2014. május 30., péntek

A harmadik szülinap :)

Hihetetlen, de már több, mint 3 éve írom a blogot. Sőt, most már annyira a mindennapjaim részévé vált, hogy el is feledkeztem arról, hogy az én kis blogomnak születésnapja volt hétfőn. Szép mi, mondhatom... :)

Ennek ellenére ez az év is szép volt számomra, talán még sűrűbb, mint a korábbiak, de csodás élményekben gazdag és ez a fontos. Ami külön öröm számomra, hogy ami egy éve még kísérletezés volt a diéta miatt, mára már rutinná vált és ezért az életmódváltásért nagyon hálás vagyok a sorsnak, még ha ilyen kényszerhelyzet is szülte.

Úgy érzem, a konyhában is egyre több alternatívát keresek, de erről már írtam nem olyan régen, így még egyszer nem részletezném. Ez viszont szerintem kreatívabb főzésre ösztönöz és talán ez az, amire a legbüszkébb vagyok az idei évben.

És persze jó néhány receptre. Nem tudom, hogy tavaly is ennyire nehéz volt-e kiválasztani a top recepteket, de őszintén szólva most nagyon megszenvedtem vele. Lehet, hogy legalább egy top 10-es listát kellene felállítanom ezentúl. :)


Kezdjük az összefoglalót felülről, balról jobbra haladva:

A Szedres-áfonyás torta. Félig ugyan adaptált a piskótája, de annyira finom, hogy itt a helye. Éljen a szederszezon!
A Csirkés-kolbászos-rizses egytál egy telitalálat volt. Pedig alig mertem nekikezdeni a barna rizs főzési ideje miatt, hisz sehol nem láttam olyan receptet, ahol rizses egytálat barna rizzsel készítettek volna. Ami bizony nagy vétek. Ráadásul még praktikus is, hisz a főzési idő alatt a hús omlósra párolódik, a barna rizst meg sokkal nehezebb szétfőzni, mint a fehéret. :) Csak ajánlani tudom. :)
A Hagymás tönkölykenyérke ihletője egy bolti kenyér volt, csak ez egészségesebb alternatíva a teljes kiőrlésű liszt miatt. A sült hagyma egy kellemes édeskés ízvilágot csempész bele, fantasztikus az íze.
Az ázsiai wokos ételek még mindig nagy kedvenceim. Ez a Kínai keles pirított sertés azért volt meglepetés, mert sosem hittem volna, hogy darált hússal ilyen ízvilágot lehet elérni, érdemes kipróbálni! 
Nos, a Csokoládés narancskrém tortán szerintem nincs mit magyarázni. Kakaós piskóta, habkönnyű narancskrémmel, sűrű csokoládkrémmel a tetején. Van olyan, aki ne szeretné? :)
Következő kedvencem a Fűszeres pirított magvak. Egy igazi egészséges nassolnivaló. Persze, mértékkel. Mert abbahagyni szinte képtelenség. Főleg még langyosan, frissen. Minden tévézésnél csak ezt enném. :)
No és a kuglóf. A Mogyorós kuglóf. Az első nyomtatásban megjelent receptem, amit még mindig alig hiszek el... :)
És végül, de nem utolsó sorban egy klasszikus az én változatomban: Paradicsomos húsgombócok. Aki még nem próbálta, az most már kénytelen lesz. :)

Amiért hálás vagyok az elmúlt egy évben a blog vonatkozásában, hogy egyre több visszajelzést kapok Tőletek, Olvasóktól, hogy elkészítetek egy-egy receptet a blogomról. Számomra ez továbbra is hihetetlen és borzasztóan nagy öröm. Különösen örülök annak, ha inzulinrezisztens sorstársaimnak tudok a kezdeti nehéz időszakban segíteni a receptjeimmel, mert tudom, hogy sokan megijednek az elején a diétától. Pedig felesleges, hisz a diéta mellett ugyanúgy lehet változatos és ízletes fogásokat készíteni. Remélem, hogy ezt az én receptjeim is bizonyítják.
De nem szaporítom a szót feleslegesen, inkább azzal zárom a harmadik év összefoglaló sorait, hogy KÖSZÖNÖM Nektek! Hogy itt vagytok, hogy olvastok, és hogy támogattok. :)
És jó főzőcskézést mindenkinek, aki ide téved! :)

2014. május 25., vasárnap

A kuglóf története

Évek óta nyírfacukorral sütök. Már azelőtt elkezdtem használni, hogy kiderült volna, IR-es vagyok. Azóta pedig csak ez van a konyhámban és persze egy kis méz. Ízlések és pofonok, ezért nem fogok senkit sem erre vagy arra az édesítőre rábeszélni. :) Nekem ez vált be, pedig kísérleteztem sok mindennel. Az egyetlen dolog, amiben egyébként a mai napig képtelen vagyok elviselni a nyírfacukrot, az a kávé. Na, abba az én ízlésem szerint nem túl nyerő. :)

Amikor idén januárban megkerestek a Nyírfacukortól, hogy lenne-e kedvem a húsvéti promóciójuk csomagolásához beküldeni receptet, (természetesen nem csak engem kértek fel), nagyon meglepődtem és rettenetesen örültem, hogy a blogom alapján ilyen bizalmat szavaztak nekem. Számomra még mindig hihetetlen, ha valaki elkészíti és szereti is a receptjeimet. :) A Nyírfacukor korábbi receptversenyeibe pár alkalommal beneveztem, innét ismerték a blogomat, bár sosem hittem volna, hogy ilyen megkeresést kapok.
Nem sokat gondolkodtam, fejest ugrottam a böngészésbe és ötletelésbe: egyáltalán milyen húsvéti sütemény van?! A kalácsot követően ugyanis megállt a tudományom  - nálunk otthon nem volt hagyományos húsvéti sütemény, csak húsvéti sonka. :) Próbáltam körbenézni a neten, barátokat kérdezgetni, végül az egyetlen dolog, amire jutottam, hogy kuglófot kellene készíteni. Persze készítettem mást is, erre az alkalomra készítettem például a túrós-mákos lepényt, ami a személyes kedvencem, a sárgarépás-diós muffint, a vaníliakrémes kosárkákat is. És a mogyorós kuglófot.

Pedig majdnem el sem készült. Miután eldöntöttem ugyanis, hogy kuglóf legyen, rendeltem az interneten egy nagyon szép kuglófsütő formát. Néhány nappal a leadási határidő előtt meg is jött (némi idegbajt már ez a késedelem is kiváltott belőlem), szép is volt, csak épp pocsék minőségű, nem lehetett vele sütni. Így a kuglóf sztornózva lett. Hát nekiálltam a többi sütinek.
Őszinte leszek: soha életemben nem rontottam még el ennyi mindent. Azok az alapok, amiket már ezerszer csináltam (omlós tészta, piskóta), most valahogy sehogy sem akartak működni. Rettenetes volt. Persze mindez az utolsó hétvégén, amikor már le kellett volna adni a recepteket. Kész hisztéria voltam, az Urammal közöltem is, hogy márpedig én a blogot is abbahagyom, hisz nem is tudok főzni, kit akarok én átverni...?! :) Aztán miután kitomboltam magam, nekiveselkedtem újra mindennek, egész nap csak sütöttem vasárnap, de meglett az eredménye. Hétfő reggel munka előtt el is készítettem a fotókat, majd küldtem mindent a Nyírfacukornak :) Kivéve a kuglófot, mert a sütőforma nélkül azt elég macerás lenne elkészíteni. :)
De e tekintetben sem hagytam magam. Már csak azért sem. Ha másért nem, magamért el kellett készítenem, hogy a lelkemet megbékítsem, hisz nem szokásom feladni. Így hétfőn munka után berohantam egy üzletbe és vettem egy új kuglófsütő formát. És megsütöttem. Csakazértis. :) És, mint utóbb kiderült, jól tettem, az én kuglóf receptem lett ugyanis kiválasztva a csomagolásra. :) Tudom, ettől még nem leszek szakácsművész, sem nagymenő gasztroblogger, de én hihetetlenül örültem így is és megtisztelőnek tartom a lehetőséget. Köszönöm!

A fotózás miatt még egyszer elkészítettem rögtön utána, így bizton állíthatom, működik a recept. És amiért én különösen kedvelem, hogy jónéhány nap múlva is még ugyanolyan puha, mint az elején. Az meg már csak nekem extra öröm, hogy van egy ilyen álomszép kuglófsütőm is most már. :)

Könnyű mogyorós kuglóf


- 120 g fehér tönkölyliszt
- 80 g teljes kiőrlésű búzaliszt
- 100 g őrölt törökmogyoró (tipp: először diódarálóval daráljuk le, majd kávédarálóval őrőljük finomra)
- 200 g nyírfacukor
- 4 tojás
- 100 g vaj
- 140 g natúr joghurt
- 1,5 tk sütőpor
- csipet só

A liszteket elkeverjük a mogyoróval, a sütőporral és a sóval. A szobahőmérsékletű vajat kihabosítjuk a cukorral (ha nem szobahőmérsékletű, picit melegíthetünk rajta a mikróban, de még ne legyen folyékony, csak lágy), majd egyesével hozzáadjuk a tojásokat és azzal is habosra keverjük. Végül hozzákeverjük a joghurtot is. Továbbra is kézi mixert használva belekeverjük a lisztes keveréket. Kivajazott, lisztezett kuglófsütő formába öntjük a tésztát. 175 fokra előmelegített sütőben sütjük kb. 50 percen át. Rácson hagyjuk kihűlni. Tálaláskor porcukorral meghintjük.

CH tartalom: 16,8 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 183 kcal/szelet
(16 szelet esetén)


2014. május 19., hétfő

Cseresznyéből lekvárt

Nos, menetközben nem puffogtam, de az azért igenis bosszant, hogy pont a szabadságunk alatt ömlött az eső,most bezzeg hétágra süt a nap és igazi tavasz van. Jellemző. :)
Akinek a kertjében viszont nem verte el ez a viharos szél és eső a cseresznyét, annak az alábbi receptet meleg szívvel ajánlom: cseresznyelekvár.
Tudom-tudom, nem éppen egy szokványos, de ki kell próbálni! Mi imádjuk! Mivel édesebb, mint a meggy, így kevesebb cukor kell hozzá még édesszájúak esetében is, és meglepően jól megmarad a cseresznye íz a végén. Az egyetlen probléma vele a magozás kérdése, mert azt bizony nem lehet megúszni. És viszonylag sokáig kell főzni is, de mindenkinek ajánlom, egyszerűen ki kell próbálni. Ahogy a cseresznye-meggy párosítást is. De a meggy még nem érik, így maradjunk egyelőre a cseresznyénél. :)
Ezt a lekvárt még tavaly készítettem, most már valószínűleg cukorból is kicsit kevesebbet tennék bele, de kóstolgassuk, hogy nekünk mi ízlik, abból baj nem lehet. :) Tartósítani meg úgysem a cukor fogja, hanem a hő, a szárazdunszt és a rendkívül tiszta üvegek és eszközök.
Viszonyításképp, az a cseresznye, amivel én dolgoztam, nem volt túl nagy szemű és 1 kg magos cseresznyéből kb. 85 dkg gyümölcshús lett.

Cseresznyelekvár


- 2 kg cseresznye (kimagozott állapotban mérve)
- 25 dkg nyírfacukor

A cseresznyét kimagozzuk. Egy nagy, lehetőleg vastag aljú fazékban feltesszük főzni. Gyorsan elég sok levet fog ereszteni és meg is kell várnunk, amíg a lé elfő, besűrűsödik, mivel nem adunk hozzá annyi cukrot, hogy az szilárdítsa meg. A főzési idő ennek megfelelően kb. 2,5. Amikor már úgy érezzük, hogy a lekvár megfelelően sűrű (egy kiskanálnyi lekvárt tegyünk be néhány percre a hűtőbe és nézzük meg, mennyire dermed meg), adjuk hozzá a nyírfacukrot. Elég további 5 perc főzés és már mehetnek is az üvegekbe.
Az üvegeket alaposan mossuk el. Én egy másik nagy fazékba vizet szoktam forralni egy kis szódabikarbónával és abba teszem az üvegeket és a fedőket pár percre, mielőtt megtölteném őket. Ha jól lezártuk, tegyük szárazdunsztba, azaz bugyoláljuk be rengeteg pokócba, takaróba, hogy minél lassabban, akár több nap alatt háljön csak ki. Így a maradék baktériumok is elpusztulnakaz üvgeben. Egy percre fejre is állíthatjuk az üvegeket, mielőtt a dunsztba tennénk őket.

Ebből a mennyiségből kb. 1 liter lekvár lett (igen, jól besűrűsödött), épp ezért a szénhidráttartalma is magas, de ez így az igazi :)

Lehet ízesíteni is,ha szeretnénk. Jól áll neki a citromfű vagy akár a fahéj is.

CH tartalom: 43 g CH/dl
Kalóriatartalom: 186 kcal/adag




2014. május 14., szerda

Vigyázat! Nem lehet abbahagyni...

Nálunk nagy mennyiségben fogy a pisztácia, natúr pörkölt mogyoró, mandula. Már olyan régen terveztem, hogy készítek házi sózott verziót belőlük, és nemrég nagyobb mennyiségű, különféle natúr magokat is vettem ebből a célból. Aztán a recepteket rendezgetve a kezembe akadt egy variáció, ami ugyan nem tetszett (ez a tojásfehérjés változat), mert túl bonyolultnak ítéltem ahhoz képest, hogy mennyi időt akartam rá áldozni. Így maradtam a sima, serpenyőben pirításnál, olívaolajjal. Abban nagyon eltértek a receptek, hogy mennyi zsiradékot használnak, én kb. 1 evőkanálnyit tettem csak rá, nagyon keveset, amennyit épphogy befedi a magokat. És a végeredmény? Hát, mit is mondjak... Amint ehető hőmérsékletűre hűlt, csak annyit vettem észre, hogy az Uram rám mordul: ezt nem lehet abbahagyni!
No igen, valóban nagy önuralom kell hozzá. De isteni ropogtatnivaló. :)

Fűszeres pirított magvak


- 20 dkg mandula
- 10 dkg kesudió
- 10 dkg földimogyoró
- 1-1,5 ek olívaolaj
- 1 csapott tk só
- 1/2 kk római kömény
- 1/2 kk koriander mag
- 1/4 kk füstölt pirospaprika

Egy nagy száraz serpenyőben megpirítjuk a római köményt és a koriander magot, majd egy mozsárban összetörjük őket és elkeverjük a pirospaprikával és a sóval.
A serpenyőben felhevítjük az olajat, beleszórjuk a magokat. Egy fakanállal összekeverjük, hogy a szemeket egyenletesen befedje az olaj. Folyamatos keverés mellett, hogy a szemek egyenletesen piruljanak, kb. 5 perc alatt megpirítjuk a magokat. Rászórjuk a fűszerkeveréket, alaposan összeforgatjuk, majd egy tálcára szórjuk, egyenletesen eloszlatva, hogy kihűljön. Ilyenkor még fénylik az olajtól, másnapra már nem fog. Sajnos idővel kevésbé marad rajta a fűszerkeverék is, de azért rajtamarad. Épp ezért egészen apró szemű és durvább sót is használni.
Frissen a legjobb, de ha esetleg nem fogyna el frissen, légmentesen záródó dobozban, üvegben tárolhatjuk.

CH tartalom: 7,5 g CH/adag
Kalóriatartalom: 318 kcal/adag
(ha 8 adagra osztjuk el, 1 adag 5 dkg)





2014. május 12., hétfő

Rizses egytál, egy új kedvenc

Vannak olyan receptek, amikkel sokáig szemezek, de nehezen szánom rá magam az elkészítésükre. Ilyen például azon eceptek köre, amikor a hús mellett párolódik a rizs valamilyen formában. Ez még önmagában nem nehéz feladat, nem is ettől féltem, hanem a receptek ilyenkor ugye hagyományos fehér rizst használnak. Amit én pedig nem használok már egyáltalán, helyette barna rizst, aminek ugye a főzési ideje nem kicsit tér el. :) Vagy még basmatirizst szoktam használni, azt meg nem szívesen keverném mással, hisz olyan finom illatos. Aztán pár hete hétvégén úgy döntöttem, egye a fene, megy majd bele basmati rizs. Annyira tetszett a recept, amit a GoodFoodban láttam, hogy még erre is hajlandó lettem volna. :) A gond ott volt, hogy mikor öntöttem volna bele a rizst a serpenyőbe, akkor vettem csak észre, hogy nincs elég itthon. Így pedig nem volt mit tenni, mert bele a barna risz. És félelmeim ellenére fantasztikus lett az eredmény. Sokkal jobban jártam így, hisz a hs isteni finom omlós lett, a risz meg így sem főtt szét. Szerintem ideális párosítás. Az eredeti receptet amúgy nagyon kis mértékben követtem, de ez mondjuk nem meglepetés nálam. :)

Csirkés-kolbászos-rizses egytál


- 30 dkg csirkemell
- 2 csirkecomb
- 1 közepes fej vöröshagyma (kb 10 dkg)
- 1 nagy kaliforniai paprika (kb. 15 dkg)
- 3 db kisebb paradicsom (kb. 15 dkg)
- 5 dkg kolbász (ízlés szerint lehet több is, én nem akartam, hogy mindennek kolbász íze legyen :) )
- 20 dkg barna rizs
- 0,5 l húsleves
- 6-8 ág kakukkfű
- só, bors, olívaolaj
- kis csokor petrezselyem

A csirkemellett megtisztítjuk, a csirkecombot alsó és felső combra vágjuk, majd sózzuk, borsozzuk. A vöröshagymát egészen apróra felkockázzuk. A kolbászt felkarikázzuk, a kaliforniai paprikát felcsíkozzuk, a paradicsomot felkockázzuk. Egy magas felú, fedős serpenyőben egy evőkanálnyi olajat hevítünk, és a csirkedarabokat nagy lángon oldalanként kb. 4-5 perc alatt jól megpirítjuk. Kivesszük őket és lefedve félretesszük. A serpenyőbe még egy kevés olajat öntünk, és beledobjuk a vöröshagymát, megpirítjuk, majd hozzáadjuk a paprikát a paradicsomot, és a kakukkfüvetkb. 3 percig sütjüknagy lángon, majd visszatesszük a húsdarabokat a serpenyőbe. Felöntjük a húslevessel, beleszórjuk a rizst, vigyázva, hogy mindenhol elfedje a folyadék. Lefedve 45 percen át főzzük alacsony lángon, nem kell megkeverni közben. Ekkor megnézzük, a rizs átfőtt-e, ha esetleg nem, még rotyogtathatjuk. Ha esetleg még túl sok folyadék van rajta, az utolsó 10 percben fedő nélkül rotyogtathatjuk, de ne hagyjuk, hogy minden lé elfőjön róla, hogy szaftos maradhasson. Petrezselyemmel megszórva tálaljuk.

CH tartalom: 41 g CH/adag
Kalóriatartalom: 470 kcal/adag






2014. május 9., péntek

Újra felfedezve

Nem tudom, miért van az, hogy ha az ember felfedez egyszer valamit, hogy az jó és praktikus, aztán egyszerűen megfeledkezik róla. Így vagyok a kenyérpótló (már amikor elfogyott a kenyér) reggelikkel is. Vagy vacsorákkal. Most éppen ír szódás kenyér sül a sütőben. 5 perc munkaráfordítás, 25 perc sütés és kész a teljes kiőrlésű kenyér. Szerintem amúgy a legnagyobb ellenségem a lustaság, ezért készítem ezeket ilyen reitkán. :)
A scone is egy ilyen dolog, mint a szódás kenyér. Anno, még a diétázás legelején fedeztem fel, ujjongtam a praktikusságán, aztán azóta nem is nagyon készítettem, egészen a múlt hétvégéig, amikor újra felfedeztem. :)
Újhagymával és cheddar sajttal készült, de bárhogy variálható. :)

Újhagymás scone


- 200 g tk tönkölyliszt
- 150 g fehér tönkölyliszt
- 50 g vaj
- 115 ml tej
- 70 ml joghurt
- 1 csokor újhagyma
- 100 g cheddar sajt
- 2 tk sütőpor
- 1 tk só
- cayenne-i bors ízlés szerint

A lisztet elkeverjük a sütőporral és a sóval, cayenne-i borssal, elmorzsoljuk a vajjal. A tejet elkeverjük a joghurttal, hozzáadjuk lisztes keverékhez a felaprított újhagymával, a sajttal együtt és tésztát gyúrunk belőle. Ha nagyon lágy, adhatunk még hozzá egy kis lisztet.
Az egész tésztagombócot sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, a tenyerünkkel kilapítgatjuk 2-3 cm vastagságúra és egy éles késsel 8 cikkre vágjuk. (Lehet gombócokat is formázni belőle és azokat kilapítani, de így sokkal gyorsabb.)
200 fokos sütőben 15 perc alatt megsütjük őket.

CH tartalom: 30 g CH / db
Kalóriatartalom: 254 kcal / db





2014. május 5., hétfő

Idén csak a zöldfűszereké az erkély

A hétvégén tovább bővítettem a fűszernövénykertem állományát. A magról ültetett fűszerek szépen növekedésnek indultak a héten, a gond csak az, hogy van egy, amelyikről nem tudom, hogy mi az. :) Majd ha nagyobb lesz, remélem, felismerem. :)
Viszont a kevésbé strapabíró fűszerekkel kapcsolatosan már megtanultam, hogy a cserépben magról nevelgetés nem nagyon működik. Így mikor megláttam egy gyönyörű, már-már kisebb bokor nagyságú babért a kertészetben, nagyon megörültem. Hazajött és társult még hozzá borsfű, édeskömény, ananász-zsálya (mennyei az illata), lestyán, egy szép bokros rozmaring és még majoranna is.

Idén amúgy eldöntöttem, hogy virágokat nem ültetek az erkélyre. Az állandóan tűző napfény miatt olyan hamar kiégnek, amik meg túlélik, azok sem igazán szépek, így több velük a bosszúság, mint az öröm. Mostanában már úgysem ülünk ki az erkélyre, régebben nem zavart, de most már nem szeretjük a folyamatos hangos autózajt. Már az is zavar, ha a teraszajtót kinyitom, hát még kint ülni... Épp ezért most már csak fűszereket nevelgetek, azokat viszont szép számban, hogy maradjon télire is bőven.

Már csak 1-2 fajta van, amit szeretnék beszerezni. Az egyik ilyen a curry. Ha van bárkinek ötlete, hol vehetnék, azt örömmel fogadom. :) 

Majd ha végre nem esik, és kitakarítottam az erkélyt, hozok fotókat is. :)  

Hagymás csirkemáj gerslivel


- 18 dkg árpagyöngy (gersli)
- 50 dkg csirkemáj
- 1 közepes fej vöröshagyma (kb.10 dkg)
- 1 kis fej lilahagyma (kb. 5 dkg)
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 kis ág rozmaring
- só, bors, olívaolaj
- húsleves (opcionális)

A gerslit hideg vízzel addig öblítjük át, amíg a víz áttetsző nem lesz. Ekkor kevés olívaolajon 1 percig pirítjuk, majd kétszeres mennyiségű folyadékkal felöntjük (én fele víz fele húslevest használtam és tettem még hozzá egy kevés kakukkfüvet is), és lefedve, alacsony lángon kb. 50 perc alatt megfőzzük
A májat megtisztítjuk. A hagymákat felkarikázzuk. Kevés olívaolajat hevítünk egy fedeles serpenyőben és rádobjuk először a vöröshagymát, majd a lilahagymát és a fokhagymát. Nagy lángon pirítjuk, hogy legyen egy kis színe, de nem kell teljesen megpárolni, kiszedjük és félretesszük a hagymákat. A serpenyőbe dobjuk a májat, még mindig nagy lángon körbepirítjuk. Ez néhány percig eltart, a serpenyő méretétől is függ. Ekkor visszatesszük hozzá a hagymát és felöntjük egy merőkanálnyi húslevessel, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a rozmaringot. Lefedjük és kb 15 percig pároljuk és kész is. 

CH tartalom: 41 g CH/adag 
Kalóriatartalom: 369 kcal/adag





2014. május 4., vasárnap

Melléfogás

Tegnap étteremben voltunk vacsorázni. Már többször jártunk itt, és elég jól főznek. A desszerteknél nagyon megörültem, mikor láttam, hogy van nyírfacukros, lisztmentes desszertjük is, megadva a szénhidrátadatokkal miegymás. Kipróbáltuk.
Nos, nem kellett volna. Rettenetes volt. Én úgy gondolom, nyitott vagyok az újra, de ez az én szememben egy rettenetes melléfogás volt. :(

Helyette hozok egy desszert receptet. Igaz, ez nem lisztmentes (csak félig), és bizony nem is tejmentes a mascarpone miatt, ezt elsimerem. De legalább finom. :) Amúgy semmiextra, egy hétköznapi rohanós süt, amit nagyon könnyűelkészíteni. Nekem külön boldogság, hogy a cukor nélküli meggylekváromat használtam hozzá. És nem tévedtem: megérte jóval tovább főzni így cukor nélkül, fantasztikus íze van. És egyáltalán nem hiányzott a krémbe plusz cukor. :)

Egyszerű meggyes-mascarponés torta (12 szelet)



- 50 g fehér tönkölyliszt
- 50 g kukoricaliszt
- 70 g nyírfacukor(por)
- 5 tojás
- 6 g sütőpor
- 250 g mascarpone
- 1,5 dl meggylekvár (én házi cukormenteset használtam, ami jó sűrű, nem folyik)

A piskótát hagyományos módon elkészítjük: A tojások fehérjéjét keményre habosítjuk a cukor felével. A tojások sárgáját addig keverjük a cukorral, amíg kifehéredik és a térfogata többszörösére nő. Ekkor óvatosan beleforgatjuk a fehérje habot, majd hozzászitáljuk a lisztet. Sütőpapírral bélelt 22 cm-es tortaformába simítjuk a piskótát, 175 fokon (légkeveréses) 25 perc alatt megsütjük a piskótát. Hagyjuk kihűlni, majd félbevágjuk.
A krémhez a mascarponét elkeverjük a lekvárral, a torta közepén eloszlatjuk, ráhelyezzük a felső piskótalapot. Kevés por nyírfacukorral meghintve tálaljuk. Érdemes pár órát hűtőben tartani, mielőtt felvágjuk, hogy a krém kicsit megszilárduljon újra. Én ezt nem vártam meg idő hiányában, ezért is folyósabb kicsit  a fotókon a krém. :)

CH tartalom: 13 g CH (ebből 3 g gyors)/szelet
Kalóriatartalom: 86  kcal/szelet


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...