Így születnek a receptek néha :)

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy hihetetlenül sok szakácskönyvvel és főzőmagazinnal rendelkezem. Mániákusan gyűjtöm őket, elismerem. És ahogy azt már sokszor írtam is több felületen, ezekből inspirálódom. Ritkán főzöm azonban egy az egyben a recepteket, inkább ötleteket veszek, aztán megyek a magam feje után. Főleg, mivel mostanában kevés időm jut a tervezésre, bevásárlásra. Épp ezért számomra a kreatív konyhát az testesíti meg igazán, ha odaállok a hűtő elé, és az ott megbújó maradékokból próbálok létrehozni valamit. :)
Nade aztért van olyan is, mikor tudatosan tervezek. Jellemzően süteményeknél, tortáknál szoktam ezt, hisz ott előre számolgatom azt is, hány gramm szénhidrátot fog tartalmazni 1-1 szelet a desszertből. De azért vannak más fogások is, ahol előre gondolkodom. Mint a minap. Csak aztán, előfordul, hogy valami közbeszól. :)
A mostani éppenséggel úgy történt, hogy tegnap este szépen megterveztem, hogy scone-t fogok sütni reggelire. Természetesen sósat, hisz édeset reggel nem szabad. Azért kellett reggel sütni, mert elfogyott a kenyerünk, kenyérsütésnek nem akartam nekilátni. Úgy véltem, ha reggel időben felkelek, úgyis van egy fél órám, amíg a gyógyszer bevétele után nem szabad még enni, hát az alatt pont elkészül. A scone pedig frissen az igazi, így este nem akartam megsütni. Szóval, nekiláttam böngészi a neten, nézegettem 5-6 receptet, melyek alapján aztán megterveztem a sajátomat, más-más arányokkal, más liszttel, ízesítéssel, stb. és kimértem, előkészítettem mindent, hogy reggel már csak össze kelljen keverni. No igen, csakhogy azzal nem számoltam, hogy reggel nekem igen hosszúra nyúlik az ébredési fázisom. Így történt, hogy félálomban reggel a scone-ból kihagytam a vajat. :) Készült hát végül egy sült hagymás, parmezános scone, ami igazából inkább ír szódás kenyér, ellenben nagyon finom. Akárminek is hívjuk. :) És, végtére is, nem mindegy, hogy eredetileg nem így akartam, ha a végeredmény finom lett? ;)
Nos, nálam így születnek a receptek néha. :)

A sült hagymát én előző este készítettem el, így reggel valóban már csak össze kellett gyúrni a tésztát.
Ha esetleg valaki azért fél a recepttől reggeli, mert joghurt van benne, ennek a fejenkénti mennyisége 1 gramm alatt van, így én ennyi lazaságot megengedek. :)

Sült hagymás, parmezános scone vagy szódás kenyér (kinek hogy tetszik :) )

- 2 közepes fej vöröshagyma (megpucolva kb. 15 dkg)
- 16 dkg tk tönkölyliszt
- 10 dkg fehér tönkölyliszt
- 14 dkg natúr joghurt
- 2 tojás
- 5 dkg reszelt parmezán
- 1 tk só
- 1 tk szódabikarbóna
- kókuszzsír / olívaolaj

A vöröshagymát felkarikázzuk, majd kisebb darabokra vágjuk, de nem kell teljesen felaprítani, majd a kókuszzsíron vagy olívaolajon aranybarnára sütjük. Hagyjuk kihűlni.
A liszteket elkeverjük a sóval és a szódabikarbónával, majd összedolgozzuk a tojásokkal elvegyített joghurttal. Amikor a tészta kezd összeállni, belegyúrjuk a sült hagymát és a reszelt parmezánt (egy keveset hagyjunk a tetejére). Gombócot formázunk belőle, alaposan belisztezzük az alját és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Kb. 3 cm vastagságúra lapítgatjuk a tenyerünkkel a tésztát, a tetejét megkenjük vízzel és megszórjuk a parmezánnal. Egy éles késsel 8 szeletre vágjuk, a szeleteket kicsit elhúzzuk egymástól a tepsin, hogy sütéskor ne érjenek össze. 180 fokra előmelegített légkeveréses sütőben 20 perc alatt megsütjük. Vajjal tálaljuk.

CH tartalom: 23 g CH/db
Kalóriatartalom: 153 kcal/db
(ha 8 részre osztjuk a tésztát)