2012. december 28., péntek

100 % tk kenyér

Na most már tényleg kezdem szégyellni magam, hogy hetek óta nincs egy új bejegyzés sem... Az elmúlt hetekben nagyon eltűntem a blog szempontjából nézve, ami egyrészről a karácsonyi őrületnek és ajándékvadászatnak volt tudható, másrészről kicsit felgyorsultak az események így az év végéhez közeledve, ami miatt nem jutott időm sem a kreatív főzésre, sem a blogírásra. Feltehetően jövőre konstansan kevesebb időm fog jutni a blogra, de mivel enni, főzni, ráadásul diétázni mindenképpen kell, ezért nem kell aggódni, a blog megmarad. :) Csak elképzelhető, hogy kicsit ritkábban fogok jelentkezni.

Úgy döntöttem, hogy ma egy kenyérreceptet hozok. Méghozzá a jelenlegi kedvencemet.
A recept egy kifejezetten kenyérkészítésről szóló szakácskönyvből származik, amit még Angliából hoztam az ősszel és azóta is rajongok érte. Egyrészt gyönyörű maga a könyv, csodás fotókkal az elkészítési fázisokról is, másrészt végre egy olyan könyv, ahol teljes kiőrlésű lisztre is van normális recept.
Ezt a kenyeret az elmúlt hónapokban már sokszor megsütöttem és eddig egyszer sem kellett csalódnom benne. Az eredetihez képest egyedül az élesztő mennyiségén módosítottam kicsit, meg sikért adtam hozzá. És ami csodálatos benne, hogy ez az első olyan kenyér, amit 100 százalékosan teljes kiőrlésű lisztből sütöttem, mégis kellemes az állaga, nem akad meg az ember torkán. :) Természetesen ez is tömöttebb, mint az átlagos fehérkenyerek, de ebben az esetben ez szerintem nem meglepő. :)
És ami még extra jó a receptben, hogy gyakorlatilag nincs szükség a hagyományosan csuklófárasztó dagasztásra. Szóval, mi egyszerűen imádjuk. :)

100 százalék teljes kiőrlésű kenyér



A kenyér elkészítéséhez két tálra lesz szükségünk, lehetőleg üvegre és az egyik legyen akkora, amiben majd a kenyeret keleszteni is tudjuk. Ideális esetben a kisebbik tálat a nagyobba tudjuk felfordítva helyezni és ez alatt lehet majd keleszteni a tésztát. Ha ilyen tálak nem állnak a rendelkezésünkre, akkor használjunk nedves konyharuhát majd.
Szóval a recept:

- 430 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 20 g búzasikér
- 9 g só
- 18 g friss élesztő
- 345 ml víz

A kisebbik tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat. A nagyobbik tálba morzsoljuk bele az élesztőt, majd öntsük fel a kézmeleg vízzel. Egy fakanállal keverjük el benne az élesztőt, amíg feloldódik (egy nem túl gusztusos, zavaros élesztős vizet kell így kapnunk). Ebbe az élesztős vízbe öntjük bele a sóval elkevert lisztet. Kézzel óvatosan elkezdjük keverni, elég pár ujjal, felesleges az egész kezünket használni, mert utána csak küzdhetünk vele, hogy levakarjuk róla a ráragadt tésztát. Viszonylag hamar össze kell állnia a tésztának, ekkor lefedjük a kisebbik tállal (előtte kitörölgetjük a lisztet belőle) és 10 percig állni hagyjuk. Számomra meglepő módon ez a kis pihentetés egy rendkívül kezelhető tésztát eredményez később.
Szóval ha letelt a 10 perc, levesszük az üvegtálat és a tésztakupac egyik oldala alá nyúlunk, megfogunk egy kis adag ragadós tésztát és ezt a darabot a tésztalabda közepére húzzuk, majd belenyomjuk. 90 fokkal elforgatjuk a tálat és ezt a mozdulatot megismételjük. Majd újra elforgatjuk a tálat, újabb tésztamennyiségek nyomunk a közepébe és ezt így ismételjük összesen tízszer.
Ekkor újra lefedjük és 10 percig állni hagyjuk. Ezt követően ugyanezt a feladatsort ismételjük meg még 2 alkalommal (tehát a tészta nyújtása-nyomása-elforgatása + 10 perc pihentetés), majd még egyszer, negyedszerre is ismételjük a "gyúrást". Látni fogjuk, hogy mire a negyedik gyúrással-dagasztással is végzünk, egy rugalmas, könnyen kezelhető tésztát kapunk. Ekkor lefedjük utoljára és egy órán át kelesztjük.
Ha letelt az egy óra, levesszük a tálat a tetejéről és az öklünkkel lenyomjuk a tészta tetejét, hogy az alatta keletkező levegőtől megszabadítsuk. Egy lisztezett gyúrófelületre helyezzük az ovális tésztát. Az egyik oldalán megfogjuk a tésztát, és annak egyharmadát középre hajtjuk, majd ugyanezt ismételjük a másik oldalon. 180 fokban elforgatjuk a tésztát és megismételjük a mozdulatsort. Ennek a műveletnek a lényege, hogy négyszögletes formát adjunk a tésztának, méghozzá olyan szélességben, mint amilyen a vekniformánk.
Ekkor már csak az a feladatunk, hogy feltekerjük a tésztát és beletegyük a kivajazott-lisztezett vekniformába. Egy tiszta konyharuhával letakarjuk és még 30-45 percig kelesztjük.
Ekkor a 200 fokra (légkeveréses) előmelegített sütőbe tesszük és 35 perc alatt megsütjük.
Ennél a kenyérreceptnél is áll, hogy ha azt szeretnénk, hogy ropogós héja legyen, tegyünk a sütőbe egy tepsit amibe egy pohár hideg vizet töltünk 10 perccel a sütés megkezdése előtt. Az így keletkező gőztől lesz jó héja a kenyérnek.



Forrás: Emmanuel Hadjiandreou - How to make bread c. szakácskönyve

2012. december 11., kedd

Idén sem lesz karácsony a blogon :)

Nálam még idén is tabu a blogon a karácsony. :) Változatlanul nem lesz sem karácsonyi menü, sem őrült sütögetés. Tavaly ugyan még készültek aprósüteményekből, narancslekvárból ajándékcsomagok, de idén ezt is megvétóztam. Az ok egyszerű: a süti megromlik és a szülők-nagyszülők általi édesség-ellátottság egész januárig kitart, így hacsak nem akarnánk édességmérgezést kapni, illetve okozni, nincs értelme ajándékba is édességet adni. Az pedig ugye, hogy idősebb felmenőinktől átvegyük a karácsonyi sütés stafétáját, egyelőre még szóba sem jöhet. :) És ez így is van jól. :)
Ezért én megmaradok a hétköznapoknál és azok színesebbé tételénél. Folyamatos ihletkeresésem még mindig a vacsorákra vonatkozik és a múltkoriban egy csodás receptre bukkantam Ízbolygó jóvoltából a Nők Lapja Konyha egy régebbi számában.
A recepten csak annyit változtattam, hogy a lisztet fehér és teljes kiőrlésű tönkölyre cseréltem, meg szerecsendió helyett cayenne-i borsot használtam.

Kukoricás palacsinta (11-12 darab)


- 35 g vaj
- 2 tojás
- 80 g feta
- 125 g túró
- 2 dl tej
- 100 g fehér tönkölyliszt
- 100 g tk tönkölyliszt
- 150 g főtt kukorica
- 1 tk só
- csipet cayenne-i bors
- 1/4 tk sütőpor

A vajat megolvasztjuk, majd kihűtjük. Elkeverjük a tojásokkal, a túróval és a tejjel. Hozzászitáljuk a lisztet, a sütőport, a sőt és a borsot, majd legvégül belekeverjük a kukoricát is.
Palacsintasütőben 1-1 merőkanálnyi palacsintákként kisütjük őket, oldalanként 3 perc sütési idővel számolva.
Én snidlinges tejföllel tálaltam.

CH tartalom: 11 palacsinta esetén 1 palacsinta 17 g CH-t tartalmaz (ebből 1 g gyors CH)



Forrás (módosításokkal): Nők Lapja Konyha / Ugrai-Nagy Tünde Manókonyha c. szakácskönyv / http://www.babaszoba.hu/articles/Kukoricas-fetas_palacsinta?aid=20120116152717

2012. december 8., szombat

Felcserélt álláspontok

Tönkrement a kedvenc csizmám. Az, amit két éve (jesszus, már két éve volt...), nem is drágán, még az utolsó térdműtétem előtt vettem, pontosan azért, mert tökéletesen teljesen lapos, könnyen hajlik a talpa és rém egyszerű belebújni. Hisz műtét után (lévén tél volt) a legfontosabb szempont a könnyű felvétel volt és a lapos talp volt.
Minden túlzás nélkül mondhatom, azóta agyonnyúztam szegényt. Már egy év után rettenetesen kopott volt, de engem nem zavart. Mostanra azonban elvált a talpa (ezen még csak-csak lehetne segíteni) és kezd kilyukadni is (ezen már kevésbé).
Utóbbi két problémára akkor derült fény, mikor mentem valahová és attól a minimális esőtől, ami az utakon volt, 5 lépés után már vizes volt a zoknim a csizmában. Szóval megérett a csere.

Ezzel kapcsolatosan a következő párbeszéd zajlott le az Urammal aznap este:
- Azt hiszem, a héten kimegyek az Ázsiába és veszek egy új csizmát, mert ez végleg tönkrement. Valami jó meleget, ami nem ázik át azonnal ha a piacra megyek.
- Oké, de szép legyen.
- De piacra járni kell.
- Oké, de szép legyen.
- Mondom, a piacra.
- Akkor is.
Pfff..
Mi az, felcserélődtek a férfi-női a szerepek?! :) Én, aki mániákusan szeretek csinosan öltözködni, kardoskodok egy ronda de meleg csizma mellett. Az Uram meg pont fordítva. Azt hiszem, elkapattam egy kicsit. :)
És persze mit csinálok, mikor elmegyek csizmát venni?
Veszek egy szépet. :)
Azért mentségemre mondjam, hogy legalább többé-kevésbé meleg és vízálló (reményeim szerint). :)

A főzésre visszatérve, idén is mindig kint van hétköznap egy idős néni a piacon, aki csak a saját maga termesztette sütőtököt árulja. Nagyon szeretem, mert mindig nagyon finomat vettem eddig nála. Ezúttal rakottan készítettem el, mivel nagyon szeretjük a rakott fogásokat, a kedvencünk a rakott karfiol. És most látom, hogy a blogra még fel sem raktam a receptjét, bár a szakácskönyvben szerintem benne van. :)
Ez ugyan picit másképp készült, nem annyira "magyaros", inkább mediterrán. De finom. Nagyon. :)

Rakott sütőtök


- 550 g sütőtök (megpucolt állapotban mérve)
- 100 g rizs (én barna rizst használtam)
- 250 g darált csirke
- 1 közepes fej vöröshagyma (kb. 80 g)
- 100 g feta sajt
- 1,5 tk szárított kakukkfű
- só, bors, olívaolaj

A rizst kevés olívaolajon 1 percig pirítjuk, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntjük, sózzuk és lefedve alacsony lángon hagyjuk megpárolódni, a rizs fajtájától függően 15-20 (fehér rizs), vagy 40-45 perc (barna rizs) alatt.
A hagymát felaprítjuk, kevés olívaolajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a darált húst. Sózzuk, borsozzuk, megsütjük és félretesszük. A sütőtököt kb. 1 centis kockákra vágjuk. Hozzákeverjük a darált húshoz, megszórjuk a kakukkfűvel és félretesszük.
Egy jénait kevés olívaolajjal kikenünk. A csirkés-sütőtökös keverék felét a jénai alján eloszlatjuk, rámorzsoljuk a feta felét, majd rászórjuk a rizst, majd jöhet a második réteg csirke-sütőtök és a tetejére a maradék feta. Rátesszük a fedőt, és 180 fokra (légkeveréses) előmelegített sütőben sütjük 30 percig, majd levesszük a fedőt és még 10 percig sütjük 200 fokon.

CH tartalom: 4 fős elosztás szerint 1 adag 42,5 g lassú CH-t tartalmaz.

 

2012. december 4., kedd

Van, amit nem lehet fotózni - plusz egy háromszemű kávés :)

Lassan ideje lenne megtanulnom, hogy a műszaki cikkekkel kapcsolatos elv, mi szerint "előbb olvasd el a használati utasítást", a receptek esetében is működik. :)
Tegnap például, narancsos-csokis piskótatekercset csináltam, újfajta recept alapján, ahol a piskóta inkább tojás, mint liszt alapú. A gond nem is ezzel volt, hanem hogy annyira koncentráltam a piskótára (hozzátenném, angol nyelvű szakácskönyvből sütöttem), hogy nem vettem észre, hogy nagyobb tepsiben kellett volna sütni, így ugyanis vastagabb lett a tészta kisebb alapterületen, ergo a feltekerés, hát, hogy is fogalmazzak.... nem lett épp a legszebb, maradjuk ennyiben. :)
Az íze viszont nagyon finom, és alacsony a szénhidráttartalma, szóval biztosan elkészítem még, és akkor talán a formája is alkalmas lesz rá, hogy mutogassam. Így csak szépen csendben megesszük. :)

Helyette jöjjön egy másik édesség, amit nagyon szerettünk, és szerintem (ellenben a tegnap készülttel) rendkívül helyesen néz ki. :) Kávés és mogyorós. Hmmmm.... :)
Erre a receptre is igaz, hogy nem inzulinrezisztensek készíthetik sima liszttel és kristálycukorral. Egyébként az a tapasztalatom, hogy tk liszt esetén az aprósütik omlósabbak, úgyhogy egyáltalán nem árt nekik az egészségesség. :)

Kávés-mogyorós aprósütemény (30 darabhoz)


- 180 g tk búzaliszt (helyettesíthető sima búzaliszttel)
- 140 g nyírfacukor(helyettesíthető sima kristálycukorral)
- 125 g szobahőmérsékletű vaj
- 70 g törökmogyoró
- 1 tk sütőpor
- 3 tk erős kávé
- 1 tk vaníliakivonat
- csipet só

A lisztet elkeverjük a sóval és sütőporral. Egy másik tálban a cukrot kézimixerrel elkeverjük a vajjal, míg krémessé válik. Hozzáadjuk a kávét és a vanília kivonatot és tovább keverjük. Hozzá adagoljuk a száraz hozzávalókat és tésztát gyúrunk belőle kézzel. Diónyi golyókat formálunk belőle, melyeket egymástól 4 centire elhelyezünk egy sütőpapírral bélelt tepsire (vagy inkább kettőre). A tésztagolyók tetejét villával kicsit kilapítgatjuk és mindegyikbe 3-3 szem mogyorót nyomunk.
160 fokra (légkeveréses) előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt megsütjük őket.

CH tartalom: 30 db sütemény esetén 1 db 7,3 g lassú CH-t tartalmaz.



Forrás (módosításokkal): Sütemények aranykönyve c. szakácskönyv

2012. december 1., szombat

Ad hoc főzés

Újra előtérbe kerülnek mostanában a hétköznapi rohanósok. Amikor csak 15-30 perc áll rendelkezésemre, hogy az ebédet elkészítsem. És persze, mivel nem is tervezek előre, ezért ad hoc kell kitalálni a menüt a hűtőben fellelhető alapanyagokból. Ez persze azt hozza magával, hogy néha a teljesen standard egy-szelet-hús-rizs párosítás kerül az asztalra. Néha viszont a spontaneitásból egészen új dolgok sülnek ki.
Ez a recept is ilyen volt. Nekiláttam, mondván, majd lesz belőle valami. És a végén meg imádtam. Tény, hogy az én ízlésem olyan, hogy ha csak zöldség kerül a tányéromra, akkor is teljesen boldog vagyok. Ebbe a fogásba azért csempésztem egy kis rákot, hogy a férfiembernek is a fogára való legyen. :)

Pirított sütőtök és brokkoli rákkal - wokban készítve (2 főre)


- 35 dkg sütőtök (megpucolt állapotban mérve).
- 20 dkg brokkoli (kb. fél fej)
- 20 dkg garnéla (fagyasztott)
- 1 ek szezámmag (10 g)
- 1 ek vaj
- 1 ek szójaszósz
- só

A brokkolit rózsáira szedjük és lobogó sós vízben roppanósra főzzük. Ha elkészült, leszűrjük és félretesszük. A sütőtököt kb. 1,5 centis kockákra vágjuk. A garnélát kiolvasztjuk. A vajat felhevítjük a wokban, majd beledobjuk a sütőtököt és pirítva megsütjük, majd kiszedjük a wokból és félretesszük. A garnélát pár perc alatt megpirítjuk a wokban (a csomagoláson leírtaknak megfelelően), majd megszórjuk a szezámmaggal ésa szójaszósszal ízesítjük. Visszatesszük a wokba a sütőtököt és a brokkolit, még egy percig pirítjuk és már tálalhatjuk is.

CH tartalom: 1 adag 34 g lassú CH-t tartalmaz.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...