fogalma. Habár szoktam alkalmazni sütőben sült csirkéknél, vagy tésztáknál, azért az eredetije mégiscsak az ún. mindent-bele-leves. Ez leggyakrabban télen szokott készülni nálunk, hideg napokon, mikor még a boltig sem szívesen dugom ki feleslegesen az orromat. Épp ezért abból készül, ami a hűtőben, mélyhűtőben, kamrában van.
A szombati napon ugyan eggyel szofisztikáltabban készült. Ugyanis még piacon is voltunk, de annyira sokan voltak, én meg annyira nem éreztem magamban az erőt a sorban álláshoz, ezért beledobáltam a szatyorba azokat a hozzávalókat, amit ott tudtam megvenni, ahol épp a legkevesebben voltak. Ennyit a menütervezésről. :) Pedig volt egy listám, ehhez képest teljesen más hozzávalókkal tértünk haza. Amikor a leves főzésének nekikezdtem, akkor az volt aterv, hogy hagyományos karalábé levest készítek. E helyett végül mindent beledobáltam a fazékba, ami a kezem ügyébe került, így lett belőle megint egy remek mindent-bele-leves, kukoricával. :)

Mindent-bele-leves kukoricával (6 főre)


- 1 közepes méretű karalábé (megpucolva 230 g)
- 2 sárgarépa (megpucolva 180 g)
- 1 fehérrépa (megpucolva 40 g)
- 1 vöröshagyma (megpucolva 90 g)
- 1 paradicsom (130 g)
- 1 cső kukorica (leszemezve 150 g)
- 2 l víz
- 1 ek só
- 1 tk feketebors (egész)
- 1 ek frissen aprított petrezselyem
- 1 ek frissen aprított majoranna

A karalábét és a paradicsomot felkockázzuk, a répákat és a hagymát felkarikázzuk, a kukoricát leszemezzük. Mindent egy nagy fazékba teszünk a kukorica kivételével, felöntjük a vízzel, sózzuk, beletesszük a borsot és a zöldfűszereket. Alacsony lángon lassan főzzük a levest, forrástól számítva én kb. 40 percet főztem, de nem néztem az órát pontosan. A lényeg, hogy mikor a karalábé és a répa már kezd megpuhulni, hozzáadjuk a kukoricát, és még azzal együtt 10 percig főzzük.

CH tartalom: 6 főre elosztva 13 g lassú CH-t tartalmaz egy adag.

 
 

2012. szeptember 15., szombat

Kókusztej, favorit.

Rajongásom a kókusz iránt hétköznapi apróságokban nyilatkozik meg leginkább. Hol a zabpelyhes joghurtba keverem, hol a tejszínhabhoz és magában kanalazom, időnként pedig süteményekbe, vagy épp egy currybe. Épp ezért a  kókusztej is favorit. De nyáron valahogy mindig a könnyebb ízekre vágyom, ilyenkor tejszínt is keveset használok. A hűvösebb napok azonban hozzák magukkal a dúsabb, fűszeresebb ízeket. Hála a nővéremnek, mindig akad itthon igazi jó minőségű kókusztej, így nem kell szaladgálnom utána a városban. Hetek óta fenem rá a fogam, hogy valami kókusztejes készül. Ezerféle receptet kinéztem, de legvégül mégis a főételek és levesek helyett egy desszertre esett a választásom.
A rizses desszerteket úgyis imádom, így nem is értem, hogyhogy nem készítettem még kókusztejes tejberizst. De ami késik, nem múlik. És ezen a gyönyörű, napsütéses őszi délutánon mindennél jobban is esik.

Kókusztejes tejberizs ananásszal (6 kisebb adaghoz)



- 150 g kerek szemű rizs
- 400 ml kókusztej (1 konzerv)
- 2,8 dl tej
- 90 g nyírfacukor (ízlés szerint lehet több) / eritrit
- 2 ek kókuszreszelék
- 1/2 ród vanília
- 1 lime
- 250 g ananász megpucolva

Egy vastag aljú fazékba öntjük a kétféle a tejet, a cukrot, a rizst, a kókuszreszeléket, a vaníliarúd kikapart belsejét és magát a vaníliarudat is. Feltesszük főni, és alacsony lángon forróstól számítva kb. 25 percig főzzük, közben gyakran megkeverjük, mert könnyen letapad, vagy leég az aljára. Közben a lime héját lereszeljük, a levét kicsavarjuk. Utóbbit a tejberizshez keverjük. Az ananászt vékonyan felszeleteljük, tálalás előtt a rizshez keverjük. Poharakba adagoljuk, és tálaláshoz megszórjuk a lime reszelt héjával.

CH tartalom: mivel én cukor helyett eritritet használtam, aminek nincsen CH tartalma, így 1 adag 26 gramm CH-t tartalmazott (9 g gyors, 17 g lassú). Ha normál cukrot használunk, akkor adagonként plusz 15 g CH-t tartalmaz még, nyírfacukorral plusz 7,5 g.
Inzulinrezisztensek szempontjából egyként picit csalás ez a recept, mert nem barna rizst használtam. Egyébként láttam már a boltban kerek szemű barnarizst is, de majd legközelebb. Ennyi kis csalás belefér. :)



2012. szeptember 14., péntek

Meglepetések számolgatás közben és egy tökéletes reggeli

Azért ebben a szénhidrátszámolgatós diétában érnek meglepetések. Jó sok. Például hogy egy kis méretű amerikai palacsinta 10 gramm szénhidrátot tartalmaz (ami némi gyümölccsel kiteszi a tízórai adagomat). De ki az, kérdem én, aki összesen EGY palacsintát akarna enni? Oké, hogy tízóraira, na de akkor is!
Tegnap azonban jól ledöbbentem. De úgy rendesen. Ugyan tudtam, hogy a hüvelyeseknek magas a CH tartalmuk, de valahogy nem gondoltam bele. Az történt ugyanis, hogy épp a mai napi menüt terveztem előre. A főételt el is készítettem, egy kis reformizált rizses húst, de a lényeg a levesen volt. Kinéztem egy csodásnak tűnő vörös lencse és sárgaborsó levest a neten, kókusztejjel. Nekem való finomság. De gondoltam, mielőtt beáztatom a sárgaborsót, azért inkább kiszámolnám, mennyi CH jut egy adag levesre (példaképp a sárgarépa-krémleves adagjában 10 gramm volt, márpedig a répában is egész sok CH van), és kijött, hogy ha 6 főre is osztom le a levesadagot, még akkor is több, mint 40 gramm szénhidrátot tartalmaz egy adag. Gyakorlatilag elegendő egy főételnek. Minden bizonnyal meg is főztem volna, és ettem volna mellé húst salátával, ha épp nem lenne már kész a mai főétel a mag szerény kis 35 grammjával. De így ezzel a levessel még várnom kell kicsit.

Addig viszont jöjjön egy, a diétámnak tökéletesen megfelelő tökéletes reggeli. A receptet megint a GoodFood magazinból szereztem (mostanában függő lettem :)), persze módosítgattam rajta, első sorban, hogy teljes kiőrlésű liszttel készítettem, tej helyett tejföllel. Így a sütési idő is hosszabb lett kicsivel, de isteni.

Sajtos-kukoricás scone teljes kiőrlésű lisztből





2 nagy cső kukorica leszemezve (kb.25-30 dkg)
28 dkg teljes kiőrlésű liszt
7 dkg finomliszt
2 tk sütőpor
2 tk mustár
1/4 tk cayenne-i bors
2 tk friss kakukkfű
50 g vaj
17 dkg cheddar sajt
18 dkg tejföl
1/2 citrom leve
1 tk só

A kukoricát 4 percre forrásban lévő vízbe tesszük főne, majd leszűrjük és félretesszük. Összekeverjük a lisztet, a sütőport, a cayenne-i borsot és 1 teáskanál kakukkfüvet. A vajat felkockázzuk és elmorzsoljuk a liszttel. Hozzáadjuk a reszelt sajtot (egy keveset tegyünk félre a tetejére), a kukoricát, majd a tejföllel és a citromlével ragacsos tésztát gyúrunk belőle. Lisztezett gyúródeszkán átgyúrjuk picit, majd 10 egyenlő részre osztjuk. Golyókat formázunk belőle, kicsit kilapítjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Megszórjuk sajttal, még egy kevés cayenne-i borssal és a másik teáskanálnyi kakukkfűvel.
200 fokos sütőben (légkeveréses) kb. 30 percig sütjük.Rácson hagyjuk kihűlni.

CH tartalom: 1 darab 32 g lassú CH-t tartalmaz



Forrás: GoodFood magazin 2012.szeptember

2012. szeptember 11., kedd

Sütőben sütve

Múlt héten beszélgetésbe bonyolódtam a sütőben sültekre vonatkozóan. Valóban úgy látom, hogy két verzió van: van, aki imádja a sütőben sült csirkét (nem a hagyományos grillcsirkére gondolok), van, aki utálja. Utóbbi egyébként leginkább a csirkemellre vonatkozik.
Én, mint látható, imádom a sütőben sült fogásokat, rendkívül prakikusak és kevés macerát igényelnek. Azonban én comb-párti vagyok, a melle nem az én műfajom. De persze Uramparancsolóm miatt mindig van az is. Ennek ellenére egyetértek abban, hogy a mell, ha nem megfelelő odfigyeléssel készül, könnyen kiszáradhat, vagy épp ízetlen marad.
Ettől a gondolattól ihletődve készítettem egy igazán ízletes csirkemellet sütőben sütve. A maradék szendvicsekbe került és mondhatom, ez minden volt, csak ízetlen nem. :) Bár más kérdés, hogy hitem szerint az sem épp mindegy, milyen minőségű csirke jön velünk szemben a boltban, mert van olyan, aminek már "magában" is remek az íze, és olyan is, aminek agyonfűszerezve sem lesz semmi.

Tárkonyos pácolt csirkemell


Hpzzávalók 4 személyre:
- 2 nagy csirkemellfilé (kb. 50-60 dkg)
- 1 kápia paprika
- 10 szem borókabogyó
- 1 tk mustármag
- 3 ág friss tárkony (felaprítva kb. 1,5 ek)
- 1 nagyobb újhagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 3/4 tk só
- 5 ek olívaolaj

A mustármagot és a borókabogyót mozsárban megtörjük. A tárkonyt és az újhagymát felaprítjuk. A fokhagymát összepréseljük. A pác hozzávalóit összekeverjük, és beleforgatjuk a csirkemelleket, úgy hogy ez a darabos pác mindkét oldalán szép kérget alkothasson. Üvegtálba téve egy éjszakát pihentetjük.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a csirkemelleket, a pácolajjal meglocsoljuk, és 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük. 30 perc elteltével kivesszük, meglocsoljuk a zsiradékkal,mellédobáljuk a felszeletelt kápiát, amit szintén beleforgatunk a levébe. Még 15 percre visszatesszük és kész is.

CH tartalom: nem kell számolni vele

Tipp: köretnek rizs illik hozzá.


2012. szeptember 9., vasárnap

Dió és béka - többek között...

Számos "furcsasággal" találkoztam már az erkélyünkön. Ami, egy kertben nem is lenne furcsaság, csak épp a városban a 3. emeleten. Többek között járt már itt tücsök, szöcske, giliszta (bár az nagy valószínűség szerint már eleve a virágföldben volt). A mai nap azonban újabb meglepetés ért. Miközben épp a kakukkfüvet locsolom, a virágföldet mit nem veszek észre? Egy diót. Khm. Hát, mondanom sem kell, nem én tettem oda. Feltételezem, valamelyik madár hozta magával, hogy majd a tetőn felnyissa, aztán hozzánk esett le végül.
Nagy meglepetésemben mutatom a diót Uramparancsolómnak, mire elmeséli, hogy hát ez bizony semmi. Mert az eddigi rekord bizony az volt, hogy az erkélyen egy béka járt.
Nos, azt hiszem, az én kis diómon akkor már nem is kell meglepődni. :)

Ezt az ételt még a héten készítettem. Konkrétan elfelejtettem húst venni a piacon, annyira kába voltam aznap, így hát tessék, húsmentes lett. Én jól laktam vele, Uramparancsolóm bezzeg utána nyitogatta a hűtőt, hogy mit lehetne még enni. :) Hiába győzködtem, hogy higgye el, a levessel együtt volt benne annyi szénhidrát, ami elég kell, hogy legyen. :) Maga az étel pedig azért ez lett, mert nagyon cuki kis mini padlizsánok jöttek velem szembe a piacon, és valami látványosat akartambelőlük készítni, nem a standard hosszában-kettévágom-betöltöm-megsütöm verziót. :)

Kuszkusszal töltött mini padlizsánok (2 főre főételnek / 4 főre előételnek)


- 4 kis padlizsán (45-50 dkg)
- 6 dkg kuszkusz
- 1/4 pritamin paprika
- 2 szál újhagyma
- 8 levél bazsalikom
- só, bors, olívaolaj

A padlizsánok tetejét levágjuk (én az aljukból is levágtam egy keveset, hogy könnyebben megálljanak), és a magos belsejüket kikaparjuk egy kiskanállal úgy, hogy kb. 1 centis padlizsánhús-kéreg maradjon. Fontos, hogy a magos részt kiszedjük, mert azok miatt lehet keserű. A mag nélküli  kiszedett belsejéből 6 dk-nyit megmentünk és felkockázzuk. Mind a kivájt padlizsánokat, mind a felkockázott belsejüket besózzuk és kb. 1 órán át állni hagyjuk, hogy kicsöpögjön a leve. Közben a kuszkuszt forró vízzel leöntjük és állni hagyjuk, hogy beszívja a nedvességet.
A paprikát apróra felkockázzuk, a újhagymát felkarikázzuk, a bazsalikomot felaprítjuk. Ha letelt az egy óra, egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk, megpirítjuk benne a paprikát, feldarabolt padlizsánt és újhagymát, sózzuk, borsozzuk. Ha átsült, összekeverjük a kuszkusszal, a bazsalikommal fűszerezzük.
A lecsöpögtetett padlizsánokat megtöltjük a zöldséges kuszkusszal. Egy tűzálló tálba helyezzük őket, rátesszük a tetejüket, és kevés olívaolajjal meglocsoljuk őket.
180 fokra (légkeveréses) sütőbe tesszük, és 30-45 percig sütjük (padlizsánok méretétől függően), attól függően, hogy mikor kezdenek összeesni a padlizsánok.

Ha marad még kuszkusz, ami nem fér bele a padlizsánba, akkor nyugodtan tálaljuk fel mellé, magában is finom.

CH tartalom: főételként 2 padlizsán 30 g lassú CH-t tartalmaz



2012. szeptember 7., péntek

Kísérlet hajdinával

Új étrendemben sajnos száműzni kellett a tradicionális édességeket. Mivel azonban az én lelkesedésemet nehéz megtörni, hát keresem az alternatív megoldásokat. Sajnos a tradicionális piskóták módosítása zabliszttel, vagy teljes kiőrlésű liszttel azért esik ki, mert egy-egy szelet nagy mennyiségű szénhidrátot tartalmazna még akkor is, ha édesítőszert használok. Épp ezért valami olyat kerestem, ami fizikai térfogatát tekintve kis méretben is elkészíthető és megfelel a tízóraira előírt kritériumoknak. Végül a választásom a hajdinalisztre és a palacsintára esett. Ez nagyjából elronthatatlannak tűnt, és sok helyen dicsérték a remek ízét. És mivel tegnap voltam beszerző körúton, hát volt itthon hozzá hajdinaliszt is. Nekem nagyon tetszett.
A "feltétet" illetően igazából ehetjük bármivel, lekvárral, csokiöntettel, mézzel összesütött gyümölcsökkel, amire épp vágyunk. Mivel én nem akartam cukrot használni, egyszerűen csak megpirítottam vajon a fehér húsú őszibarackot. Mennyei volt, vétek hozzá cukrot, vagy mézet adni, annyira édes magában is. Tökéletes tízórai, nekem. :) Bűnözés nélkül. :) Najó, azért a tésztába az az egy evőkanál méz benne maradt, de úgy döntöttem, annyitól nem fog az inzulinszintem ingadozni. :)

Hajdinapalacsinta sült őszibarackkal (12 kisebb darabhoz)


- 16 dkg hajdinaliszt
- 1 tk sütőpor
- 1 ek méz
- 1 tojás
- 1 ek vaj
- csipet só
- 2,4 dl tej

A "feltéthez":
- 2-3 őszibarack
- vaj

A hajdinalisztet elkeverjük a sütőporral, a sóval. A tojás sárgáját elkeverjük a tejjel és a mézzel, az olvasztott vajjal, a fehérjét pedig géppel kemény habbá verjük. A száraz hozzávalókat robotgéppel elkeverjük a folyékonyakkal, majd egy spatulával/fakanállal beleforgatjuk a tojásfehérje habot.
Vajjal kikent serpenyőben kisütjük a palacsintákat.
A barackot vékonyan felszeleteljük, és pár perc alatt kevés vajon mindkét oldalát megpirítjuk.

CH tartalom: 12 palacsinta esetén 1 palacsinta barackkal (10 dkg) 20 g CH-t tartalmaz (ebből 11 g lassú CH, 9 g gyors CH)




2012. szeptember 6., csütörtök

Az ajtóból vissza

Nem tudom miért, de az utóbbi időben az lett a mániám, hogy mikor elindulok itthonról, legalább kétszer visszajövök a lakásba, hogy megbizonyosodjam róla, minden főzőlap ki van kapcsolva. Régebben nem volt bennem ilyen erős félsz ettől, de mostanában valahogy afféle rögeszmém lett. :)
Ma is például, egy fél órára elszaladtam a boltba, de a helyett, hogy nyugodtan vásároltam volna, azon aggódtam, hogy "de ugye biztos le volt kapcsolva"... Lehet, félelmem onnét gyökerezik, hogy mivel kerámialapos tűzhelyünk van, már néhány konyharuhám és műanyag keverőtálam bánta a dolgot. :) Minden esetre ma is biztos voltam benne, hogy megnéztem, mielőtt kiléptem az ajtón, de utólag valahogy mégis elbizonytalanodtam. Természetesen ki volt kapcsolva minden főzőlap. :) Azért ez még mindig jobb eggyel, mint ha egyszer felejtem bekapcsolva, nem? :)

És akkor most jöjjön egy remek kis leves, amit nagykanállal eszek két napja. :) Sárgarépából - mert annak magas a CH tartalma és nem kell a főételhez annyi köretet ennem. Krémleves - mert krémelves-függő vagyok :)

Kakukkfüves sárgarépaleves (1,5 l leveshez)


- 60 dkg megtisztított sárgarépa
- 1 közepes fej vöröshagyma (kb. 10 dkg)
- 1 gerezd fokhagyma
- 1,5 l zöldségalaplé
- 1 dl tejszín
- 1 babérlevél
- 1 ek friss kakukkfű
- só, bors, olívaolaj

A hagymát felaprítjuk, a sárgarépát felkarikázzuk. Egy magas falú fazékban kevés olívaolajon megpirítjuk a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát, még 1 percig pirítjuk, majd beledobjuk a sárgarépát is. Ezt is pirítjuk 1-2 percig,majd felöntjük az alaplével, sózzuk, borsozzuk, a babérlevéllel és a kakukkfű felével fűszerezzük. Lefedjük, és forrástól számítva kb. 45 percig főzzük közepes lángon, amíg a sárgarépa megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a maradék kakukkfüvet,  kivesszük a babérlevelet és botmixerrel pürésítjük. Felöntjük a tejszínnel, és ha kell, mert elfőtt a leve, akkor egy kis vízzel hígíthatjuk még. Összemelegítjük és kész is.

CH tartalom: 6 főre elosztva 1 adagban (2,5 dl leves) 10 g lassú CH, 4 főre elosztva 1 adagban (3,75 dl leves) 15 g lassú CH


2012. szeptember 4., kedd

És a tészta az honnan volt?

Új diétám egyik alapszabálya, hogy csak teljes kiőrlésű lisztekből készült kenyeret és egyebeket ehetek. Namármost, a boltban kaphatóaktól eddig is kirázott a hideg. Kezdve azzal, hogy vagy nem lehet tk kenyeret kapni, vagy csak ezeket a csodálatos előre csomagolt, féltartós vagy tartós kenyereket. Tele mindenféle tartósítószerrel, állagjavító szerekkel és egyebek. Nem kedvelem őket és akkor szolidan fejeztem ki magam. Már "frissen" is szinte kőkemények, és habár tudom, hogy egy tk lisztből készült kenyér nem lesz olyan könnyű, mint a fehér kenyér, azért hittem benne, hogy vannak különbségek.
Így még mikor csak a körvonalait tudtam a diétának, már akkor is éreztem, hogy nem fogom én ezt bírni bolti kenyerekkel. Eddig viszont elvoltunk a kedvenc bolti rozskenyerünkkel, így nem kényszerültem rá a kenyérsütésre. Az viszont nem teljes kiőrlésű.
Tegnap előtt azonban, mikor megint nem találtam olyan kenyeret a boltban, amit ne csak pirítva lettem volna hajlandó megenni, inkább fogtam magam és tk lisztet vettem helyette. Még a múlt hónapban ki is néztem a GoodFood-ban egy barna kenyér receptet, ami végre nem rettentett el, hát nekiláttam. A lényegi munka gyakorlatilag nem sok, a kelesztési időben meg nem kell vele foglalkozni, így egyáltalán nem egy vészes mutatvány elkészíteni. Teljes meglepetésemre így elsőre is isteni lett, nagyon ízlett nekünk, úgyhogy azt hiszem, átállok a házi kenyérsütésre. :)
Egyelőre a könnyebbik változattal kezdtem, tk búzalissztel és sima búzaliszttel, a tönköllyel még várok egy kicsit. :)
A vicces pillanat a kenyérsütésben az volt, mikor kivettem az elkészült kenyeret a sütőből és Uramparancoslóm megkérdezi: "És a tészta honnét volt?"
Na, vajon honnét???? :)

Amiben majd még van mit javítanom az az, hogy maradjon a tetején kicsit több mag, de ez már csak esztétikai kérdés. :)

Teljes kiőrlésű kenyér álá GoodFood


- 40 dkg tk búzaliszt
- 10 dkg búzaliszt
- 1 tasak szárított élesztő
- 1,5 tk só
- 3 dl langyos víz
- 2 marék lenmag
- 1 marék  tökmag

A liszteket, az élesztőt és a sót, a magokat elkeverjük egy tálban, mélyedést formálunk a közepén és beleöntjük a kézmeleg vizet. Apránként összedolgozzuk és tésztává formáljuk. Ha túlságosan ragad, akkor adhatunk hzzá még egy kevés lisztet. Én inkább egy kis vizet adtam még hozzá, hogy ne legyen túl száraz a tészta. Cipót formázunk belőle.
Lisztezett gyúródeszkán10 percig dagasztjuk, majd kelesztőtálba (vagy egy nagy tálba nedves konyharuhával letakarva) tesszük és hagyjuk duplájára kelni kb. 1 óra alatt.
Ekkor átgyúrjuk újra a tésztát, de csak kicsit, hogy ne legyen túl tömör a tészta, majd még 15 percig kelesztjük.
Egy vekinformát (23x13x5 cm) kivajazunk. A megkelt tésztát 25x19 cm-es téglalappá nyújtjuk, majd a rövidebbik végeit behajtjuk középre, elforgatjuk a tésztát 90 fokkal és újra az előző méretre nyújtjuk. Ekkor feltekerjük az egyik rövidebbik oldalánál fogva és a vekniformába helyezzük. Egy tiszta konyharuhával lefedjük és újra kelesztjük 45 percig.
A sütőt előmelegítjük (légkeveréses) 210 fokra, és 20 perccel a sütés megkezdése előtt tegyünk a sütő aljába egy tepsit, amibe 2,5 dl vizet öntünk. Az így keletkező gőztől lesz a kenyér héja ropogós. Mielőtt betesszük a kenyeret sülni, levesszük a hőfokot 200 fokra. 30 percig sütjük, amíg a teteje kissé megpirul. Miután kivettük a sütőből, pár percig hagyjuk a formában pihenni, majd sütőrácsra tesszük hűlni.

CH tartalom: a teljes kenyér CH tartalma 337 CH (sajnos nem mértem le a kisült kenyér súlyát, így sajnos nem tudom grammra visszabontani utólag)


Forrás: GoodFood magazin 2012. augusztus
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...