Kétségek

Rohan az idő, ezt mindig megállapítom. A minap gondoltam végig, hogy lassan 4 éve írom ezt a blogot és főzöm a kis receptjeimet. Hobbiként indult és mostanra a legnagyobb szenvedélyem, kedvenc időtöltésem lett. De időnként kétségek fogalmazódnak meg bennem. Hová jutottam el ez alatt a csaknem 4 év alatt? Vajon mennyire van szükség ennyi gasztroblog között az enyémre? Tudom, hogy az én receptjeim egy igen szűk körnek szólnak, hisz nem habos-cukros sütemények és tésztahegyek köszönnek vissza a fotókról. És még ha egészségtudatos konyháról beszélünk is, akkor sem a szélesebb kört megszólító hagyományos magyar konyha ízvilágát hozom el reformizálva. :)
Ma már nem azért követem ezt a diétát, mert kötelező, nem azért, mert azt mondták, így lesz majd jó neked. Hanem mert tapasztaltam és tapasztalom még most is, hogy milyen jó ez a szervezetemnek. Nem szépítem, nekem is vannak nehezebb időszakaim, mikor összecsapnak a fejem fölött a hullámok, és nemhogy új recepteket nincs időm kitalálni, de örülök, ha egyáltalán van időm enni. Ilyenkor hamar felborul a szervezetem, de mikor visszatérek újra a diétához, a sporthoz, hihetetlen gyorsasággal lesz jobb a közérzetem és újra tele leszek energiával. Épp ezért hiszek abban, hogy ez a helyes táplálkozási mód. Persze, lehetnénk még egészségesebbek, kevesebb gluténtartalmú gabonával, kevesebb tejtermékkel, de ami miatt szerintem jó ez a diéta, hogy semmit nem tilt. Jó persze, fehér cukor, fehér liszt, fehér rizs stb ne legyen, de azért ez nem ugyanaz mintha mondjuk egyáltalán nem ehetnénk többé gluténtartalmú ételeket. Szeretem, hogy ennyire változatos konyhát lehet vinni mellette, és úgy tudunk diétázni, hogy sokat és jókat eszünk. Lehet, giccsesen hangzik, de bizonyos tekintetben mostanra a blogommal egyfajta küldetéstudat is megfogalmazódott bennem, hogy a receptjeimmel az egészséges táplálkozásra buzdítsak másokat is. Nem csak akkor, ha egy betegség miatt mindezt előírja az orvos.
Épp ezért mindig örömmel nézegetem a blog statisztikáit, hisz látom a tendenciát, hogy egyre többen olvasnak és főznek is tőlem. Néha nagyon örülök és büszke vagyok magamra, hogy mindezt elértem, noha az elején semmi tudatosság nem volt a blogírásban nálam. Aztán elkezdenek marcangolni a kétségek, mikor sokkal szebb és magasabb szintű konyhaművészetet bemutató blogokat nézek, vagy látok újabbakat feltűnni, akár hasonló témában is, rövidebb idő alatt nagyobb olvasottsággal: vajon valóban jó az, amit csinálok? Tényleg jók ezek a receptek? Tényleg van, aki elkészíti őket? És még ha ezen túl is lépek, meggyőzőm magam, hogy persze, hisz jönnek a visszajelzések, látom a látogatottsági adatokat, de akkor is kétséget szül, hogy vajon miért haladok ilyen lassan. A diéta tudatosságot hozott a blogomba, ez pedig akarva-akaratlanul ezzel kapcsolatos terveket, célokat szült. Amiket hol reálisnak érzek, hol meg kétségek rágta ostoba álmoknak. :)
És miután egy darabig marcangoltam magam ilyen kérdésekkel, mindig visszatértek az eredeti gondolathoz: hogy nem azért kezdtem el főzni és blogot írni, mert ezzel el akartam érni valamit, hanem mert szenvedélyesen szeretem. És ha mindeközben néhányan csatlakoznak hozzám a konyhában, annak nagyon-nagyon örülök. :)

És ha már a diétáról zengek itt ódákat a lelki dilemmáim közepette, akkor hozok egy olyan receptet, ami nálunk alap: a szódás kenyér. Régóta sütöm ezt a kenyeret, csak mindig rohanásban, reggel ,és ezért sosem jut időm rendesen lefotózni, hogy felkerülhessen a blogra. A múlt hétvégén azonban összeszedtem magam, és inkább annyival korábban keltem, hogy tudjak még néhány fotót készíteni. Mindig akkor sütöm ugyanis ezt a kenyeret, ha a boltba nincs időm élesztős kenyeret sütni vagy boltba menni. Este elő lehet készíteni a hozzávalókat és reggel csak néhány perc kell összeállítani a tésztát, aztán 30 perc a sütőben és már kész is. Frissen az igazi, de mi másnap is szoktunk belőle enni.Frissen ne is töltsük az időt a szeleteléssel, törjük, úgy az igazi, a vastag, kérges héja csak úgy ropog. :) Egy dolog viszont fontos, hogy ne a hagyományos élesztős kenyér ízét várjuk, ez teljesen más mind állagra, mind ízre, de nagyon finom. :)
Ha valaki nem akar joghurtot tenni bele, helyettesítheti vízzel is, de 30 g szénhidrátnyi kenyérben csak 1 g gyors szénhidrát van, így én ezzel nem szoktam foglalkozni. :)

Szódás kenyér

Hozzávalók egy kisebb kenyérhez
- 20 dkg tk tönkölyliszt
- 8 dkg fehér tönkölyliszt
- 1 pohár natúr joghurt (15 dkg)
- 1 dl víz
- 1 tk szódabikarbóna
- 1 tk só

A liszteket elvegyítük a sóval és a szódabikarbónával, majd hozzáadjuk a vízzel elkevert joghurtot. Gyors mozdulatokkal összegyúrjuk a kissé ragadós tésztát, hogy összeálljon, de nem kell sokáig gyúrni, különben tömör lesz a tésza. Alaposan megszórjuk liszttel a felületét és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Éles késsel bevágjuk a tetejét, majd 200 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütjük.

CH tartalom: 188 g CH/kenyér
Kalóriatartalom: 1066 kcal/kenyér