Prioritások

Már vagy egy hete égen-földön keresem az egyik ételtároló dobozom tetejét. Meg voltam győződve róla, hogy a mosogatóban van, vagy épp a szárítón. Aztán tegnap mit hoz az élet, kivételesen rendet tudtam rakni a konyhában, kipakoltam a mosogatóból és elraktam az edényeket. De a doboztető sehol. Megnéztem az összes fiókot, hátha véletlenül elkeveredett valahová, de nem. Míg végül valami isteni szikra hatására benéztem a hűtő mögé, hátha oda esett és bizony ott lapult. Kértem az Uramat, hogy majd valamikor halássza már ki onnét. Gondoltam, majd pár hát múlva akkor kibogarássza onnét, hisz azért van másik 20 dobozom, majd pakolok másba. És mivel mostanában elöntenek minket a tennivalók, nem gondoltam, hogy épp ez a doboztető lesz a legfontosabb. Főleg, hogy volt pár sürgetőbb elmaradás, amit már jópárszor kértem tőle. Erre nem nekiáll gyakorlatilag azonnal?
Természetesen a legkézenfekvőbb megoldás az lett volna, ha kihúzzuk a hűtőt a helyéről. Ehelyett kb. 15 percig halászta ki két felmosórúd segítségével. Rég nevettem ilyet jót. :) A sürgős, fontos dolgok persze azóta is elintézetlenül várnak a sorukra. :)

Receptnek egy nagyon gyorsat hozok, ebben a melegben. Tökéletes kísérője grillhúsoknak, én is még egy tavalyi családi grillezésen készítettem, nagykanállal ettük. :)

Avokádós kukoricasaláta

Hozzávalók 4-8 személyre
2 konzerv kukorica- és vörösbabkeverék (2x34 dkg)
15 dkg koktélparadicsom
1 érett avokádó (tisztítva mérve kb. 18 dkg)
1 kisebb lila hagyma
1 marék korianderzöld
1 lime leve
1-2 evőkanál olívaolaj

A paradicsomot, az avokádót, a lila hagymát és a korianderzöldet felaprítjuk. Elvegyítjük a kukorica-vörösbab keverékkel, majd a lime levével és az olívaolajjal ízesítjük. Tálalás előtt 1-2 órát pihentetjük.


CH tartalom: 33 g CH/fő
Kalóriatartalom: 326 kcal/fő
(4 fős adagok esetén)

Kukoricaszezon

Még lehet kukoricát kapni a boltokban és a piacon, így úgy döntöttem, ezzel a recepttel nem várok.
Az igazság az, hogy a szélsőséges elvek szerint IR diétában nem szabadna nagyon kukoricát enni, mivel magas a glikémiás indexe. Van, aki ezért egyáltalán nem is eszik. Én azonban ettől némiképp lazábban veszem a dolgokat, mivel nem arról van szó, hogy állandóan kukoricát ennék, hanem egyszer-egyszer belekeverem a rizsbe vagy a salátába szénhidrát gyanánt.
Elismerem, ez a leves kicsit más tészta, hisz tömény kukorica. De évente egyszer kapni friss kukoricát, hát ki kell használni. :) Én bizony imádtam, krémes, sűrű, ízletes. A sült szalonna a tetején, na azt nem szabad lehagyni! :) Amire vigyázni kell, hogy állásában nagyon be tud sűrűsödni, tehát érdemes felönteni és újra felfőzni, ha nem csak egyszer eszünk belőle.
Az ilyen tartalmas leveseket egyébként azért kedvelem nagyon, mert akkor mellette lehet grillezett zöldségeket enni a főételhez és nem kell mindenféle egyéb kiegészítő, hogy meglegyen a szükséges szénhidrát mennyiség. :) 

Zsályás-póréhagymás kukorica leves (6 személyre)

- 55 dkg kukorica (lehet mirelit is, vagy három jó nagy cső friss kukorica)
- 1 nagyobb póréhagyma (kb. 20 dkg)
- 1 dl tejszín
- 1,2 l hús/zöldségalaplé
- 10-12 zsályalevél
- 4-6 szelet bacon (opcionális)
- olívaolaj
- só, bors

A szalonnát kevés bővebb olajban ropogósra sütjük kb. 5 perc alatt, majd papírtörlőre tesszük. A póréhagymát felkarikázzuk, majd kevés olajon megpirítjuk egy fazékban. Hozzáadjuk a zsályaleveleket, egy percig pirítjuk, majd felöntjük az alaplével, hozzáadjuk a kukoricát. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Forrástól számított kb. 10-15 percig főzzük, amíg a kukorica szépen megpuhul. Ekkor a leves kb. egyharmadát botmixerrel pürésítjük. Visszöntjük a leveshez a tejszínnel együtt és forráspontig hevítjük. Az összetördelt bacon szeletekkel tálaljuk.

CH tartalom: 24 CH/adag
Kalóriatartalom: 177 kcal/adag (bacon nélkül számolva!)

Nyári ízek

A mai ragyogó napsütés visszacsalta a lakásba a nyár, de legalábbis az ősz hangulatát az egész héten tartó korai tél után. Mival egész nap takarítottam és főztem, így most energiatakarékos üzemmódba kapcsolok és a recept és a poszt is ehhez illeszkedik. Egy könnyű, gyors, nyárvégi saláta, az egyik kedvencem amúgy. :)

Paradicsomos kukoricasaláta

Hozzávalók 4 személyre:
- 2 cső kukorica / 40 dkg fagyasztott
- 4 közepes méretű paradicsom (40 dkg)
- 1 köepes lilahagyma (10 dkg)
- só, bors, olívaolaj
- 8-10 bazsalikomlevél

A kukoricacsőről levágjuk a szemeketés enyhén sós vízben megfőzzük, kihűtjük. A paradicsomot vékonyra felkarikázzuk, a lilahagymát pedig egészen apróra felaprítjuk. Mindent összekeverünk, tépkedett/felaprított bazsalikommal megszórjuk, sózzuk, borsozzuk, olívaolajjal meglocsoljuk és már kész is.

CH tartalom: 29 g CH/fő
Kalóriatartalom: 209 kcal/fő

Gyerekkori ízek

Mint az ennyi idő és ennyi recept múltával azt hiszem már nyilvánvaló, ritkán főzök a tradicionális magyar konyha, vagy épp az ún. "házias ízek" világa szerint. Inkább kísérletezem. De azért nekem is vannak gyökereim a főzésre vonatkozóan is, csak nem olyan látványosak. Főleg, mivel ha hagyományos ízeket szeretnék a gyerekkoromból, akkor elég hazamennünk és a szüleim, vagy nagyszüleim vagy most már anyósomék közreműködésével már ehetem is a megszokott, szívemnek kedves ételeket. :) De azért néha saját otthonunkban is megkívánom őket. Így történt ez valamelyik hétvégén. Eszembe jutott nagymamám tejfölös karalábé levese. Imádtam gyerekkoromban. A helyzet komikumát az adta, hogy a karalábét nem szerettem. Abból alig voltam hajlandó pár falatot megenni, de a levét és a galuskát, na azt már annál inkább. :) Erre a levesre kívántam rá. Ezért úgy döntöttem, jobb, ha rögtön a forráshoz fordulok, hát elkértem nagymamámtól a receptet.
Azért jó szokásomhoz híven ezen is alakítottam egy keveset, mivel a karalábé mellé kukorica is került bele, de mondhatom, nem ártott neki. A galuska pedig tönkölylisztből készült. :) A neve egyébként - mint így megtudtam -, csalóka, mivel igazából tejjel készül és nem tejföllel (bár azzal is lehet behabarni), de így volt az igazi. :)

Tejfölös karalábé és kukorica leves tönkölygaluskával (kb 2 liter leves - 6 fő)

- 1 jó nagy karalábé (32 dkg megpucolva)
- 1 cső kukorica (leszemezve 18 dkg)- 3 dl tej
- 1 tojás
- 1 tk vaj
- 5 dkg tk tönkölyliszt
- 2 ek fehér tönkölyliszt a rántáshoz (2,5 dkg)
- olívaolaj

A karalábét megpucoljuk és kb 1 centis kockákra vágjuk. A kukoricáról levagdossuk a szemeket és leöblítjük jó alaposan. Fazékba tesszük és felöntjük annyi vízzel, amennyi 1-2 ujjnyira elfedi. Sózzuk és közepes lángon addig főzzük, amíg a zöldségek roppanósak nem lesznek benne. Ekkor felöntjük a tejjel és újra összeforraljuk. Közben rántást készítünk a fehér tönkölylisztből és ezzel sűrítjük a leves. A tojást, az olvasztott vajat elkeverjük a tk tönkölylissztel és kevés sóval, majd a forrásban lévő levesbe adagoljuk kiskanállal. Miután a galuskák feljöttek a leves tetejére, még 2 percig főzzük és kész is.

CH tartalom: 6 fő esetén 1 adag 21 g CH-t tartalmaz (ebből 2,5 g gyors CH)

Nyárestékre

Vajon azzal, hogy 11 órányi alvás után még mindig legszívesebben lefeküdnék aludni, jelezni akar valamit a szervezetem? :) Könnyen elképzelhető, vagy egyszerűen csak kikészít engem is ez az őrült kánikula, ahogy mindenkit. :) Szerencsénkre legalább a klímát meg tudtuk idén javíttatni, cserébe most elromlott a tévénk. Hiába, minden azt próbálja sugallni számunkra, hogy ebből a lakásból menni kéne. :) Na, majd annak is eljön az ideje, addig pedig azzal boldogulunk, ami van. Most épp a születésnapomra kapott fagyigép tesztüzeme zajlik. Egy hete erre készülök, hát várom is már nagyon az eredményt. A gép ugyan picit zajos, de ennyi belefér, nem volt egy túl drága szerkezet. :)
Az ebédfőzés menütervezését három napja próbálom végiggondolni. Vajon a meleg miatt-e, de ihletem nem sok van, úgyis az lesz megint, hogy nekilátok, aztán kisül belőle valami. :)

Cserébe viszont hozok egy nagyon jó kis nyáresti salátát. Hasonlókat mi sokat eszünk nyáron, tervezést nem igazán igényel, csak sok finom friss zöldséget. És mivel kenyeret nem akartunk enni hozzá, a szükséges szénhidrátbevitelt egy kis kukoricával és csicseriborsóval pótoltam ki. Egy szelet sült csirkemellet beleaprítva tökéletes ebéd is.

Csicseriborsós-kukoricás vegyes saláta

- 2 nagyobb sárgarépa (hasznosított része kb. 150 g)
- 400 g csicseriborsó (1 konzerv)
- 160 g saláta
- 1 csokor újhagyma (hasznosított része kb. 65 g)
- 300 g főtt kukorica
- 2 kisebb kápia paprika (hasznosított része kb. 100 g)
- 250 g koktélparadicsom
- 1 ek fehérborecet
- 4 ek olívaolaj
- 2 púpos tk magos dijoni mustár
- 1 tk méz
- só, bors

A sárgarépát lereszeljük, a csicseriborsóról leöntjük a levet és leöblítjük, a salátát összetépkedjük, az újhagymát felkarikázzuk. A paprikát felcsíkozzuk, a koktélparadicsomot félbe vágjuk. Az öntet hozzávalóit elkeverjük, majd minden hozzávalót egy nagy tálban összekeverünk és fél órát állni hagyjuk. Tálalhatjuk is.

CH tartalom: 1 adag30 g CH-t tartalmaz

Idén sem lesz karácsony a blogon :)

Nálam még idén is tabu a blogon a karácsony. :) Változatlanul nem lesz sem karácsonyi menü, sem őrült sütögetés. Tavaly ugyan még készültek aprósüteményekből, narancslekvárból ajándékcsomagok, de idén ezt is megvétóztam. Az ok egyszerű: a süti megromlik és a szülők-nagyszülők általi édesség-ellátottság egész januárig kitart, így hacsak nem akarnánk édességmérgezést kapni, illetve okozni, nincs értelme ajándékba is édességet adni. Az pedig ugye, hogy idősebb felmenőinktől átvegyük a karácsonyi sütés stafétáját, egyelőre még szóba sem jöhet. :) És ez így is van jól. :)
Ezért én megmaradok a hétköznapoknál és azok színesebbé tételénél. Folyamatos ihletkeresésem még mindig a vacsorákra vonatkozik és a múltkoriban egy csodás receptre bukkantam Ízbolygó jóvoltából a Nők Lapja Konyha egy régebbi számában.
A recepten csak annyit változtattam, hogy a lisztet fehér és teljes kiőrlésű tönkölyre cseréltem, meg szerecsendió helyett cayenne-i borsot használtam.

Kukoricás palacsinta (11-12 darab)

- 35 g vaj
- 2 tojás
- 80 g feta
- 125 g túró
- 2 dl tej
- 100 g fehér tönkölyliszt
- 100 g tk tönkölyliszt
- 150 g főtt kukorica
- 1 tk só
- csipet cayenne-i bors
- 1/4 tk sütőpor

A vajat megolvasztjuk, majd kihűtjük. Elkeverjük a tojásokkal, a túróval és a tejjel. Hozzászitáljuk a lisztet, a sütőport, a sőt és a borsot, majd legvégül belekeverjük a kukoricát is.
Palacsintasütőben 1-1 merőkanálnyi palacsintákként kisütjük őket, oldalanként 3 perc sütési idővel számolva.
Én snidlinges tejföllel tálaltam.

CH tartalom: 11 palacsinta esetén 1 palacsinta 17 g CH-t tartalmaz (ebből 1 g gyors CH)

Forrás (módosításokkal): Nők Lapja Konyha / Ugrai-Nagy Tünde Manókonyha c. szakácskönyv / http://www.babaszoba.hu/articles/Kukoricas-fetas_palacsinta?aid=20120116152717

A mindent-bele műfaj

Minden bizonnyal nem a mi háztartásunk az egyetlen, ahol ismeretes a konyhában a "mindent bele" fogalma. Habár szoktam alkalmazni sütőben sült csirkéknél, vagy tésztáknál, azért az eredetije mégiscsak az ún. mindent-bele-leves. Ez leggyakrabban télen szokott készülni nálunk, hideg napokon, mikor még a boltig sem szívesen dugom ki feleslegesen az orromat. Épp ezért abból készül, ami a hűtőben, mélyhűtőben, kamrában van.
A szombati napon ugyan eggyel szofisztikáltabban készült. Ugyanis még piacon is voltunk, de annyira sokan voltak, én meg annyira nem éreztem magamban az erőt a sorban álláshoz, ezért beledobáltam a szatyorba azokat a hozzávalókat, amit ott tudtam megvenni, ahol épp a legkevesebben voltak. Ennyit a menütervezésről. :) Pedig volt egy listám, ehhez képest teljesen más hozzávalókkal tértünk haza. Amikor a leves főzésének nekikezdtem, akkor az volt aterv, hogy hagyományos karalábé levest készítek. E helyett végül mindent beledobáltam a fazékba, ami a kezem ügyébe került, így lett belőle megint egy remek mindent-bele-leves, kukoricával. :)

Mindent-bele-leves kukoricával (6 főre)

- 1 közepes méretű karalábé (megpucolva 230 g)
- 2 sárgarépa (megpucolva 180 g)
- 1 fehérrépa (megpucolva 40 g)
- 1 vöröshagyma (megpucolva 90 g)
- 1 paradicsom (130 g)
- 1 cső kukorica (leszemezve 150 g)
- 2 l víz
- 1 ek só
- 1 tk feketebors (egész)
- 1 ek frissen aprított petrezselyem
- 1 ek frissen aprított majoranna

A karalábét és a paradicsomot felkockázzuk, a répákat és a hagymát felkarikázzuk, a kukoricát leszemezzük. Mindent egy nagy fazékba teszünk a kukorica kivételével, felöntjük a vízzel, sózzuk, beletesszük a borsot és a zöldfűszereket. Alacsony lángon lassan főzzük a levest, forrástól számítva én kb. 40 percet főztem, de nem néztem az órát pontosan. A lényeg, hogy mikor a karalábé és a répa már kezd megpuhulni, hozzáadjuk a kukoricát, és még azzal együtt 10 percig főzzük.

CH tartalom: 6 főre elosztva 13 g lassú CH-t tartalmaz egy adag.

 

 

Meglepetések számolgatás közben és egy tökéletes reggeli

Azért ebben a szénhidrátszámolgatós diétában érnek meglepetések. Jó sok. Például hogy egy kis méretű amerikai palacsinta 10 gramm szénhidrátot tartalmaz (ami némi gyümölccsel kiteszi a tízórai adagomat). De ki az, kérdem én, aki összesen EGY palacsintát akarna enni? Oké, hogy tízóraira, na de akkor is!
Tegnap azonban jól ledöbbentem. De úgy rendesen. Ugyan tudtam, hogy a hüvelyeseknek magas a CH tartalmuk, de valahogy nem gondoltam bele. Az történt ugyanis, hogy épp a mai napi menüt terveztem előre. A főételt el is készítettem, egy kis reformizált rizses húst, de a lényeg a levesen volt. Kinéztem egy csodásnak tűnő vörös lencse és sárgaborsó levest a neten, kókusztejjel. Nekem való finomság. De gondoltam, mielőtt beáztatom a sárgaborsót, azért inkább kiszámolnám, mennyi CH jut egy adag levesre (példaképp a sárgarépa-krémleves adagjában 10 gramm volt, márpedig a répában is egész sok CH van), és kijött, hogy ha 6 főre is osztom le a levesadagot, még akkor is több, mint 40 gramm szénhidrátot tartalmaz egy adag. Gyakorlatilag elegendő egy főételnek. Minden bizonnyal meg is főztem volna, és ettem volna mellé húst salátával, ha épp nem lenne már kész a mai főétel a mag szerény kis 35 grammjával. De így ezzel a levessel még várnom kell kicsit.

Addig viszont jöjjön egy, a diétámnak tökéletesen megfelelő tökéletes reggeli. A receptet megint a GoodFood magazinból szereztem (mostanában függő lettem :)), persze módosítgattam rajta, első sorban, hogy teljes kiőrlésű liszttel készítettem, tej helyett tejföllel. Így a sütési idő is hosszabb lett kicsivel, de isteni.

Sajtos-kukoricás scone teljes kiőrlésű lisztből

2 nagy cső kukorica leszemezve (kb.25-30 dkg)

28 dkg teljes kiőrlésű liszt

7 dkg finomliszt

2 tk sütőpor

2 tk mustár

1/4 tk cayenne-i bors
2 tk friss kakukkfű
50 g vaj
17 dkg cheddar sajt
18 dkg tejföl
1/2 citrom leve
1 tk só

A kukoricát 4 percre forrásban lévő vízbe tesszük főne, majd leszűrjük és félretesszük. Összekeverjük a lisztet, a sütőport, a cayenne-i borsot és 1 teáskanál kakukkfüvet. A vajat felkockázzuk és elmorzsoljuk a liszttel. Hozzáadjuk a reszelt sajtot (egy keveset tegyünk félre a tetejére), a kukoricát, majd a tejföllel és a citromlével ragacsos tésztát gyúrunk belőle. Lisztezett gyúródeszkán átgyúrjuk picit, majd 10 egyenlő részre osztjuk. Golyókat formázunk belőle, kicsit kilapítjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Megszórjuk sajttal, még egy kevés cayenne-i borssal és a másik teáskanálnyi kakukkfűvel.
200 fokos sütőben (légkeveréses) kb. 30 percig sütjük.Rácson hagyjuk kihűlni.

CH tartalom: 1 darab 32 g lassú CH-t tartalmaz

Forrás: GoodFood magazin 2012.szeptember

Nyáripötyi vs télipötyi

Pár hete került elő ez a kifejezés nálunk először... azóta nevetek rajta és afféle szállóigévé vált hétköznapjainkban. A kifejezés mégpedig onnét származik, hogy a város forró, ergo a lakásunk is forró. Most meg még a légkondi is beadta az unalmast, persze, mikor máskor. De igazából csak annyi történt, hogy jó szokásomhoz híven, minekutána Uramparancsolóm este hazajön a munkából, odamegyek hogy jóóól megöleljem. Női szokás, persze. Amit a férfiak eleve nem minden esteben kedvelnek. Főleg nem ebben a melegben. És főleg nem kb. 15, de maximum 30 másodperccel az után, hogy beléptek a bejárati ajtón. :) Tudom, igen. Dehát, mindenkinek vannak rossz szokásai. És erről egyelőre még nem mondok le. :)
Szóval, jól megszorongatom, ő meg jó szokásához híven eltol, mondván, meleg vagyok. Majd közli, hogy a télipötyi (pötyi az egyik gyerekkori becenevem) jobb, mint a nyáripötyi, mert ez a nyáripötyi, ez nem jó, ez túl meleg.
Nos, egészen racionálisan tekintve a testhőmérsékletem minden bizonnyal nem magasabb lényegesen nyáron. Érzetileg minden bizonnyal tagadhatatlanul igaza van. :) Szóval, ő nem szereti a nyáripötyi-ölelést, én meg már csakazértis jól megölelgetem, mikor hazajön. A párkapcsolatok már csak ilyenek. Kellenek a kompromisszumok. No persze... :)

Mivelhogy a légkondi is döcög, minimális sütési idővel elkészíthető ebédeket gyártok. Ennek az egyik példája volt a következő recept a múlt héten. A csirkét igazából még előző nap sütöttem, akkor salátával és joghurt mártogatóssal, és variálni akartam valahogy utána.

Csirkesaláta mexikói beütéssel

Hozzávalók 1 személyre:
- 1 nagyobb szelet csirkemellfilé (kv. 12 dkg)
- só, bors, olívaolaj
- pirospaprika
- 5 dkg kukorica
- 1/4 40 dkg-os konzerv vörösbab
- 4-5 salátalevél
- 1/4 lilahagyma

A csirkemellet sózzuk, borsozzuk, pirospaprikával fűszerezzük (ízlés szerint lehet csípős is), majd kevés olívaolajon kisütjük, majd ha kissé kihűlt, felszeleteljük. A kukoricát sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük. A vörösbabot is lemossuk, lecsepegtetjük a salátalevelekkel együtt. A lilahagymát vékonya felkarikázzuk. Az egészet összekeverjük és kész is.
Felturbózható még némi fokhagymás-chilis tejföllel is. És aki laktatóbbá szeretné tenni, az töltse be tortillába. :)

CH tartalom: 26 g CH/fő
Kalóriatartalom: 353 kcal/fő