Céltalan hadakozás

Vannak pillanatok, amikor azt mondom: feladom. Persze nevetve és nem komolyan, de hát melyik nőtársam ne ismerné a férfiakkal való örökös, céltalannak tűnő hadakozást, hogy meggyőzzük őket valamiről, amiről nem akarják, hogy meggyőzzék őket. Nemde? :)
Nem titok, hogy a 2013-as évben főzési kísérletezéseimnek új helyszínt keresünk. Konkrétabban kifejezve, szeretnénk elköltözni szeretett, ámde nem túl nagy otthonunkból. Aki már végigcsinált egy ilyen procedúrát, az biztosan tudja, mire gondolok akkor, amikor az új otthon kereséséről beszélve az égnek emelem a tekintetem.
Nem szeretném végigvenni azt a kacskaringós útvonalat, ami szépen lassan a megoldás felé visz minket. Azt azonban muszáj elmesélnem, hogy természetesen a férfiúi alkotóvágy kiteljesedéseképpen az Uram azzal kezdte régen, hogy ha költözünk és házat akarunk (mert persze ebből is volt számos változat: nagyobb lakás, sorház, ikerház és végül a családi ház), akkor építsünk. Na még mit nem! El akarsz válni!? - mondtam akkor. :) Mert az én elképzeléseim szerint építkezni csak akkor fogunk, ha el akarunk válni, mert elég élénken magam elé tudom képzelni a szituációt és nem fűzök hozzá túl szép reményeket. Válni márpedig nem akarok. :) Persze csak félkomolyan mondom mindezt, ennek ellenére úgy irtózom a házépítés gondolatától is, hogy nehéz lenne mintapéldát mondanom rá.
Természetesen elég gyorsan elvetettük a házépítés opcióját, mert egyetértettünk abban, hogy ez nem nekünk való. Jelenleg elkezdtünk kész házakat nézegetni, persze elvárás rengeteg, ami a realitással és az anyagi kerettel nem éppen találkozik. Dehát ezen mindenki végigmegy szerintem. Nagy inagtlankutakodási lázunk közepette persze belefutottunk építtethető családi házba is. Éreztem, hogy nem kéne... Erre most mit csinál a hites Uram? Telkeket néz. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! És mivel tudja, hogy már a gondolattól is rosszul vagyok, ravaszkásan puszit dob nekem, miközben a számológépbe pötyögve kalkulálja az építési költségeket.
Én meg füstölögve írom a blogbejegyzést és azt a taktikát alkalmazom, hogy kivárok. És bízom benne, hogy ez az építési láz is elmúlik, csakúgy, mint a korábbiak. :) Mert ezekben a kérdésekben a férfiakkal hadakozni véleményem szerint tökéletesen céltalan. :)

És ha már az Uram miatt mérgelődök, szabad asszociációval áttérek egy édességre, tekintve, hogy azokat mindig reklamálja, ha épp nincsen ebéd után. :) A receptet a Nők Lapja Konyha egy régebbi számában találtam és módosítottam a diétának megfelelően.

Körtés-túrós pite (10-12 szelet)

- 6 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 6 dkg fehér tönkölyliszt
- 8 dkg margarin
- 4 dkg nyírfa porcukor (kévádarálóban darálva)
- 1 tojás sárgája
- csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:
- 25 dkg túró
- 6 dkg nyírfacukor
- 2 tojás
- 1 citrom reszelt héja
- 1,5 nagyobb körte (megpucolva, felszeletelve 20 dkg)

A tészta elkészítéséhez összekeverjük a lisztet, a porcukrot és a sót, majd elmorzsoljuk a margarinnal és a tojássárgájával tésztát gyúrunk belőle. Akkora korongot nyújtunk belőle, hogy egy piteformát kényelmesen kibélelhessünk vele. A pitetálat kikenjük zsiradékkal, belisztezzük és belehelyezzük a formára nyújtott tésztát, majd a hűtőbe tesszük dermedni 10 percre. A sütőt közben 180 fokra előmelegítjük. A 10 perc leteltével a sütőbe tesszük a tésztát és 15 perc alatt elősütjük.
Közben összeállítjuk a tölteléket. A körtét megpucoljuk, meghámozzuk és vékonyan felszeleteljük. A túrót szitán áttörjük, belereszeljük a citromhéjat, elkeverjük a tojásokkal és a cukorral. Az elősütött tésztalapra kenjük a tölteléket és legyezőszerűen belenyomkodjuk a körteszeleteket. További 20-25 perc alatt készre sütjük.

Az eredeti recept még sütés után megkeni a tetejét baracklekvárral, de én ezt a kevesebb szénhidrát érdekében most lehagytam. Nem diétázók szerintem próbálják ki vele. :)

CH tartalom: 10 szelet esetén 1 szelet 17,8 g CH-t tartalmaz (ebből 3,3 g gyors CH), 12 szelet esetén 1 szelet 14,8 g CH-t tartalmaz (ebből 2,7 g gyors CH)

Forrás: Nők Lapja Konyha 2011. szeptember