Hótalpakra fel!

A múlt hétvége nagyon gyorsan elröppent, a munkahét meg egyszerűen repült, így még nem is volt alkalmam elmesélni a legújabb élményt, amit mindenkinek ajánlani tudok, aki szereti a havat és rendelkezik egy jófajta bakanccsal, ami lehetőleg vízhatlan is. :) Ez utóbbi ugyanis aranyat ér, ha az ember úgy dönt, hótalpas sétát tesz a hegyekben. :)
Másfél hete, mikor olyan sok hó esett, az egyik barátnőnk felvetette, menjünk hótalpas sétára a Bakonyba. Végül nem sokat gondolkodtunk, elindultunk. A Bakonyig ugyan nem jutottunk el, csak a Pilisbe, de igazából ez már részletkérdés. :)
A hótalpakat béreltük, nem is drága, ellenben nagyon mulatságos élmény. A "szerkezet" fenntart a havon és meglepően könnyen lehet vele mind lefelé, mind felfelé haladni a hegyoldalban, nem is fárasztó. Ha pedig a havas réten támadna kedvünk futni vele, nos, akkor készüljünk fel rá, hogy mindenünk csupa hó lesz. Mert persze miért ne akarnánk futni vele. :) Ilyenkor a talp felveri a havat és kész hófelhőt lehet létrehozni vele. :) Az egyetlen nehézség, ha nem ösvényen haladunk (friss hóban ez viszonylag könnyen előfordul, tekintve, hogy nehéz az utat megtalálni), és bizony a friss hó alatt faágak, bokrok lehetnek. Nekem személy szerint sikerült egy ilyen szerkezeten fennakadnom egy kisebb lejtőn. Persze a kedves barátok ahelyett, hogy segítettek volna kikecmeregni, inkább a fényképezőgépet szedték le a nyakamból, hogy megörökíthessék a szerencsétlenkedésemet. :)
Az élmény viszont csodás, biztos, hogy megyünk még máskor is.

A mai recept pedig legyen valami mennyei édesség. Szerintem életem egyik legfinomabb süteménye. Nem tudom megmondani, mi benne annyira jó, de valami nagyon. :) Őszintén szólva az Uramnak köszönhetem, hogy rátaláltunk erre a finomságra. Úgy szoktam ugyanis, hogy mielőtt nekilátok sütni-főzni, eléteszek 3-4 variációt (szakácskönyvekből, magazinokból stb.), hogy melyiket szeretné. Ezúttal diós süteményt akartam sütni és mutattam neki több lehetőséget is. Ő erre bökött rá, mert csokoládés. Én pont ezért nem szerettem volna, mert nem tudtam elképzelni, hogy jó lehet a csoki és a dió együtt. De mivel ő az én Uramparancsolóm, hát megsütöttem. És milyen jól tettem. :) A recept egyébként a Nől lapja konyhából származik, csak kicsit variáltam persze vele. :)

Csokoládés diótorta (12 szelet)

- 3 tojás
- 120 g szobahőmérsékletű vaj
- 45 g darált dió
- 1 kk fahéj
- 1/2 cs sütőpor
- csipet só
- 100 g nyírfacukor (én porcukrot használtam)
- 100 g reszelt alma
- 140 g fehér tönkölyliszt

Hozzávalók a csokoládékrémhez:
- 2 dl tejszín (1 nappal előtt tegyük be a hűtőbe)
- 100 g étszokoládé (min. 70%-os kakaótartalommal)
- 50 g pirított dió

A piskótához a vajat robotgéppel kihabosítjuk a cukor felével és a tojások sárgájával. A fehérjét a cukor másik felével kemény habbá verjük. A sárgájás részbe óvatosan beleforgatjuk a kemény habot, majd hozzáadjuk az almát is. Hozzászitáljuk a sütőporral és sóval elkevert lisztet, majd kivajazott lisztezett sütőformába öntjük a tésztát. 170 fokra előmelegített (légkeveréses) sütőben 30-32 perc alatt megsütjük.
Az étcsokoládét vízfürdő felett megolvasztjuk, majd langyosra hűtjük. A krémhez a tejszínt kézi habverővel (én erre esküszöm) kemény habbá verjük, majd belekeverjük az étcsokoládét.
Én nem adtam hozzá plusz cukrot, de aki édesszájú, az tegyen még hozzá 1-2 evőkanálnyit.
Ha kihűlt a piskóta, kenjük a tetejére a krémet és szórjuk meg pirított, durvára tört dióval.

CH tartalom: 12 szelet esetén 1szelet 17 g CH-t tartalmaz (13 g lassú, 4 g gyors CH)

Forrás (módosításokkal): Nők lapja konyha