Harc a fűszernövényekért

Ismét harcolok a fűszerövényeim életéért. Jött tetűhadjárat az esős hetek után, amit a növények tövig visszavágásával, majd szerencsére az utána következő napsütéses idővel szerencsésen megoldottam. Viszont valami betegség támadhatta meg őket, mert a leveleiken kis fehér pontszerű foltok jelentek meg. Nem lisztharmat, ebben már biztos vagyok, viszont fogalmam sincs, hogy mi lehet. Tetűnek nyoma sincsen, tehát ezt az opciót alapvetően kizártam. Anyósom és apósom közreműködésével kaptam gombaölő szert, amivel szépen lepermeteztem őket, bízva abban, hogy az újonnan kihajtó levelek már egészségesek lesznek. Sajnos nem vált be. Hirtelen felindulásból ezek után nekiláttam csalánt rothasztani, és őszintén szólva nem is tudom pontosan, hány napig maradt kint az erkélyen, de olyan 10 körül. A neten utánaolvasgattam, megoszlott a vélemény, mert volt, aki azt írta, két nap után már nem használható tetvek és gomba ellen, van aki pedig a 10-15 napra esküdött. Igazából úgy voltam vele, hogy sokat már nem árthatok szegény növényeknek, hisz így úgysem használhatóak, hát nekiláttam, hogy leszűrjem és kis kézi locsolóval lepremetezzem őket.
Nos, az csak az egyik mellékhatás volt, hogy az étvágyam elment a szagtól. De mire a lakáson átvittem az edényt, hogy a maradékot kiöntsem, nos... Hogy is mondjam... Nem voltam túl népszerű az Uramnál. Arról nem is beszélve, hogy 30 fokban nem túl előnyös ilyen műveletet végezni, hisz nem lehet szellőztetni rendesen. A felől sincs kétségem, hogy permetezni sem ilyenkor kellene, de az az igazság, hogy máskor nem lesz rá időm a héten, a csalánlevet meg fel kellett használni már. Szóval, 15 percnyi levendulás kézáztatás után is inkább nem szaglászom az ujjaimat. Ja igen, persze, ahhoz nem volt elég rutinom, hogy kesztyűt húzzak a művelethez.... :)
Szóval, most reménykedek, hogy megérte ez az irtózatos bűz, mert ha nem, hát dühös leszek. :)

Az utóbbi hetekben nagyon besűrűsödött a munkám és ez így is marad június legvégéig, így szerintem ez az időszak a korábbi receptek publikálásáé lesz, nem pedig az új kreatívkodásé. De mivel az eperszezon még tart, így egy nem is olyan régi receptet hozok, ami osztatlan sikert aratott a kóstolók között. :)

Epres-mandulás keksz (24 db)

- 100 g tk búzaliszt
- 50 g fehér tönkölyliszt
- 100 g vaj
- 100 g nyírfackor
- 1 tojás
- 1 tk sütőpor
- 250 g eper
- 50 g mandula

Az epret megmossuk, hagyjuk megszáradni, majd apróra felkockázzuk. A mandulát durvára aprítjuk A szobahőmérsékletű vajat kihabosítjuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tojást is. Belekeverjük a lisztet is, sűrű tésztát kell kapnunk. Egy spatulával vagy fakanállal belekeverjük a mandulát és legvégül az epret is. Evőkanálnyi kupacokat teszünk egy sütőpapírral bélelt tepsire nagyobb távolságra egymástól és 160 fokra előmelegített légkeveréses sütőben 15 perc alatt megsütjük őket.

CH tartalom: 8 g CH (ebből 1 g gyors)/keksz
Kalóriatartalom: 82 kcal/keksz