Beismerem, ha elrontok valamit

Az esetek nagy többségében (mert persze dacos kivételek mindig akadnak), elismerem, ha elrontok valamit. :) Munkában csakúgy mint a főzésben. Hisz minek terelni, előbb-utóbb úgyis kiderül. Akkor meg, nézzünk szembe a tényekkel!
A mai nap pedig töredelmesen beismerem, hogy egy igazán kecsegtető rétest sikerült esztétikailag kinyírnom. Az íze, azzal nincs gond. De a külsejévvel... khm... No, igen, nem vagyok még nagy rétes-mágus, bár, bevallom sértett hiúságom ellenére is, hogy még miközben sült (és bár akkor már sejtettem, hogy gondok adódnak majd), pont arra gondoltam, miért csak a leveles tésztának van akkora "kultúrája", hogy minden készíthető belőle, mikor a rétes is hasonlóan sokszínű: sósan vagy édesen, főételnek, vagy desszertnek, és akár hússal töltve is, a lehetőségek száma végtelen. És valljuk be, ma már egész jó réteslapokat lehet kapni, nem kell hozzá a tésztát nekünk készíteni, minvégtelent nagyanyáink tették. Szóval, éljen a kreativitás - gondoltam én.
Az ötlet a nagy mennyiségű szőlőből származott, amivel mindenfélét próbálok létrehozni - sülthöz mártást, vagy épp süteményt, igaz, macerás a magozás, de azért túlélhető az eredmény kedvéért.
Most épp az az ötletem támadt még a másnapossági-incidens előtt, hogy túrós rétest készítek, de nem mazsolával, hanem friss szőlővel, hisz a hétvégén megint rengeteget hoztunk el anyósoméktól. Önmagában szőlős rétessel is kacérkodtam, de rájöttem, túl sok levet eresztene, így félő a végeredmény. Ez a túrós variáns még kezelhetőnek tűnt. De nem is ez volt a gond.
Csekély rétessütési-tudásom kompenzálására elolvastam jópár receptet, mit hogy kell, és szépen úgy is csináltam mindent. Egy helyen viszont hibát követtem el és ez a rétes esztétikai veszte lett: túl szorosan tekertem fel a rudakat. Már akkor éreztem, hogy ez bizony, hiba lesz. Miért? Hát.. a túróban tojás van, plusz a szőlőből kisülő folyadék is... szóval megdagasztja a tölteléket. Így pedig a rétes puff.. szétpukkadt.
Az íze finom, a töltelék isteni, de azt hiszem ha vendégeknek sütöttem volna, gyorsan összedobnék valami helyettesítőt. :) Páromat azért ez nem túlságosan zavarja, ha hagynám, megenné egyszerre az egész tepsit. :)

Minden esetre az aprócska kivitelezési bakit leszámítva az íze finom, így azért leírom a receptet, azzal a kitétellel, hogy tessék vigyázni a feltekerésnél! :)

Szőlős-túrós rétes

Hozzávalók 12 szelethez:
- 20 dkg teljes kiőrlésű réteslap
- 50 dkg túró
- 25 dkg szőlő kimagozva!! (piros és fehér is lehet vegyesen)
- 10 dkg nyírfaporcukor
- 1 cs vaníliás nyírfacukor
- 2 tojás
- 3 evőkanál vaj

A szőlőt kimagozzuk. A túrót szitán áttörjük és elvegyítjük a tojások sárgájával és a cukrokkal. A tojások fehérjéjét kemény habbá verjük és óvatosan beleforgatjuk a túró töltelékbe. Legvégül belekeverjük a szőlőt is.
Nedves konyharuhára fektetjük az első réteslapot , megkenjük az olvasztott vajjal, majd keresztben ráfektetjük a következő lapot, azt is megkenjük, majd a harmadikat is. Érdemeskb. 5 centis eltolással fektetni a lapokat, így nem egy helyre esik a szélük feltekeréskor. A töltelék felét rásimítjuk a hosszabbik oldal mentén a réteslapra, a szélétől pár centire (hogy fel tudjuk tekerni). A konyharuha segítségével óvatosan, lazán feltekerjük és a tepsire fektetjük. A tejét megkenjük ismét olvasztott vajjal, majd elkészítjük a második rudat is. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük, amíg szépen megbarnul a teteje.

CH tartalom: 21 g/szelet
Kalóriatartalom: 190 kcal/szelet

Szőlőszezon

Tagadhatatlanul itt az ősz. Amit mis sem bizonyít jobban, mint a szőlőtől roskadozó tőkék látványa. Egyrészt szomorú tény, mert azt jelenti, vége a nyárnak, másrészt viszont: 1. a szőlő finom 2. ha elmúlt a nagy meleg, újra itt a vörösbor-szezon. Nyáron ugyanis nem iszunk vörösbort, ez inkább a fröccsözés ideje. Ősszel és télen viszont a vörösbor az igazi. És ez azért hiányozni is tud nyáron. :) Ahogyan télen meg a fröccsözés. Na mindegy. :)
Állandó zöldség és gyümölcslelőhelyünk most ontja a szőlőt. Hihetetlenül édes ráadásul. Így jó nagy adaggal hoztunk el a hétvégén és szépen csipegetjük. De ilyenkor azért önkéntelenül is előbújik belőlem a kísérletező-kedv. A szőlővel csak egy problémám van: borzasztóan sziszifuszi dolog kimagozni. És erre még csak alternatívák sincsenek, a meggymagozásra legalább kitalálták a meggymagozót, bár igaz, én abban sem hiszek. Így marad a küzdelem kézzel. Azért néha ki lehet bírni. :) Főleg, ha megéri. :)

Csirke szőlőmártással

- 60 dkg csirkemell és comb vegyesen, ízlés szerint
- 20 dkg basmati rizs
- 20 dkg magozott szőlő
- 2 dl zöldségleves
- 1 fej lilahagyma
- 1 dl tejszín
- 1 dl fehérbor
- 2 babérlevél
- 1/2 tk pirospaprika
- csipet cayenne-i bors
- 1 ek olívaolaj
- 1 ek vaj
- só, bors

A hagymát felaprítjuk, a csirkemelleket és combokat megtisztítjuk, sózzuk, borsozzuk, darabolni nem szükséges. A vajat és az olajat felforrósítjuk egy magas felú serpenyőben és 1-2 percig magas hőfokon mindkét oldalát megpirítjuk a húsoknak, majd kivesszük a serpenyőből és egy tálra tesszük. A visszamaradt zsiradékban gyorsan megpirítjuk a hagymát, majd visszatesszük a csirkéket és felöntjük a zöldséglevessel és fehérborral, beletesszük a babérleveleket. Lefedve alacsony lángon pároljuk, a csirkecomb nagyságától függően kb. 45 perc kell neki. Ez alatt a lé egy része szépen el is fő belőle. Amíg a csirke párolódik, félbevágjuk és kimagozzuk a szőlőt és elkészítjük a rizst. Egy vastag aljú fazékban felhevítjük az olajat, 1 percig pirítjuk rajta a rizst, majd felöntjük – a térfogatához képest – kétszeres mennyiségű húslevessel. Lefedve, kis lángon kb. 15 perc alatt puhára pároljuk.  Ha a a hús elkészült, kivesszük és tálra tesszük. A visszamaradt lébe beledobjuk a szőlőszemeket, hozzáadjuk a tejszínt, a pirospaprikát és a cayenne-i borsot. Pár percig nagy lángon forraljuk, majd a húsra merjük. Ha nem elég sűrű, kevés étkezési keményítővel besűríthetjük

Fontos! A szőlőt a cukorbeteg diétában alapvetően kerülni kell, sőt, sokan tiltják. Kis mennyiségben, és ha számolunk vele, ritkán beiktatható, ebben a receptben fejenként 9 g gyors szénhidrátot tartalmaz a szőlő, ami az ebédbe beépíthető.

CH tartalom: 51 g CH/fő (ebből 11 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 508 kcal/fő

 

Forrás (módosításokkal): Legjobb receptek: Csirke c. szakácskönyvből