A Mecsek minden esetre gyönyörű. Én még nem jártam arra, talán még osztálykiránduláson Pécsett, de kirándulni, túrázni egyáltalán nem. Szerintem ideális azoknak, akik nem edzett túrázók, mivel nincsenek hatalmas csúcsok, így kevésbé megerőltető a távok megtétele, mivel a szintemelkedés nem túl nagy. Azért ettől függetlenül persze el lehet fáradni. :)
A legkedvesebb élmény ezen a kiránduláson mégsem a természeti szépségekhez kötődik, hanem egy szerencsés véletlenhez. Úgy kezdődött, hogy a szállás tulajdonosa, mikor még szerveztem a kirándulást, mesélte, hogy egyik este a szomszéd faluban borkóstoló lesz, pörkölttel, sült csirkével, nyitott pincesorral stb. Hát úgy terveztük az aznapi túraútvonalat, hogy abban a faluban végezzünk, majd megérdemelt jutalomként végiglátogathassuk a nagy hőségben a pincéket.
Nekünk azonban, akik a budapesti borkóstolókon nevelkedtünk, őszintén szólva csalódás volt. Persze, nem nekünk szólt a rendezvény, hanem a helyieknek. A pincék sem voltak igazából nyitva. Ráadásul kicsit furán is mutattunk az egész napos izzadtságunkkal és poros bakancsainkkal a szépen felöltözött helyiek között. Hát, jobbnak láttuk lelépni. Épp kissé csalódottan indultunk vissza a mi falunkba, amikor az egyik ház ajtajában két öreg odaszól nekünk, hogy nem kérünk-e egy pohárka bort. Gondoltuk, miért is ne. Hát bementünk. Mondanom sem kell, az egész napos 30 fokban túrázás után a hideg helyiség és a hideg bor valami borzasztóan jól esett. Árpi bácsiék pedig meséltek a faluról és az életükről. Jó másfél órát maradtunk, és nagyon kedves emlékekkel távoztunk.
A ráadás az egészben azonban a likőr volt. Árpi bácsi ugyanis egyszer csak elkérte a poharamat, és mint egyedüli nő az asztalnál, az én kiváltságom volt, hogy likőrt kóstolhassak. Hozzátenném, nem vagyok egy likőrös. Sőt, nagyon nem. Ilyen finomat viszont még nem ittam. Az egyik likőr meggyből volt a másik kökényből. Hihetetlenül finom volt. Meggylikőrből hoztunk is haza, és biztos vagyok benne, hogy ha egyszer még arra járunk, bekopogunk újra Árpi bácsihoz. Egy pohárkára és egy beszélgetésre.
A meggylikőrt meg kénytelen leszek majd megtanulni készíteni, mert annyira finom volt, hogy muszáj lesz megpróbálkoznom vele. Bár tartok tőle, hogy ehhez azért sok év tapasztalat kell majd, mire ilyen íze lesz. :)
Íme, néhány fotó a Mecsekből
És akkor legyen egy recept is. A leves még másfél hete készült, kísérletezőkedvemben. Remélem, emlékszem még a hozzávalókra. :)
Zöldbabos csicseriborsó leves
Hozzávalók 4 személyre:
- 1 doboz konzerv csicseriborsó (40 dkg)
- 20 dkg zöldbab (fagyasztott)
- 1 közepes méretű burgonya (kb. 10 dkg)
- 1 fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 kk mustármag
- 1 kk római kömény
- 1 csipet currypor
- 1 l zöldségalaplé
- 1 dl tejszín
- 1 csokor petrezselyem
- só, olívaolaj
A vöröshagymát és a fokhagymát felaprítjuk. A burgonyát meghámozzuk, és kis kockákra vágjuk. A csicseriborsót leöblítjük. A mustármagot és a római köményt morzsárban összetörjük.
A hagymákat kevés olívaolajon 4-5 perc alatt megfonnyasztjuk, hozzáadjuk a fűszereket és pirítjuk egy percig. Felöntjük a zöldségalaplével, és hozzáadjuk a burgonyát. 5 percig főzzük, majd hozzáadjuk a csicseriborsót és a zöldbabot is, sózzuk. Forrástól számítva 10-15 percig főzzük, amíg a zöldbab is megpuhul. Közben felaprítjuk a petrezselymet. Végül felöntjük a tejszínnel, beleszórjuk a petrezselymet, összemelegítjük és kész is.
CH tartalom: 23 g CH/fő
Kalóriatartalom: 202 kcal/fő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése