Aprítsuk fel a...

Hány recept kezdődik így, nem igaz?
Egy fogást gyorsan elkészíteni, ez sok szempontból relatív fogalom. Mi számít gyorsnak? Vagy, mely időt nézzük? Azt, amit nekünk magunknak kell elbíbelődni vele, vagy azt is, amíg mondjuk megsül a sütőben. Nagy különbség. Számos olyan fogás van, amikor az alapanyagokat csak bele kell rakni egy tűzálló tálba, "bedobni" a sütőben és otthagyni sülni fél-egy-másfél órán át. A teljes elkészítési idő lehet akár két óra is, de amit a konyhában töltünk miatta, az lehet akár összesen 10 perc is.
Ennek az ellentéte véleményem szerint azon fogások sokasága, ahol főzni, sütni, pirítani csak pár percig kell, de mire eljutunk odáig... pff... aprítani aprítani aprítani.... Aztán már elég 3 perc a wokban, vagy épp csak egy fazékba kell beleszórni a hozzávalókat, hogy isteni levessé főjön össze, de az előkészítési fázis... Na az sok. Ha az ember pedig épp kelletlen hangulatban van, akkor akár sokk is lehet. :)
Sokszor irigylem a tv-ben látható főzőműsorokban a szakácsot, mikor már oda van készítve minden a keze ügyébe, csak bele kell szórnia a fazékba/serpenyőbe az alapanyagokat. Na úgy lehet gyorsan főzni. :)

Sajnos néha nagy főzési lelkesedésemben elkövetek egy hibát: gyors hétköznapi ebédkészítésnél két olyan fogást vállalok be, ahol mindkét esetben sokat kell aprítani. Most is így sikerült (a sütőtökkrémleves volt a másik fele az ebédnek), ezért persze később lett kész az ebéd, mint terveztem. Dehát, előfordul az ilyesmi. Az eredményért pedig az esetek nagy többségében megés megéri végigszenvedni az aprítási fázist.

Gombás-sütőtökös csirkeragu

- 35 dkg sütőtök
- 20 dkg gomba
- 50 dkg csirkemell
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 1 ek frissen szedett kakukkfű
- 1/2 tk cayenne-i bors
- 1/2 tk curry
- 3 dl tejszín
- só, bors, olívaolaj
- 15 dkg basmati rizs
- 6 szem szegfűszeg

A sütőtököt megpucoljuk és kb 1-1,5 cm-es kockákra vágjuk. A gombát először szeletekre, majd kockákra vágjuk. Ahagymát felaprítjuk. A csirkemelleket megmossuk és szintén kockákra vágjuk. Ezután jöveht is a főzés. :) Egymagas falú serpenyőben felhevítünk 1 evőkanál olajat és megpirítjuk rajta a csirkét, közben sózzuk, borsozzuk. Ha megsült, kivesszük egy tálra, letakarjuk, hogy melegen maradjon. A még forró serpenyőbe ismét egy kis olajat öntünk és megpirítjuk a hagymát, majd rádobjuk a gombát. Ha kifőtte a levét, beledobjuk a sütőtököt is, sózzuk, pár percig pirítjuk, majd felöntjük a tejszínnel. Beleszórjuk a fűszereket, és kb 5 percig főzzük, amíg megpuhul a sütőtök, ekkor pedig beletesszük a raguba a csirkét. Még egyet forralunk rajta és kész is.
A körethez egy evőkanálnyi olajat pirítunk, beleszórjuk a rizst, jól átforgatjuk, hogy kicist megpiruljon és olajosak legyenek a rizsszemek, majd felöntjük 2 csésze vízzel, beleszórjuk a szegfűszeget, a sót és lefedve alacsony lángon addig főzzük, amíg a folyadékot magába szívja a rizs.

CH tartalom: 1 adag 50 g CH-t tartalmaz (ebből kb. 4 g gyors CH)
Ha barna rizzsel helyettesítjük a basmati rizst: 48 g CH-t tartalmaz egy adag

Sütőtökkel ismerkedőknek

Tavaly kezdtem el közelebbről ismerkedni a sütőtökkel. Bevallom őszintén, korábban csak egy almalommal találkoztam vele, amikor még egyik barátnőmmel laktam együtt és halloween-i tökfejet faragtunk. A sok kikapart tökbelet nem akartuk kidobni, így minden féle és fajta süteményt csináltunk belőle. Finom volt, de valahogy utána nem próbálkoztam vele többet. Egészen tavalyig, amikor is aztán úgy gondoltam, ha már annyi mindent ki merek próbálni, miért pont ezzel ne kísérleteznék. Persze azért óvatosan fogtam hozzá, olyan fogást akartam készíteni, ami nem csak sütőtökből áll, főleg mert az édes ízvilágot uramésparancsolóm csak édességekben szereti. Ezért olyan receptet akartam választani, ahol ugyan a sütőtök dominál, de kombinálva van más ízekkel is.
Így esett a választásom erre a levesre. Nem bántam meg, egyből beleszerettünk. Így ezt a receptet kifejezetten ajánlom azoknak, akik most ismerkednek a sütőtökkel.

Zöldséges sütőtökleves chilis petrezselyemmel

Hozzávalók 4 személyre:
- 45 dkg sütőtök (héjától, magjaitól megtisztított állapotban mérve)
- 1 nagy sárgarépa (kb. 10 dkg)
- 1/2 fehérrépa
- 1/2 zeller (kb. 15 dkg)
- 1 kis fej vöröshagyma
- 1 dl tejszín
- 2 babérlevél
- 1 ág rozmaring
- só, bors, olívaolaj
a tetejére:
- 1 csokor petrezselyem
- 1 piros chili (lehet szárított is)
- 1 evőkanál tökmagolaj/olívaolaj

A hgaymákat felaprítjuk, a zöldségeket felszeleteljük, illetve kockára vágjuk. Egy vastag aljú fazékban kevés olajat hevítünk, megpirítjuk rajta a hagymákat, majd hozzáadjuk a zöldségeket. 3-4 percig pirítjuk, majd felöntjük 8 dl vízzel, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a fászereket. Kb. 20 percig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak (a főzési idő függ attól, mekkorára vágjuk a zöldségeket). Botmixerrel pürésítjük, felöntjük a tejszínnel és összemelegítjük (de nem főzzük!)
A petrezselymet és a chilit felaprítjuk, elkeverjük az olajjal és tálaláskor egy teáskanálnyit helyezünk a levesre.

CH tartalom: 25 g/fő
Kalóriatartalom: 221 kcal/fő

Forrás: ha jól emlékszem, a Blikk Nők Konyha egyik számában volt az eredeti recept.

Az első díjam és némi önkritika

Ma reggel megkaptam életem első gasztroblog-díját M@rti-tól.
Ez a díj sok szempontból különleges, nem csak, mert ez az első, hanem mert épphogy nem a főzőtudományomért kaptam. :) Megmosolyogtatta a reggelemet. :)

Mi itt mind, akik különböző formájú-fajtájú gasztroblogokat írunk, büszkék vagyunk a főzőtudományunkra, meg akarjuk osztani másokkal, egyrészt, hogy "jót tegyünk", másrészt, hogy "jót együnk", harmadrészt, hogy legyezgessük kicsit a saját hiúságunkat. Én beismerem ezt is. Ez az egész blogolás a visszacsatolás kereséséről szól, hisz jó-jó, hogy a család, barát-barátnő, szereti a főztünket, de mindig ott bujkál bennünk a kisördög: "mi van, ha csak nekik ízlik" ... "mi van, ha amúgy béna vagyok, csak én hiszem, hogy jó" ... vagy épp annyira tökéletesnek gondoljuk magunkat, hogy azt hisszük, rögtön mi leszünk a Nők Lapja Konyha új felfedezett gasztrobloggere. Tisztelet a kivételnek, biztosan van az is. De azért ismerjük be, egy kicsit mindegyikünkben akad a fentiekből is. :) Kiben ez, kiben az, nem kell épp mindnek igaznak lennie. A lényeg, hogy ezáltal mind egy picit exhibicionisták vagyunk. És épp ezért büszkék. A munkánkra, a főztünkre. És többé-kevésbé minden áron előnyösen akarjuk ezt feltüntetni. Vásárolunk szép tányérokat a tálaláshoz, így fotózunk, úgy fotózunk. A család, a barát-barátnő épp azért nem eheti meg a frissen gőzölgő ebédet, mert "Várj, még le kell fotóznom!". Azért van ebben némi irónia és önkritika is. :)

Na jó, azért nem leszek ennyire szőrös szívű magammal és "gasztrotársaimmal" szemben, hisz alapvetően úgy gondolom, mindannyiunknál a főzés szeretete az, ami erre az útra indított minket. És igen, a tudás megosztása, hogy talán másnak is jó az, ha mi tudunk egy jó receptet, egy jó tippet, stb. És valljuk be, ezekben a blogokban rengeteg olyan praktika megtalálható, amit sokszor egy tucat szakácskönyv sem tud pótolni. (na itt azért persze nem magamról beszélek) :)

Szóval, mindezen kritika és dicséret után jöjjön az igazság pillanata, hogy miért is kaptam én ma díjat: mert BEVÁLLALTAM, ahogy M@rti írja. A felhívás ugyanis a következő volt: ismerjük be, hogy emberek vagyunk, és bizony, mi is vétünk bakikat a konyhában. Elismerésre méltó játék téma, csak gratulálni tudok hozzá!

Nos, én tegnap épp egy ilyen bakiról írtam a blogban, és ma reggel nagy meglepetésemre kaptam ezt a bevállalósoknak járó "díjat", amit minden "nevezett" megkap és megérdemel. :)

Habár nekem nincsenek fotóim az elrontott dolgaimról, azért már nem először írok róluk, de álljon itt egy kis összefoglalás, hisz ne csak a saját, hanem mások hibáiból is tanuljunk! :)

1. szétpukkadt réteslap a szőlős-túrós rétesnél
2. szűrőnpaszírozós paradicsomleves
3. ujjlegyalulós káposztasaláta (még szerencse, hogy fotó nem készült az ujjamról...)
4. egy blogra fel nem került reménytelen próbálkozás egy póréhagymás quiche létrehozására: a  téazta gyakorlatilag szétporladt szedés közben, az íze meg... brrr... ízetlen. És pont. Bár azóta felvilágosítottak, hogy a quiche tésztájától ne várjak sokat, nem lesz sokkal jobb máskor sem az íze. Hát nem tudom, minden esetre azóta nem próbálkoztam vele.
5. pofára ejtett narancskrémes torta - az egyik barátnőmnek készült, a szállítást még túlélte, az első szeleteket is, de mikor a hűtőbe akartam volna visszarakni, platty az asztalra. :)
6. ez volt a legrosszabb talán, tavaly karácsonykor akartam készíteni marcipán sziveket. Nem tudom, mi volt a gond, de a gyórdeszkám egyik feléről még mindig nem tudtam lekaparni az odaragadt marcipánmasszát. Azóta csak a másik felét használom. :)
7. és végül, de nem utolsó sorban szólnék még azokról a receptekről, melyeket ugyan elkészítettem, sokszor még le is fotóztam, de végül nem tettem fel a blogra mert úgy ítéltem, hogy ha én sem főzném meg még egyszer, másnak minek ajánlgassam. :)

Ja és persze a véget nem érő újjelvágások, reszelések, égésnyomok és társai. Habár a párom ilyenkor mindig szívbajt kap, ha késsel a kezemben lát, én azért azt mondom, ahhoz képest, hányszor aprítok-vágok-darabolok, ez még mindig jó arány. Hisz ez ezzel jár. És megéri. :)