Először iskezdjük azzal, hogy gyerekkorom óta hadilábon állok a káposztával. Se töltve, se párolva nem eszem meg, savanyítva meg egyenesen utálom (azért meg ne lincseljetek!), már a szagától is rosszul vagyok. Egész eddigi életemben két formája volt, amellyel többé-kevésbé meg tudtam barátkozni: az egyik a párolt lilakáposzta, természetesen kacsához. :) Annak azért nehéz ellenállni. A másik a lilakáposztasaláta, mint savanyúság, ha édesen van elkészítve. Egyéb formáit se a fehér, se a lilakáposztának nem tudom (illetve remélhetőleg már csak tudtam) elviselni. (na jó azért a gyrosban nyersen még lecsúszott) :)
Bár igaz, emlékszem, egyszer még az általános iskolában a káposztáról tanultunk, és az volt a feladat, hogy aki tud, az vigyen be egyet az iskolába. Arra már nem emlékszem, hogy az is a kertben termett-e a nagyszüleim közreműködésével, vagy sem, minden esetre bevittem egy fejet. A többi gyerek imádta. És hát tudjuk milyenek a gyerekek, nem lehet lemaradni, vagy kimaradni. Így én is ettem. Nyersen. Nagyszünetben egy fej káposztával a kezemben sétafikáltunk az iskolaudvarban és azt majszoltuk... :) Emlékeim szerint egészen ízlett.
Ennek ellenére a későbbiekben sem lettem káposztaimádó, és a savanyúkáposzta-utálat megmaradt.
A nyers változataiba azonban többször belefutottam, többek között egy bűnös napon a KFC-ben is. És bizony, be kell, hogy ismerjem, ízlett.
A múltkoriban pedig, mikor egy túráról jöttünk hazafelé, arra vetemedtem, hogy a káposztalevest is megettem. Biztos nagyon ki voltam éhezve. :) Na az savanyú volt. Nem lett ugyan a kedvencem, de azért az is nagy lépés volt már szerintem, hogy megettem. :)
Szóval a KFC-s élményem óta játszadozom a gondolattal, hogy elkészítek házilag egy hasonló salátát. Nos, eljött ez a nap, káposzta megvéve, feladat adott: gyártani kell egy káposztasalátát, amihez ugyebár le kell gyalulni a káposztát.
Na itt jött el az a pont, ahol is a káposzta - minden jóakaratom és barátkozókedvem ellenére - megint elenségemmé vált. Ugynais gyalulás közben magának követelte a fél körmömet a hüvelykujjamról. Szerencsére az ijedelem nagyobb volt mint a sérülés, minden esetre most szép kis géz szorítókötés díszeleg az ujjamon. Persze mi más, mint a jobb kezem. A káposztát természetesen nem én gyalultam le a történtek után.
De azért nem adtam fel! Küldetés teljesítve! Elkészült egy káposztasaláta a hús mellé, amit ezentúl én is bármikor szívesen megeszek. Remélhetőleg, ez egy gyümölcsöző kapcsolat kezdete lesz köztem és a káposzta között és lassan elássuk a csatabárdot. :)
Sült csirkemell káposztasalátával
Hozzávalók 4 személyre:
- 15 dkg lilakáposzta
- 30 dkg fehérkáposzta
- 1 sárgarépa (kb. 8 dkg)
- 1 alma (kb. 12 dkg)
- 1/2 citrom leve
- 2 dkg majonéz
- 5 dkg tejföl
- 1 ek almaecet
- só, bors, nyírfacukor (elhagyható)
A salátához a káposztát, a répát és az almát legyaluljuk/reszeljük, a reszelt almát meglocsoljuk a citrom levélvel Az öntet hozzávalóit összedolgozzuk, majd elkeverjük a salátával..
Finom, könnyű, egészséges. :)
Habár nekem ma nem sikerült az ujjam miatt túl gyorsan elkészítenem, alapvetően nem igényel túl sok időt a saláta összeállítása. Grillezéshez is ideális szerintem.
u.i.: Azért be kell, hogy ismerjem, az ujjam még mindig piszkosul fáj. :( :)
CH tartalom: 10 g CH/fő
Kalóriatartalom: 65 kcal/fő (csak a salátára vonatkozik!)
Forrás: a káposztasaláta eredetije az 500 saláta c. szakácskönyvből származik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése