Rizspudingból csak keveset

Bizonyos ételeket sosem ettem gyermekkoromban. Aztán már felnőtt fejjel egyszer találkozok valamivel, és már meg is köttetett egy életre szóló szerelem. A rizspudinggal is így voltam. Mit nekem brownie, meg karamella, ezekről előbb le tudok mondani. De a rizspuding, bármilyen formában, változatban, jaj, na azért állandóan fáj a szívem.
Amióta diétázom, nem készítettem egészen eddig a receptig. Hogy miért? Mert egy gyors fejszámolással azonnal láttam, hogy ez bizony nehezen illeszthető be a diétába. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy csak zöldsalátát ebédelek és után pedig belapátolok egy hatalmas adag rizspudingot. De mindig becsülettel ellenálltam. Aztán megcsináltam ezt a receptet és büszkén mesélhetem: nem faltam fel az egészet. Pedig nagyon akartam. Megmaradtam a magam 20 grammnyi adagjánál. Ami persze rettentően kevés a rizspudingból sajnos. De legalább az ízét éreztem újra. :)
A képen látható pohár a 4 személyes adag, igazából én a felét ettem uzsonnára, nem túl sok, de azért a semminél több. :) Mondjuk, az is igaz, hog yegy ebéd után desszertnek egy egész adagot nem is tudnék megenni. :)

Fahéjas rizspuding körtével és mascarponehabbal

Hozzávalók 4 személyre
12 dkg basmati rizs
5 dl tej
7 dkg nyírfacukor
2 fahéjrúd
2 tojássárgája
1/2 citrom leve
1 csipet só
a krémhez:
10 dkg mascarpone
1 dl habtejszín
1 evőkanál porrá őrölt nyírfacukor
a tetejére:
1 nagy körte
1/2 dl száraz fehérbor
1 teáskanál nyírfacukor

A tejet felforraljuk a cukorral és a sóval, majd hozzáadjuk a rizst és a fahéjrudakat. Lefedve, alacsony lángon megfőzzük (nem kell az összes folyadékot elfőzni), néha megkeverve, hogy le ne égjen. Levesszük a tűzről, elvegyítjük benne a tojások sárgáját és a citromlevet, majd további 1 percig főzzük. Kivesszük a fahéjat, és lefedve hagyjuk kihűlni.
A körtét vékonyan felszeleteljük, és a fehérborral, a cukorral, kevés őrölt fahéjjal megpároljuk. A krémhez a tejszínhabot kemény habbá verjük, elvegyítjük a cukorral és a mascarponéval.
A poharakban eloszlatjuk a rizspudingot, rákanalazzuk a mascarponés habot, szépen rárakjuk a körtét, és megszórjuk őrölt fahéjjal.

CH tartalom: 47 g CH/fő (kisebb poharakba adagolva 8 főre is szétosztható)
Kalóriatartalom: 403 kcal/fő
(eritrittel "csak" 34 g CH)

Karácsonyi menü (előétel)

A Kifőztük decemberi számának tervezésekor feldobták a kérdést: ki vállalná karácsonyi menü elkészítését az újságba. Habár már akkor is éreztem, hogy nem lesz egyszerű a határidő megtartása, mivel az év vége nekem kész őrület, de akkor még olyan távolinak tűnt a leadási határidő, hát bevállaltam. :)
Több okból döntöttem így: egyrészt (és ha jól emlékszem, erről évente szót is ejtek a blogon karácsony közeledtével) nálam kiesik a karácsonyi nagy főzőcskézés. Miért? A válasz igen egyszerű, jelenleg még abban a stádiumban vagyunk, hogy mi megyünk a szülőkhöz karácsonyi ebédre/vacsorára. :) Évekig szomorkodtam picit emiatt,pontosabban csak azért, hogy én nem főzhetek ilyenkor. Jelenleg egyébként örülök is ennek, mivel az ünnepekre általában annyira kikészít a munka, hogy szó szerint csak beesek a fa alá. Épp ezért hivatalos ünnepi karácsonyi menüt még sosem készítettem. Épp itt volt az ideje, még ha az elkészítés novemberre is esett. :)
A másik ok, hogy a fantáziámat és a kreativitásomat nagyon piszkálta a kérdés, hogy hogyan lehet egy olyan IR-kompatibilis menüt összeállítani, ami legalább 3 fogásos, és feltehetően azok is örömmel megennék, akiknek nem kell diétázni.
Az elkövetkező blogbejegyzésekben ezt a Kifőztükben már megjelent menüsort fogom végigvenni. Fontos tudni, hogy az itt számolt adagok nem túl nagy mennyiségek, azonban 4 fogás esetén bőven elég. Ha esteleg a családban mégis vannak igazi nagyevők, akkor készíthetünk egy kicsit több köretet a főételhez.

A teljes karácsonyi menü így áll össze:
Körtés-diós-kéksajtos saláta - 5 g CH
Almás zellerkrémleves - 7 g CH
Egyben sült zöldfűszeres sertéskaraj gombás rizzsel - 31 g CH
(Töltött sült alma - az alapmenübe nem tartozik bele, mivel akkor kicsit sok már a szénhidrát, de szerintem nyugodtan készítsük el hozzá, ennél nagyobb kilengésünk ne legyen karácsonykor ;) )
Almás-mákos pohárkrém - 13 g CH

3 fogás esetén (leves, főétel, desszert) 51 g szénhidrát
4 fogás esetén 56 g szénhidrát

És akkor kezdjük is a salátával. Előnye, hogy ráadásul pár perc alatt összedobható. :) A mennyiségeket nem is kell igazán kiérni, csak szórjuk rá egyszerűen a tányérra őket. :)

Körtés-diós-kéksajtos saláta

- 5 dkg rukkola
- 5 dkg zöld saláta
- 1 körte
- 5 dkg kéksajt
- 1 marék dió
- balzsamecet

A rukkolát és a zöld salátát összekeverjük egy kevés balzsamecettel, és tányérokra helyezzük. A körtét felnegyedeljük, kivágjuk a magházát, a húsát vékonyan felszeleteljük, és a salátára helyezzük. Megszórjuk durvára tört dióval, és kéksajtot morzsolunk rá.

CH tartalom: 5 g CH/adag
Kalóriatartalom: 59 kcal/adag

Borban párolva

Azt hiszem, aki rendszeresen olvassa a blogot, annak nem okoz nagy meglepetés, ha azt mondom, szeretem a vörösbort. Nos, igen, nagyon szeretem. Amióta tudok az inzulinrezisztenciáról, mást nem is igazán iszom, de nem is hiányzik. Egy jófajta pohár vörösborról azonban nehezen tudnék lemondani. :)
Főzni azonban ritkán szoktam vele, pont azért, mert ha abban párolok esetleg valamit, sosem tudom, hogy kell számítani a szénhidrátot belőle. Főleg a most következő receptnél, így csak megtippelni tudom, mivel itt igazából a vörösborban főtt a körte, bizonyos része elpárolog, a maradékot meg besűrítem. Szóval, a fene se tudja, én inkább beleszámoltam a teljes mennyiséget. De uzsonnára kivételes alkalmakkor beleférhet. Mi amúgy úgy ettük, hogy egy körtét elfeleztünk ketten, így gyakorlatilag le is fedte az uzsonnára szánt 20 gramm szénhidrátot. :)  Egy egészet már meg sem tudtunk volna enni.

A recept a Kifőztük magazin októberi számában jelent meg.

Vörösborban párolt körte mascarpone habbal (2 személyre)

- 2 körte (kb. 30 dkg)
- 3 dl száraz vörösbor
- 1,5 dl víz
- 1 narancs
- 1-2 evőkanál nyírfacukor
- 1 rúd fahéj
- 6-8 szem szegfűszeg
- 1 csillagánizs
- 1 dl habtejszín
- 1-2 evőkanál mascarpone
- 1 evőkanál nyírfacukor por

A körtét zöldséghámozóval meghámozzuk. A narancs héját lereszeljük, levét kifacsarjuk. Egy kis lábosban elkeverjük a bort, a vizet,a  narancs levét a fűszerekkel és a cukorral. Felforraljuk, beletesszük a körtéket és (a körték méretétől függően) 20-25 percig közepes lángon, fedő nélkül fűzzük. Néha megforgatjuk a körtéket, hogy mindenhol egyenletes színt kapjanak. Ha letelt a 25 perc, a körtéket félretesszük hűlni, a maradék fűszeres-cukros bort pedig további kb. 10 percig főzzük magas lángon, hogy egy kicsit besűrűsödjön a benne lévő cukortól. Langyosra hűtjük. A tejszínt lágy habbá verjük, a felét elkeverjük a mascarponéval és a cukorral. A maradék tejszínt tovább verjük, amíg kemény habot kapunk, majd beleforgatjuk a mascarponéba. A körtéket az öntettel meglocsolva, a mascarpone habbal együtt tálaljuk. A habot megszórjuk a narancs lereszelt héjával.


CH tartalom: 39 g CH/adag (ebből 9 g lassú CH)
Kalóriatartalom: 346 kcal/adag

FONTOS! Ezek a mennyiségek 1 teljes körtére vannak számítva, IR diéta esetén csak egy fél adagot számítsunk fejenként, azt is csak uzsonnára.

Gyűjtögetők

Vannak emberek, akik szeretnek gyűjtögetni. Sokféle változata van ennek a jónak vagy épp rossznak is nevezett tulajdonságnak. Van, aki régi tárgyakat gyűjt, hogy emlékeket idézzen. Van, aki egy konkrét gyűjtőszenvedély "rabja", mindegy, hogy épp bélyegről vagy mondjuk szakácskönyvekről van szó. :) Lehet mindezt megrögzötten, hobbi szinten, vagy csak pusztán kedvtelésből űzni.
Van azonban a gyűjtögetésnek egy válfaja, melyet ki nem állhatok. Ezt az embert, ha elképzelem, mindig a régi fekete kontúros rajzfigurák jutnak az eszembe. Egy alak, sötétben, áll az utcai lámpa gyenge fényénél, ballonkabát, keménykalap, görnyedve jár, mondhatni settenkedik, egyik kezével szorongat valamit a kabátja alatt. Ezt a képet láttam magam előtt a minap is. Persze csak a lelki szemeim előtt. Hisz a valóság sokkal prózaibb. A gyűjtögető ezúttal láthatatlanul jött. Midőn kedvenc bögrém volt, nincs. 24 órába sem telt.
Elismerem, a bögregyűjtési szenvedély minden bizonnyal erősebb az erkölcsi érzéknél. Elismerem, egy I love NY bögre minden bizonnyal ritka kincsnek számít.
De. Azért kéremszépen. Ez így akkor sem járja. Elsimerem, én vagyok a balga. Kísértésbe hozni a gyűjtögetőt, az nem járja...

Mivel a bögre ajándék volt, némiképp vigasztalan vagyok. Ennek ellenére vigasztalódjunk egy igazán finom ínyencséggel, méghozzá az első házi készítésű kacsamellemmel. A sors fintora, hogy félig-meddig gyűjtögetve született a recept. Kacsamellet akartam készíteni és hozzá borban párolt körtét, míg végül Piszkénél találtam meg az elképzeléseimhez legközelebb álló receptet. Módosítottam persze szokásomhoz híven, ráadásul tovább is sütöttem a kacsát, mert mi jól átsütve szeretjük, de az eredeti tőle származik.

Kacsamell gyömbéres borban párolt körtével

- 2 db kacsamell (én jó nagyokat vásároltam, 4 főnek elég volt a 2 melle)
- 2 nagyobb alexander körte
- 6 dl száraz vörösbor
- 4 szem szegfűbörs
- 3 cm gyömbér
- 1 tk cukor

A körtéket meghámozzuk, magházukat kivájjuk. Fazékba tesszük őket és felöntjük a borral, beleszórjuk a szegfűszeget, cukrot és a megpucolt, vékonyan felszeletelt gyömbért. Lefedve alacsony lángon kb. 30 percig pároljuk-főzzük. (ha puhább körtefajtát választunk, kevesebb idő is elég)
A kacsamelleken a bőrt 1 centi távolságban beirdaljuk, vigyázva, hogy a húsig ne vágjunk bele. Egy serpenyőben bőrös felükkel lefelé közepes lángon 8 percig sütjük őket, majd 5 percig a másik felükön. Ezt követően 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük 15 percre (elég 10 is elméletileg, ha rozén szeretjük). Miután kivettük, alufóliába csomagolva pihentetjük szeletelés előtt.

Köretnek párolt rizst tálaltam hozzá.

Forrás: Piszke - http://piszke.blogspot.hu/2012/08/vorosborban-parolt-korte-es-rose.html

Céltalan hadakozás

Vannak pillanatok, amikor azt mondom: feladom. Persze nevetve és nem komolyan, de hát melyik nőtársam ne ismerné a férfiakkal való örökös, céltalannak tűnő hadakozást, hogy meggyőzzük őket valamiről, amiről nem akarják, hogy meggyőzzék őket. Nemde? :)
Nem titok, hogy a 2013-as évben főzési kísérletezéseimnek új helyszínt keresünk. Konkrétabban kifejezve, szeretnénk elköltözni szeretett, ámde nem túl nagy otthonunkból. Aki már végigcsinált egy ilyen procedúrát, az biztosan tudja, mire gondolok akkor, amikor az új otthon kereséséről beszélve az égnek emelem a tekintetem.
Nem szeretném végigvenni azt a kacskaringós útvonalat, ami szépen lassan a megoldás felé visz minket. Azt azonban muszáj elmesélnem, hogy természetesen a férfiúi alkotóvágy kiteljesedéseképpen az Uram azzal kezdte régen, hogy ha költözünk és házat akarunk (mert persze ebből is volt számos változat: nagyobb lakás, sorház, ikerház és végül a családi ház), akkor építsünk. Na még mit nem! El akarsz válni!? - mondtam akkor. :) Mert az én elképzeléseim szerint építkezni csak akkor fogunk, ha el akarunk válni, mert elég élénken magam elé tudom képzelni a szituációt és nem fűzök hozzá túl szép reményeket. Válni márpedig nem akarok. :) Persze csak félkomolyan mondom mindezt, ennek ellenére úgy irtózom a házépítés gondolatától is, hogy nehéz lenne mintapéldát mondanom rá.
Természetesen elég gyorsan elvetettük a házépítés opcióját, mert egyetértettünk abban, hogy ez nem nekünk való. Jelenleg elkezdtünk kész házakat nézegetni, persze elvárás rengeteg, ami a realitással és az anyagi kerettel nem éppen találkozik. Dehát ezen mindenki végigmegy szerintem. Nagy inagtlankutakodási lázunk közepette persze belefutottunk építtethető családi házba is. Éreztem, hogy nem kéne... Erre most mit csinál a hites Uram? Telkeket néz. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! És mivel tudja, hogy már a gondolattól is rosszul vagyok, ravaszkásan puszit dob nekem, miközben a számológépbe pötyögve kalkulálja az építési költségeket.
Én meg füstölögve írom a blogbejegyzést és azt a taktikát alkalmazom, hogy kivárok. És bízom benne, hogy ez az építési láz is elmúlik, csakúgy, mint a korábbiak. :) Mert ezekben a kérdésekben a férfiakkal hadakozni véleményem szerint tökéletesen céltalan. :)

És ha már az Uram miatt mérgelődök, szabad asszociációval áttérek egy édességre, tekintve, hogy azokat mindig reklamálja, ha épp nincsen ebéd után. :) A receptet a Nők Lapja Konyha egy régebbi számában találtam és módosítottam a diétának megfelelően.

Körtés-túrós pite (10-12 szelet)

- 6 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 6 dkg fehér tönkölyliszt
- 8 dkg margarin
- 4 dkg nyírfa porcukor (kévádarálóban darálva)
- 1 tojás sárgája
- csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:
- 25 dkg túró
- 6 dkg nyírfacukor
- 2 tojás
- 1 citrom reszelt héja
- 1,5 nagyobb körte (megpucolva, felszeletelve 20 dkg)

A tészta elkészítéséhez összekeverjük a lisztet, a porcukrot és a sót, majd elmorzsoljuk a margarinnal és a tojássárgájával tésztát gyúrunk belőle. Akkora korongot nyújtunk belőle, hogy egy piteformát kényelmesen kibélelhessünk vele. A pitetálat kikenjük zsiradékkal, belisztezzük és belehelyezzük a formára nyújtott tésztát, majd a hűtőbe tesszük dermedni 10 percre. A sütőt közben 180 fokra előmelegítjük. A 10 perc leteltével a sütőbe tesszük a tésztát és 15 perc alatt elősütjük.
Közben összeállítjuk a tölteléket. A körtét megpucoljuk, meghámozzuk és vékonyan felszeleteljük. A túrót szitán áttörjük, belereszeljük a citromhéjat, elkeverjük a tojásokkal és a cukorral. Az elősütött tésztalapra kenjük a tölteléket és legyezőszerűen belenyomkodjuk a körteszeleteket. További 20-25 perc alatt készre sütjük.

Az eredeti recept még sütés után megkeni a tetejét baracklekvárral, de én ezt a kevesebb szénhidrát érdekében most lehagytam. Nem diétázók szerintem próbálják ki vele. :)

CH tartalom: 10 szelet esetén 1 szelet 17,8 g CH-t tartalmaz (ebből 3,3 g gyors CH), 12 szelet esetén 1 szelet 14,8 g CH-t tartalmaz (ebből 2,7 g gyors CH)

Forrás: Nők Lapja Konyha 2011. szeptember