Konkurencia

Volt egy időszak az életemben - jellemzően az, amikor egyedül éltem -, amikor a mindennapi élelmezés kérdésköre nem terjedt ki a levesre. Ennek oka a következő két tényező közötti igen szoros kapcsolatra vezethető vissza: 1. kis mennyiségben nem igazán lehet levest főzni. 2. a fagyasztó kapacitása rettenetesen kicsit volt. Éppen ezért levest szerintem nagyjából soha nem főztem ezen időszakban.
Amióta nem csak magamra főzök, azóta a leves szépen lassan visszasomfordált az étrendembe. És a főzési repertoáromba is. Klasszikus, tésztás, rántás nélküli zöldséglevest mindig is főztem szüleim nyomdokaiba lépve, a krémlevesek pedig saját kedvenceimként kerültek az asztalra. Azonban, be kell valljam, az abszolút kedvenc (természetesen a szülők húslevese és gulyáslevese után) a tárkonyos csirkeragu leves volt, van. Egyszerűen szeretem, nehezen tudok vele betelni, bár azért azt nem mondanám, hogy túl gyakran főzöm - ahogy más fogások is ritkán ismétlődnek nálunk. De saját leveseim közül akkor is ez a kedvenc. Verhetetlenül.
A hétvégén azonban jelentkezett egy rivális. És ez engem is meglepett, ugyanis nem számítottam rá, hogy ez megtörténhet, ráadásul pont ezzel a levessel.
Miért? Még a nyár elején készítettem egyszer csicseriborsó curryt (recept még nincs a blogon, talán majd egyszer). Ez volt addigi első találkozásom a csicseriborsóval és igencsak meg is szerettem. Így újabb alapanyaggal bővültek a lehetőségeim. Egyre több helyen láttam levesben is, szemeztem is velük, de a csicseriborsó megfőzése nekem kicsit időigényes, ezért nem láttam neki. Múltkor azonban az egyik hipermarketben véletlenül megláttam konzervben, és be is spájzoltam egy (1! - azért csak óvatosan! :)) dobozzal, mondván, majd csak kezdek vele valamit. Hétvégén pedig, mikor a kedvenc leveses szakácskönyvemet lapozgattam, hogy mit főzzek ebédre, megakadt ezen a recepten a szemem. Mivel a -10 fokos hidegben nem vágytunk a piacra menni, csak a legközelebbi közértig jutottunk, így olyan alapanyagokból kellett főzni, amik ezekben megkaphatóak. Konzerv, azaz kamrakaja. De milyen finom!
Persze, a dolognak nem elhanyagolható része, hogy a paradicsomkonzerv jó minőségű legyen, szóval érdemes friss híján egy jófajta olasz konzervet választani. Szerencsére én nemrég rábukkantam az itteni boltban egyre, ami nem is sokkal drágább, mint a többi, ellenben isteni az íze. Azóta merek így télvíz idején is paradicsomos ételt készíteni. :)
Szóval, hajrá! Igazi hideg időre való leves. Felejthetetlen. És méltó konkurenciája a tárkonyos csirkeragu levesnek. :)

Paradicsomos csicseriborsó leves csirkehússal

- 15 dkg csirkemell
- 1 doboz konzerv csicseriborsó (400 g)
- 1 doboz konzerv paradicsom (400 g)
- 1 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 8 dl húsleves alaplé (én változatlanul leveskockát szoktam hozzá használni)
- 1 tk korianderlevél
- 1 tk őrölt kömény
- 1/2 csokor petrezselyem
- só, bors, olíavolaj

A hagymákat felaprítjuk, a csirkemellet falatnyi kockákra vágjuk. Egy vastagabb aljú fazékban (ennek híján külön serpenyőben) 2 evőkanálnyi olívaolajat hevítünk és megpirítjuk benne a vörös- és fokhagymát, majd hozzáadjuk a csirkehúst is a korianderlevéllel, őrölt köménnyel és kevés sóval együtt. Ha a csirke megsült, hozzáöntjük a paradicsomkonzervet, felöntjük az alaplével és forrástól számítva 20 percig főzzük lefedve, közepes lángon. Közben a csicseriborsót bő vízben leöblítjük, és a 20 perc elteltével hozzáadjuk a leveshez, ha kell, sózzuk (függ az alaplé sósságától), és ízlés szerint borsozzuk a levest. Még 10 percig főzzük, majd beleszórjuk a frissen aprított petrezselymet és kész is.

CH tartalom: 4 fő esetén 1 adag 20 g lassú CH-t tartalmaz.

Forrás: 500 leves c. szakácskönyv