Gyerekkorban friss kakaó (sokakkal ellentétben én nem tudtam megszeretni - bár ma már sejtem, hogy ennek oka, hogy a tejjel hadilábon állok). Meg uzsonnára szendvics, persze, házi. Az abszolút kedvenc, a verhetetlen édesapám mennyei resztelt májból készített házi májkréme. Na ahhoz semmi nem fogható. Jóóó vastagon. Kedvenc uzsonnám volt. De térjünk vissza a reggelihez.
Főiskolán abszolút változó volt. Tanuláshoz kávé persze. De a reggelizésről nincsenek emlékeim. Valószínűleg, mert nem nagyon voltak. Otthon persze, ha olyan volt a kedvem, kipakoltam a hűtőt. :)De valahogy mindig más.
Aztán elkezdtem dolgozni, elköltöztem és a reggeli valahogy teljesen eltűnt. Jelentéktelenné vált. A reggeli kávézás bent a cégnél, na az már annál előrébb került. Úúú és tényleg, volt egy idő, mikor a körúton dolgoztam, akkor néha egy mekis toast. Bizony, felvállalom! :)
Aztán, jött Uramparancsolóm és az én arany életem elkezdődött. Akkoriban látástól vakulásig dolgoztam, és bizony, volt, hogy az egész napi tápanyag-bevitelem a kávéban lévő cukor volt. Erre ő mit lépett? Reggelit csomagolt (!!!!) nekem. Ki látott már ilyet? Olvadoztam, természetesen... :) És jó kislány módjára szépen meg is ettem a reggelit. Ekkor úgy tűnt, kialakul egy rendszer.
Aztán, hazakerültünk mindketten, aztán maradtam én és a reggelicsomagolás ideje elmúlt. Öngondoskodás kezdődött. Jó szokásomhoz híven persze különböző lelkesedés-hullámokkal. Ezek egyrészt abból álltak, hogy eszünk-e egyáltalán reggelit avagy sem. Másrészt a tartalmára: volt szendvics-időszak. Volt zabpehely-időszak. Volt gyógytea-időszak. Volt joghurt-házilekvár-időszak. Aztán megint a csak-kávé-időszak.
Per pillanat itt tartok, de mint tudjuk, ez nem épp a legegészségesebb. Épp ezért igyekszem változtatni rossz berögzültségemen, mi szerint reggel nem vágyom enni, és reggelizem. Például ma is. Most a joghurt-házilekvár széria jött vissza. :) De ezzel nekem egy nagy bajom van:
Reggelizem, mondjuk, 9-kor, vagy 10-kor, mikor már én is, és a gyomrom is biztosan felébredt. Ennek következtében 11 órakor már a küszöböt rágom, hogy mikor lehet ebédelni. Most is. Gyakorlatilag éhen halok. :) És mint a Messiást, várom a déli harangszót. :) Sehogy sem jó ez. :) Vagy csak nekem van túl sok bajom persze. :)
Ma pedig ez kerül délben az asztalra. Igaz, csak fél adag, ami tegnapról maradt, így feltehetően majd még fel kell túrnom a hűtőt valami pótlás után délután 1-kor. :) Wokban készült ez is, mert tegnap még fullasztó hőség volt itt bent a lakásban.
Darált húsos, wokos tészta
Hozzávalók 2 szemlyre:
- 25 dkg darált sertéshús
- 1 kisebb piros kaliforniai paprika
- 1 kis fej vöröshagyma
- 1 csokor újhagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 cm gyömbér
- 3 ek szójaszósz (cukormentes)
- 1 tesáskanál nyírfacukor
- 1 lime leve
- 1 kis szárított chilipaprika (opcionálisan kevesebb/több is lehet)
- 1 ek szárított korainderlevél
- 12,5 dkg wokhoz való tészta
- só, bors, olívaolaj
A vöröshagymát, fokhagymát és gyömbért felaprítjuk. Az újhagymát és a kaliforniai paprikát felcsíkozzuk. A szójaszószt, cukrot és lime levét összekeverjük.
Egy fazékban enyhén sós vizet forralunk, és a leírásnak megfelelően 3-4 perc alatt kifőzzük a tésztát, majd leszűrjük és félretesszük.
A wokban kevés olajat hevítünk, és kb. 2-3perc alatt megpirítjuk benne a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát és a gyömbért és a chilipaprikát, és még egy percig pirítjuk. Hozzáadjuk a darált húst,a korianderrel fűszerezzük. Ha átsült, hozzáadjuk a kaliforniai paprikát, 2 percig át-átforgatva pirítjuk tovább a hússal, majd hozzáadjuk az újhagymát, és még 1 percig pirítjuk. Hozzáadjuk a tésztát, összeforgatjuk és végül ráöntjük az szójaszószt. Összekevejük, még 1 percig pirítjuk és kész is.
CH tartalom: 53 g CH/fő
Kalóriatartalom: 581 kcal/fő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése