Mindenkivel előfordul, hogy mikor reggel felkel, 5 perc elteltével már látja, hogy jobb lenne, ha ez a nap el sem kezdődne. Rossz jelek kísérik már az első perctől kezdve. Például háromszor esik le a fogkrém kupakja, és mikor lehajolunk érte, persze, hogy a mosdótálba verjük be a fejünket. Vagy félálomban belerúgunk a sípcsontunkkal az ágy sarkába - mi is lehetne szebb ébresztő? Vagy nekimegyünk az ajtófélfának. Esetleg kiöntjük a kávéfőzőbe töltendő vizet, hogy aztán abban tapicskoljunk a konyhában. A kedvenc pólónk, amit aznap terveztünk felvenni, a vizes kádba esik. És még sorolhatnám, a lista végtelen. Millió és egy apró kis jel, ami azt mutatja, hogy ma bizony nem lesz könnyű nap.
Az én tegnapi napom ilyen volt. Ennek ellenére mégis nekikezdek a napi teendőknek. Egyrészt mert muszáj, másrészt mert optimista szemléletemmel nem szokásom feladni. És ez az utóbbi mozzanat jellemezte végül az egész napomat. Korábbi tapasztalataimból kiindulva ilyenkor veszélyes műfaj a konyhai sertepertélés is. Ennek ellenére - vagy valami gonosz sugallat hatására - úgy döntöttem, hosszú hetek kihagyása után készítek egy süteményt. Gondoltam, most már vehetem a bátorságot, hogy a jelenlegi szigorított étkezési szokások (tk lisztek, cukorpótlók) mellett is süssek süteményt. Igazából én sem értem magam, miért pont egy ilyen elátkozott napon kellett nekikezdenem a konyhai kísérletezésnek, de így tettem.
Úgy vélem, a gondolat itt még nem volt elhibázott. A gond a cukor pótlásánál jött. A dietetikus javaslatára, mi szerint az eritritnek nincsen mellékíze, azt használtam. És amúgy valóban, a kókusztejes tejberizs készítésekor nem volt vele gondom, vagy mikor a tízóraimra készített zabpelyhes joghurtba keverem. Tehát bátran beletettem a süteménybe is. Kár volt. Uramparancsolóm becsületére váljon, megevett belőle egy szeletet. Én bizony nem bírtam, fél falat elfogyasztása után alig győztem eltüntetni az utóízt a számból. Egyszerűen förtelmes volt. De tényleg, elismerem, ha rossz valami. Ez bizony az volt. Landolt az egész a kukában.
És, mondanom sem kell, az aznapi előzményeket követően teljesen összetörtem. Hogy nekem semmi nem sikerül. Hogy ez a hülye diéta. Hogy a fene enné az eritritet. És hogy már sütni sem tudok. És különben is, az egész világ összeesküdött ellenem. Szóval, a "szokásos" önsanyargató hisztéria. Tart 5 percig, 10, 15, mikor meddig. Hisz kell ilyen is. (Mint ma egy nálam tapasztaltabbtól megtudtam amúgy, nem velem volt a gond, hanem az eritrittel, ami sütéskor nagyon rossz ízűvé válik).
De mivel, mint említettem, makacs a természetem, nem hagyhattam, hogy a nap így záruljon. Rajtam nem lehet kifogni. Nekiláttam hát egy leves készítésének, amit már hetekkel ezelőtt kinéztem. Persze, hogy a reggel kezdődött balszerencse és ügyetlenségi széria kitartott eddig is: a leves kifutott, ráégett a kerámialapra, lereszeltem az ujjamat, miegymás. Ám este 10-kor fáradtan, kimerültem, és türelem fogytán végül mégis elégedetten dőltem hátra: én győztem. A leves verhetetlen lett. Nesze neked, rossz nap és rossz széria, főzni még akkor is tudok. Ha sütni esetleg nem is. ;)
A levesről még annyit, hogy nagyon tartalmas. Nekem ez volt ma az egész ebédem, és nem éheztem meg utána. Egy kisebb tányérral számolva 10 fős adag ez a fazék (adagonként 2,5 dl leves), de ha nagyobb étkűek vagyunk, vagy hozzám hasonlóan ez az egész ebédünk, akkor 6 főnek elég (adagonként 4 dl leves).
Kókusztejes vörös lencse és sárgaborsó leves (2,5 l leveshez)
- 20 dkg vörös lencse
- 20 dkg sárgaborsó
- 4-5 szál újhagyma (hasznos része kb. 12 dkg) + a tálaláshoz
- 1 kis konzerv paradicsompüré (70 g)
- 45 g mazsola
- 2 tk currypor
- 2 tk frissen aprított gyömbér
- 1 közepes méretű sárgarépa 1 centis kockákra vágva (megpucolva kb. 10 dkg)
- 1,6 l víz
- 1 konzerv kókusztej (400 ml)
- 2 tk só
- 2 tk vaj
A sárgaborsót 3-4 órára beáztatjuk. Ha letelt, a borsót leöblítjük, míg a víz már nem lesz zavaros tőle. A vörös lencsét ugyanígy leöblítjük, de egyelőre nem keverjük össze őket. Egy nagy fazékban a vízzel feltesszük főni a sárgaborsót. Ha felforrt, beletesszük a vízbe a gyömbér 1/4-ét, a sót, és a felkockázott sárgarépát. Lefedve főzzük közepes lángon. Amíg a borsó fő, egy száraz serpenyőt melegítünk, és beleszórjuk a curryport. Nem kell pirítani, csak addig melegítjük, amíg el nem kezd erős illata lenni. Ekkor félretesszük. A serpenyőben felhevítjük a vajat, majd hozzáadjuk az újhagymát, a gyömbért és a mazsolát. Két perc pirítás után hozzákeverjük a paradicsompürét, majd egy perc után a curryport is hozzákeverjük. Beletesszük a levesbe a vörös lencsével és a kókusztejjel együtt, és fedő nélkül gyöngyözve főzzük további 20 percen át. (forrásól számítva eddig kb. 10 perce kell, hogy főjön a sárgaborsó)
A 20 perc eltetlével a leves már elég sűrű. Ha valaki hígabban szeretné, akkor lehet vizet utána önteni, de szerintem ez ilyen sűrűn az igazi.
Tálaláskor aprított újhagymával megszórjuk.
CH tartalom: 6 főre elosztva 1 adag 50 g CH-t tartalmaz (43 g lassú CH, 7 g gyors CH) / 10 főre elosztva 1 adag 30 g CH-t tartalmaz (26 g lassú CH, 4 g gyors CH)
