2013. július 30., kedd

Palacsintáról ábrándozva

Az elmúlt hetekben kivételesen nem az örökös elmaradás miatt volt nagy csend a blogon, hanem mert elutaztunk nyaralni. :) A korábbi dilemmát követően végül a apartmanos megoldás mellett döntöttünk, így főzőcskézni az út alatt is tudtam, még ha nem is a legnagyobb konyhaművészeti remekeket. Elvégre is, ki vágynak órákig sütögetni egy teakonyhában, főleg egy egész napos gyalogtúra után? :) Szóval, maradtak az egyszerű ételek, de azért jó volt a "hazai", megszokott ízvilág. Ami azonban az út alatt teljesen hiányzott, az a desszert műfaja. Vittünk ugyan édes kekszet tízóraira, de saját házit nem tudtam készíteni az út előtt idő hiányában, közben pedig főleg nem. Eleinte még kacérkodtam a gondolattal, hogy majd készítek palacsintát (ház lekvárt voltnálunk), hisz ahhoz csak egy jó serpenyő kell (azt mindig viszek itthonról magammal, nem bízom a véletlenre :) ), de a program mindig olyan sűrű volt, hogy végül kimaradt.
Pedig a gondolataimban szüntelenül csak egy kép lebegett, ami nem volt más, mint a most következő recept. Nem saját szerzemény (Forrás kedvencem Flat-Cat), bár a hozzávalókat módosítottam, viszont mennyei volt. Eperszezon ugyan most éppen nincs, de bármilyen gyümölccsel tálalható (vagy épp a házi lekvárral, már ha akad :) ).

Ricottás amerikai palacsinta (14 darabhoz)


- 50 g hajdinaliszt
- 50 g fehér tönkölyliszt
- 30 g nyírfacukor
- 250 g ricotta
- 1 kk sütőpor
- 2 tojás
- 2 dl tej
- 1-2 ek olívaolaj
- csipet só

A hozzávalókat habverővel simára keverjük, majd kicsit állni hagyjuk. Ezt követően teflon serpenyőben kisütjük őket. Kész is, gyümölccsel tálalhatjuk. :)

CH tartalom: 1 db 7,7 g CH-t tartalmaz (ebből 1,3 g gyors CH)


Forrás: Flat-Cat http://flat-cat.hu/2010/01/24/ricottas-palacsinta-egyszeruen/

2013. július 29., hétfő

Melegben még a borosüvegek is potyognak :)

Minekutána a mai estémet azzal kezdtem, hogy a bevásárlószatyrokból kipakolva egy üveg vörösbort összetörtem a konyhakövön, úgy döntöttem, hogy egyelőre jobb, ha még nem állok neki azonnal a holnapi ebéd megfőzésének. Még a végén ismét valamelyik ujjam bánná, vagy egy újabb üveg bor, azért meg már így is kár. :)
Épp ezért főzni sem fogok valószínűleg túl bonyolultat, valami ehhez hasonló fog készülni. Libanoni bulgursaláta receptből már számosat találtam, az arányok változnak ezekben, de azért a lényeg ugyanaz. Én gyakran készítem, egyszerű, könnyű, gyors, friss, nyárra való. Persze a hozzávalók arányain lehet módosítani, az eredeti recept is más arányokkal számolt. A hús (sült csirkemell) csak Férjemuram miatt került mellé, magában is kiválóan megállja a helyét.

Libanoni bulgursaláta




- 12 dkg bulgur
- kb. 30 dkg paradicsom
- 3 szál újhagyma (kb: 2 dkg)
- 2 ek frissen aprított petrezselyem
- 1 ek frissen aprított menta
- 1/2 citrom leve
- 2 ek olívaolaj
- só
- opcionális: 50 dkg csirkemellfilé (sózva, borsozva, olívaolajon kisütve)

A bulgurt dupla mennyiségű forró vízzel leöntjük és alacsony lángon lefedve megfőzzük, amíg elpárolog róla a víz. A paradicsomot, újhagymát és fűszereket apróra vágjuk és ha a bulgur langyosra hűlt, hozzákeverjük. Sóval, citromlével és olívaolajjal ízesítjük.

CH tartalom: 1 adag 35 g lassú CH-t tartalmaz



Forrás: 100 Saláta c. szakácskönyv

2013. július 3., szerda

Kritika

Sokan alátámaszthatják, hogy a szépnek minden formáját, megnyilvánulását szeretem. Persze az, hogy mi a szép, mindig relaítv. De az biztos, hogy rajongok a szép fotókért, még ha nem is értek hozzá. Épp ezért kifejezetten értékelem, ha egy fotónak van hangulata, közvetít valamit.
Ellenben: ha még egy felfutott, vagy felfutni kívánó gasztroblog oldalán meglátok egy olyan fotót, amin a blogger/férje/gyermeke/barátja/barátnője stb áll, és a fotón nem látni mást csak a kezét, ahogy egy gyümölcsöt, zöldséget, akármit fog a két tenyerében maga előtt, szerintem sikítok. Erre a témára már számos gyönyöű fotó született, mert elismerem, hogy vannak gyönyörűek. De a tucattrendektől, egymás utánzásától egyszerűen mindig felszalad a szemöldököm. Lincseljetek meg, ha egyszer én is ilyen fotót töltök fel. :) Vagy ha rózsavizet löttyintek valamelyik süteményembe... :) A dologban meg főleg az bosszant, hogy egy általam nagyon kedvelt blognál tapasztaltam most a fenti csodafotó egy példányát, és nem tehetek róla, fennakadtam rajta. Ezúttal kritikus vagyok. Úgyis annyian kritizálják az én munkámat is minden nap, hogy most úgy érzem, ennyi szabadszájúságot megengedhetek magamnak. :) Vállalom. :) Ismét. :)

Na de túllépve a kritizáláson, jöjjön a recept. Nem épp a leglátványosabb fogás, ellenben zseniális vacsorára, rettenetesen gyorsan elkészíthető, tartalmazza a szükséges szénhidrátot és nem utolsó sorban nagyon finom. :) Az iheltet az új vegetáriánus szakácskönyvem adta, de módosítottam rajta szokásomhoz híven. :)

Sajtos-paradicsomos vöröslencse


- 200 g vöröslencse
- 80 g vörös cheddar (helyettesíthető más, karakteresebb kemény sajttal)
- 200-250 g paradicsom (2-3 nagyobb szem)
- 1 közepes méretű vöröshagyma (kb. 80 g)
-1 csokor petrezselyem
- só, bors, olívaolaj

A vöröslencsét leöblítjük annyiszor, amíg átlátszó vizet nem mosunk le róla. Ekkor feltesszük főni sós vízben, és megfőzzük (nem kell neki sok idő, 5-10 perc elég és érdmes folyamatosan figyelni, hogy ne főjön túl). A hagymát felaprítjuk, a paradicsomot apróra felkockázzuk, a sajtot lereszeljük. Amíg a lencse fő, a hagymát megpirítjuk kevés olívaolajon, majd hozzáadjuk a paradicsomot és 2-3 percig nagy lángon pirítjuk. Ekkor hozzáadjuk a kifőtt és lecsepegtetett lencsét, hozzáadjuk a sajtot, összeforgatjuk, összemelegítjük, majd a legvégén belekeverjük a felaprított petrezselymet. Ha kell, sózzuk, borsozzuk.
Ha tartalmasabb vacsorára vágyunk, kínáljunk hozzá pitakenyeret.

CH tartalom: 1 adag (4 fő esetén) 30 g lassú CH-t tartalmaz.



Forrás (módosításokkal): Nagy vegetáriánus szakácskönyv

2013. július 2., kedd

Ki süti meg?

Születésnapi torta nem feltétlenül kell. :) De ez a süti most jól jönne. :) Kár, hogy nem süti meg helyettem senki. :)
Na sebaj, majd a hétvégén készül valami hasonló, bár lehet, hogy most már sárgabarackkal. :) De lehet, hogy nem lesz hasonló. :) Más lesz. :) Csak finom. :)

Kókuszos-meggyes-kakaós sütemény

- 12,5 dkg nyírfacukor
- 12,5 dkg vaj
- 3 tojás + 3 tojásfehérje
- 9 dkg fehér tönkölyliszt
- 9 dkg tk búzaliszt
- 3 dkg kakaópor
- csipet só
- 1/2 cs sütőpor
- 30 dkg meggy (magozott állapotban mérve)
- 6 dkg kókuszreszelék
- 6 dkg nyírfa porcukor
A 3 egész tojást fehéredésig kevrjük a nyírfacukorral egy kézi mixerrel. Ekkor hozzáadjuk a szobahőmérsékletű vajat és simára keverjük. Egy másik tálban elkeverjük a lisztet, a kakóport, a sütőport és a sót, majd adagonként a tojásos-vajas masszához keverjük (elég sűrű állagú lesz). Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk. A tojások fehérjéjét kemény habbá verjük a porcukorral, majd belekeverjük egy spatulával a kókuszreszeléket. A piskóta tetejére szórjuk a kimagozott meggyet, majd rásimítjuk a kókuszos tojáshabot. 160 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses) 30 perc alatt megsütjük.
CH tartalom:  20 szelet esetén 13,8 g CH-t tartalmaz egy szelet (kb 1 g gyors CH)



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...