Hibák vállalása

Habár sokan nem szeretik hangoztatni, ha elrontanak valamit, én inkább úgy állok ehhez a kérdéskörhöz, hogy jobb az egyenes út, emberek vagyunk hibázunk, jobb ezeket vállalni. Mindegy, hogy munkáról, magánéletről, vagy főzésről van szó.
Utóbbi tekintetében nemrég vendégség volt nálunk. Persze ilyenkor az ember kitesz magáért, sosem látott rendet rak, süt-főz,miegymás. Alapszabály, hogy vendégeknek új recepttel kísérletezni nem épp a legjobb ötlet. Ez alkalommal azonban úgy gondoltam, hogy ha csak a krémet készítem rögtönözve a desszerthez, abból nagy gond nem lehet. Nos, nagy gond nem is lett, mert közöltem a vendégekkel, hogy a "chokito, ronda és finom" effektus esett meg velem: ízre jó, látványra gyakorlatilag tálalhatatlan, a tervezett epertorta helyett ugyanis egy piskóta lett, leöntve eperszósz-féleséggel. Az ízzel nem volt gond, nade azért mégis... :) A nem túl esztétikus látvány ellenére én inkább úgy döntöttem, hogy előzetes tájékoztatás után (mi szerint elrontottam a süteményt) felvállalom és feltálalom a desszertet ebben a formában, és mivel mindenki repetázott, úgy gondolom, jól döntöttem. Nekem sem sikerül minden természetesen, és ezt büszkén vállalom. :) Vannak elhibázott, vagy épp nem túl jól sikerült receptek. Ezekből tanulok és pont ezért szeretem őket. Egy-egy elrontott fogásra biztosan jobban emlékezik az ember, mint egy-egy jól elkészítettre. :)

Az epertorta szerencsés végkimenetele után nekiveselkedtem egy másik epres süteménynek is, ami sem időt, sem energiát nem nagyon igényel, az íze viszont... :)

Epres piskóta

- 10 dkg fehér tönkölybúza liszt
- 10 dkg tk tönkölybúza liszt
- 15 dkg nyírfacukor
- 12,5 dkg vaj
- 2 tojás
- 1/2 cs sütőpor
- csipet só
- 1 dl tej
- 40 dkg eper (kicsumázott állapotban mérve)

A tojást habosra keverjük a cukorral, amíg kifehéredik, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat.  Hozzákeverjük a sütőporral és sóval elkevert lisztet, majd legvégül a tejet is hozzáadjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk a tésztát, és megszórjuk a megmosott, leszárított eprekkel. 170 fokra (légkeveréses) előmelegített sütőbe tesszük, kb 30 perc alatt meg is sül (tűpróbát végzünk a végén)

CH tartalom: 20 szelet esetén 1 szelet 12,5 g CH-t tartalmaz 8ebbőlkb 1 g gyors CH)

Forrás: http://www.flamcsi.blogspot.hu/2012/07/mindennek-megvan-maga-helye-es-kesz.html

Változó szokások

Az ember változik az évekkel, és minél többet főzök, rá kell jönnem, hogy a főzési szokásaim is változnak. És itt most alapvetően nem az alapanyagokra, hanem az apró praktikákra gondolok. Arra, hogy az ember mit-hová tesz főzés közben a konyhában, hogyan készül elő, milyen eszközöket használ (és nem mindig a legjobb eszköz a megszokott megoldás persze :)). Vannak például kedvenc keverőtálaim, meg a már agyonhazsnált, víztől meggörbült vágódeszkám. Hiába vettem újakat azóta, mégis valahogy mindig a régi akad a kezdembe, ha hagymát kell pucolni. :) De persze vannak változások is. Most éppen a sózásban. A kezdetek kezdetén sószóróból sóztam főzés közben (kivéve leveseknél), majd jött az a változat, amikor befőttesüvegben tároltam a sót, kiskanalastul, a szekrényben, amit főzés közben mindig elővettem. Mostanra azonban rájöttem, mégiscsak az a módszer a legjobb, ahogy anyósom is csinálja: egy egyszerű kis nyitott tálka, abban a só, amibe az ember bármikor nyugdotan belenyúlhat csak úgy kézzel. Nem kell finomkodni. :) Úgyhogy, jelenleg egy szép ksi szufléformát üzemeltem be erre a célra, és az igazság az, hogy tökéletesen működik. :) Mit nekem trendi konyhai kiegészítők, igaz? :) (bár, ha jobban belegondolok, a szufléforma is az :))
No sebaj! Akkor most süssünk inkább kenyeret!

Fűszeres-olívás kenyér teljes kiőrlésű liszttel (45 dkg-os kenyér)

 

- 150 g fehér tönkölyliszt
- 100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
- 40 g fekete olajbogyó
- 40 g zöld olajbogyó
- 1 tk szárított fűszer vegyesen (rozmaring, bazsalikom, kakukkfű)
- 6 g só
- 12,5 g élesztő
- 190 ml víz

Az elkészítése ugyanolyan egyszerű és majdnem ugyanaz, mint a 100% tk kenyérnek. Egy tálkűban összekeverjük az olajbogyókat és a fűszereket. Egy üvegtálban (kisebb) elkeverjük a lisztet, a sót és félretesszük. Egy másik tálban (nagyobb) a vízben feloldjuk az élesztőt egy fakanállal kevergetve, majd hozzákeverjük az előkészített száraz hozzávalókat (só, liszt), majd először fakanállal, utána kézzel összekeverjük a tésztát, amíg összeáll. Ekkor a kisebbik tállal lefedjük és félretesszük 10 percre. Adjuk hozzá a fűszeres olajbogyókat és kezdjük el a dagasztást: a tésztából egy kis mennyiséget megfogunk és a tetején a közepébe nymjuk. 90 fokkal elfordítjuk a tálat, újabb kis adag tésztát noymunk a halom közepébe, majd újra elforgatjuk a tálat. Összesen 10 alkalommal kell forgatni + nyomkodni a tésztát, ezt követően lefedjük őjra és 10 percet pihentetjük-kelesztjük. Ezt követően újra megcisnáljuk a 10 lépéses dagasztást, újabb 10 perc pihentetés, újabb dagasztás, újabb pihentetés, újabb dagasztás (összesen 4 dagasztás, 4 pihentetés- pihentetéssel kezdve legelején) A végén újabb kelesztés jön, de ezúttal 1 órán át hagyjuk a tésztát dolgozni.
Ha letelt az 1 óra, a tésztának kb. kétszeresére kellettmegkelni. Levesszük róla a tálat, az öklünkkkel belenoymunk a tészta közepébe, hogy az alul keletkezett levegő kimehessen.
Lisztezett felületre tesszük a tésztát és kézzel úvatosan hosszúkás téglalap formájúra nyújtjuk-húzzuk. A tészta bal egyharmadát behajtuk a középső harmadára, majd ugyanezt tesszük a jobb odalával is. Kicsit lenyomkodjuk a tsztát, így egy négyszögletes tésztakupacot kell kapnunk. Megfordítjuk a tésztát, megszórjuk liszttel és az elkészített tepsire helyezzük. Tiszta konyharuhával leborítjuk / az üvegtállal és további 30-45 percig kelesztjük.
20 perccel a sütés megkezdése előtt bekapcsolajuk a sütőt és előmelegítjük 230 fokra, egy üres tepsit az aljába helyezünk.
Ha letelt a kelezstési idő a sütőben az üres tepsibe 1 bögre hideg vizet öntünk, majd betoljuk a kenyeret sülni. 200 fokon sütjük kb. 35 percig sütjük, amíg szépen megbarnul. 

Forrás: Emmanuel Hadjiandreou - How to make bread c. szakácskönyve

Nyaralásszervezés diétához igazítva

Habár az utóbbi időben gyakoribb kilengésekkel, mégis töretlen lelkesedéssel csináljuk az inzulinrezisztencia diétát. Igaz, a diéta még csak egy része a történetnek, és mivel a gyógyszerszedést megvétóztam, a sport meg kimarad időhiány miatt, ez minden bizonnyal még kevés a folyamat visszafordításához, de azért abban bízom, hogy tovább legalább nem romlik a helyzet. :)
A diéta megtartásával kapcsolatosan azonban fellépett egy eddig ismeretlen tényező: a nyár, pontosabban, a nyaralás. Ez a kérdéskör eddig még nem került terítékre, mivel tavaly nyár végén derült csak ki ez a betegség, és akkor már nem utaztunk hosszabb időre sehová.
Most viszont közeledik a nyár, és mi nagyon boldogan tervezgettük az Urammal, hová és merre menjünk nyaralni. Már közel jártunk a végleges döntéshez, amikor is letaglózott a felismerés: na jó, de mi lesz az ebéddel?! Nos, igen. Erről az aprócska részletről megfeledkeztünk, mi szerint 1 órakor (vagy nagyjából akkor) enni kell, ráadásul az a nap főétkezése szénhidrátbevitel szempontjából. A félpanziós ellátást meg nem pont erre találták ki, mi meg nem azok a típusú turisták vagyunk, akik a reggelinél elcsomagolják a szalámis zsömlét.:)
Szóval, a szépen szövögetett tervek összedőltek, ugyanis szembesülnünk kellett az alábbi 3 opcióval: 1. all inclusive, ami a középkategóriás szállodákban igen ritka is és valószínű, hogy minőségileg sem diéta-kompatibilis, a felsőkategóriás szállodának meg az ára borsos 2. félpanzió, és elmenni ebédelni valahová, enni egy pizzát, hasonlók, amivel az a gond, hogy akkor minek a félpanzió, ha csak félmegoldás 1. apartman, amivel, a főzési szenvedélyemet tekintve nincs is gond, csak épp két főre apartmant találni sosem egyszerű feladat (normális áron persze:))
Örömmel mondanám, hogy megtaláltuk az ideális megoldást, de per pillanat még fogalmunk sincs. Minden nap változik az álláspont, de azt hiszem, jobb, ha beletörődünk: a nyaralásszervezés sem lesz már olyan egyszerű ezentúl. Bár, gondolom, a gyerekes családoknak nem kell ezt a problémát bemutatni. :)

A probléma megoldásáig viszont jöjjön egy egyszerű és gyors tészta recept, ami akár nyaralás alatt is könnyen elkészíthető. Nálam a 20 perces vacsora kategóriájába került egyik este. :) Az ideálisnál (gyors-lassú megoszlást tekintve) ugyan picit több a lassú szénhidrát benne, de ennyi csalást néha megengedek magunknak. :)

Tavaszi zöldséges tészta

- 10 dkg zöldborsó
- 1 csomag zöld spárga (megpucolt állapotban kb. 25 dkg)
- 1 kisebb cukkini - kb 15 dkg
- 1 csokor újhagyma (hazsnosított része kb. 75 g)
- 2 g fokhagyma
- 1 kisebb lilahagyma (kb. 6 dkg)
- 2 dl tejszín
- só, bors, olívaolaj
- 1 marék friss bazsalikom
- 20 dkg durum tészta

A tésztát lobogó sós vízben kifőzzük. A zöldborsót sós vízben 4-5 perc alatt megfőzzük. A spárgaszálakat meghajlítjuk és ahol a végüknél letörik, azt a fás részt kidobjuk, a többit megmossuk, majd feldaraboljuk 3-4 centis darabokra. A cukkinit felkarikázzuk 0,5-1 cm vastagságúra, a karikákat megfelezzük. A lilahagymát vékonyan felszeleteljük, újhagymát szintén 3-4 centis darabokra vágjuk. Fokhagymát felszeleteljük vékonyan.
Egy magasabb falú serpenyőben kevés olívaolajon megpirítjuk a fokhagymát majd hozzáadjuk a spárgát. Kb. 4-5 perc letelte után hozzáadjuk a többi hozzávalót is és magas lángon pirítva még kb 5 percig sütjük, amíg minden zöldség szépen átsül, közben sózzuk-borsozzuk. Ekkor hozzáadjuk a leszűrt zöldborsót, felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk az összetépkedett/felaprított bazsalikomleveleket, forralunk rajta egyet. Lehúzzuk a tűzről és belekeverjük a tésztát.
Már tálalhatjuk is. :)

CH tartalom: 1 adag 46 g CH-t tartalmaz (ebből 1 g gyors CH)