Események láncolata

Naszóval az úgy kezdődött, hogy megláttam a csirkemájat a hentespultnál és hirtelen felötlött bennem: kellene házi májkrémet barkácsolni a konyhában. Így a májacska hazajött velem, nekiláttam ebédet főzni, majd dolgozni, majd takarítani, majd elfáradni, majd rájönni, hogy este vacsorzni megyünk, májacska tehát bekerült a mélyhűtőbe, mondván, majd másnap kiolvasztom, de addig se romoljon meg. Persze másnap nem lett kiolvasztva, jött a négy napos hétvége, szülők látogatása, rengeteg-rengeteg kaja és valahogy nem volt kedv a máj kiolvasztásához.
Aztán, végül tegnap reggel, rávettem magam, hogy kezdjek vele valamit. Csak nézegettem-nézegettem a recepteket, csak nem találtam olyat, ami nekem kellett volna. Miért? Persze nem magam miatt. Az ok, hogy a párom nem rajong a májért. Rántva, resztelve még csak-csak, de egyéb kreatív felhasználási módjait (pl.: az isteni Stahl-féle májas-rukkolás saláta) elutasítja. Már régóta kacérkodtam vele, hogy készítek májpástétomot, de valahányszor felemlegettem, azt a választ kaptam: "de ne legyen túl máj-íze". Köszönöm, könnyű feladat, elvégre májat használunk. :)
Mindegy, nincs lehetetlen, végül meg is találtam a tökéletes receptkeveréket több helyről összeállítva. Májkrém elkészült, na és akkor jött a bibi. Gyerekkorom óta imádom a májkrémet - kaláccsal. Igen, lincseljetek meg! Akkor is imádom, és szerintem mennyei. Mondanom sem kell, mikor először hódoltam eme szenvedélyemnek, mekkora fennakadást váltott ki páromból.

Minden esetre, a májkrém elkészült, és akkor döbbentem rá, hogy nekem ehhez bizony kalács kell. Kalács! A nélkül nem lehet. Hát elhatároztam, hogy megsütöm. Persze mikor fogyjon el a liszt, ha nem épp ünnepnapon. Sebaj, végül ez a probléma is megoldódott, de akkor jött a következő. Kalácsrecept. Milyen? Honnét?
Tudniillik két hónappal ezelőttig egyáltalán nem voltam hajlandó kelt tésztát készíteni. Kenyér ill. kalácsfélét meg még sosem sütöttem, ráadásul borzasztóan félek is ezen dolgoktól, lévén kelt tésztáról legyen szó. Így hát mit tehtettem, ahhoz a személyhez, illetve személytelenül csak a blogjához fordultam, akinek a nevét szerintem már minden gasztroblogger ismeri: Limarához. Amióta az ő blogját megismertem, mindig is tudtam, hogy ha valaha ráveszem magam a kelt tészta sütésére, hát akkor az ő receptjeihez fogok folyamodni. Így hát kiválasztottam a foszlós kalácsát.
Persze dagasztógépem, az nincs. Így végül remegő kezekkel toltam be a kalácsot a sütőbe: vajon megkelt? vagy túlkelt? eleget dagasztottam? vagy túl sokat? egyáltalán, át fog sülni? mi lesz ha nyers lesz a közepe? és még folytathatnám. Szerintem az alatt a fél óra alatt, amíg sült, lepergett előttem az életem.
Aztán... láss csodát... a kalács szerény szememmel mérve mesés lett, és átsült és finom és nyammmm...
Tudtam, hogy Limarában megbízhatom, és nem is csalódtam. Ezer köszönet érte így ismeretlenül! Talán ezentúl nem fogok így rettegni a kelt tésztától sem. :) A receptet megtalálható a blogjában a fenti foszlós kalács linken.

Szóval, végeredményképp megkaptam a májkrémet, és a kalácsot is. Rég voltam ilyen büszke magamra. :) Ráadásul, túl azon, hogy a májkrém még páromnak is ízlett és azt mondta, csináljak máskor is, még a májkrém-kalács kombinációra is elismerte, hogy bizony, finom. Yeeeeeeeeeeee :) Haladunk! :)

A májkrémben a kulcs az alma és a vaj volt, e kettővel kellett könnyebbé tenni a krémet. :)

Majorannás csirkemájkrém

- 25 dkg csirkemáj
- 1 közepes fej vöröshagyma (kb.10 dkg)
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 alma (kb.10 dkg)
- 2 tk majoranna
- 3 ek vaj
- só, bors

A májat megtisztítjuk és darabokra vágjuk. Az almát meghámozzuk és felkockázzuk. A hagymákat megpucoljuk és felaprítjuk. Egy evőkanálnyi vajat felhevítünk egy serpenyőben és megdinszteljük benne a hagymákat, majd beledobjuk a májat, 2-3 percig pirítjuk, majd hozzáadjuk az almát, a fűszereket (sózni csak a végén kell!) és pici vízzel felöntve 10 percig pároljuk, a végén még egy evőkanálnyi vajat hozzáadunk. Levesszük a tűzről, botmixerrel pürésítjük, sózzuk, majd az utolsó adag vajat is belekeverjük. Kihűtjük és kész is!

CH tartalom: 4 g CH/adag
Kalóriatartalom: 103 kcal/adag
(6 adaggal számolva)

Párhuzam: ruhák és receptek

Vannak receptek, melyeket lát az ember, aztán csak nem mennek ki a fejéből. Vannak ezek között bonyolultak, de vannak egyszerűbbek is, amik, ki tudja, miért, egyszerűen "megofgtak". Nekünk nőknek ezt a kifejezést-érzést biztos nem kell magyarázni, hisz ugyanez történik, ha elmegyünk vásárolni, vagy szimplán csak egy kirakat elé vetődünk. Meglátni és megszeretni. Többek között így vagyunk a ruhákkal. De persze türtőztetjük magunkat, nem vesszük meg az adott darabot, hisz mégsem vagyunk "boltkórosak". De az a bizonyos ruha csak nem megy ki a fejünkből, álmodozunk róla, vágyunk rá. Aztán, két lehetőség van, vagy megvesszük, vagy szenvedünk. Vagy, meglátunk egy másikat, és onnét kezdve arra ácsingózunk.
Szóval, az érzés ismerős remélem mindenkinek. Hát éppígy vagyok én a receptekkel is. Meglátom egy újságban, szakácskönyvben, bárhol, és elhatározom, hogy na ezt biztosan megfőzöm. Szerintem már vagy egy milliószor jutottam erre. De aztán, amikor a közértbe gyorsan elrohanok, mindig elfelejtem megvenni a hozzávalókat, vagy épp nem lehet kapni. Vagy épp a hipermarket közepén állva a az embertömegtől kétoldali undort kapva szimlán kimegy belőlünk a kreativitásnak a szikrája is. Hát igen, nehéz dolog ez a főzés. :)
De a receptek csak nem mennek ki a fejemből, és néha, egy-egy apróság tálcán kínálja a lehetőséget. Például a minap, párom szüleinek kertjéből kaptam friss zsályát. Egyből eszembe jutott az a recept, amit még régebben, szintén a tv paprikában láttam, szép, fehér húsú hal, rajta zsályaszeletek és sonkába volt tekerve. A kísértés megint előkerült. Bosszúságomra azonban elérhető közelségben nem sikerült friss tengeri halat venni, így maradt a csirke.
A "hőn áhított" recept megvalósítása így még várat magára, de az a változat is tökéletes volt. Sok nyűg nincsen vele, csak be a sütőbe és már ehetjük is. Csak legyen kéznél friss zsálya - azt hiszem, ez a legnehezebb része. :)

Zsályával és szalonnával tekert csirke

Hozzávalók 4 személyre
- 60 dkg csirkemell (2 nagyobb mell)
- 12 zsályalevél
- 8 szelet bacon (kb. 10 dkg)
- só, bors, olívaolaj

A csirkemelleket kétkét vastagabb szeletre vágjuk, sózzuk, borsozzuk. A szeletekre 3 zsályalevelet fektetünk, majd betekerjük 2/3 szelet bacon-nel és egy kivajazott tűzálló tálba fektetjük a szeleteket. 180 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük.

Köretnek ehhez készült a cukkinigratin, isteni volt!

CH tartalom: nem kell számolni vele
Kalóriatartalom: 283 kcal/fő

Én csak uborkát kapok?!?!

Ez a mondat hagyta el ma az ebéd tálalásakor az én egyetlenem száját. Bennem pedig elindult, valahonnét a gyomromtól kezdődően, a jogos felháborodás. UBORKA?! DE HISZ EZ CUKKINI!!!
No igen, a szakácsművészet szép dolog. Ha értékelik. Vagy, még inkább, ha felsimerik.
Néha azért becsúsznak bakik, úgy, mint ez a mai is. :)
Pedig volt jónéhány jele annak, hogy az, amit épp a tányérra szedek, nem lehet uborka. Többek között az uborkát nem szokás sütni. A köret pedig a sütőből került ki.
Másrészt, erre a hónapra már elég volt a férfiember kínzásából, egyik ebéd alkalmával ugyanis a köret közönséges zöldsaláta volt. Habár alapvetően a párom szereti, ha valamilyen zöldségköret van a hús mellé, azért egy adag rizs sosem baj ha ott van. Ami viszont kifejezetten baj, az a sima saláta (lehet fejes, rukkola, vaagy bármi, ami zöld). Szerinte fű íze van. Azért ezzel vitatkoznék. :) Szóval, zöld saláta kizárva. De azért nincs okom panaszra, férfi létére így is egészen jól viseli az újításaimat és a zöldségmániámat.

Visszatérve a cukkinihez, az első röpke féreértés tisztázását követően azért besöpörtem némi dicséretet is, mi szerint ez jöhet máskor is, merthogy milyen finom is az a cukkini, meg a hagyma, hmmm.... :) Ki gondolta volna... ;)

A receptet már régen kinéztem a TV paprika magazin egyik számában, igazából nem tudom, miért nem készítettem el hamarabb, hiszen olyan egyszerű. :) Magában is megállja a helyét, de köretként is isteni.

Cukkinigratin hagymával és zöldfűszerekkel

Hozzávalók 2-4 személyre:
- 2 cukkini (kb. 40-50 dkg)
- 3 közepes vöröshagyma (kb. 30 dkg)
- 3 nagyobb, vagy 6 kisebb ág rozmaring
- 1 marék kakukkfű
- 0,5 dl olívaolaj
- só, bors

A zöldségeket kb. 2 mm vastagságúra felszeleteljük, egy tűzálló tálba sorba rendezzük őket. A fűszernövényeket a cukkinisorok mellé tesszük, meglocsoljuk az olajjal, sózzuk, borsozzuk. Előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sütjük.

CH tartalom: 12 g CH/fő (4 személy esetén)
Kalóriatartalom: 186 kcal/fő (4 személy esetén)

 

Forrás: TV Paprika magazin