Aztán, végül tegnap reggel, rávettem magam, hogy kezdjek vele valamit. Csak nézegettem-nézegettem a recepteket, csak nem találtam olyat, ami nekem kellett volna. Miért? Persze nem magam miatt. Az ok, hogy a párom nem rajong a májért. Rántva, resztelve még csak-csak, de egyéb kreatív felhasználási módjait (pl.: az isteni Stahl-féle májas-rukkolás saláta) elutasítja. Már régóta kacérkodtam vele, hogy készítek májpástétomot, de valahányszor felemlegettem, azt a választ kaptam: "de ne legyen túl máj-íze". Köszönöm, könnyű feladat, elvégre májat használunk. :)
Mindegy, nincs lehetetlen, végül meg is találtam a tökéletes receptkeveréket több helyről összeállítva. Májkrém elkészült, na és akkor jött a bibi. Gyerekkorom óta imádom a májkrémet - kaláccsal. Igen, lincseljetek meg! Akkor is imádom, és szerintem mennyei. Mondanom sem kell, mikor először hódoltam eme szenvedélyemnek, mekkora fennakadást váltott ki páromból.
Minden esetre, a májkrém elkészült, és akkor döbbentem rá, hogy nekem ehhez bizony kalács kell. Kalács! A nélkül nem lehet. Hát elhatároztam, hogy megsütöm. Persze mikor fogyjon el a liszt, ha nem épp ünnepnapon. Sebaj, végül ez a probléma is megoldódott, de akkor jött a következő. Kalácsrecept. Milyen? Honnét?
Tudniillik két hónappal ezelőttig egyáltalán nem voltam hajlandó kelt tésztát készíteni. Kenyér ill. kalácsfélét meg még sosem sütöttem, ráadásul borzasztóan félek is ezen dolgoktól, lévén kelt tésztáról legyen szó. Így hát mit tehtettem, ahhoz a személyhez, illetve személytelenül csak a blogjához fordultam, akinek a nevét szerintem már minden gasztroblogger ismeri: Limarához. Amióta az ő blogját megismertem, mindig is tudtam, hogy ha valaha ráveszem magam a kelt tészta sütésére, hát akkor az ő receptjeihez fogok folyamodni. Így hát kiválasztottam a foszlós kalácsát.
Persze dagasztógépem, az nincs. Így végül remegő kezekkel toltam be a kalácsot a sütőbe: vajon megkelt? vagy túlkelt? eleget dagasztottam? vagy túl sokat? egyáltalán, át fog sülni? mi lesz ha nyers lesz a közepe? és még folytathatnám. Szerintem az alatt a fél óra alatt, amíg sült, lepergett előttem az életem.
Aztán... láss csodát... a kalács szerény szememmel mérve mesés lett, és átsült és finom és nyammmm...
Tudtam, hogy Limarában megbízhatom, és nem is csalódtam. Ezer köszönet érte így ismeretlenül! Talán ezentúl nem fogok így rettegni a kelt tésztától sem. :) A receptet megtalálható a blogjában a fenti foszlós kalács linken.
Szóval, végeredményképp megkaptam a májkrémet, és a kalácsot is. Rég voltam ilyen büszke magamra. :) Ráadásul, túl azon, hogy a májkrém még páromnak is ízlett és azt mondta, csináljak máskor is, még a májkrém-kalács kombinációra is elismerte, hogy bizony, finom. Yeeeeeeeeeeee :) Haladunk! :)
A májkrémben a kulcs az alma és a vaj volt, e kettővel kellett könnyebbé tenni a krémet. :)
Majorannás csirkemájkrém
- 25 dkg csirkemáj
- 1 közepes fej vöröshagyma (kb.10 dkg)
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 alma (kb.10 dkg)
- 2 tk majoranna
- 3 ek vaj
- só, bors
A májat megtisztítjuk és darabokra vágjuk. Az almát meghámozzuk és felkockázzuk. A hagymákat megpucoljuk és felaprítjuk. Egy evőkanálnyi vajat felhevítünk egy serpenyőben és megdinszteljük benne a hagymákat, majd beledobjuk a májat, 2-3 percig pirítjuk, majd hozzáadjuk az almát, a fűszereket (sózni csak a végén kell!) és pici vízzel felöntve 10 percig pároljuk, a végén még egy evőkanálnyi vajat hozzáadunk. Levesszük a tűzről, botmixerrel pürésítjük, sózzuk, majd az utolsó adag vajat is belekeverjük. Kihűtjük és kész is!
CH tartalom: 4 g CH/adag
Kalóriatartalom: 103 kcal/adag
(6 adaggal számolva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése