2012. november 28., szerda

A nejlonzacskó rémálma: a joghurtosdoboz

A boltban az esetek 90 százalékában nem kérek szatyrot. Erre a célra mindig van a táskámba bedobálva néhány textiltáska, amik tökéletesek bármilyen "áru" hordozására. Ha papírboltba megyek ugyanúgy, mint ha a piacról cipelem haza a zöldséget és gyümölcsöt.
Van, amikor azonban némi hiba csúszik a gépezetbe és elfogynak a textilszatyrok a táskámból. Például tegnap, mikor is a tervezett néhány apróság helyett 8 kiló gyümölccsel tértem haza a piacról. Viszont, mivel sajnos vannak termékek, amikért be kell menni a hipermarketbe, hát bementem. Szatyorhiányosan. Nem baj, gondoltam, azért veszek két darabot, hogy legalább az apróságok ne szóródjanak szanaszét a kocsiban.
A problémám a dologgal a következő: a szatyor környezettudatosan készül, könnyebben bomlik le. Ez oké, ez jó. De. Szakad. Azonnal. És tapasztalataim szerint teljesen mindegy, hogy milyen súlyt pakolunk bele. Elég egy picit hegyesebb tárgy, például egy tejesdoboz. A joghurtokról (vagy tejföl, kefír, stb.) meg ne is beszéljünk inkább, az véleményem szerint a nejlonzacskók rémálma. Szerintem már akkor elkezdenek elszakadni, mikor meglátják, hogy ott van a pakoló kezemben az a joghurtos doboz. Kipróbáltam már számos technikát, hogy lehetne úgy bepakolni a szatyorba, hogy a joghurtospohár széle ne vágja ki a zacskót, de még nem sikerült megoldanom ezt a problémát. :)
Engem ebben a dologban egyébként csak az bosszant, hogy ha már pénzért kell venni azt a szatyrot, akkor legalább bírja már ki, amíg felcipelem benne a dolgokat a harmadikra, és ne úgy kelljen a lépcsőházból összevadászni az útközben elhullott tésztát, rágót, akármit... és akkor még örülhetek, ha nem valami törékeny esik ki belőle, miközben szétszakad. :)

A most következő receptnek nagy sikere volt a múlt héten. Ebédre készült, főfogásnak, mivel a sütőtök és a kuszkusz miatt elég szénhidrátdús, de egyébként maga a mennyiség nem olyan óriási, ami a tányérra kerül. Így nagyobb étkűeknek és nem diétázóknak inkább előételnek ajánlanám, nem pedig főételnek. Vagy esetleg köretként hús mellé, bár vétek szerintem, annyira jó az ízhatása magában. :)

Akiknek nem kell figyelni a szénhidrátmennyiségre, azoknak ajánlom, hogy nuygodtan duplázzák meg a sütőtök mennyiségét. Annyira finom és igazából nagyon össze is sül, hogy elbír a kuszkusz még sokkal többet is belőle, csak hát nekem a mennyiséget számolni kell.

Sütőtökös kuszkusz - zsályás barnított vajjal, fetával, fenyőmaggal és lilahagymával


- 425 g sütőtök (egy fél közepes méretű sütőtök, megpucolt állapotban mérve)
- 1 közepes fej lilahagyma (kb. 100 g)
- 25 g fenyőmag
- 120 g kuszkusz
- 8-10 zsályalevél
- 3 ek feta sajt
- 3 ek vaj
- só, bors, olívaolaj

A sütőtököt megpucoljuk és a húsát 1 centis kockákra vágjuk. A lilahagymát cikkekre vágjuk. Kevés olívaolajba forgatjuk a sütőtököt és a hagymát, kevés sóval ízesítjük, majd egy tepsibe szórjuk. 200 fokra előmelegített (légkeveréses) sütőben 30 percig sütjük, közben egyszer, 15 perc elteltével átforgatjuk a zöldségeket. Ennyi idő alatt szépen karamellizálódni fog a cukor a sütőtökben.
A kuszkuszt kétszeres mennyiségű, enyhén sós vízzel leöntjük és lefedve állni hagyjuk 10 percig. A zsályát egészen vékonyan csíkokra aprítjuk. A vajat egy serpenyőben megolvasztjuk és közepes lángon forraljuk, amíg elkezd megbarnulni (kb. 4-5 perc kell hozzá), ekkor levesszük a tűzről, hozzáadjuk a zsályát és egy percig pirítjuk benne. Hozzáadjuk az időközben megsült sütőtököt és lilahagymát, átforgatjuk a zsályás vajban. Az egészet a megpuhult kuszkuszhoz adjuk, belekeverjük még a fenyőmagot és a fetát is. Langyosan vagy melegen tálaljuk.

CH tartalom: 1 adag 41 g lassú CH-t tartalmaz



Forrás, pontosabban ihlet: http://www.thekitchn.com/recipe-fettucin-13396

2012. november 23., péntek

A citrom akkor is ér, ha nem meyer

Úgy döntöttem, indítsuk a péntek reggelt egy jó kis sütivel. Ilyen időben úgysem lehet majd mást csinálni hétvégén, mint begubózni a meleg lakásba és élvezni a sütőből szálló finom illatokat. :)

Mikor ezt a citromos süteményt sütöttem, önkéntelenül is mosolyogni kezdtem, mikor a januári meyer citromos kiakadásomra és eszmefuttatásomra gondoltam.

Úgyhogy, nálam változatlanul akkor is ér citromos sütit sütni, ha az a citrom történetesen nem meyer. :)

Citromos piskóta citromos-kókuszos tejszínhabbal


- 12 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt (helyettesíthető sima liszttel)
- 11 dkg fehér liszt
- 15 dkg nyírfacukor (helyettesíthető sima kristálycukorral)
- 3 tojás
- 125 g vaj
- 90 ml tej
- 1 citrom héja + 1/2 citrom leve
- 1,5 tk sütőpor
- csipet só

Hozzávalók a tejszínhabhoz:
- 2 dl habtejszín
- ízlés szerint porcukor
- 1/2 citrom leve
- 2-3 ek kókuszreszelék

A sütőt előmelegítjük 160 fokra (légkeveréses). Az összes hozzávalót egy keverőtálba öntjük és kézi mixerrel 3-4 perc alatt simára keverjük. Egy kivajazott-lisztezett kis méretű tepsibe (az enyém 18x25 cm-es volt) simítjuk a masszát. 40-45 perc alatt megsütjük, a végén tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e, majd hagyjuk kihűlni.
A tejszínhabhoz a hideg tejszín habverővel kemény habbá verjük. Még mielőtt elérnénk a megfelelő keménységet, hozzáadjuk a citromlevet, a cukrot és a kókuszreszeléket, majd picit még tovább verjük és kész is.

CH tartalom: ha 12 szeletre vágjuk a piskótát, 1 szelet 12,6 g lassú CH-t tartalmaz (ebben a tejszínhab nincs benne)


A piskóta receptjének forrása (módosításokkal): Rachel Lane and Carla Bardi - cakes c. szakácskönyv

2012. november 19., hétfő

Szöcske után hernyóinvázió - mi jöhet még? :)

Az ember azt hinné, hogy egy harmadik emeleti, többé-kevésbé belvárosi lakás picike erkélyén kialakított miniatűr fűszernövénykert nem okozhat nagy meglepetéseket. Ehhez képest az elmúlt néhány hétben úgy érezhettem magam, mint mikor az általános iskolában biológia órán.
Az ugye már nyilvánvaló, hogy kedvelt szöcsketanya az erkélyünk. Nem tudom, hogy idén szöcskeinvázió volt-e Budapesten, vagy csak minket, illetőleg a bazsalikombokraimat tisztelték meg, de ennyi szöcskét én szerintem gyerekkorom óta nem (vagy még akkor sem) láttam közelről mint az erkélyünkön.
Egy éve meg tücsök volt, de az legalább szépen ciripelt. :)
Azt már megszoktuk, hogy ősszel tele vagyunk poloskákkal.
Az sem meglepő, hogy egy madár egy szem diót rejt el a kakukkfűben, vagy épp giliszta bújik ki a földből.
Nade kéremszépen, hogy egy egész hernyótelep működjön a kiskertemben, az már túlzás. De tényleg. :)
Azzal kezdődött, hogy pár hete a hideg éjszakák miatt beköltöztettem a fűszernövényeket a lépcsőházba, hátha ott jobban túlélik a telet egy darabig, mint tavaly a lakásban. Mivel bazsalikomból rengeteg volt, azok megnyirbálásával kezdtem az őszi betakarítást, hát rengeteg ágat levágtam, és leszedegettem a leveleket, majd tálcákon kezdtem szárítani.
Egyik reggel békés félálomban majszolom a reggelimet, mikor Uramparancsolóm felpattan egy papírtörlőért és gyorsan az egyik tálcához oson azzal a felkiáltással, hogy ne nézzek oda. Jesszusom, mi történt, gondolom én. Mire kiderül, hogy egy lakmározó hernyót látott meg, csak félt hogy megijedek tőle. Ennél azért már bátrabb vagyok. :) Főleg, hogy a levelek leszedegetésekor én is találtam egyet-kettőt. De a reggeli szeánsz után tüzetesebben átnéztem a tálcákat és találtam egy másikat. Meg kellett állapítanom, hogy ez már bizony méretesebb, mint amiket egy héttel azelőtt én találtam. Nade, semmi gond. :)
Aztán eltelt még egy hét, vagy kettő, nem is tudom... egyik nap locsolom a bazsalikomot, erre mi jön velem szembe: egy hatalmas kövér zöld hernyó. Brrrr.... na ahhoz én már nem nyúltam. A kis dög, pontosabban dögök, mert többen ott zabálták a bazsalikomomat többedmagukkal. Hogy a fene enné meg őket. :)
Ezek után, most hétvégén a majorannát "arattam", abból is kipottyant egy, még a korábbiaknál is nagyobb rosszaság. De a tetőpont akkor is az volt, mikor a már levágott ágakról szintén szedegettem le a leveleket, és az egyik ágon ott volt szépen bebábozódva egy hernyócska. Na erre már nem tudtam mit mondani. :)
Iskolai biológia órára ideális lett volna azt hiszem. :)
Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a hernyók is tudják ám, mi a jó - fűszernövényeket lakmározni... :) Viszont azt tényleg nem gondoltam volna, hogy a kis erkélykerten ilyen élővilággal fogok találkozni. Mert hogy egy kertben, az oké... de az erkélyen... :)

És akkor most térjünk át kellemesebb témákra, mondjuk a fűszerek hasznosítására. Ezt a sós muffint még hónapokkal ezelőtt készítettem, de lassan valamilyen más ízesítéssel szerintem megsütöm újra. Reggelire tökéletes. :)

Újhagymás-kakukkfüves muffin (6 darabhoz)


- 13 dkg tk búzaliszt
- 5 dkg sima búzaliszt
- 1 kis pohár tejföl (150 g)
- 1 tojás
- 1/2 cs sütőpor
- 1/2 tk cukor
- 1 csapott tk só
- 2 ek olívaolaj
- ízlész szerint újhagyma (én 2 szálat használtam, 10 g-ot, mert annyi volt itthon, de elbír többet is)
- 1 tk szárított kakukkfű
- reszelt sajt a tetejére

A száraz és a folyékony hozzávalókat külön-külön elkeverjük, majd a folyékonyakhoz adagoljuk apránként a szárazat, egy kézi mixerrel alaposan elkeverve. Kivajazott-lisztezett / muffinpapírral bélelt muffinformába töltjük a tésztát, reszelt sajttal és esetleg még egy kis kakukkfűvel megszórjuk. 160 fokra előmelegített sütőben megsütjük.

A sütési időre sajnos már nem emlékszem, de szerintem 30-40 perc körüli idő volt, mivel a tk liszttől nehezebb a tészta. Tűpróbát érdemes végezni, mielőtt kivesszük.

CH tartalom: 1 muffin 20 g lassú CH-t tartalmaz.



2012. november 10., szombat

Amikor a köret a sztár

Néha, amikor új receptekkel kísérletezek, megesik, hogy pont az a fogás okozza a legnagyobb meglepetést, amitől semmi különlegeset nem várok. Ma például a levesről gondoltam, hogy "ütős" lesz, erre, habár az íze nagyon jó volt, egy fényképet már nem bírt volna el. :) Akadnak ilyenek is. :)
A mai nap meglepetése a köret volt. Egyszerűen fenomenális, nem tudok rá mást mondani. Csak azt sajnálom borzasztóan, hogy nem használhattam kéksajtot, amit eredetileg írt a recept, mert az Uram azt nem szereti. De tuti csinálok magamnak majd külön kéksajtosat legközelebb.

Ez a fogás gyakorlatilag egy mustáros sajtszószban sült karfiol. Mi köretként ettük, de önmagában is megállja a helyét (sőt!), húsmentes napon vagy épp vacsorára is ideális.
Muszáj kipróbálni kategóriás. :) Szerintem csinálok lassan egy ilyen fület a blogon lassan. :)

A recept úgy írta, hogy süssük 20 percig a karfiolt sütőben alufóliával letakarva, de szerintem ugyanezt a hatást érjük el, ha pár percig előfőzzük. Bár így mondjuk nem kellett feleslegesen plusz egy edényt koszolni. :)
(a karfiol a valóságban is ilyen szép narancssárga színű lett a vörös cheddarnak köszönhetően)

Sajtos-mustáros sült karfiol


- 900 g karfiol rózsáira szedve
- 25 g liszt
- 2 dl tejszín
- 1,5 dl tej
- 1 ek mustár
- 60 g vörös cheddar (vagy más, erősebb ízű sajt) + kb. 30 g a tetejére
- 1-2 ek snidling
- 30 g vaj
- kb. 10 g zsemlemorzsa
- só, bors
- olívaolaj

A sütőt előmelegítjük 200 fokra (légkeveréses). A karfiolt megmossuk és rózsáira szedjük. Egy nagyobb tűzálló tálat kikenünk olívaolajjal, beleszórjuk a karfiolt és kevés olajjal meglocsoljuk, kicsit megsózzuk. Befedjük alufóliával úgy, hogy az ne érjen a karfiolhoz, azonban jól záródjon, hogy a sütőben alatta párolódhasson a karfiol. 20 percre az sütőbe tesszük sülni.
Közben elkészítjük a sajtmártást. Ehhez a tejszínt és a tejet összekeverjük, a snidlinget felaprítjuk, a sajtot lereszeljük. Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, majd rászórjuk a lisztet és kevergetve 2 percig pirítjuk. Ekkor levesszük a tűzről és adagonként, állandó kevergetés mellett hozzáadjuk a tej és tejszín keverékét. Addig kevergetjük (lehetőleg egy kisebb habverővel), amíg szép csomómentes nem lesz. Belekeverjük a mustárt is, majd visszatesszük a tűzre és még 1-2 percig főzzük, amíg elkezd besűrűsödni. Elzárjuk alatta a lángot, és belekeverjük a 60 g sajtot és a snidlinget. Kóstoljuk meg, és ha kell, sózzuk még rajta.
A karfiolt a 20 perc leteltével kivesszük a sütőből, eltávolítjuk a fóliát. Egyenletesen ráöntjük a mustáros sajtszószt, megborsozzuk, megszórjuk kevés reszelt sajtal és a zsemlemorzsával. 180 fokon további 25 percig sütjük és tálalhatjuk is.

CH tartalom: ez a mennyiség 4 főnek elegendő, 1 adag 20 g CH-t tartalmaz (ebből 3,5 g gyors CH)




Forrás (módosításokkal): Lorraine Pascale - Home Cooking Made Easy c. szakácskönyv

2012. november 9., péntek

Küzdelem a vacsorákkal

Mostanság megküzdök a vacsorák készítésével. Régebben ugye a reggeli az esetek nagy többségében teljesen kimaradt, a vacsora meg vagy volt, vagy nem, maximum egy szelet kenyér. Ehhez képest a diéta most reggelire is sokat kell enni, vacsorára meg még többet, és szendvicskrémek ide vagy oda, unjuk a kenyeret.
Mivel azonban nálunk az ebéd a főtt étel ideje, vacsorára már nem nagyon akarunk nagy sütögetést csapni. A hideg téli napok közeledtével ugyan úgy, gondoltam, mi sem egyszerűbb, egy nagy tál tartalmas leves pont ideális lesz, abból lehet olyat készíteni, amiben sok szénhidrát van és még jó is esik. De az Uram megvétózta, mondván, este ő már nem leveses.

Szóval, a paraméterek:
- ne kenyér alapú legyen
- ne legyen tradicionális értelemben vett főtt étel
- ne legyen leves
- de tartalmazzon 45 g szénhidrátot (amit mondjuk főként liszt alapú dolgokból és hüvelyesekből lehet könnyebben összeszedni, vagy mondjuk rizs, bulgrur, kuszkusz, ilyesmi...)

Szép kihívás, küzdök vele rendesen... Egy ideális megoldást már találtam is, mégpedig a rétes, abból ugyanis lehet teljes kiőrlésűt kapni. Kezdem úgy érezni, hogy hasonlóan sokoldalúan lehet felhasználni, mint a leveles tésztát, csak kevésébe használjuk alternatív módon. Leveles tésztából meg sajnos nincs tk, így az a rendszeres használatot tekintve kiesik.
Ezt a rétesféleséget még hétvégén készítettem, és nagyon szerettük.
Tegnap egyébként házi tk tortillát csináltam, az is egy jó alternatíva lesz még szerintem. :) Meg persze rizssaláták és ilyesmik, de azokat főként firss zöldséggel lehet készíteni, az még télen nem akad nagyon.

Spenóts-fetás-csirkés rétes (9 darab)


- 10 dkg csirkehús
- 10 dkg feta sajt
- 40 dkg spenót
- 20 dkg tk réteslap (helyettesíthető sima réteslappal is) - 6 lap
- késhegynyi szerecsendió
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors
- olívaolaj
- 2 ek vaj
+ szezámmag a tetejükre

A csirkehúst kevés olívaolajon megsütjük, közben sózzuk és borsozzuk. A spenótot lobogó sós vízbe dobjuk pár percre, hogy összeessen. Szűrőbe szedjük és alaposan kinyomkodjuk belőle a vizet. A fokhagymát felaprítjuk, elkeverjük a spenóttal, a csirkehússal és belemorzsoljuk a fetát is. Késhegynyi frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük, és ha még kell, sózhatjuk, borsozhatjuk (de a fetától elég sós lesz magától is)
Egy nedves konyharuhát kiterítünk a gyúródeszkára, erre helyezzük az első réteslapot. Olvasztott vajjal megkenjük, és keresztben ráfektetünk egy második lapot, ezt is kevés vajjal megkenjük. 3 csíkra vágjuk hosszában, melyek tetejére kb 1,5-2 evőkanálnyi tölteléket helyezünk nagyjából háromszög formában. Innét kezdve hajtogatjuk a tésztát, hogy mindig szép háromszög maradjon. A végét még egyszer megkenjük vajjal, hogy biztosan összetapadjon. Így készítjük el mind a 9 háromszöget.
Kivajazott tepsire helyezzük őket, a tetejüket is megkenjük olvasztott vajjal és megszórjuk szezámmaggal.
160 fokra előmelegített sütőben kb.15-20 perc alatt megsütjük, amíg szépen megbarnul a tetejük.

CH tartalom: egy rétes 14 g lassú CH-t tartalmaz

2012. november 6., kedd

Még mielőtt elfelejteném... :)

Megint kezdek abba a hibába esni, hogy megfőztem valamit, szépen lefotóztam, a hozzávalókat a szénhidrát számolgatás miatt többé-kevésbé fel is írtam, de aztán magára az elkészítésre már csak homályosan emlékszem. Több ilyen fotó is vár az ihletre, hátha eszembe jut, hogy készültek a rajtuk szereplő ételek. :) Épp ezért a hétvégi cannelloni elkészítését gyorsan leírom ide, mert vétek lenne megfeledkezni róla, olyan finom volt. :) Nekem biztos egy kedvencem lesz, legközelebb csempészek bele még egy kis fetát is szerintem. :)

A receptben pulykahús szerepel, de ugyanúgy lehetne csirkével, de akár sertéssel is készíteni. Nekem épp csak pulyka volt itthon darált állapotában, azért készült ebből. :)
A sajt mennyiségét sosem mérem le, de szerintem kb. 10-15 dkg-ot használhattam.

Sütőtökös cannelloni


- 500 g sütőtök (megpucolt állapotában mérve - ez a mennyiség egy kb. 1,5 kilós sütőtök felét takarja)
- 200 g darált pulykahús
- 1 kis vöröshagyma (kb. 60 g)
- 2 gerezd fokhagyma
- 8 levél zsálya + néhány a sütéshez
- 1 kisebb ág rozmaring
- 12 db cannelloni (120 g, durumlisztből)
- 250 g mascarpone
- 2 dl tejszín
- só, bors
- reszelt sajt

A sütőtököt megpucoljuk és a húsát kis kockákra vágjuk. A vöröshagymát és a fokhagymát felaprítjuk. A zsálya- és rozmaring leveleket felaprítjuk. A cannellonikat a dobozon lévő utasítás szerint előfőzzük, amennyiben szükséges (az én általam vett cannelloni 4 perc előfőzést és 20 perc sütést írt elő), majd lecsepegtetjük, olajjal meglocsoljuk és hagyjuk langyosra hűlni.
Közben a töltelékhez egy serpenyőben kevés olívaolajon megpirítjuk a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a darált húst, sózzuk, borsozzuk és megsütjük. Ha kész, félretesszük. A serpenyőt kitöröljük, újra kevés olívaolajat öntünk bele és megpirítjuk benne a fokhagymát. Ezt követően hozzáadjuk a sütőtököt és nagy lángon először megpirítjuk, majd fél dl víz hozzáadásával megpároljuk. Sózzuk, borsozzuk picit és ha elfőtt alóla a víz, hozzáadjuk a zsályát és rozmaringot is. Addig sütjük ill. pároljuk, amíg szépen megpuhul (nem kell hozzá sok idő). Egy villával széttörjük a sütőtököt, majd elkeverjük a darált hússal. Kész is a töltelék.
Egy tálban elkeverjük a mascarponét és a tejszínt némi sóval és borssal, valamint egy marék reszelt sajttal. Ebből a keverékből 2 evőkanálnyit elkenünk egy megfelelő méretű (a 12 cannelloni szépen férjen el benne egymás mellett) tűzálló tál aljában. A cannellonikat megtöltjük a sütőtökös-pulykahúsos masszával (én megmondom őszintén, ezt a műveletet kézzel végeztem, nem szórakoztam kiskanállal). Nem szabad túltölteni őket, mert akkor csak szétrepednek sütős közben majd (ez a töltelék amúgy pont elég a megtöltésükre). A megtöltött cannellonikat a tűzálló tálba helyezzük, a tetejükön eloszlatjuk a tejszínes mascarponét. Megszórjuk még pár rozmaring- és zsályalevéllel, majd bőven szórunk rá reszelt sajtot is.
160 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses) sütjük 20-25 percig, amíg szépen megpirul a sajt a tetején.

CH tartalom: ez a mennyiség 4 főnek elegendő, 1 adag 47 g CH-t tartalmaz (ebből 3,7 g gyors szénhidrát)

 

2012. november 5., hétfő

Esős hétfőn süssünk süteményt :)

Megállapítottam, hogy utálom az esős, szürke, sötét reggeleket. Főleg, ha azok történetesen hétfők. Ilyenkor egyszerűen szükségem van valami extra motivációra a nap elindításához. Mivel azonban diétáznom kell, nem alkalmazhatom a múlt télen még oly jól bevált, jó kis mézes-citromos teát, vagy éppen egy adag csokoládét vagy bármit mást, ami édes.
Bosszúból most úgy dötnöttem, hogy inkább sütök egy tepsi süteményt, mivel 10 órakor már ehetekis majd belőle, csak reggel nem szabad. :)

Mivel azonban ez a süti még nincs kész (és mivel egy új szakácskönyvet tesztelek, bizonytalan még a kimenetele is :) ), addig végre leírom az egyik pár héttel ezelőtti kreációt, amit imádtunk.

Rájöttem, hogy az inzulinrezisztencia diétához az egyik legpraktikusabb édesség a különböző féle kekszek és aprósütemények kategóriája, ugyanis lehet belőle kevesebbet is enni, míg ha egy tortát sütnék, hát, ott már nehezebb lenne megtartani a számokat. :)

Fahéjas-szegfűszeges omlós keksz (kb. 15 darabhoz)


- 125 g teljes kiőrlésű búzaliszt (helyettesíthető sima búzalisztel)
- 90 g vaj (szobahőérsékletű)
- 70 g nyírfacukor (helyettesíthető sima kristálycukorral)
- 1 tojássárgája
- 2 ek tej (+ kicsi, ha még kell)
- csipet szegfűszeg (nyugodtan lehet nagyobb csipet)
- 1/2 tk őrölt fahéj
- csipet só
- 1/2 tk sütőpor

A lisztet elkeverjük a fahéjjal, szegfűszeggel, sütőporral és sóval. Egy másik tálban a cukrot a vajjal kihabosítjuk, majd hozzáadjuk a tejet és a tojássárgáját. Igyekezzünk addig keverni a masszát, amíg egyre kevésbé lesz szemcsés a cukor benne (kristálycukornál ez könnyen megoldható, nyírfacukor esetében nekem még nem sikerült tökéletesen, de így is jó lesz a végeredmény). Ekkor hozzáadagoljuk a száraz adalékot és egy viszonylag lágy tésztát gyúrunk belőle. Folpackba csomagoljuk és 1 órára betesszük a hűtőbe pihentetni. Ezt követően a sütőt előmelegítjük 160 fokra (légkeveréses), és egy lisztezett gyúródeszkán a tésztát 1 cm vastagságúra nyújtjuk. Egy 5 cm átmérőjű pogácsaszagatóval kiszaggatjuk és a tésztát egy kivajazott-lisztezett /sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, egymástól kb. 2,5 cm távolságra. A kiszúráskor megmaradt tésztát összegyúrjuk, újra kinyújtjuk és kiszaggatjuk, majd ezt addig folytatjuk, amíg elfogy a tészta. A tepsit betoljuk a sütőbe és 10-15 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni.

CH tartalom: 15 keksz (tk liszttel és nyírfacukorral készítve) esetén 1 keksz 8 g lassú CH-t tartalmaz.



Forrás (módosításokkal): az eredeti recept a Sütemények aranyköve c. szakácskönyvből származik

2012. november 3., szombat

Citrommal a csuklás ellen

Tudni kell rólam, hogy ha fázom, sokszor elkezdek csuklani. Ezen általában mindenki nevet, de én már csak ilyen vagyok. :) Hidegben nekikezdek csuklani. :)
Számtalan módszert kipróbáltam már ilyenkor. 10 korty vizet inni...visszatartani a lélegzetet... természetesen ijesztettek már meg és próbáltam nagyot is nyelni - persze mindez hatástalan maradt, ezért hát belenyugodtam, hogy ha csuklani kell, hát csuklani kell, nincs mit tenni. :)
Nemrégiben azonban egy számomra új módszerrel ismertetett meg anyósom, amit azóta többször is sikerrel alkalmaztam. :) Valószínűleg ez is az egyik legrégibb házi praktika, csak épp én nem hallottam még róla: egy kiskanálnyi citromlevet kell inni. És csodálatosan működik. Lehet, hogy mások már ismerték ezt, nekem azonban teljes újdonság volt, úgyhogy gondoltam, közkinccsé teszem ezt az információt. :)

A leves csütörtökön készült, nem először, de most sikerült is lefotóznom végre. :) Szimpla kis gombakrémleves. Önthetünk bele egy deci fehérbort is az elején a hagyma pirításánál vagy fűszerehetjük zsálya helyett kakukkfűvel is. Vagy tálalásnál morzsolhatunk rá egy kis fetát is.

Zsályás gombakrémleves (6 főre)


- 75 dkg vegyes gomba (ha tehetjük, legyen erdei) + kb. 10-15 dkg a tálaláshoz
- 1 kis fej vöröshagyma (kb. 12 dkg)
- 2 gerezd fokhagyma
- 1,3 l zöldségalaplé
- 8 levél zsálya
- 1 ek liszt (én fehér tönkölyt használtam)
- 1 ek olívaolaj
- 1 dl tejszín
- 1 ek vaj + kevés a gomba pirításához
- só, bors

A gombát felszeleteljük, a hagymákat felaprítjuk. Egy fazékban felhevítjük az olaj és a vaj keverékét és megpirítjuk bennük a vöröshagymát és a fokhagymát. Ha megpirultak, hozzáadjuk a lisztet, jól elkeverjük, majd fokozatosan felöntjük a zöldségalaplével, minden adagnál simára keverjük. Beledobjuk a gombát, sózzuk, borsozzuk és forrástól számítva 15-20 percig főzzük. (Az elején nekem nem teljesen fedte el az alaplé a gombákat, de mire felforrt, addigra már kezdett összeesni annyira, hogy ne legyen gond vele.) 10 perc főzés után hozzáadjuk a zsályaleveleket is. A végén botmixerrel pürésítjük, majd beleöntjük a tejszínt, összemelegítjük és ha kell még, sózzuk, borsozzuk.
A tálaláshoz félretett gombát kevés vajon nagy lángon megpirítjuk pár perc alatt és óvatosan a leves tetejére helyezzük.

CH tartalom: 1,8 l leves lett belőle, így 1 adag 6 dl levest takar - 1 adag 7 g lassú CH-t tartalmaz

u.i.: a fotón több gombát tettem a tálaláshoz, mint amennyi a 10-15 dkg-ból egy adagra kijön, de így szebb volt. :)


2012. november 1., csütörtök

Hát a szezámmag honnét jön? :)

Nesze neked fogyasztói társadalom, most mit is mondjak? Én is a tagja vagyok. Főleg fáradtan. :) Ezt bizonyítja az alábbi kis eszmefuttatásunk tegnap késő este, mikor is Uramparancsolóm a frissen sült magos kenyér felett ezt kérdezi:

- hát a szezámmag az honnét jön?
- mi az, hogy honnét? hát a boltból.
- na jó, de honnét?
- mi az, hogy honnét? bármelyik boltban kapható...
- nem az, hanem honnét van?!?! hanem honnét jön?! a tökmagról tudom, hogy az a töknek a magja. de a szezámmag? az meg a szezámnak a magja, vagy mi?
- öööö...

Khm.. nos, igen... Mit is mondjak? Jó fáradt voltam. :) A félreértésen jót nevetve azonban meg kellett állapítanom, hogy nem is tudom, a szezámmag "mi fán terem". Mint kiderült, valóban a szezám nevezetű növénynek a magja. :)

A mai recept pedig a tegnap este kisült kenyéré lesz. Az ünnepekre még jól jöhet egy ilyen recept, ha esetleg kifogynánk a kenyérből és nincs kedvünk a sarki kisbolt szárazkenyerét enni. :)

Azért sütöttem jénaiban a kenyeret, mert azt akartam, hogy jobban megtartsa a formáját, és ne lapuljon ki nagyon. Így utólag már rájöttem, hogy eggyel nagyobb jénaiba kellett volna tenni, hogy hagyományosabb formája legyen. :) Ha ugyanis elég nagy a jénai, akkor nem széltében, hanem felfelé kel a kenyér, így viszont a kis drága már kibuggyant a jénaiból. :)

Magos tönkölycipó jénaiban sütve


- 300 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 200 g fehér tönkölyliszt (+ kevés a gyúráshoz)
- 1 púpos ek búzasikér (20 g)
- 25 g friss élesztő
- 1,5 dl tej
- 1 tk cukor
- 2 dl kézmeleg víz
- 1,5 tk só
- 30 g szezámmag
- 30 g napraforgómag
- 30 g tökmag
- 1 ek olívaolaj + a jénai kikenéséhez

A tejet mikróban langyosra melegítjük, elkeverjük a cukorral, belemorzsoljuk az élesztőt és meleg helyen felfuttatjuk. Közben egy nagy tálba beleszitáljuk a kétféle lisztet és a sikért. Összekeverjük a sóval és magokkal, a közepén pedig egy mélyedést formáljuk. Ebbe öntjük bele az élesztővel felfuttatott tejet és a kézmeleg vizet és az olajat, majd összekeverjük kézzel vagy egy fakanállal. Ekkor még jó ragadós. Lisztezett gyúródeszkára tesszük és jó 10 percig dagasztjuk, közben alá-alászórunk egy kevés fehér tönkölylisztet, hogy se a kezünkhöz, se a deszkához ne ragadjon hozzá.
A dagasztás után egy olajjal vékonyan kikent kelesztőtálba tesszük a tésztát (ha nincs, egy nagy üvegtálba helyezzük és nedves konyharuhával letakarjuk), és meleg helyen 55-60 percig kelesztjük. Ekkor kivesszük és egy kicsit átgyúrjuk, de csak annyira, hogy a nagy levegőbuborékok távozzanak belőle. Cipót formázunk belőle és a gyúródeszkán előre jó alaposan belisztezett területre tesszük, tiszta, száraz konyharuhával lefedjük és még 15 percig kelesztjük. Eközben előveszünk egy megfelelő méretű jénait, amit vajjal/olajjal vékonyan kikenünk. Ha letelt a 15 perc, óvatosan felvesszük a tésztát, és lisztezett felével felfelé a jénaiba tesszük. (így sütés után is szép lisztes marad a teteje) Éles késsel bevágjuk a tetejét. Meleg helyen újabb 40-45 percig kelesztjük. 15 perccel a kelesztési idő letelte előtt előmelegítjük a sütőt 210 fokra (légkeveréses sütő), és egy tepsibe 2 dl hideg vizet töltünk. Ha letelt a kelesztési idő, a jénait a gőzzel teli sütőbe tesszük és 30-35 perc alatt megsütjük a kenyeret. (én most 35 percig sütöttem, de pár perccel korábban is jó lett volna már) 5 percig hagyjuk a jénaiban hűlni, majd kivesszük a kenyeret és rácson hagyjuk kihűlni, már ha meg bírjuk állni, hogy ne lássunk neki, amíg meleg. :)

CH tartalom: az egész kenyér nekem 950 grammos lett. 100 grammban 36 g CH van, így egy 8 dkg-os szelet kb 30 g CH-t tartalmaz.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...