2014. január 31., péntek

Egy hagyományos kicsit másképp

Hagyományos, lekváros piskótatekercset eddig életemben talán kétszer, ha csináltam. Hiába, a klasszikus süteményeket mindig meghagytam a családnak. Baracklekváros piskótatekercset például mindig nagymamám készít, persze szigorúan a saját maga által befőzött lekvárral. :)
Még karácsony környékén vendégek jöttek hozzánk gyerekekkel és mindenképpen valami olyan süteményt akartam készíteni, amivel nem kell sokat bíbelődni és nagy valószínűséggel a gyerekek is szeretni fogják.  Persze, önmagamat nem hazudtolhattam meg, ezért a piskóta kukoricalisszttel készült, a lekvár pedig meggyből, kilónként csak 10 dkg hozzáadott nyírfacukorral (az idei egyik kedvencem). Tudom, hogy most nincs lekvárszezon, de attól még csak leírom végre a receptet, ha már egyszer felhasználom. :)
 
Kukoricalisztes piskótatekercs meggylekvárral


- 10 dkg fehér tönkölyliszt
- 5 dkg kukoricaliszt
- 9 dkg nyírfacukor (por)
- 3,5 dkg vaj
- 3 tojás
- csipet só
-1 tk sütőpor
- kb. 2 dl meggylekvár

Hozzávalók a meggylekvárhoz: (kb. 2 literhez)
- 4 kg magozott meggy
- 40 dkg nyírfacukor

A liszteket összekeverjük a sóval és sütőporral. A tojások sárgáját kihabosítjuk a cukorral, amíg egészen kifehéredik és többszörösére nő a térfogata. Hozzáadjuk az olvasztott (de nem forró) vajat. A tojások fehérjéjét kemény habbá verjük. A tojássárgájás krémhez szitáljuk a lisztet és elkeverjük, majd spatulávóal/fakanállal óvatosan beleforgatjuk a kemény fehérjehabot. Egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral és annak kb.40x25 cm-es felületére szétterítjük pickótát. Mivel a tésztának elég jó a formatartása, nem kell félnünk, hogy elfolyik a sütőpapírról. 170 fokra előmelegített (légkeveréses) sütőbe tesszük és 5-7 perc alatt megsütjük. (tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy átsült-e). Miután kivesszük a sütőből, egy nedves konyharuhára borítjuk a tésztát és lehúzzuk róla a sütőpapírt. Fogjuk a konyharuhát, és azzal együtt feltekerjük a rövidebbik oldalánál fogva a piskótát. Így hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, kicsavarjuk, megkenjük a lekvárral és újra feltekerjük, ezúttal már a nincs szükségünk a konyharuhára, hisz a piskótánk szépen megtartja a formáját.

CH tartalom: 11 g CH (3 g gyors)/szelet
Kalóriatartalom: 49kcal/szelet
20 szelet esetén

A lekvár elkészítése
Ha kimagoztuk a meggyek, egy jó nagy fazékba feltesszük főni a meggyek. Sok levet fog ereszteni, így kb. 2-2,5 óra kell, mire a lekvár szépen kezd besűrűsödni. Időnként meg kell kavarni, hogy ne égjen le, de egyébként nincs sok dolgunk vele. Mikor már úgy érezzük, kellőképpen besűrűsödött, hozzáadjuk a nyírfacukrot és ekkor lehet ízesíteni is. Én a lekvár feléhez felcsíkozott citromfüvet adtam, remekül illik a meggy fanyar ízéhez. A cukor hozzáadását követően még kb negyed óráig rotyogtatjuk, majd kifőzött üvegekbe töltjük, és szárazdunsztban (rengeteg pokrócba bugyolálva) hagyjuk kihűlni pár nap alatt.

Ennek a lekvárnak viszonylag magas a szénhidráttartalma, mivel súlyra sok gyűmölcsöt használunk fel, iszont ahhoz, hogy nagyobb mennyiségű cukor nélkül is sűrű állagot kapjunk, be kell nagyon sűríteni. Nagyon intenzív meggy íze van,a hozzáadott cukorra picit közkedveltebb változat (készítettem ugyanis teljesen cukormentes változatot is, nekem azaz abszolút idei kedvencem).

CH tartalom: 34 g CH (12 g lassú)/1 dl lekvár
Kalóriatartalom: 152 kcal/ 1 dl lekvár




2014. január 29., szerda

Hagymás tönkölykenyérke

Az esetek nagy százalékában becsülettel tartjuk itthon a diétát, és esszük a teljes kiőrlésű kenyereket. Néha azonban, mikor a boltba megyek, elcsábulok. A gonosz csábítót ilyenkor mindig két kenyérke képezi, aprócskák, fehér lisztesek, de csodás az ízük. Az egyik egy paradicsomos kenyérke, a másik pedig a hagymás. Fantasztikus ízük van, ezért néha belopok egyet a kosárba és este azt vacsorázzuk, nekem elég hozzá pusztán vaj is, hisz magában csodás íze van.
Tegnap reggel nézegettem az egyik kenyeres könyvemet, amikor eszembe jutott ez a kenyér, pontosabban a hagymás. És rájöttem, hogy hagymás kenyeret akarok enni, de mivel a boltba nem tudok elmenni, kénytelen leszek készíteni, méghozzá a korábbi olívás kenyér receptjéből kiindulva. Őszinte leszek, nem gondoltam, hogy a nyomába érek az eredetinek, ha másért nem, hát a teljes kiőrlésű liszt miatt. De tévedtem, szerencsére. Ez ugyanis messze az eddigi legjobb kenyér, amit valaha készítettem. Talán kezdek belejönni? :) Frissen, langyosra hűlve a héja szép ropogós még (igaz, ez idővel veszít), belül pedig puha. Igazán puha, bizony, a teljes kiőrlésű liszt ellenére is, és még ma reggel is az volt. A hagyma pedig csodálatos ízt ad neki, ráadásul véleményem szerint a tönkölynek kifejezetten jól áll ez az ízesítés. Szóval hajrá mindenki, süssetek kenyeret, a házi kenyérnek ugyanis nincs párja!
Egyébként már jóideje gondolkodom rajta, hogy elmennék valamilyen szakácstanfolyamra kenyérsütést tanulni, csak mindig az a bajom ezekkel, hogy mindenhol fehér lisztes kenyereket készítenek. De szerintem ennek ellenére érdemes lenne kipróbálni, s akkor talán nem csak véletlenül sikerülne ilyen jó kis receptet kikísérletezni. :)

Hagymás tönkölykenyérke


- 130 g fehér tönkölyliszt
- 120 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 10 g búzasikér
- 7 g só (1 tk)
- 4 g szárított élesztő (1,5 tk)
- 190 ml víz
- 1 mokkáskanál méz
- 1 fej vöröshagyma (kb. 10 dkg)
-  ek vaj

A vöröshagymát felkarikázzuk és a vajon aranybarnára sütjük, majd hagyjuk, hogy langyosra hűljön. Egy tálban összekeverjük a liszteket a sóval. A kézmeleg vizet elkeverjük a mézzel és az élesztővel, majd hozzáadjuk a száraz hozzávalókat és nagyjából összegyúrjuk (nem baj, ha nem áll teljesen össze a tészta) Nedves konyharuhával, vagy egy másik tállal lefedjük és 10 percre állni hagyjuk, hadd dolgozzon benne az élesztő. Ekkor hozzáadjuk a hagymát több részletben és beledagasztjuk. Dagasztást úgy a legegyszerűbb, ha egy kis adag tésztát megfogunk az előttünk lévő halom széléből, középre húzzuk és lenyomjuk a közepén. Elfogatjuk a tálat 90 fokban és megismételjük a mozdulatsort, kb. 10-15 alkalommal, amíg a hagyma nagyjából eloszlik a tésztában. Ekkor újra lefedjük és újabb 10 percig állni hagyjuk. Újabb 8-10 dagasztó mozdulat következik, újabb 10 perc pihentetés lefedve, majd még egyszer dagasztás. Ekkor újra lefedjük, ezúttal egy órán át hagyjuk kelni. Ekkor levesszük a konyharuhát/tálat a tetejéről, az öklünkkel a tészta közepébe nyomunk, így kiszökik az alul felgyülemlett levegő. Ekkor lisztezett felületre borítjuk a tésztát. Nagyjából téglalap formájúra rendezgetjük ezt a lágy tésztát, majd az egyik oldalát (a tészta 1/3-át) behajtjuk középre, majd ugyanezt tesszük a másik oldallal is. Így szabályos kis négyzet formájú halmot kapunk, amit óvatosan átemelünk a sütőpapírral bélelt tepsire. Belisztezzük a tetejét és egy száraz konyharuhával letakarjuk. Újabb 35 percig kelesztjük. Közben az utolsó 20 percben bekapcsoljuk a sütőt és előmelegítjük 210 fokra, és alulra behelyezünk egy üres tepsit. A kelesztés végeztével egy nagy pohár (3 dl) hideg vizet öntünk a sütőben lévő forró tepsibe, majd a kenyeret behelyezzük fölé. 200 fokon 35 percig sütjük, Kívülről szépen sötétbarnára sül a kenyér. Úgy ellenőrizhetjük, hogy átsült-e, hogy a kész kenyér alját megütögetjük. Ha kongó, üres hangot ad, készen van.

42 dkg-os kenyérke lett belőle.

CH tartalom: 42 g CH / 100 g
Kalóriatartalom: 261 kcal / 100 g





2014. január 19., vasárnap

Káposzta másképp

Nem vagyok jó barátságban a káposztával, erről már meséltem is korábban. Nos, ez azóta sem változott meg. Bár nyersen egyre több formájában megeszem a káposztás, a töltött és savanyított változatoktól azonban továbbra is kiráz a hideg.
Van egy kis picike görög szakácskönyvem azonban, amit szeretek lapozgatni, főleg, mióta másfél éve Görögországban voltunk és felismertem benne az ottani ételeket. :) Nos, ebben találtam egy olyan alternatívát, amire úgy döntöttem, hogy még én is megkísérlem (persze diétára szabva és jócskán átalakítva). Nem is bántam meg, bár továbbra sem leszek káposzta-őrült. De ebben a formában jöhet máskor is. :)

Görög paradicsomos töltött káposzta


- 2 paradicsomkonzerv (80 dkg, hozzáadott cukor nélkül)
- 2 közepes vöröshagyma - (kb. 20 dkg)
- 12 dkg barna rizs
- 20 dkg feta
- 1 vékony levelű, tölteni való káposzta (felhasználva kb. 50 dkg - 8 levél)
- bazsalikom, oregánó
- só, bors, olívaolaj

A vöröshagymákat felaprítjuk. Egy magas felű kisebb fazékban kevés olívaolajon megpirítjuk a rizst, majd felöntjük kicsit kevesebb, mint kétszeres mennyiségű vízzel és lefedve kb. 45 perc alatt megfőzzük (ezútal nem baj, ha még kicsit kemények a rizsszemek, a későbbi sütés során úgyis puhul még tovább). A hagymát kevés olívaolajon megpirítjuk, hozzáadjuk a konzerv paradicsomot, ízesítjük a fűszerekkel és összefőzzük, ha kész, félretesszük. Közben a káposztáról leszedjük a külső szép nagy leveleit, legalább 8-at, és lobogó forró vízbe tesszük és 3-4 percig főzzük,amíg megpuhulnak. Ekkor hideg vízbe tesszük hűlni, majd félretesszük.
Ha a rizs megfőtt, a paradicsomszósz egyharmadát hozzákeverjük, valamint a fetát hozzá morzsoljuk. Kifektetünk egy káposztalevelet, a tölteléket elosztjuk, hogy mindegyikbe ugyanannyi jusson. A káposztalevél széleit behajtjuk, majd feltekerjük a leveleket. Tűzálló tálba helyezzük a kis káposztacsomagokat, majd ráöntjük a megmaradt paradicsomszószt.
Lefedve 180 fokra előmelegített sütőben 1 órán át sütjük.

CH tartalom: 42 g lassú CH/adag
Kalóriatartalom:384 kcal/adag



Forrás (módosításokkal): Görög konyha c. szakácskönyv

2014. január 18., szombat

Hjajj, de jó lenne most túrázni

Ma rámtört a vágy a hegyek után, hogy újra túrázni menjünk. Talán az enyhe, tavaszias idő teszi, de képtelen vagyok elhinni, hogy tél van. Legfőképpen pedig abba esik nehezemre belegondolni, hogy nagy valószínűséggel az igazi tél, a hideg még csak ezután fog következni. És lassan január vége van. Hihetetlen.
Mivel túrázni vágyom, olyan receptet hozok, amit túrázáshoz készítettem. Azon kevesek egyike, amit sikeresen le is fotóztam, mert általában ilyenkor a nagy rohanás miatt sok recept megörökítetlenül marad. De őérte kár lenne. :) Ez amúgy egy korábbi recept módosítása volt, de nekünk nagyon bevált. :) Hamaorsan elkészítem majd újra azt a fantasztikus müzliszelet receptet is, amit az egyik őszi túránkra készítettem. Azóta sem megy kia fejemből az íze. :)

Zabpelyhes-magos-csokis keksz
- 10 dkg fehér tönkölyliszt
- 10 dkg zabpehely
- 10 dkg nyírfacukor
- 10 dkg vaj
- 1 tojás
- csipet só
- 2 tk sütőpor
- 5 dkg mandula
- 5 dkg kesudió
- 5 dkg min. 70%-os étcsokoládé (lehetőleg diabetikus / nyírfacukros)
- 2 dkg kakaópor
- csipet só
A lisztet elkeverjük a sóval és sütőporral, kakaóporral, zabpehellyel. A vajat felolvasztjuk a mikróban majd hagyjuk langyosra hűlni, ezt követően elkeverjük a tojással, majd a cukorral. Kézzel összegyúrjuk a tojásos maszát a száraz hozzávalókkal. A mandulát, kesudiót és étcsokoládét durvára aprítjuk, majd ezt is a masszához keverük. Fél órát pihentetjk a hűtőben, ezt követően golyókat formázunk belőle, amiket egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezünk és kb 1,5 cm vastagságúra kilapítunk. 180 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses) 15 perc alatt megsütjük.
CH tartalom: 15 g CH/keksz
Kalóriatartalom: 173 kcal/keksz
(15 db keksz esetén)





2014. január 17., péntek

Túrókrém forever

Amióta diétázunk, az egyik legnagyobb kihívás még mindig a reggeli változatosabbá tétele. Rohanós időszakokban persze marad a bolti kenyér, sajt, esetleg kolbász. De ha van idő rákészülni, akkor bizony a túrókrém az igazi sláger nálunk, házi kenyérrel, természetesen. :) Már renegeteg alternatíváját elkészítettem, csak tördékrészük lett dokumentálva, és buzdítok mindenkit arra, hogy gondolkodás nélkül variálja: mehet bele bármilyen zöldség, fűszer, tonhal, lazac, ami jólesik.

Egyébként érdekes, hogy a legelső túrókrémet nem a diéta ihlette. Hanem a 3 évvel ezelőtti (jesszus, hogy telik az idő!) térdműtétem lábadozási időszaka. Rettenetesen vágytam már rá, hogy készíthessek valamit, bármit, mindegy volt, hogy az vacsora, ebéd, vagy épp reggeli. De mivel a lábadozás a kanapéra szögezett (állni ugyanis tilos volt az elején), ezért olyan ételt tudtam csak készíteni, amit ülve/fekve, Uram közreműködésével és szállítmányozási szolgálataival egy tálcán el tudtam készíteni. Így fogyasztottuk el életünk első túrórémét.
Emlékszem, hogy akkor még csodálkoztam rajta, hisz korábban a túrót kenyérhez csak a kőrözött formájában ismertem (amit pedig történetesen kivételesen még mindig nem szeretek). Akkor amúgy annyira megtetszett, hogy rögötn többféle variációt is készítettem belőle. A családi fotóalbumunkban pedig benne is van a fénykép, ahogy borogatott lábbal, kezemben a késsel, aprítom a hozzávalókat a túrókrémhez, persze hatalmas vigyorral a fejemen. :)

A mostani épp egy rukkolás lesz. Bízzatok bennem, érdemes kipróbálni. Pedig engem a készítésénél csak a megfonnyadt, salátába már kevéssé való rukkola ihletett akkor, de fantasztikus párosítás. :)

Rukkolás túrókrém


- 25 dkg túró
- 10 dkg tejföl
- 4 dkg rukkola (ízlés szerint lehet több és kevesebb is)
- só, bors

A rukkolát durvára aprítjuk és elkeverjük a tejföllel és a túróval. Sóval, borssal ízesítjük és már mehet is a kenyérre.

CH tartalom: 1 g gyors CH/adag
Kalóriatartalom: 136 kcal/adag
(8 adaggal számolva)




2014. január 13., hétfő

Eredményes vasárnap :)

Egészen biztos vagyok benne, hogy az időjárás miatt, de napok óta csak kábán nézek ki a fejemből, és azt érzem, hogy gyakorlatilag bármennyit képes lennék aludni. Ennek a fizikai és lelkiállapotnak a következményeként a szombati nap gyakorlatilag vegetálással telt, de amit vasárnap reggel felkeltem, és éreztem, hogy ma sem lenne bizony több mindenhez kedvem, hát inkább erőt vettem magamon. Mondván, attól nem lesz jobb, ha csak fekszem és bambulom a tv-t, esetleg olvasok, hát nekiálltam főzni és sütni. Gyakorlatilag déltől este 9-ig csak a konyhában voltam. :) Energikusabb ugyan nem lettem ettől a kis konyhai bemutatótól, de annyi előnye legalább volt, hogy most legalább pár napra el vagyunk látva mindenféle finomsággal. Csináltam egy nem szokványos, árpagyöngyös levest, zöldbabos egytálat húsgombóccal, sütöttem sárgarépás-diós muffint, készült még vacsorára egy saláta és hozzá expressz lepénykenyér. Ja és még sütöttem kenyeret is, ami egy fantasztikus variációnak tűnik, az egyetlen gond vele, hogy nem lett fényképezhető minőségű, mert a szakajtót nem liszteztem ki eléggé és beleragadt a tészta. :( Szóval legalább eredményes napom volt. Ja, és sütöttem még házi pulykasonkát is. :)
Az egészben amúgy egy dolog volt, amiért nem rajongtam: hogy egész nap csak mosogattam és még így sem volt rend a konyhában a végén. :)

Mivel a tegnapi nap eléggé kifárasztott, most receptből is egy egyszerűbbet hozok. Zellerkrémlevest mindig télen szoktam főzni, az Uram nagyon szereti. Az alma csak azért kerül bele, hogy az ízét picit lágyabbá tegye, de nem kell tőle félni. :)

Zellerkrémleves pirított szalonnával (2,5 l leveshez, 6 személyre)



- 1 jó nagy zeler (hasznosított része 50 dkg)
- 2 kisebb burgonya (megpucolva kb. 15 dkg)
- 1 fej vöröshagyma (kb. 12 dkg)
- 1 közepes alma (hasznosított része kb. 10 dkg)
- 1csokor petrezselyem
- 5 dkg bacon
- 2 + 1 ek olívaolaj
- só, bors

A zellert és a burgonyát megpucoljuk, kockákra vágjuk. A hagymát felaprítjuk (elég durván is). Az almát meghámozzuk és cikkekre vágjuk. A vöröshagymát a 2 ek olívaolajon megfonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a zellert és a burgonyát, 4-5 percig pirítjuk. Ekkor felöntjük 1,2l vízzel, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az almát. Forrástól számított kb. 25 percig főzzük. Amíg fő a leves, 1 ek olívaolajon megpirítjuk a csíkokra vágott baconszalonnát, hogy jó ropogós legyen. A levest botmixerrel pürésítjük, ha kell, még fűszerezzük. Ha túl sűrű, kevés vizet adhatunk még hozzá, azzal újra összeforraljuk. Tálaláskor megszórjuk petrezselyemmel és a szalonnával.
ha szeretnénk, kevés tejszínnel még krémesebbé tehetjük a levest.

CH tartalom: 11,5 g lassú CH/adag
Kalóriatartalom: 147 kcal/adag (szalonna nélkül csak 82 kcal/adag)




2014. január 9., csütörtök

Hangulat + ruhásszekrény - bonyolult kombináció :)

A női lélek rejtelmeit mi magunk sem értjük sokszor, ebben én egészen biztos vagyok. Ahogy azt sem, hogy miért vagyunk ennyire kiszolgáltatva önnön hangulatunknak.
Vegyünk csak egy példát: mondjuk engem, és a kérdést, mit vegyek ma fel munkába/vacsorához/vendégségbe/bárhová és rájövünk, felesleges ellenállást tanúsítani: minden a hangulaton múlik. :)
Mostanában próbálom optimalizálni a reggeli készülődést, hátha beleférne valahogy rövidebb időkeretbe. Ennek érdekében pár napig ismételten megpróbálkoztam azzal a variációval, hogy este előkészítem, miben megyek másnap dolgozni. Nos, kérem, a totális kudarc. Felesleges. Csak még egy adag ruhával többet tehetek el este. Jobb esetben a bugyi meg a melltartó megmarad, rosszabban még az sem. :) Képtelenség, számomra legalábbis. Egyszerűen muszáj, hogy az aznapi hangulatomnak megfelelően öltözzek fel. Ez valami olyan belülről fakadó késztetés, aminek ha nem teszek eleget, tökéletesen megbosszulja magát, erre már rájöttem.:)
A legrosszabb azonban, amikor nyűgös vagyok. Na, az a vég. Olyankor nincs olyan ruha, ami tetszene, pontosabban amiben aznap jól érezném magam. Ezért felveszek egy variációt. Meg még egyet. És még egyet. Az Uram ilyenkor már csak nevet rajtam, mert a vége mindig ugyanaz: egy nagy halom ágyra ledobált ruha. És persze az ördögi kör: mindig a legelső ruhához térek vissza a sokadik verziót után. Extrém esetekben amúgy egy reggeli készülődés esetén ez úgy néz ki, hogy 10 percenként más ruhában jelenek meg  nappaliban és teszem tovább a dolgomat, ahogy normálisan. 10 perc elteltével ugyanis rájövök, hogy mégsem ez lesz az igazi. :) Botrányos. :) Miért vagyunk mi ilyenek?  És egyáltalán, minek köszönhető mindez? Szeszély? Hangulat? Döntésképtelenség? Vagy szimplán csak szörnyű vagyok? :)
De egy biztos: amit ilyenkor nem szabad megtenni, megkérdezni az Uram, hogy szerinte melyik legyen. Tuti, hogy arra szavaz, amit a legkevésbé szeretnék. :)

Azt hiszem, a főzésben is hasonlóan szeszélyes vagyok. :) De talán ha nem lennék, akkor nem is főznék ennyi féle dolgot, nem? :)

Gombás sertésragu bulgurral


- 40 dkg sertéscomb
- 2 nagyobb sárgarépa
- 1 fehérrépa
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 25 dkg apró szemű barna csiperke
- 1,5 dl vörösbor
- 2 babérlevél
- 1/2 csokor petrezselyem
- 18 dkg bulgur
- só, bors, olívaolaj

A sertéscombot megtisztítjuk a zsíros, esetleg hártyás részektől, majd falatnyi kockákra vágjuk. A vöröshagymát felaprítjuk, a répákat felkarikázzuk, a gombát pedig felezzük/negyedeljük, attól függően, hogy mekkora darabok.
A vöröshagymát olívaolajon megfonnyasztjuk, majd hozzáadjuk a húst és nagy lángon 4-5 percig pirítjuk. Ekkor felöntjük a borral, ha felére elforrt, akkor hozzáadjuk a sárgarépát és a fehérrépát. Aláöntünk annyi vizet, amennyi elfedi, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a petrezselymet és a babérleveleket. Lefedve bő 1 órán át alacsony lángon rotyogtatjuk, keverni nem kell, csak néha megrázogatni serpenyőt.  Ekkor eltávolítjuk a fedőt (víznek is kevesebbnek kell már lennie). Beledobjuk a gombát és még 15-20 percig főzzük, amíg a gomba is átfő, de ekkor már nem tesszük rá a fedőt. A végén ha nem elég sűrű a leve, egy kevés liszttel készíthetünk hozzá rántást, de nem kell.
Amíg a hús fő, kimérjük a bulgurt egy csészébe, kétszeres mennyiségű vizet felforralunk, beleöntjük a bulgurt, sózzuk és lefedve alacsony lángon megfőzzük (kb. 15 perc).
Tálaláskor petrezselyemmel megszórjuk.

CH tartalom: 40 g lassú CH/adag
Kalóriatartalom: 396 kcal/adag






2014. január 7., kedd

Rend a lelke mindennek

No igen. Mindennek megvan a maga helye. Az Uram szemszögéből nézve, aki még sosem látta, hogy tárolom a tortatartó állvány természetes lelőhelye a hűtő. És mivel csak arra vonatkozóan adtam tájékoztatást, hogy egye meg az utolsó szeletet, minden bizonnyal a feladat itt be is fejeződött. És miután az utolsó szeletet is leemelte a tálról, azt szép nyugodtan visszahelyezte rendeltetésszerű helyére: a hűtőbe. Immáron üresen. De a tortalapát azért rajta maradt. :)

És ha már a tortánál tartunk, akkor bizony lássuk azt a nevezetes receptet is. Ha már ezt a csokis-narancsosat választották a facebookon. :)

Csokoládés narancskrém torta (12 szeletes)


Hozzávalók a piskótához:
- 20 g fehér tönkölyliszt
- 20 g tk búzaliszt
- csipet só
- 10 g (2 csapott ek) cukrozatlan kakaópor
- 40 g nyírfacukor (por)
- 2 tojás

Hozzávalók a narancskrémhez:
- 3 narancs
- 250 g mascarpone
- 3 dl tejszín
- 2 ek zselatin
- 70 g nyírfacukor (por)

Hozzávalók a tetejére:
- 100 g diabetikus/sima étcsokoládé (legalább 70% kakaó tartalmú)
- 1 dl tejszín

A piskótához a tojások sárgáját kihabosítjuk a cukor felével, amíg kifehéredés és többszörösére nő a térfogata. A tojások fehérjéjét kemény habbá verjük, majd hozzáadjuk a cukor másik felét. A cukros sárgájához belekeverjük a habot egy spatulával, majd részletekben hozzászitáljuk a kakaóporral és sóval elkevert lisztet. 20 cm átmérőjű tortaformát kivajazunk, lisztezünk, belesimítjuk a tésztát. 170 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük a piskótát. Rácsra tesszük hűlni.
Közben elkészítjük a krémet. Két narancs héját lereszeljük, a harmadikét pedig zöldséghámozóval vékonyan levágjuk majd felcsíkozzuk egy éles késsel. A narancsokat kifacsarjuk. Egy nagy tálban felverjük a tejszínt kemény habbá. Egy másik tálban elkeverjük a mascarponét a cukorral, 2 narancs levével (kb. 2 dl), a reszelt narancshéjjal, majd beleforgatjuk a tejszínt. A zselatint egy csészében elkeverjük a harmadik narancs levével (kb. 1 dl, majd mikróba tesszük, hogy a folyadék megmelegedjen és addig kevergetjük benne a zselatint, amíg teljesen feloldódik (ha kell, inkább többször tegyük vissza kis időre a mikróba, hogy ne forraljuk fel). Ha feloldódott, keverjük bele a tejszínes krémbe. A piskótát tegyük egy tányérra/tálra, tegyük köré a tortaforma falát, béleljük ki sütőpapírral. Öntsük bele a krémet és tegyük a hűtőbe, hogy megszilárduljon. Kb.egy óra elteltével már szilárd annyira a teteje, hogy a csokikrémet is rátegyük.
Én olyan állagú krémet akartam, ami nem folyik, így 1:1 arányban használtam a csokoládét és a tejszínt, de ha valaki krémesebb állagra vágyik, használjuk másfélszeres tejszín mennyiséget. A krémhez a tejszínt felforraljuk, levesszük a tűzről és beletesszük a kockákra tört csokoládét. Habverővel 3-4 percig kevergetjük, amíg teljesen feloldódik a csokoládé, majd a torta tetejére öntjük. Megszórjuk a szeletelt narancshéjjal és visszatesszük a hűtőbe. Pár óra múlva már tálalhatjuk is.

Én személy szerint legközelebb fele mennyiségű alapanyagból csinálnám a piskótát és plusz 1 narancs és plusz1 dl tejszín hozzáadásával magasabb krémet készítenék, de ízlés kérdése, így sem volt panasz rá. :)

CH tartalom: 1 szelet 15 g CH-t tartalmaz, fele lassú, fele gyors CH (ideális tízórai :))
Kalóriatartalom: 292 kcal/szelet





2014. január 5., vasárnap

A tökéletes borkorcsolya

Pénteken új ilyen kis harapnivalót teszteltem. A recept már régóta megvan, az egyik Nők Lapja Konhyából származik, csak ránézésre mindig olyan bonyolultnak tűnt, ezért nem álltam neki. Aztán a héten el is olvastam végre a receptet és rájöttem, hogy nem is tűnik olyan bonyolultnak, hát nekiláttam. És tényleg, fantasztikus találmány. Szerintem az egyik eddigilegjobb borkorcsolya, amit valaha ettem (persze csak a fokhagymás, diós panírban rántott palacsinta után, amit ma már sajnos a szénhidrát tartalma nélkül nem ehetnék túl sokat :( ).
Az eredeti recpt kéksajtot írt, én most márványsajtot vettem. Aki nem annyira rajong a kéksajtért, annak ajánlom figyelmébe füstölt sajttal készítve, mert úgy is pazar az íze. A diót meg véltelenül sem szabad kihagyni belőle! Most kivételesen csak fehér tönkölylisztet használtam, de biztosan működik fele részben teljes kiőrlésűvel is. Az eredeti recept a krémhez írt még bele vajat és körtét is, de utóbbi már túl sok lett volna az én Uramnak :)

Sajtos mini fánkocskák (kb. 60 db)


- 12 dkg fehér tönkölyliszt
- 10 dkg vaj
- 1/2 dl tej
- 1/2 dl víz
- csipet só
- 3 tojás
- 4 ek tejföl
- 15-20 dkg márványsajt / más, lehetőleg intenzív ízű sajt (pl.: kéksajt, feta, füstölt)
- 5 dkg dió

A vizet és a tejet egy kis lábasban felforraljuk, majd hozzáadjuk a vajat. Ha a vaj elolvadt benne, belekeverjük a sóval elkevert lisztet és ha összeállt, levesszük a tűzről. Egyesével (ez fontos, különben nehéz eldolgozni) belekeverjük a tojásokat, majd noymózsákba töltjük. Sütőpapírral bélelt tepsire nyomunk pici kb 2 cm átmérőjű kupacokat belőle és 180 fokra előmelegített sütőben sütjük 20 percig. A töltelékhez elkeverjük a tejfölt a sajttal, a durvára tört dióval. Ha kihűltek a fánkok, félbe vágjuk őket és beletöltjük a sajtkrémet.
Mennyei, nem lehet abbahagyni. Egy pohár vörösbor mellé tökéletes.

CH tartalom: 60 db esetén 1 db 1,3 g CH-t tartalmaz.





Forrás: Nők Lapja Konyha

2014. január 2., csütörtök

Útravaló 2014-re

Nem tudom, ki mit gondol a gasztroblog írókról. Hogy vajon mikor és mennyi idejük van főzni, fotózni, blogot írni. Én mindig megdöbbenek azon, hogy a "menő bloggerek" hogyan csinálják. Ontják a posztokat, a különlegesebbnél különlegesebb receptekkel, összetevőkkel. Én ha már havi egy alkalommal eljutok a piacra mostanság, annak is örülök. Az utóbbi időben a havi néhány poszt lett az átlag, hiszen ha főzök is, a fotózásra már sosincs idő. Főként azért, mert este főzök és sem energiám már, sem időm, sem felszerelésem, hogy lámpafénynél normális fotót készítsek, a csúnyákat meg nem szeretem. Szóval rengeteg elkészített étel csak az emlékeinkben marad meg, vagy még abban sem, kérdés, mennyire volt jó. :) De komolyan: csodálom azokat, akiknek van munka mellett erre idejük és erejük. A háztartás egyéb dolgairól nem is beszélve...
Úgyhogy, azt hiszem, sosem leszek szupernő és szuperfeleség, a legkevésbé pedig szuperblogger. :) De továbbra is, 2014-ben is főzni fogok, ugyanúgy szívvel és lélekkel, ahogy eddig. Néha talán gyakrabban, néha ritkábban, de itt leszek. És továbbra is hiszek abban, hogy az egészséges ételek egészséget hoznak. :) Én ezt viszem magammal 2014-re.

Az Olvasóimnak meg kívánok sok kísérletező kedvet, időt és energiát a főzéshez, sok boldog pillanattal és emlékkel az asztal körül!

Karácsony után pedig jöjjön egy egyszerű, mégis, talán a színei miatt még kissé ünnepibb fogás. Elkészíteni rendkívül egyszerű, gyakorlatilag elronthatatlan és amilyen egyszerű, annyira finom is. Egy főzőmagazinban láttam hasonló receptet, onnét jött az ötlet.

A csirkét süthetjük egyben is, vagy a lent leírt módon. Én vegyesen használtam csirkecombot és mellett, mivel az Uram az utóbbit szereti, ebben az esetben viszont a hosszú sütési idő miatt a melle kiszáradhat, tehát ez inkább combokkal működik, de a melle sem volt rossz.
Egyébként a hangsúly a köreten van, azt csinálhatjuk teljesen külön is, bármilyen hús mellé - vagy, leginkább, magába, mert úgy is fantasztikus.

Kakukkfüves csirke téli zöldségekkel sütve


- 2 csirkecomb
- 2 csirkemellfilé (fentebb részletezve, de inkább combban ajánlott)
- 8-10 ág kakukkfű
- só, bors, vaj
- 2 közepes méretű cékla (megpucolva kb. 28-30 dkg)
- 30 dkg sütőtök (megpucolt állapotban mérve)
- 1 közepes póréhagyma (kb. 20 dkg)
- fél fej zeller (kb. 15 dkg)
- 2 nagyobb sárgarépa (kb. 20 dkg)
- 1 fehéérépa (kb. 5 dkg)
- só, bors
- 3 ek olívaolaj
- 5-6 kakukkfűág

A csirkét megmossuk, szárazra töröljük, majd jóalaposan bedörzsöljük sóval, borssal és szobahőmérsékletű vajjal. Egy nagy méretű tepsit kivajazunk és belefektetjük a csirkedarabokat. Alufóliával lefedjük és 200 fokos (légkeveréses) sütőben 1 órán át sütjük.
Közben a zöldségeket megpucoljuk és 1-1,5 cm-es kockákra vágjuk, elkeverjük 3 ek olívaolajjal, sóval, és a kakukkfűág letépkedett leveleivel (mivel a csirke is kakukkfável van fűszerezve, a zöldségnél már nem kell olyan intenzívnek lennie a kakukkfűnek - de ha csak a köretet készítjük, érdemes megduplázni a kakukkfű mennyiségét). Az egy óra leteltével a zöldségeket a  hús köré szórjuk, átforgatjuk a csirke kisült zsírjában is picit és még 30 percig sütjük.

CH tartalom: 1 adag 26 g lassú CH-t tartalmaz.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...