2016. szeptember 26., hétfő

Mikor van vége egy folyamatnak?

7 évnyi boldog együttélés van a hátunk mögött és ezen idő alatt még mindig nem sikerült 100 százalékosan megértenünk egymás álláspontját bizonyos kérdésekben. :) Példának okáért, rendszeresen belefutunk abba a problémába, hogy vajon hol van egy folyamat (feladat) vége. Nos, kifejezetten kritikus ez a kérdés nálunk a szennyes-mosás-teregetés-hajtogatás-elpakolás körforgásában. Az természetesen teljesen egyértelmű, hogy a folyamat ezen lépésekből áll. A kérdés esetünkben azonban az ütemezés.
Hogy miért? Először is tisztázandó, hogy a teljes folyamat alapvetően az én felelősségi körömbe tartozik. Néha esetleg kitereget az Uram, de maradjunk csak a klasszikus verziónál, hogy a teljes mosási körforgás az én felségterületem. Nos tehát. Mikor is szoktam mosni? Időzítés tekintetében bármikor, amikor az elkövetkező 1-2-3 órában előreláthatólag itthon leszek, amúgy pedig leginkább akkor állok neki,, amikor már nem fér a szennyes a szennyestartóba :) Ezért tehát mindig úgy alakul, hogy egymást követő napokon mosok. És általában mindig valamilyen más tevékenység közepén vagyok, mikor lejár a mosógép (főzés közben, indulófélben valahová, lefekvés előtt, stb.), hát gyorsan lekapom a szárítóról a már megszáradt ruhákat és kiteregetem a vizeseket. Így kerül 2-3 mosásnyi ruha zsinórban egymás tetejére, halomba, lavórba vagy kosárba, mikor épp mi szabad. Aztán mikor már fogynak a zoknik, ráveszem magam, hogy összehajtogassam a kupacot. :) Hisz szabadidő tekintetében sosem állok túl jól, és mindig van jobb feladat, ami sürgetőbb.
Nos, ez a folyamatban bekövetkező átmeneti pihenőfázis bizony örök konfliktustforrás közöttünk. Na jó, konfliktusnak azért ne hívjuk, de legalábbis nézetkülönbség, amin simán elévődünk egy estét minden két hétben. :) Mert az Uram szerint a folyamat a ruhák leszedésével nem ér véget (ezzel mondjuk egyetértek), hanem rögtön el kell rakni azokat (na ezzel már vitatkozok, mert ahogy korábban írtam, az esetek 99 százalékában az időpont erre baromira nem alkalmas).
Mivel azonban nem tudjuk meggyőzni egymást az igazunkról, ezért hát kénytelenek vagyunk együtt élni vele. :) És tekintve, hogy a mosásfelelős én vagyok, megengedem magamnak azt a luxust, hogy akkor hajtogassak ruhákat, amikor nekem tetszik. És ha nekem akkor tetszik, mikor már a hatalmas ruhahalom el sem fér a kanapén a hajtogatáshoz, hát akkor az az én dolgom, nem igaz? :)

Most, hogy ilyen ügyesen igazoltam a saját álláspontomat, térjünk csak vissza a főzéshez (abba legalább sosem szól bele :)).
Ez a rebarbarás-mandulás piskóta tökéletes tea mellé. Eredtileg még tavasszal készítettem, de olyan hatalmas a rebarbara a kertben, hogy szerintem hamarosan újra megsütöm.

A recept a Kifőztükben is megjelent és Nyírfacukorral készült.

Mandulás-rebarbarás sütemény


Hozzávalók 16 szelethez, 22 cm-es tortaformához
12,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
12,5 dkg fehér tönkölyliszt
20 dkg nyírfacukor
10 dkg kókuszolaj
2 tojás
1,5 dl mandulatej
1 csomag sütőpor (12 g)
30 dkg rebarbara (tisztítva mérve)
2 evőkanál szeletelt mandula
a tálaláshoz:
amaretto

A tojást kézi mixer segítségével kihabosítjuk a cukorral, majd egymás után hozzáadjuk a folyékony kókuszolajat, a mandulatejet és a sütőporral elvegyített liszteket. A masszát a sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk. A rebarbarát kb. 2 cm-esre daraboljuk, eloszlatjuk a tésztán, majd megszórjuk a mandulával. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük a süteményt. (Tűpróba!) Még melegen meglocsoljuk amarettóval.

CH tartalom: 18 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 157 kcal/szelet





2016. szeptember 24., szombat

Kanapét nyomva

Most már egy hete nyomom az ágyat, pontosabban a kanapét. Azt hiszem, kezdem a türelmemet veszetni, egy év alatt annyit feküdtem már különböző okok miatt ezen a bútordarabon, hogy ha így folytatódik, idő előtt elkopik, amit nem szeretnénk. :)
Őszintén szólva nem tudom, melyikünk lesz a makacsabb és kitartóbb vajon, a betegség vagy én. Egyelőre ő áll nyerésre, főleg, hogy mikor 4 nap elteltével kicsit kezdtem jobban lenni, persze, hogy ész nélkül nekiálltam dolgozni, hogy behozzam a lemaradást, amit az előző napokban felhalmoztam. Az eredmény? A betegség megtorolta a dolgot és tegnap késő délutánra, mire abbahagytam végre a munkát, már ugyanolyan cefetül voltam, mint egy hete, mikor a nátha elkezdődött.
Szóval, egy szó mint száz, rettenetesen unom a fekvést és a nátha különböző fokozatait.És így megint egy hétvége, amit kb. kidobhatok az ablakon, mert semmit nem tudtam csinálni, pedig rengeteg teendő lenne. Főzni sem főzök, mondjuk ez már a szerencsés helyzetünknél fogva is így van, mivel holnap gyógyító húslevesre vagyunk hivatalosan Anyósomékhoz, így ma kínai rendeléssel lustálkodhattam. :)
De ha nektek több az energiátok, és valami finomságot akartok az asztalra tenni vasárnap, de sok időtök nincs bíbelődni vele, ajánlom ezt a pisztráng receptet. Klasszikus és nagyon finom.

A recept a Kifőztükben is megjelent és a fűszereket a kedvenc lelőhelyemen, a Fűszerésznél szereztem be.

Szalonnába göngyölt pisztráng


Hozzávalók 2 személyre
2 kisebb egész pisztráng (megtisztítva)
10-15 dkg vékony szelet füstölt szalonna
40 dkg burgonya (tisztítva mérve)
15 dkg fagyasztott zöldbab (kiolvasztva)
1 gerezd fokhagyma
1 rozmaringág
1 kávéskanál tört zöldbors

olívaolaj

A pisztrángokat megmossuk, szárazra töröljük. A belsejüket sózzuk, és kívül-belül megszórjuk a zöldborssal. Szalonnaszeletekbe tekerjük, és kiolajozott tűzálló tálba fektetjük. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.
Közben elkészítjük a köretet. A burgonyát megpucoljuk, nagyobb darabokra vágjuk, és sós vízben megfőzzük. Ezután serpenyőben, felhevített olajon, nagy lángon átsütjük. Rozmaringgal ízesítjük.
A fokhagymát felaprítjuk, kevés olajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a zöldbabot. Nagy lángon kb. 5 perc alatt megpirítjuk.
A halat a burgonyával és a zöldbabbal tálaljuk.

CH tartalom: 41 g CH/fő
Kalóriatartalom: 630 kcal/fő




2016. szeptember 21., szerda

Betegséggel indul az ősz

Úgy ledöntött a lábamról egy átkozott megfázás, hogy nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen gyenge. Egy tea vagy leves főzését is alig tudom kiszenvedni magamból, pedig muszáj, mert a gyógyuláshoz nem az étel házhozszállításon át fog vezetni az út. És mivel a nátha okán ízeket is alig érzek, mindenből a csípős és a fűszeres esik jól. Bevásárolni persze nem megyek, így alapvetően konzervkaják készülnek. De majd ha jobban leszek egy kicsivel, akkor készítek egy ilyen salátát. A káposzta remek vitaminforrás télen, és be kell látnunk, hogy ha tél még nincs is, az ősz sajnos már nemhogy a küszöbünkön toporog, de már bizony betolakodott az előszobába. Én meg nézem a kanapéról az időszakos napsütést és álmodozom egy jó kis őszi túráról. Meg, hogy legalább 5 percig kapjak levegőt az orromon. Hiába, ilyen luxusra vágyom mostanság. :)

u.i: imádom ennek a salátának a színeit! :)

A recept a Kifőztükben is megjelent, és Bioháló csírával készült.

Ázsiai káposztasaláta csírával


Hozzávalók 2 személyre
10 dkg lila káposzta
1 evőkanál szezámmag
2 evőkanál frissen aprított korianderzöld
1 marék mustárcsíra
1 marék vöröshere-csíra
1/2 lime leve
szezámolaj

A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítjuk. A káposztát vékonyan felcsíkozzuk, majd összeforgatjuk a kevés olajjal elvegyített lime-lével, a szezámmaggal és a korianderzölddel. 2 tálkába szedjük, a tetejükre halmozzuk a csírákat.

CH tartalom: 3 g CH/fő
Kalóriatartalom: 83 kcal/fő




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...