Lusta vagyok

Be kell vallanom, hogy bizony lusta vagyok. Annyiszor hajtogatom itt a blogon, hogy jaj, csak 10 perc összedobni és milyen finom, jaj csak elég szeletben lefagyasztania csirkehúst, aztán reggel 12 perc alatt ebédet lehet csinálni. Jaj, csak össze kell keverni a hozzávalókat és kész is.
Igen, ez mind valóban igaz. De sokszor, a hétköznapokban, mikor maga alá gyűr a munka, a fáradtság és a hagyjonmármindenkibékén/csakötpercnyugalmatszeretnék/nemakaroksemmitcsinálni érzés, na, olyankor bizony én is megfeledkezem arról, milyen egyszerűen, gyorsan és kevés energiával is lehet diétába illeszthető ételeket készíteni. Mert bizony ilyenkor lusta vagyok. Bár talán helytállóbb lenne a kimerült kifejezést használni, de a lusta mégiscsak jobban hangzik (jó kis önostorozó :P). Szóval, bizony, én sem mindig főzök finomságokat. Sőt, néha sztrájkolok és nem főzök semi sem. És habár ha tudom is, hogy csak 15 percnyi energiát kellene belefektetnem, vagy harmincat és akkor másnap nem kellene azon felidegesítenem magam, hogy a kantinos kajától már megint rosszul vagyok, de mégsem állok neki főzni. Bizony, előfordul ez is.
Ez a mai nap is valahogy egy ilyen. Erőnek erejével mondjuk összedobtam egy mindenmentes sütményt este (aminek úgy mellesleg a tésztája úgy sikerült, hogy szerintem holnapra vagy atomjaira hullik szét, mert úgy morzsálódik már most is, vagy belefulladunk mert teljesen összeáll, összetömörödik és megszárad a tészta). De ezen túlmenően már nem vagyok hajlandó főzni.
Ennek ellenére most akkor is azt mondom, hogy ezt a receptet bármikor, pillanatok alatt el lehet - és el is kell készíteni. :) Előnye, hogy zárt üvegben hetekig eláll (annál tovább nem tudom, mert nálunk nem tartott ki még tovább). És tudom, igen, méz van benne. Ha valaki ez ellen nagyon tiltakozik, akkor használhat fele vagy egész részben olvasztott nyírfacukrot is helyette. Én úgy vagyok vele, hogy mivel számolom a CH tartalmát, gyors CH-nak megeszem. De persze ezt mindenki döntse el maga, hogy neki mi fér bele a diétába és persze mire hogyan reagál a szervezete.
Hogy mire használjuk a granolát? Én leszívesebben magában elrágcsálnám, de joghurtba szoktam tenni tízóriaira néhány evőkanálnyit, de szórhatjuk gyümölcsökre is.

A recept a Kifőztük online gasztromagazinban is megjelent, a hozzávalókat a Magosbolt biztosította.

Fahéjas-kókuszos granola

Hozzávalók
- 20 dkg zabpehely
- 5 dkg árpapehely
- 5 dkg búzapehely
- 10 dkg kókuszreszelék
- 3 dkg kókuszcsipsz
- 3 dkg napraforgómag
- 3 dkg tökmag
- 6,5 dkg mandula
- 6,5 dkg török mogyoró
- 10 dkg méz (helyettesíthető nyírfacukorral)
- 6 dkg kókuszzsír
- 1,5 teáskanál őrölt fahéj
- 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg

A mandulát és a mogyorót durvára aprítjuk, majd a száraz hozzávalókat nagy tálban elkeverjük. A kókuszzsírt felolvasztjuk, elvegyítjük a mézzel, majd alaposan összeforgatjuk a száraz eleggyel. 2 tepsit kibélelünk sütőpapírral, és eloszlatjuk rajta a zabpelyhes-magos keveréket. 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megpirítjuk. Időközben egyszer átforgatjuk (ha szükséges, a 2 tepsit meg is cserélhetjük, hogy a magok egyformán piruljanak). A granolát tálcán hagyjuk kihűlni, majd jól záródó üvegekbe tesszük.

CH tartalom: 46,8 g CH/100 g (ebből 12 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 539 kcal/100 g

Rágcsáljunk

Az uzsonnára elfogyasztott gyümölcs után másfél órával általában már a küszöböt rágom, olyan éhes vagyok. Ilyenkorha mindenképpen enni akarok valamit, leggyakrabban sajtot, vagy  magokat szoktam rágcsálni, ami épp szembe jön velme: dió, mogyoró, mandula. Persze nem túl sokat ezekből sem, hisz számolni kell a szénhidrát tartalmukkal, de még mindig jobb, mintha chipset vagy más hasonló szénhidrátdús és egészségtelen valamit tömnék magamba. :)
Édes pirított magvakat évekkel ezelőtt készítettem először karácsonyra ajándékba. Akkor még csak a sógoromnak készítettem nyírfacukorral, azóta magunknak viszont mindig. Szeretem, mert jó ropogós, és tetszés szerint lehet fűszerezni. Most éppp a Fűszerész fahéja került bele. :)
Utóvacsorának sem utolsó tévézés közben :)

Édes, fahéjas pirított magvak

Hozzávalók 4 személyre
- 5 dkg mandula
- 5 dkg török mogyoró
- 7 dkg nyírfacukor
- 2 teáskanál őrölt fahéj
- 1 csipet só

Tapadásmentes serpenyőben közepes lángon, zsiradék nélkül megpirítjuk a magokat, vigyázva, hogy meg ne égjenek. Ha egyenletesen megpirultak, hozzákeverünk néhány evőkanálnyi vizet, majd a fahéjjal és sóval elvegyített cukrot. Állandó kevergetés mellett addig hagyjuk a tűzön, amíg a cukor egészen nyúlóssá nem válik. Levesszük a tűzről, és sütőpapírral bélelt tálcán eloszlatjuk úgy, hogy a szemek minél kevésbé érjenek egymáshoz. Egy éjszakán át pihenni hagyjuk, mialatt a cukormáz teljesen megkeményedik rajtuk.

CH tartalom: 19 g CH/fő
Kalóriatartalom: 163 kcal/fő

Sportoláshoz müzliszelet

A házi müzliszelet receptjével már kísérletezem egy ideje. Az eredeti receptet a GoodFood magazinból vettem, viszont ugye én nyírfacukorral készítem, és kevesebbet is teszek belőle mézből is, így azért más az állaga. De ami a fő problémám volt vele, hogy nagyon-nagyon morzsálódik. Ami nekem segített rajta végül, az a mandulaliszt hozzáadása volt. Azért még így se várjuk el tőle azt a bolti mű müzli szelet állagot, amiben a puffasztott szemeket egy ragacsos glükőzszirup massza tartja össze. Ez sokkal tömörebb állagú, viszont nagyon finom, kész energiabomba, túrázáskor és síeléshez mindig ezt visszük magunkkal. :)
Csomagoljuk őket sütőpapírba, úgy könnyebb szállítani, nem ragad össze és könnyebben egyben is marad. :)
Tudom, hivatalosan azt mondják, ne együnk mézet meg aszalt gyümölcsöket, de ha számoljuk őket, kis mennyiségben belefér :)

Házi müzliszelet

Hozzávalók 16 szelethez:
- 12 dkg vaj
- 8 dkg nyírfacukor
- 7 dkg méz
- 14 dkg zabpehely (apróbb szemű, igény szerint gluténmentes)
- 5 dkg kókuszreszelék
- 2 dkg lenmag, mozsárban megtörve (2 ek)
- 1 dkg szezámmag (1 ek)
- 4 dkg aszalt szilva (cukrozatlan) apróra vágva
- 4 dkg aszalt sárgabarack (cukrozatlan) apróra vágva
- 6 dkg őrölt mandula
- 5 dkg mogyoró apróra vágva
- 1/2 tk őrölt fahéj

A vajat a cukorral és a mézzel összeolvasztjuk, majd levesszük a tűzről és elkeverjük a többi hozzávalóval. Egy kb. 20x25 cm-es tűzálló tálat kivajazunk és alaposan belenyomkodjuk a masszát. 160 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük. Hagyjuk kihűlni, majd vékony pengéjű éles késsel felszeleteljük (vigyázzunk, ha ekkor nagyon morzsálódna, nyugodtan nyomkodjuk újra össze az ujjainkkal).

CH tartalom: 16 g CH/szelet (ebből 6 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 200 kcal/szelet

Mindig elkövetem ugyanazt a hibát... :)

Amikor van időm, órákon át lapozgatom a szakácskönyveimet, receptgyűjteményemet, hogy mi legyen a következő, amit elkészítek. Ilyenkor általában ihletet gyűjtök, egyre ritkábban főzöm azt, ami a receptben van, viszont az irányt segít megtalálni.
Tegnap este is így tettem, válogattam, hogy ma reggel milyen süteményt készítsek. Összeszedtem 4 félét, majd szóltam az Uramnak, hogy jöjjön, válasszon, mit szeretne.
Én balga. Már sokszor megfogadtam, hogy ilyen felelőtlenséget nem teszek. A következő párbeszéd zajlott le ugyanis (fotókat mutogattam neki közben illusztrációképp):
- Az első variáció egy piskóta, amibe/aminek a tetején alma van. Fahéjas.
- És hol van benne a mák?
(a kérdést elengedtem a fülem mellett)
- A második egy kakaós piskóta, amiben tejszínes csokoládékrém van.
- Ez jóóó.
- Oké, tudom, de mi van, ha a közepén nem csokid krém van, hanem mondjuk levár? Epres, vagy barack?
- Csoki.
- Na jó, de van még más is. Nézd, ez ilyen vékony linzertészta, aminek a közepén lekvár van (félhold alakúak). Ilyesmi?
(a válasz egy magasra felvont szemöldök)
- Jójó, oké, értettem. Csokis süti.

Igazából én rontom el mindig. Nem szabad ilyenkor olyan variációt hoznom, ami nála tuti befutó. :) Pédául ha csokis. Vagy mákos. Vagy főételek esetében wokos, esetleg szűzpecsenye. Esélye sincs semmi másnak. Vagy, nem kell megkérdezni, csak elé kell tenni. :) Így most süthettem csokis süteményt, pedig ahhoz nem is volt igazán kedvem. :/

Időközben a csokis sütit már meg is sütöttem, bár valahogy semmi nem akart összejönni benne. A tészta túl pópos lett, a tejszínkrém túl híg és picit sok is lett, de azt hiszem, a végeredmény azért ehető lesz. :)

Addig pedig, amíg ezt a tortát meg nem kóstoljuk, hozok egy mogyoróvajas-csokis kekszet. Kalóriabomba, az már biztos. De valami isteni.  Tény, hogy kell hozzá jó minőségű (nem csokis) mogyoróvaj, amit elég nehéz beszerezni. De megéri. :)

A recept a Kifőztük magazin októberi számában jelent meg.

Mogyoróvajas-csokoládés sütemény (kb. 30 db)

- 15 dkg nyírfacukor

- 11 dkg vaj

- 1 tojás

- 14 dkg mogyoróvaj

- 2-3 evőkanál víz

- 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

- 10 dkg fehér tönkölyliszt

- 1 kávéskanál szódabikarbóna

- 8 dkg étcsokoládé (legalább 70%-os kakótartalommal)

A cukrot az olvasztott vajjal robotgéppel simára keverjük. Hozzáadjuk a tojást, a vizet, majd a mogyoróvajat is. A lisztet elkeverjük a szódabikarbónával, részletekben hozzáadjuk a mogyoróvajas masszához. Sűrű tésztát kell kapnunk. Az étcsokoládét durvára aprítjuk és gyors mozdulatokkal (hogy a csokoládé ne olvadjon meg) belegyúrjuk a tésztába. A tésztából diónyi gömböket formázunk, amiket két tenyerünk között kilapítunk kb. 1 cm vastagságúra. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket. 180 fokos, légkeveréses sütőben 12 perc alatt megsütjük. 

CH tartalom: 11 g CH/db

Kalóriatartalom: 114 kcal/db

 

Forrás: 500 csokoládés finomság c. szakácskönyv

A kuglóf története

Évek óta nyírfacukorral sütök. Már azelőtt elkezdtem használni, hogy kiderült volna, IR-es vagyok. Azóta pedig csak ez van a konyhámban és persze egy kis méz. Ízlések és pofonok, ezért nem fogok senkit sem erre vagy arra az édesítőre rábeszélni. :) Nekem ez vált be, pedig kísérleteztem sok mindennel. Az egyetlen dolog, amiben egyébként a mai napig képtelen vagyok elviselni a nyírfacukrot, az a kávé. Na, abba az én ízlésem szerint nem túl nyerő. :)

Amikor idén januárban megkerestek a Nyírfacukortól, hogy lenne-e kedvem a húsvéti promóciójuk csomagolásához beküldeni receptet, (természetesen nem csak engem kértek fel), nagyon meglepődtem és rettenetesen örültem, hogy a blogom alapján ilyen bizalmat szavaztak nekem. Számomra még mindig hihetetlen, ha valaki elkészíti és szereti is a receptjeimet. :) A Nyírfacukor korábbi receptversenyeibe pár alkalommal beneveztem, innét ismerték a blogomat, bár sosem hittem volna, hogy ilyen megkeresést kapok.
Nem sokat gondolkodtam, fejest ugrottam a böngészésbe és ötletelésbe: egyáltalán milyen húsvéti sütemény van?! A kalácsot követően ugyanis megállt a tudományom  - nálunk otthon nem volt hagyományos húsvéti sütemény, csak húsvéti sonka. :) Próbáltam körbenézni a neten, barátokat kérdezgetni, végül az egyetlen dolog, amire jutottam, hogy kuglófot kellene készíteni. Persze készítettem mást is, erre az alkalomra készítettem például a túrós-mákos lepényt, ami a személyes kedvencem, a sárgarépás-diós muffint, a vaníliakrémes kosárkákat is. És a mogyorós kuglófot.

Pedig majdnem el sem készült. Miután eldöntöttem ugyanis, hogy kuglóf legyen, rendeltem az interneten egy nagyon szép kuglófsütő formát. Néhány nappal a leadási határidő előtt meg is jött (némi idegbajt már ez a késedelem is kiváltott belőlem), szép is volt, csak épp pocsék minőségű, nem lehetett vele sütni. Így a kuglóf sztornózva lett. Hát nekiálltam a többi sütinek.
Őszinte leszek: soha életemben nem rontottam még el ennyi mindent. Azok az alapok, amiket már ezerszer csináltam (omlós tészta, piskóta), most valahogy sehogy sem akartak működni. Rettenetes volt. Persze mindez az utolsó hétvégén, amikor már le kellett volna adni a recepteket. Kész hisztéria voltam, az Urammal közöltem is, hogy márpedig én a blogot is abbahagyom, hisz nem is tudok főzni, kit akarok én átverni...?! :) Aztán miután kitomboltam magam, nekiveselkedtem újra mindennek, egész nap csak sütöttem vasárnap, de meglett az eredménye. Hétfő reggel munka előtt el is készítettem a fotókat, majd küldtem mindent a Nyírfacukornak :) Kivéve a kuglófot, mert a sütőforma nélkül azt elég macerás lenne elkészíteni. :)
De e tekintetben sem hagytam magam. Már csak azért sem. Ha másért nem, magamért el kellett készítenem, hogy a lelkemet megbékítsem, hisz nem szokásom feladni. Így hétfőn munka után berohantam egy üzletbe és vettem egy új kuglófsütő formát. És megsütöttem. Csakazértis. :) És, mint utóbb kiderült, jól tettem, az én kuglóf receptem lett ugyanis kiválasztva a csomagolásra. :) Tudom, ettől még nem leszek szakácsművész, sem nagymenő gasztroblogger, de én hihetetlenül örültem így is és megtisztelőnek tartom a lehetőséget. Köszönöm!

A fotózás miatt még egyszer elkészítettem rögtön utána, így bizton állíthatom, működik a recept. És amiért én különösen kedvelem, hogy jónéhány nap múlva is még ugyanolyan puha, mint az elején. Az meg már csak nekem extra öröm, hogy van egy ilyen álomszép kuglófsütőm is most már. :)

Könnyű mogyorós kuglóf

- 120 g fehér tönkölyliszt
- 80 g teljes kiőrlésű búzaliszt
- 100 g őrölt törökmogyoró (tipp: először diódarálóval daráljuk le, majd kávédarálóval őrőljük finomra)
- 200 g nyírfacukor
- 4 tojás
- 100 g vaj
- 140 g natúr joghurt
- 1,5 tk sütőpor
- csipet só

A liszteket elkeverjük a mogyoróval, a sütőporral és a sóval. A szobahőmérsékletű vajat kihabosítjuk a cukorral (ha nem szobahőmérsékletű, picit melegíthetünk rajta a mikróban, de még ne legyen folyékony, csak lágy), majd egyesével hozzáadjuk a tojásokat és azzal is habosra keverjük. Végül hozzákeverjük a joghurtot is. Továbbra is kézi mixert használva belekeverjük a lisztes keveréket. Kivajazott, lisztezett kuglófsütő formába öntjük a tésztát. 175 fokra előmelegített sütőben sütjük kb. 50 percen át. Rácson hagyjuk kihűlni. Tálaláskor porcukorral meghintjük.

CH tartalom: 16,8 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 183 kcal/szelet
(16 szelet esetén)

Vigyázat! Nem lehet abbahagyni...

Nálunk nagy mennyiségben fogy a pisztácia, natúr pörkölt mogyoró, mandula. Már olyan régen terveztem, hogy készítek házi sózott verziót belőlük, és nemrég nagyobb mennyiségű, különféle natúr magokat is vettem ebből a célból. Aztán a recepteket rendezgetve a kezembe akadt egy variáció, ami ugyan nem tetszett (ez a tojásfehérjés változat), mert túl bonyolultnak ítéltem ahhoz képest, hogy mennyi időt akartam rá áldozni. Így maradtam a sima, serpenyőben pirításnál, olívaolajjal. Abban nagyon eltértek a receptek, hogy mennyi zsiradékot használnak, én kb. 1 evőkanálnyit tettem csak rá, nagyon keveset, amennyit épphogy befedi a magokat. És a végeredmény? Hát, mit is mondjak... Amint ehető hőmérsékletűre hűlt, csak annyit vettem észre, hogy az Uram rám mordul: ezt nem lehet abbahagyni!
No igen, valóban nagy önuralom kell hozzá. De isteni ropogtatnivaló. :)

Fűszeres pirított magvak

- 20 dkg mandula
- 10 dkg kesudió
- 10 dkg földimogyoró
- 1-1,5 ek olívaolaj
- 1 csapott tk só
- 1/2 kk római kömény
- 1/2 kk koriander mag
- 1/4 kk füstölt pirospaprika

Egy nagy száraz serpenyőben megpirítjuk a római köményt és a koriander magot, majd egy mozsárban összetörjük őket és elkeverjük a pirospaprikával és a sóval.
A serpenyőben felhevítjük az olajat, beleszórjuk a magokat. Egy fakanállal összekeverjük, hogy a szemeket egyenletesen befedje az olaj. Folyamatos keverés mellett, hogy a szemek egyenletesen piruljanak, kb. 5 perc alatt megpirítjuk a magokat. Rászórjuk a fűszerkeveréket, alaposan összeforgatjuk, majd egy tálcára szórjuk, egyenletesen eloszlatva, hogy kihűljön. Ilyenkor még fénylik az olajtól, másnapra már nem fog. Sajnos idővel kevésbé marad rajta a fűszerkeverék is, de azért rajtamarad. Épp ezért egészen apró szemű és durvább sót is használni.
Frissen a legjobb, de ha esetleg nem fogyna el frissen, légmentesen záródó dobozban, üvegben tárolhatjuk.

CH tartalom: 7,5 g CH/adag
Kalóriatartalom: 318 kcal/adag
(ha 8 adagra osztjuk el, 1 adag 5 dkg)

Van, amit nem lehet fotózni - plusz egy háromszemű kávés :)

Lassan ideje lenne megtanulnom, hogy a műszaki cikkekkel kapcsolatos elv, mi szerint "előbb olvasd el a használati utasítást", a receptek esetében is működik. :)
Tegnap például, narancsos-csokis piskótatekercset csináltam, újfajta recept alapján, ahol a piskóta inkább tojás, mint liszt alapú. A gond nem is ezzel volt, hanem hogy annyira koncentráltam a piskótára (hozzátenném, angol nyelvű szakácskönyvből sütöttem), hogy nem vettem észre, hogy nagyobb tepsiben kellett volna sütni, így ugyanis vastagabb lett a tészta kisebb alapterületen, ergo a feltekerés, hát, hogy is fogalmazzak.... nem lett épp a legszebb, maradjuk ennyiben. :)
Az íze viszont nagyon finom, és alacsony a szénhidráttartalma, szóval biztosan elkészítem még, és akkor talán a formája is alkalmas lesz rá, hogy mutogassam. Így csak szépen csendben megesszük. :)

Helyette jöjjön egy másik édesség, amit nagyon szerettünk, és szerintem (ellenben a tegnap készülttel) rendkívül helyesen néz ki. :) Kávés és mogyorós. Hmmmm.... :)
Erre a receptre is igaz, hogy nem inzulinrezisztensek készíthetik sima liszttel és kristálycukorral. Egyébként az a tapasztalatom, hogy tk liszt esetén az aprósütik omlósabbak, úgyhogy egyáltalán nem árt nekik az egészségesség. :)

Kávés-mogyorós aprósütemény (30 darabhoz)

- 180 g tk búzaliszt (helyettesíthető sima búzaliszttel)
- 140 g nyírfacukor(helyettesíthető sima kristálycukorral)
- 125 g szobahőmérsékletű vaj
- 70 g törökmogyoró
- 1 tk sütőpor
- 3 tk erős kávé
- 1 tk vaníliakivonat
- csipet só

A lisztet elkeverjük a sóval és sütőporral. Egy másik tálban a cukrot kézimixerrel elkeverjük a vajjal, míg krémessé válik. Hozzáadjuk a kávét és a vanília kivonatot és tovább keverjük. Hozzá adagoljuk a száraz hozzávalókat és tésztát gyúrunk belőle kézzel. Diónyi golyókat formálunk belőle, melyeket egymástól 4 centire elhelyezünk egy sütőpapírral bélelt tepsire (vagy inkább kettőre). A tésztagolyók tetejét villával kicsit kilapítgatjuk és mindegyikbe 3-3 szem mogyorót nyomunk.
160 fokra (légkeveréses) előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt megsütjük őket.

CH tartalom: 30 db sütemény esetén 1 db 7,3 g lassú CH-t tartalmaz.

Forrás (módosításokkal): Sütemények aranykönyve c. szakácskönyv

Amitől a falra mászom :)

Nem emlékszem, hogy erről írtam-e már, ha esetleg igen, akkor elnézést az ismétlésért, de akkor sem bírok napirendre térni a téma felett. :)
Mindenkinek vannak berögzült szokásai, étkezést illetően is. Ez természetes is, de nem tehetek róla, Uramparancsolóm két tésztaevési szokását még mindig nem bírtam megszokni.
1. paradicsomos tésztára (tökéletesen mindegy, hogy az történetesen isteni finom friss paradicsomból készül esetleg és mennyei az íze) mindig tesz ketchupot.
2. tejszínes tésztához (tökéletesen mindegy, hogy a tejszínhez milyen más alapanyag, ízvilág, zöldség van párosítva) mindig eszik uborkát, kovászosat vagy csemegét, ami éppen akad.
Paff vagyok tőle. Szerintem sosem fogom megszokni. :)

"Bosszúból" egy olyan tészta recept következik, amihez egyiket sem tudja fogyasztani. Legalábbis remélem. :)

Mogyorós-brokkolis tészta (wokban készítve, pulykahússal) - 2 főre

- 20 dkg darált pulykahús
- 1 kisebb fej brokkoli (megtisztítva kb. 250 g)
- 2 ek földimogyoró (kb. 35 g)
- 12 dkg wok tészta (az enyém diétámnak megfelelően durum lisztből)
- 1 gered fokhagyma
- 2 ek szójaszósz
- 1 kk halszósz
- 1 kis piros szárított chili
- 1 kk gyömbér por
- olívaolaj, só

A fokhagymát felaprítjuk. A brokkolit rózsáira szedjük és lobogó sós, sódabikarbónás vízben roppanósra főzzük. A wok tésztát a leírásnak megfelelően pár perc alatt megfőzzük. Mindkettőt leszűrjük és félretesszük. A mogyorót egy száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítjuk. A wokban kevés olívaolajat hevítünk és megpirítjuk benne a fokhagymát. Belemorzsoljuk a chilit, majd hozzáadjuk a darált húst, sózzuk és a gyömbérporral fűszerezzük. Hozzáadjuk a szójaszószt, a halszószt, a tésztát, a brokkolit, a mogyorót és még pár percig pirítjuk majd kész is.

CH tartalom: 1 adag 45 g lassú CH-t tartalmaz

Hétköznapi bosszúságok és egy újabb wokos recept

Úgy tűnik, az autóval nincs szerencsém mostanság. A sebváltógomb régóta időnként leesik. Persze mindig olyankor, amikor épp parkolnék, vagy épp várnak mögöttem, vagy bármi, csak, hogy még kellemetlenebb legyen, hogy a pedálok alatt kelljen kutakodni a gomb után. Aztán kiégett az egyik izzó. És persze, ezzel az ember viheti a szerelőhöz. Aztán az akkumulátor mondta fel a szolgálatot, de azt gyorsan kicseréltük.
A kocsi nyitó és zárógombja azonban egy ideje rendetlenkedik. Uramparancoslóm szerint az elem miatt. Én mondtam, hogy ezzel nem értek ugyan egyet, de végtére is, lehet, elvégre, ő a férfi, csak többet ért ezekhez a dolgokhoz. :) Kicseréltük az elemet. Most már egyáltalán nem működik. :) Mehetek megint a szervizbe. Jó kis hétkezdés, nem? Ja, és a rádiót azóta sem tudjuk beüzemelni, hogy kicseréltük az aksit, mert biztonsági okokból blokkol, és hiába van meg a kód, valamiért nem akar működni. :( Most már tényleg kíváncsi vagyok, mi jön legközelebb. :) A szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezeket a rosszalokdásokat a drága az udvaron teszi, és nem valahol "idegenben" hagy cserben. :)

Nade sebaj. Ilyen apróságok előfordulnak az életben, csak bosszantóak. Meg persze költségesek. Ami viszont ismételt örömforrásom volt a hétvégén, az még mindig a wokom. Nem tudok betelni vele. Így természetesen szombatra megint olyan receptet választottam, ami ebben készülhetett. Elméletileg az ún. Gung bao (vagy kung pao?) csirkét készítettem. A recpetet a TV Paprika magazinban találtam, de persze belenyúltam, mint mindig, szóval nem tudom, mennyi köze maradt a hivatalos gung bao csirkéhez, de ahogy elnézegettem a recepteket a neten, pont a szecsuáni borsot (ami elvileg az egyik alapja), hagytam ki az ételből, tekintve, hogy nem rendelkeztem vele. Így, elnevezés tekintetében maradjunk inkább a kínai mogyorós-újhagymás csirkénél, és akkor biztos nem sértek hagyományt. :) De hívjuk akárhogy, mennyei. És túl sok különleges alapanyagot sem igényel, hisz csak a szójaszósz az, ami kicsit extrémebb. :)

Kínai mogyorós-újhagymás csirke

- 50 dkg csirkemell
- 2 csokor újhagyma
- 6,5 dkg mogyoró
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 cm gyömbér
- 1 chilipaprika
- 1 evőkanál kukoricaliszt
- 4 evőkanál szójaszósz (cukor-, gluténmentes)
- 1 teáskanál méz
- 20 dkg basmati rizs
 - olaj
- só

Vastag aljú fazékban felhevítjük az olajat, 1 percig pirítjuk rajta a rizst, majd felöntjük – a térfogatához képest – kétszeres mennyiségű húslevessel. Lefedve, kis lángon kb. 15 perc alatt megpároljuk. A csirkemellet falatnyi kockákra vágjuk. Az újhagymát 3-4 centis darabokra vágjuk. A fokhagymát és a gyömbért kicsire felkockázzuk, a chilipaprikát kimagozzuk és karikákra vágjuk. A mogyorót egy száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítjuk, majd félretesszük hűlni. Két evőkanálnyi szójaszószt elkeverjük a mézzel, majd a szójaszósz másik felé elvegyítjük a kukoricaliszttel, majd beleforgatjuk a csirkét. 10 percig állni hagyjuk. Ekkor a wokban két evőkanálnyi olívaolajat hevítünk, ha felforrósodott, levesszük a tűzről és beledobjuk a chilipaprikát, kevergetve addig sütjük, amíg picit megbarnul. Ekkor visszatesszük a wokot a tűzre és hozzáadjuk a húst. Nagy lángon pirítjuk, hozzáadjuk a gyömbért és a fokhagymát is. 3-4 perc elég is neki, hogy átsüljön. Hozzáadjuk az újhagymát és a mogyorót is. Egy perc után ráöntjük a mézes szójaszószt és kész is.

CH tartalom: 46 kcal/fő
Kalóriatartalom: 516 kcal/fő

Forrás: TV paprika magazin gong bao csirkeszárnyak recept alapján