Beismerem, ha elrontok valamit

Az esetek nagy többségében (mert persze dacos kivételek mindig akadnak), elismerem, ha elrontok valamit. :) Munkában csakúgy mint a főzésben. Hisz minek terelni, előbb-utóbb úgyis kiderül. Akkor meg, nézzünk szembe a tényekkel!
A mai nap pedig töredelmesen beismerem, hogy egy igazán kecsegtető rétest sikerült esztétikailag kinyírnom. Az íze, azzal nincs gond. De a külsejévvel... khm... No, igen, nem vagyok még nagy rétes-mágus, bár, bevallom sértett hiúságom ellenére is, hogy még miközben sült (és bár akkor már sejtettem, hogy gondok adódnak majd), pont arra gondoltam, miért csak a leveles tésztának van akkora "kultúrája", hogy minden készíthető belőle, mikor a rétes is hasonlóan sokszínű: sósan vagy édesen, főételnek, vagy desszertnek, és akár hússal töltve is, a lehetőségek száma végtelen. És valljuk be, ma már egész jó réteslapokat lehet kapni, nem kell hozzá a tésztát nekünk készíteni, minvégtelent nagyanyáink tették. Szóval, éljen a kreativitás - gondoltam én.
Az ötlet a nagy mennyiségű szőlőből származott, amivel mindenfélét próbálok létrehozni - sülthöz mártást, vagy épp süteményt, igaz, macerás a magozás, de azért túlélhető az eredmény kedvéért.
Most épp az az ötletem támadt még a másnapossági-incidens előtt, hogy túrós rétest készítek, de nem mazsolával, hanem friss szőlővel, hisz a hétvégén megint rengeteget hoztunk el anyósoméktól. Önmagában szőlős rétessel is kacérkodtam, de rájöttem, túl sok levet eresztene, így félő a végeredmény. Ez a túrós variáns még kezelhetőnek tűnt. De nem is ez volt a gond.
Csekély rétessütési-tudásom kompenzálására elolvastam jópár receptet, mit hogy kell, és szépen úgy is csináltam mindent. Egy helyen viszont hibát követtem el és ez a rétes esztétikai veszte lett: túl szorosan tekertem fel a rudakat. Már akkor éreztem, hogy ez bizony, hiba lesz. Miért? Hát.. a túróban tojás van, plusz a szőlőből kisülő folyadék is... szóval megdagasztja a tölteléket. Így pedig a rétes puff.. szétpukkadt.
Az íze finom, a töltelék isteni, de azt hiszem ha vendégeknek sütöttem volna, gyorsan összedobnék valami helyettesítőt. :) Páromat azért ez nem túlságosan zavarja, ha hagynám, megenné egyszerre az egész tepsit. :)

Minden esetre az aprócska kivitelezési bakit leszámítva az íze finom, így azért leírom a receptet, azzal a kitétellel, hogy tessék vigyázni a feltekerésnél! :)

Szőlős-túrós rétes

Hozzávalók 12 szelethez:
- 20 dkg teljes kiőrlésű réteslap
- 50 dkg túró
- 25 dkg szőlő kimagozva!! (piros és fehér is lehet vegyesen)
- 10 dkg nyírfaporcukor
- 1 cs vaníliás nyírfacukor
- 2 tojás
- 3 evőkanál vaj

A szőlőt kimagozzuk. A túrót szitán áttörjük és elvegyítjük a tojások sárgájával és a cukrokkal. A tojások fehérjéjét kemény habbá verjük és óvatosan beleforgatjuk a túró töltelékbe. Legvégül belekeverjük a szőlőt is.
Nedves konyharuhára fektetjük az első réteslapot , megkenjük az olvasztott vajjal, majd keresztben ráfektetjük a következő lapot, azt is megkenjük, majd a harmadikat is. Érdemeskb. 5 centis eltolással fektetni a lapokat, így nem egy helyre esik a szélük feltekeréskor. A töltelék felét rásimítjuk a hosszabbik oldal mentén a réteslapra, a szélétől pár centire (hogy fel tudjuk tekerni). A konyharuha segítségével óvatosan, lazán feltekerjük és a tepsire fektetjük. A tejét megkenjük ismét olvasztott vajjal, majd elkészítjük a második rudat is. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük, amíg szépen megbarnul a teteje.

CH tartalom: 21 g/szelet
Kalóriatartalom: 190 kcal/szelet