Az ugye már nyilvánvaló, hogy kedvelt szöcsketanya az erkélyünk. Nem tudom, hogy idén szöcskeinvázió volt-e Budapesten, vagy csak minket, illetőleg a bazsalikombokraimat tisztelték meg, de ennyi szöcskét én szerintem gyerekkorom óta nem (vagy még akkor sem) láttam közelről mint az erkélyünkön.
Egy éve meg tücsök volt, de az legalább szépen ciripelt. :)
Azt már megszoktuk, hogy ősszel tele vagyunk poloskákkal.
Az sem meglepő, hogy egy madár egy szem diót rejt el a kakukkfűben, vagy épp giliszta bújik ki a földből.
Nade kéremszépen, hogy egy egész hernyótelep működjön a kiskertemben, az már túlzás. De tényleg. :)
Azzal kezdődött, hogy pár hete a hideg éjszakák miatt beköltöztettem a fűszernövényeket a lépcsőházba, hátha ott jobban túlélik a telet egy darabig, mint tavaly a lakásban. Mivel bazsalikomból rengeteg volt, azok megnyirbálásával kezdtem az őszi betakarítást, hát rengeteg ágat levágtam, és leszedegettem a leveleket, majd tálcákon kezdtem szárítani.
Egyik reggel békés félálomban majszolom a reggelimet, mikor Uramparancsolóm felpattan egy papírtörlőért és gyorsan az egyik tálcához oson azzal a felkiáltással, hogy ne nézzek oda. Jesszusom, mi történt, gondolom én. Mire kiderül, hogy egy lakmározó hernyót látott meg, csak félt hogy megijedek tőle. Ennél azért már bátrabb vagyok. :) Főleg, hogy a levelek leszedegetésekor én is találtam egyet-kettőt. De a reggeli szeánsz után tüzetesebben átnéztem a tálcákat és találtam egy másikat. Meg kellett állapítanom, hogy ez már bizony méretesebb, mint amiket egy héttel azelőtt én találtam. Nade, semmi gond. :)
Aztán eltelt még egy hét, vagy kettő, nem is tudom... egyik nap locsolom a bazsalikomot, erre mi jön velem szembe: egy hatalmas kövér zöld hernyó. Brrrr.... na ahhoz én már nem nyúltam. A kis dög, pontosabban dögök, mert többen ott zabálták a bazsalikomomat többedmagukkal. Hogy a fene enné meg őket. :)
Ezek után, most hétvégén a majorannát "arattam", abból is kipottyant egy, még a korábbiaknál is nagyobb rosszaság. De a tetőpont akkor is az volt, mikor a már levágott ágakról szintén szedegettem le a leveleket, és az egyik ágon ott volt szépen bebábozódva egy hernyócska. Na erre már nem tudtam mit mondani. :)
Iskolai biológia órára ideális lett volna azt hiszem. :)
Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a hernyók is tudják ám, mi a jó - fűszernövényeket lakmározni... :) Viszont azt tényleg nem gondoltam volna, hogy a kis erkélykerten ilyen élővilággal fogok találkozni. Mert hogy egy kertben, az oké... de az erkélyen... :)
És akkor most térjünk át kellemesebb témákra, mondjuk a fűszerek hasznosítására. Ezt a sós muffint még hónapokkal ezelőtt készítettem, de lassan valamilyen más ízesítéssel szerintem megsütöm újra. Reggelire tökéletes. :)
Újhagymás-kakukkfüves muffin (6 darabhoz)
- 5 dkg sima búzaliszt
- 1 kis pohár tejföl (150 g)
- 1 tojás
- 1/2 cs sütőpor
- 1/2 tk cukor
- 1 csapott tk só
- 2 ek olívaolaj
- ízlész szerint újhagyma (én 2 szálat használtam, 10 g-ot, mert annyi volt itthon, de elbír többet is)
- 1 tk szárított kakukkfű
- reszelt sajt a tetejére
A száraz és a folyékony hozzávalókat külön-külön elkeverjük, majd a folyékonyakhoz adagoljuk apránként a szárazat, egy kézi mixerrel alaposan elkeverve. Kivajazott-lisztezett / muffinpapírral bélelt muffinformába töltjük a tésztát, reszelt sajttal és esetleg még egy kis kakukkfűvel megszórjuk. 160 fokra előmelegített sütőben megsütjük.
A sütési időre sajnos már nem emlékszem, de szerintem 30-40 perc körüli idő volt, mivel a tk liszttől nehezebb a tészta. Tűpróbát érdemes végezni, mielőtt kivesszük.
CH tartalom: 1 muffin 20 g lassú CH-t tartalmaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése