Gondolatok a gyógytornáról :)

Nos, hát, gyógytorna. Már jó néhány éve időről-időre szorosabb kapcsolatba kerülök vele. Érdekes műfaj. Az embernek van róla valamiféle elképzelése, hogy mit jelent. Pedig nem. Nekem, személy szerint, például teljesen téves elképzeléseim voltak, melyeket be is ismerek, mert nem szégyen, ha az ember leküzdi az előítéleteit. Szóval, azt hittem, gyógytornára csupa nehezen járó, vagy épp gerincproblémákkal küzdő, többnyire idősebb ember jár. Minden bizonnyal ez is valóban az egyik ága a gyógytornának - no nem a korra értem, hanem a gerincbántalmas-típusra. :)
Én azonban egyfajta sportrehabilitációként, az első térdszalag műtét után kerültem gyógytornára. Először ez formálta át a nézeteimet. Sok szempontból mondjuk, de az egyik, hogy ami a gyógytornai feladatokból látszólag semminek tűnik, az valójában erősebb fizikai megerőltetés lehet, mint egy trendi aerobic óra. :)
De azért vigyázni is kell. Például, most, a második szalagműtét utáni rehabilitáció során kiderült, hogy az egyik gyakorlat, amit az előző műtétnél az előző gyógytornász előszeretettel erőltetett, az feleslegesen nyújtja az új szalagot. Szép. Hogy mennyiben járult hozzá ez az apróság ahhoz, hogy újra kellett műteni a térdem, már kérdéses, hisz utólag ki tudja, mi minden hozta ezt össze. Minden esetre, más-más iskolák és elvek vannak. Mint mindenben.
Nade az első műtét kudarca után a másodiknál már lelkiismeretesebb voltam a gyógytornát illetően is. Mivel ekkor amúgy is életmódváltás következett be nálam, a mozgásigényem a nulláról pozitívba ment át. No nem nagyon, csak egy kicsit. :) Ennek ellenére 8 hónap után abbahagytam a gyógytornát. Nem mintha tökéletes lett volna a térdem, csak hát, jött a nyár, meg használni már lehetett, meg meleg van, meg lustaság, szóval, a szokásos kifogások. Aztán télen frontok, miegymás, újabb fájdalom, vissza tornára. Aztán karácsony, lustaság, hideg, rengeteg finomság, gyógytorna kimarad. Kifogás, az persze mindig van. :)
És most megint ugyanott kötöttem ki: gyógyotrnán. Miért? Hisz mehetnék másra is, menő fitness órákra vagy bármire. Hisz milyen "gáz" már azt mondani a mai fiatalság körében, hogy "gyógytornára járok". Még azt hiszik, valami béna vagyok, nem? :) :) Na jó, megint csak sarkítok. :) ... :) Szóval, amiért visszajárok, az egészen egyszerűen az, hogy jó. Jót tesz. Mindezt pedig úgy, hogy miközben a térdemet folyamatosan erősítem - mert sajnos ennyi gond után ez már egy végtelenített feladat -, semmi mást sem terhelek túl feleslegesen. Nem úgy, mint a mozgás sok más formájában.
És egy példa, ami azt bizonyítja, hogy a gyógytorna a fiataloknak is szólhat: konkrétan a keddi 45 perces gyógytorna után minden izomcsoportomban izomláz érzékelhető. A 3 napos snowboardozás után nem voltak ilyen gondjaim. Most meg két nap után is úgy megyek le a lépcsőn, mint aki berottyanott. Ennek ellenére elmegyek újra az órára, még egyszer végigcsinálom ugyanazt, ugyanolyan izomlázzal, de valami furcsa jóleső érzéssel. :)
Szóval, röviden és tömören, a gyógytorna jó. Én szeretem. :)

Persze annak, hogy most az izomláz ellenére is ilyen lelkiismeretesen próbálom visszavetni magam a sportolásba, más oka is van. Mégpedig a télen felhalmozott kis hájredőcskék, amik bár még nem vészesek, minden esetre biztos nem mutatnának majd jól a nászúton a bikiniben. :) Épp ezért, elő az egészséges életmóddal. Hétvégén megfogadtam, hogy a héten édességet sem készítek - persze ez szerdára már megdőlt -, de azért a főételek tekintetében próbálok vigyázni - azért a tegnap esti torna után becsúszott pár szelet pizza is. De hát, nem vagyok szent, sosem állítottam. :)

Az ebéd minden esetre nagyon finom volt, ajánlom. :) Természetesen itt is a köreten van a hangsúly, önmagában is meg tudnék belőle enni egy hatalmas adagot. :)

Cayenne-i borsos csirkemell szezámmagos sárgarépával

Hozzávalók 2 személyre:
- 2 szelet csirkemellfilé (kb. 15 dkg)
- 20 dkg sárgarépa
- 2 csipet cayenne-i bors
- 1 evőkanál szezámmag
- 1 evőkanál szójaszósz (cukor- és gluténmentes)
- 1 kávéskanál méz
- só, bors, olívaolaj

A sárgarépát megpucoljuk és felkarikázzuk. Egy fedeles lábasban egy evőkanálnyi olajat hevítünk, ebbe szórjuk a répákat, és 5-8 perc alatt átpirítjuk őket. Ekkor felöntjük egy kevés vízzel, rátesszük a fedőt, és kb 5 perc alatt megpároljuk a répákat. Amíg párolódik, egy száraz serpenyőben 1-2 perc alatt megpirítjuk a szezámmagot. Ha a megpárolódott répáról teljesen elfőtt a víz, hozzáadjuk a mézet, szójaszószt és a szezámmagot, átkeverjük és kész is.
A csirkemelleket sózzik, borsozzuk, megszórjuk a fűszerrel és kevés olívaolajon kisütjük.

CH tartalom: 22g CH/fő
Kalóriatartalom: 331 kcal/fő