A lekvárka projekt :)

És akkor most jöjjön egy élménybeszámoló, még júniusból, azazhogy májusból. :) A recept ugyanis tavalyi. De szerintem megér pár sort a történet. :)
Szóval az úgy kezdődött, hogy lánykérés, hogy esküvő időpont, hogy ezerrel szervezkedés, tipikus Flammeres módra természetesen. Ergó: lelkiismeretesen, szívvel-lélekkel és minden, ami ehhez kapcsolódik. :) Az ember szeretné a lehető legjobbat kihozni a dologból, én legalábbis így voltam vele. Általánosságban igaz rám, hogy kényes vagyok a részletekre, és szeretem, ha minden-mindennel harmonizál, hát az esküvőnek is egységes jelleget szerettem volna. És valami olyat, ami jellemző ránk, rám (elvégre ez többségében mégiscsak a menyasszonyról szól). :)
A dekor, a ruhák, a zenék, meg minden egyéb oké, megvan, egységes, stb. De ettől még nem érezhettem, hogy annyira "én" is benne vagyok. Hisz a ruhát nem én varrtam, a dekort nem én készítettem... Márpedig nekem igenis fontos volt, hogy ebben a nagy hacacáréban legyen valami, ami rám jellemző, amit én készítettem.
Így jutottam el a köszönőajándékokhoz. Merthogy azt mostanság illik, kéremszépen. Valami kis apróság. Általában, ahogy nézegettem a véleményem szerint nem túl fantáziadús kínálatot az esküvői oldalakon, ez valami kis bonbon díszdobozkában és hasonló. Na ez nekem nem kellett. Mígnem egyszer csak megláttam egy újságban, mi kell nekem: lekvárka. Pici kis lekvárosüvegek. Tökéletes, gondoltam. :)
Persze mindenki közölte, hogy nem vagyok normális, 120 kis üvegbe akarok én lekvárt főzni? Elment az eszem! Pedig, így utólag, most már látom, hogy nem a 120 kis üveggel volt nehéz boldogulni. :)
A kis üvegeket beszerezni, na az volt az első lépés. :) Nem volt egyszerű, mert nem akartam méregdrágán venni persze, de nagy nehezen találtam egy céget, aki kiskerben is forgalmazott ilyeneket. 1 dl-es kis üvegek. Cukik, nincs rá más szó. :)
A következő gond viszont az időzítéssel volt. Eperlekvárt akartam csinálni, hisz májusban még csak az eper terem. Hát persze, hogy idén nem volt épp a legnapsütésesebb a tavasz, ennek következtében későn érett az eper. Az eksüvő előtt 1-2 héttel akartam megfőzni a lekvárt, hogy ne maradjon az utolsó pillanatra, de ekkor még az eperföldeket nem nyitották meg. Az eper beszerzésében végül a barátnőmék segítettek ki, akiknek ezért nem kevéssé vagyok hálás, hogy a nagy kapkodós készülődésben nem nekem kellett kirambózni a nagybani piacra és venni 3 láda epret. :) Ugyanis ez a mennyiség került végül a fazekunkba. :)
Igazából a násznépnek a 12 kg eper elég lett volna, de mivel ez csak utóbb derült ki, hogy a 2 láda is megtette volna, így 18 kg eperből főztük a lekvárt. Szintén barátnőméknél. Kerámialapos tűzhelyen megnéztem volna, hogy főzzük meg mindezt. :) Ott meg kint a hűs verandán jól elmókáztunk, bár így is egy napunk ráment, hisz nem voltam tapasztalt a nagy mennyiségű lekvár főzésében.
Ja és persze el ne felejtsem. Azt a 130 üveget (mert kellett vésztartalék is) persze kimosni és hasonlók. :)
De, természetesen, a feladatot sikeresen megoldottuk, és a legmeglepőbb az volt, hogy a végén még a konyha is tiszta volt.:) Pedig erről - Uramparancsolóm mesélhetne... - biztosan nem vagyok híres, hogy főzés után rend és tisztaság uralkodik a konyhámban. :) Szóval, kiválóan teljesítettünk, a lekvár az eddigi visszajelzések alapján mindenkinek ízlik. És büszkén mondhatom: megérte a fáradtságot!
Bár, még egy apróságot hozzátennék. Megfőzni a lekvárt, az ok, igazából macera, ha nem vagy ekkora mennyiségre felkészülve, de annyira nem vészes. De én azt találtam ki, hogy a lekvárka lesz egyben az ültetőkártya is. Meghogy persze egy kis textildarabka lesza tetejére kötve. Namármost a nevek egyesével kivagdosása, két icipici kartonka egymásra ragasztása (ez volt a meghívó design-ja is), kilyukasztása, lekvárkára kötése, na az volt egy szép meló. Meg asztalonként szétválogatni az üvegeket, hogy könnyebb legyen kihelyezni őket. :)

Szóval, volt vele macera, de megérte. Maximálisan. :)

Úgyhogy álljon itt egy képes beszámoló ennek emlékére. :) Sajnos a felcímkézett lekvárkákról nem volt időm jó képeket készíteni, mert akkor már kapkodtunk, de remélem, a lényeget visszaadják. :) A végén meg már a hivatalos fotók.. khm... látszik a különbség :)
Ami pedig benne van, az a tavalyi eperlekvár recept alapján készült, csak nem volt benne sem citrom, sem rozmaring.