Segítsüti 2018. ősz

Nagyon örülök, hogy immáron negyedik éve vehetek rész Segítsüti őszi jótékonysági sütiárverésében.

A Segítsüti keretében évente kétszer összefog 30 gasztroblogger, mindenki elkészít egy-egy csodálatos süteményt, amelyre licitálni lehet három napon át a Segítsüti oldalán. Az árverésből befolyt összeget pedig egy-egy jótékonysági szervezet kapja meg.

A licit szeptember 24. 10:00 és szeptember 27. 16:00 között zajlik. Idén a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika (Bókay Gyermekklinika) Intenzív Terápirás Osztályát támogatjuk. A Segítsüti 30 bloggere által felajánlott süteményekből befolyó összeget egy kapnográf vásárlására szeretnénk fordítani, amely a súlyosan beteg, lélegeztetett gyermekek tüdőállapotának követésére szolgál. (Bővebb információkat itt olvashattok)
Sajnos jómagamnak is sikerült egy hasonló géppel közelebbről megismerkedni, így annak ellenére, hogy mostanában teljesen háttérbe vonultam a blogtól, úgy éreztem, ez a legkevesebb, amit egy ilyen kezdeményezésben megtehetek. Sajnos több gyermeknek van szüksége hasonló orvosi segítségre, mint gondolnánk.

Kérem, segítsetek, licitáljatok és osszátok meg a Segítsüti hírét, hogy minél több emberhez eljusson, hogy minél több gyermeken tudjunk segíteni.

Az árverésben az utoljára a legnagyobb összeget felajánló viheti majd el a sütit, épp ezért érdemes az utolsó órákban résen lenni a licitnél. Licitálni az alábbi oldalon lehet.
Licitálni nem csak egyénileg lehet: álljatok össze többen barátok, vagy a munkahelyen a csapatoddal. A jó cél érdekében sütit venni és enni, nem olyan nagy áldozat. ;)

Sajnos idén nem sikerült kifejezetten erre az alkalomra új finomsággal előrukkolnom, de remélem, ez a még tavasszal készült torta azért megnyeri a tetszéseteket..

Az elmúlt évekhez hasonlóan, ha valaki nem tart rá igényt, hogy diabetikus legyen, akkor készülhet sima cukorral és sima fehér liszttel is.

Licitre fel, segítsünk a gyerekeknek!

Citromos-bogyósgyümölcsös túrókrémtorta

Segítsüti 2017. ősz

Továbbra sem tudom felfogni, milyen gyorsan repül az idő, amit az is mutat, hogy ismét eltelt egy év és én ismét részt vehetek a Segítsüti őszi jótékonysági sütiárverésében.

A Segítsüti keretében évente kétszer összefog 30 gasztroblogger, mindenki elkészít egy-egy csodálatos süteményt, amelyre licitálni lehet három napon át a Segítsüti oldalán. Az árverésből befolyt összeget pedig egy-egy jótékonysági szervezet kapja meg.

A licit szeptember 25. 10:00 és szeptember 28. 16:00 között zajlik. Idén a Völgyzugoly Alapítvány javára gyűjtünk, amit feltehetően kevesen ismernek, ám annál fontosabb a céljuk: halmozottan sérült gyermekek fejlesztésével foglalkoznak. Az ő számukra teremtik meg azt a támogató, fejlesztő közeget, amire az intézményi ellátás jelenleg sajnos nem képes. A sütiárverésből befolyt összegből fejlesztő eszközöket, játékokat, funkcionális berendezési tárgyakat szeretnének vásárolni a gyermekek számra. Bővebben az alapítvány tevékenységéről a Segítsüti oldalán lehet még olvasni.

Eddig is minden évben nagy örömmel támogattam a kezdeményezést, de azonban néhány dolog megváltozásával még inkább. Egyrészt anya lettem magam is, és ez eleve még sokkal érzékenyebbé teszi az embert a hátrányos helyzetű, sérült gyermekek iránt. Másrészt kisfiunk által mi is érintettekké váltunk és kénytelenek vagyunk közelebbről megismerkedni a jelenleg működő ellátási rendszerrel és így jobban szembesülünk annak hiányosságaival is. Márpedig hiszem és látom, hogy csodákat lehet elérni a gyermekek fejlesztésében, és nem szabadna, hogy az anyagi korlátok szűkítsék az ő lehetőségeiket.
Ezért kérem, segítsetek, licitáljatok és osszátok meg a Segítsüti hírét, hogy minél több emberhez eljusson, hogy minél több gyermeken tudjunk segíteni.

Az árverésben az utoljára a legnagyobb összeget felajánló viheti majd el a sütit, épp ezért érdemes az utolsó órákban résen lenni a licitnél. Licitálni az alábbi oldalon lehet.
Licitálni nem csak egyénileg lehet: álljatok össze többen barátok, vagy a munkahelyen a csapatoddal. A jó cél érdekében sütit venni és enni, nem olyan nagy áldozat. ;)

Szégyen szemre legjobb szándékom ellenére is idén nem sikerült új finomsággal előrukkolnom ez alkalommal, Prüccsnél közbejött egy betegség, ami nagyon megkeserítette a mindennapjainkat. Új recept helyett kiválasztottam az egyik kedvenc tortánkat a régiek közül, én ezt ajánlom fel idén a licitben.

A tavalyi évhez hasonlóan igény szerint el tudom készíteni gluténmentes változatban is. Ha valaki nem tart rá igényt, hogy diabetikus legyen, akkor készülhet sima cukorral és sima fehér liszttel is. Sőt, ha valaki szeretné, eritrittel is készíthetem a krémet, hogy még alacsonyabb legyen a szénhidrát tartalma és még többet lehessen enni belőle. ;) 

Licitre fel, segítsünk a gyerekeknek!

Citromos-mákos torta

A receptet itt találjátok.

CH tartalom: 19 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 303 kcal/szelet

A hallgatás oka

Őszintén szólva ezt a posztot fejben már rengetegszer megírtam az elmúlt években. Persze, mindig másképp hangzott, és most is más lesz benne, mint amit sokáig tervezgettem, de hiába, ez azt hiszem, így természetes.
Aki rendszeresen olvas, tudja, hogy ritkán osztok meg igazán személyes dolgokat magamról. Bár a sorok között elrejtve sok minden megbújt már az elmúlt évek alatt, de ez a bejegyzés most egy kicsit más lesz.
Hogy miért? Azt mindjárt elmondom.

Talán sokakat nem ér meglepetésként, ha azt mondom, az, hogy IR-es vagyok, akkor derült ki, amikor a várva várt gyermekáldás nem érkezett. Eddig erről ezen a fórumon nem beszéltem és ennek csak az egyik oka volt az, amit már fentebb is említettem, hogy ritkán osztok meg igazán személyes információkat magamról. A másik, talán sokkal nyomósabb érv, hogy az ilyen gondot az ember sokáig titkolnivalónak érzi, azt hiszi, kevesebb ettől, hogy baj van vele. Pedig ez távolról sincs így.
A mi rögös utunk e téren 6 évvel ezelőtt kezdődött és nem mondanám, hogy könnyű volt. De az évek múltával megtanultam elfogadni a helyzetet és habár itt még nem, személyesen már mertem beszélni erről. Ami, saját bőrömön megtapasztalva tudom, nagyon fontos lépés. Emellett rengeteg más változás is beállt az életünkben: elkezdtem a diétát, sportoltam, mondhatni életmódot váltottam, végeláthatatlan köröket futottunk az orvosoknál és persze kutattam a rengeteg alternatív módszert, mivel változtathatnék a helyzeten. Biztos vagyok benne, hogy mindez együttesen segített hozzá, hogy most megírhatom ezt a posztot.

Bizony, az elmúlt hónapok hallgatásának oka nem volt más, mint egy tüneményes kis jövevény, a mi kisfiunk, aki vehemens sírásával végre bearanyozza az éjszakáinkat. A teljes eltűnés két kórházban töltött hónap miatt volt, de végre itthon vagyunk és habár a rendszer még hiányzik az életünkből (mondjuk kétlem, hogy lesz még valaha :) ), de a boldogság leírhatatlan. :)

Annak az oka, hogy mindezt most ilyen őszintén elmondtam nem más, mint hogy szeretném, ha sokan, akik olvasnak és hasonló cipőben járnak, lássanak egy újabb jó példát, hogy nem lehetetlen. Tudom, senkinek nem ugyanazok a problémái e téren, ahogy az IR nálunk is csak egy volt a sok közül. De nekem a változás ezzel a diétával kezdődött és jó alapot szolgáltatott az életmódváltáshoz, ami reményeim szerint nem utolsó sorban a kisfiunk számára is majd egy egészségesebb élethez vezet. Így, immár boldogan és egy gyönyörű, édesen alvó babával a szomszéd szobában buzdítok mindenkit, hogy ne adja fel, folytassa a küzdelmet. :)

Az, hogy a jövőben hogy alakul a blog élete, még nem teljesen tudom. Nekünk még nem jött el az az idő, mikor teljesen megkönnyebbülve hátradőlhetünk és még nehezebb út áll előttünk, mint ami mögöttünk. Egyelőre azonban sok feltöltetlen receptem van, amiket próbálok szép lassan pótolni, de bevallom őszinén, egy jó időre a főzés és a diéta háttérbe kerül nálunk. :) Bár a konyha és a blog azért továbbra is a szívem csücske marad, ezért nehezen tudnám elképzelni, hogy ne lennének új receptek - főleg, hogy már most készült pár, nem meglepő módon elsősorban desszertek. ;)

És íme, végezetül egy apró puszilgatnivaló részlete a mi kis csodánknak. :)

NTP5 - avagy a Nagy Tortasütő Projekt 5. felvonás

Szégyen gyalázat, lassan jön a következő NTP, avagy a Nagy Tortasütő Projekt, és én még az előzőt sem publikáltam a blogon, pedig még a szokottnál is büszkébb vagyok rá. Mondjuk, nem nehéz, mivel sosem voltam nagy tortasütő, így azért lassan talán, de csak mutatok valami fejlődést. :) Az NTP egyébként nem más, mint az Uram szülinapi tortájának évenkénti projektje. Immáron tavaly volt az ötödik, kapcsolatunk első két évében sajnos még nem sütöttem neki tortát. :)

Hogy eddig milyenek készültek?
NTP1: Csokis-mákos torta
NTP2: Csupacsoki torta (ez sajnos nem lett az igazi - abban az évben kezdtem a diétát és még nem volt meg a kellő rutinom, így bár megettük, a blogra nem került fel)
NTP3: Meggyes-túrós-mákos torta
NTP4: Csokoládés-diós-rumos torta

A 2015-ös azonban egészen más szempontból volt különleges. No nem mintha nem fektettem volna energiát a torta megkreálásába. :) A két kedvence a csokoládé és a mák, így ezt a két hozzávalót szoktam variálni valamilyen formában. Tavaly a mákos változat következett, és ezúttal egy citromkrémes verziót álmodtam meg. A torta is első osztályú lett szerintem, de az átadás módjára vagyok igazán büszke.
A sors szerencsés közjátéka révén ugyanis úgy alakult, hogy aznap kaptuk meg új otthonunk kulcsait, mikor az Uram születésnapja volt. Innét jött az ötlet, hogy kár lenne veszni hagyni egy ekkora lehetőséget és valahogy a szülinapozást az új házban kéne megejteni.:)
Nálunk az a szokás születésnapokon, hogy elvisszük a másikat egy olyan étterembe, ahol még nem jártunk együtt. Mivel a házunkhoz közel van egy jó kis étterem, azt találtam ki, hogy oda viszem az Uram vacsorázni. Míg a buszon odafelé zötyögtünk, némi pillarebegtetést követően sikerült elérnem, hogy kerüljünk már el a ház felé is az étterembe menet, hisz csak pár sarok, nézzük meg, nem-e lopták el időközben. És mikor már ott voltunk, megkérdeztem, miért ne mennénk be, hisz teljesen véletlenül nálam voltak a kulcsok is. Itt már egészen biztos voltam benne, hogy tudja, mi van a háttérben. De hiába, a férfiak és nők észjárása teljesen más - szerencsére. Aztán mikor megláttam az arcát a házba beérve, akkor megkönnyebbültem. :)
Napközben ugyanis suttyomban átcsempésztem pár dolgot a házba: dohányzóasztalt, néhány párnát amire le lehet ülni a földre, konyhai eszközöket és alapanyagokat egy gyorsan összedobható vacsorához és persze a titokban megsütött tortát.


Azt hiszem, elmondhatom, ez az eddigi legsikeresebb NTP-m. :) Torta szempontjából is sikerült egy nagyon ütős verziót létrehoznom. Picit macerás, elismerem, de megéri :)

A recept a Kifőztükben is megjelent.

Citromos-mákos torta

Hozzávalók 14 szelethez
a piskótához:
- 12 dkg darált mák
- 4 dkg fehér tönkölyliszt (helyettesíthető mandulaliszttel)
- 12 dkg nyírfaporcukor
- 6 tojás
- 1 kávéskanál sütőpor
a krémhez:
- 4 citrom leve és reszelt héja
- 20 dkg nyírfacukor
- 3 tojás
- 25 dkg mascarpone
- 3 dl habtejszín
- 1 evőkanál zselatinpor
- 3 evőkanál víz

A sütőport, a lisztet és a mákot összekeverjük. A tojások sárgáját kézi mixerrel kihabosítjuk a nyírfacukorral. A fehérjét kemény habbá verjük, és óvatosan a sárgájához forgatjuk. Adagonként elvegyítjük a lisztes eleggyel. Kivajazunk-lisztezünk 2 db 20 cm átmérőjű tortaformát, és eloszlatjuk bennük a tésztát. 170 fokos sütőben mindkettőt kb. 20 perc alatt megsütjük. Rácson hagyjuk kihűlni, majd lapjában 3-3 részre vágjuk.

A krémhez a tojásokat elvegyítjük a citrom levével, a cukorral, és gőz fölött addig főzzük, amíg besűrűsödik. Levesszük a gőzről, hozzáadjuk a citromhéjat, hagyjuk langyosra hűlni, majd kézi mixerrel eldolgozzuk a mascarponéval. A tejszínt habbá verjük, és a citromos krémhez forgatjuk. A zselatint a vízben elkeverjük, majd mikróban addig hevítjük, amíg fel nem oldódik. Ezt is a krémhez dolgozzuk.

A tortaforma oldalát kibéleljük sütőpapírral, az aljára helyezünk 1 piskótalapot, és megkenjük krémmel. Folytatjuk a rétegezést a további 5 piskótalappal, a tetejére krém kerüljön, valamint maradjon belőle kevés az oldalára is. A tortát tálalás előtt 2-3 órát hűtőben dermesztjük. Végül eltávolítjuk róla a formát, és bevonjuk az oldalát is.

CH tartalom: 19 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 303 kcal/szelet

Segítsüti 2016. ősz

Nagyon örültem, hogy idén is részt vehetek a Segítsüti jótékonysági sütiárverésén. A Segítsüti keretében most már évente kétszer összefog 30 gasztroblogger, mindenki elkészít egy-egy csodálatos süteményt, amelyre licitálni lehet három napon át a Segítsüti oldalán. Az árverésből befolyt összeget pedig egy-egy jótékonysági szervezet kapja meg.

A licit szeptember 12. 8:00 és szeptember 15. 16:00 között zajlik, a Peter Cerny Alapítvány   javára. Az utoljára a legnagyobb összeget felajánló viheti majd el a sütit, épp ezért érdemes az utolsó órákban résen lenni a licitnél. Licitálni az alábbi oldalon lehet. A Segítsütiről a részletes leírást pedig itt találjátok.
Licitálni nem csak egyénileg lehet: álljatok össze többen barátok, vagy a munkahelyen a csapatoddal. A jó cél érdekében sütit venni és enni, nem olyan nagy áldozat. ;)

Idén azt hiszem, nem bonyolítottam túl, inkább biztosra mentem, mert úgy gondolom, a Túró rudi tortával nem lehet tévedni. :) Legalábbis aki eddig kóstolta, nem panaszkodott és megmondom őszintén, túrótortából már ezerfélét készítettem, csak épp a "klasszikus" változatot nem, hát itt volt az ideje. :)

A tavalyi évhez hasonlóan gény szerint el tudom készíteni gluténmentes változatban is. Ha valaki nem tart rá igényt, hogy diabetikus legyen, akkor készülhet sima cukorral és sima fehér liszttel is. Sőt, ha valaki szeretné, eritrittel is készíthetem a krémet, hogy még alacsonyabb legyen a szénhidrát tartalma és még többet lehessen enni belőle. ;) Illetve laktüzmentes termékekből is tudom készíteni.

CH tartalom: 16 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 254 kcal/szelet
(a torta 22 cm átmérőjű és 14 szelettel számoltam)

A receptet majd csak később publikálom, addig licitáljatok (és ne csak az én sütimre, a többi csodára is!), segítsük ennyivel, hogy minél több koraszülött gyermek kaphasson időben megfelelő ellátást!

És íme az én idei sütüm, ki szeretné megkóstolni? :)

Túró rudi torta

Szolgálati közlemény :)

A háttérben már hosszú ideje dolgozom azon, hogy a blogon található teljes tartalom tükrözze mindazt, amit képviselni szeretnék: az egészséges táplálkozás egy hosszú távon is fenntartható, szélsőségektől mentes vállfaját. Mikor a blogot 2011-ben írni kezdtem, még nem diétáztam, így kezdetben számos olyan recept került fel, amely fehér cukrot, fehér lisztet és más olyan hozzávalókat tartalmazott, melyeket azóta száműztem az étrendemből. Egy éve láttam hozzá, hogy a korábbi közel 200 receptet átolvassam, szükség esetén töröljem, ahol lehetséges, ott pedig átdolgozzam és mindemellett kiszámoljam a szénhidráttartalmukat (többnyire a kalóriatartalommal együtt).
 
Így örömmel jelentem, hogy mostantól a blogon kizárólag az inzulinrezisztencia/cukorbetegség/160 grammos diétának megfelelő receptek (néhol pici engedménnyel) találhatóak, pontos szénhidrát adatokkal. Ez pedig több mint 400 receptet jelent. :)
 
Remélem, ezzel a változtatással még több inspirációval és hasznos recepttel szolgálhatok Számotokra és megkönnyítem vele a blogon való böngészést is.
És bár még sosem kértem ilyet, de ezúttal megköszönöm, ha megosztjátok, hogy ezzel is minél több, a diétában érintett emberhez eljuthasson a blog és az átdolgozás híre.

Köszönöm, hogy itt vagytok, olvastok és főztök velem! <3



 Ui. a már publikált több mint 400 recept mellett pedig jelenleg 70 további várja a sorát, hogy végre legyen időm feltölteni őket, úgyhogy a folytatás sem marad el :)

És, hogy ezt bizonyítsam, rögtön hozok is egy finomságot. Ez még málnával készült, de bármilyen gyümölccsel díszíthető. A tündéri kis sütőformákért pedig köszönet a cookori.com-nak, már régóta vágytam ilyenekre. :)

Vaníliakrémes-málnás kosárka

Hozzávalók 6 db-hoz
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
5 dkg fehér tönkölyliszt
3,5 dkg nyírfaporcukor
6 dkg vaj
1 tojássárgája
1 csipet só
a vaníliakrémhez:
1 dl habtejszín
7,5 dkg mascarpone
2,5 dkg nyírfaporcukor
1 vaníliarúd
a tetejére:
36 szem málna (10-12 dkg)
csokoládéforgács
nyírfaporcukor
a formához:
vaj
liszt

A liszteket elvegyítjük a sóval, a cukorral, elmorzsoljuk a vajjal. A tojássárgája hozzáadásával, gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. 6 egyenlő részre osztjuk, és lisztezett deszkán 2-3 mm vastag, kerek lapokká nyújtjuk. A mini piteformákat kivajazzuk, lisztezzük, majd óvatosan kibéleljük a tésztakorongokkal. Az aljukat villával megszurkáljuk. 10 percre mindet hűtőbe tesszük, amíg 170 fokra előmelegítjük a légkeveréses sütőt. A tésztakosarakat 12 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kihűlni.
Közben elkészítjük a krémet. A tejszínt lágy habbá verjük, majd elvegyítjük a mascarponéval, a cukorral és a vaníliarúd kikapart magjaival. A tésztakosarakba töltjük, a tetejükre helyezzük a málnaszemeket. Csokoládéforgáccsal és porcukorral meghintve tálaljuk.

CH tartalom: 18 g CH/darab
Kalóriatartalom: 274 kcal/darab

Az elfelejtett negyedik szülinap :)

Azt hiszem, mi sem mutatja jobban, hogy mennyire elúsztam a teendőimben az elmúlt hónapban, hónapokban, mint hogy még a blogom születésnapjáról is megfeledkeztem. De nemhogy néhány nappal, nem, csaknem egy hónappal elcsúsztam. Pedig emlékszem, előzetesen hogy vártam már, hogy kirakhassam az elmúlt egy év kedvenc receptjeit. :)
Mert idén is úgy terveztem, hogy a kedvenc receptjeim összeállításával ünneplem ezt a napot. Ami a leginkább meglep egyébként, hogy már négy év telt el a blogírás kezdete óta. Sok kétségem támadt már, de továbbra is a konyha az én szívem csücske. :) Közel 3 év diétázás alatt elég nagy átalakuláson mentek át az itt fellelhető receptek, és idén nekiláttam, hogy a régiek közül töröljem vagy átalakítsam azokat, amelyek nem illeszhetőek be a mára már hitvallásommá vált egészségtudatos étrendbe. :) Hát, akad még feladat. :)

De nézzük a negyedik év kedvenceit szépen sorban a kép alapján. :)

Az első és egyben aktuális kedvencem az epres charlotte torta. Különleges, ünnepi, de mégsem nehéz elkészíteni. Csak pisótatekercs kell hozzá és a habkönnyű eperkrém a közepére :)

A második az un. abbahagyhatatlan nassolnivaló, a köményes tönkölyrudak. Rengetegszer készítem és azok is örömmel fogyasztják, akik amúgy nem hívei a teljes kiőrlésű lisztnek. :)

Nos, a Túró Rudi-szelethez szerintem nem kell semmit hozzáfűznöm, magáért beszél a neve. És habár kicsit macerás szeletelni, de a roppanós csoki a tetején, az egyszerűen kell rá. :)

Paradicsomos csicseriborsó levest rengetegszer készítek, nagyon sokféle variációban. De ez valahogy a kedvenc jelenleg, a sült paradicsomos, a csülkös bablevesre emlékeztet, pedig nincs is benne hús. Tökéletes ebédre, ha nincs időnk 2-3 fogást enni. :)

A teljes kiőrlésű lepénykenyér is egy alap lett, amit szintén szeretni fognak a vendégek is. Frissen az igazi, jó ropogós, igazából bármilyen feltéttel tökéletes. :)

A szódás kenyeret a praktikum és időhiány kényszerítette ki nálam, mert bizony nincs idő mindig kenyeret sütni, bárhogy is próbálok előre tervezni. A szódás kenyérnek elég jellegzetes íze van, nem mindenki szereti. Ki lehet próbálni sütőporral is, az kicsit enyhébb, de én így szeretem.


Csírát ebben az évben kezdtem el enni, és rájöttem, hogy rendkívül változatosan el lehet készíteni. De a legnagyobb meglepetést ez a találomra készített recept, a mentás-csírás sárgarépa saláta hozta. Végtelen mennyiségben tudnám fogyasztani. :)

És végül egy személyes kedvenc, a málnás-ricottás túrótorta. Mit is mondhatnék? A túrót, ricottát kilószámra tudnám enni, a málnát hasonlóképpen. :)

Egyébként egy picit bajban voltam most az összeállításnál, mert van néhány recept, amit örömmel betettem volna ebbe a felsorolásba, de még nem raktam fel a blogra, így ki kell, hogy hagyjam. :( :) Sebaj, majd jövőre :)

Köszönöm ismételten, hogy itt vagytok és olvastok és főztök velem! <3 :)

Ki az ott a címlapon? :)

Még októberben történt, hogy megkeresett a Gyógyhír Magazin  főszerkesztője, hogy szeretne egy interjút készíteni velem az újságba. Őszinte leszek, először átfutott az agyamon, hogy biztosan jó embernek írtak, nem valami tévedés ez? :) Megnéztem a korábbi lapszámokat, és a csodálkozásom nem csökkent, hisz a címlapon olyan bloggerek arcát láttam, mint Mosolyka, Hémangi, Mindenmentes Nóri, Főzelékes Feri és így tovább. Természetesen nem mondhattam nemet a felkérésre, noha őszintén szólva a címlapfotózás (mert az interjú és a címlaplány szerep együtt járt) picit kívül esett a komfortzónámon. :) Pedig profi munka volt, profi sminkessel, ruhákkal, miegymás. :)

Így, közel egy hónappal a megjelenés után úgy érzem, lassan megbarátkozom a dologgal. :) Ezúton is köszönöm a lehetőséget a Gyógyhír Magazinnak! És mindenekelőtt köszönöm Nektek, akik olvastok és főztök a receptjeimből!

Az újságot itt tölthetitek le, a teljes velem készült interjút pedig itt.

És íme, itt vagyok én és néhány werk a fotózásról: :)

A harmadik szülinap :)

Hihetetlen, de már több, mint 3 éve írom a blogot. Sőt, most már annyira a mindennapjaim részévé vált, hogy el is feledkeztem arról, hogy az én kis blogomnak születésnapja volt hétfőn. Szép mi, mondhatom... :)

Ennek ellenére ez az év is szép volt számomra, talán még sűrűbb, mint a korábbiak, de csodás élményekben gazdag és ez a fontos. Ami külön öröm számomra, hogy ami egy éve még kísérletezés volt a diéta miatt, mára már rutinná vált és ezért az életmódváltásért nagyon hálás vagyok a sorsnak, még ha ilyen kényszerhelyzet is szülte.

Úgy érzem, a konyhában is egyre több alternatívát keresek, de erről már írtam nem olyan régen, így még egyszer nem részletezném. Ez viszont szerintem kreatívabb főzésre ösztönöz és talán ez az, amire a legbüszkébb vagyok az idei évben.

És persze jó néhány receptre. Nem tudom, hogy tavaly is ennyire nehéz volt-e kiválasztani a top recepteket, de őszintén szólva most nagyon megszenvedtem vele. Lehet, hogy legalább egy top 10-es listát kellene felállítanom ezentúl. :)

Kezdjük az összefoglalót felülről, balról jobbra haladva:

A Szedres-áfonyás torta. Félig ugyan adaptált a piskótája, de annyira finom, hogy itt a helye. Éljen a szederszezon!
A Csirkés-kolbászos-rizses egytál egy telitalálat volt. Pedig alig mertem nekikezdeni a barna rizs főzési ideje miatt, hisz sehol nem láttam olyan receptet, ahol rizses egytálat barna rizzsel készítettek volna. Ami bizony nagy vétek. Ráadásul még praktikus is, hisz a főzési idő alatt a hús omlósra párolódik, a barna rizst meg sokkal nehezebb szétfőzni, mint a fehéret. :) Csak ajánlani tudom. :)
A Hagymás tönkölykenyérke ihletője egy bolti kenyér volt, csak ez egészségesebb alternatíva a teljes kiőrlésű liszt miatt. A sült hagyma egy kellemes édeskés ízvilágot csempész bele, fantasztikus az íze.
Az ázsiai wokos ételek még mindig nagy kedvenceim. Ez a Kínai keles pirított sertés azért volt meglepetés, mert sosem hittem volna, hogy darált hússal ilyen ízvilágot lehet elérni, érdemes kipróbálni! 
Nos, a Csokoládés narancskrém tortán szerintem nincs mit magyarázni. Kakaós piskóta, habkönnyű narancskrémmel, sűrű csokoládkrémmel a tetején. Van olyan, aki ne szeretné? :)
Következő kedvencem a Fűszeres pirított magvak. Egy igazi egészséges nassolnivaló. Persze, mértékkel. Mert abbahagyni szinte képtelenség. Főleg még langyosan, frissen. Minden tévézésnél csak ezt enném. :)
No és a kuglóf. A Mogyorós kuglóf. Az első nyomtatásban megjelent receptem, amit még mindig alig hiszek el... :)
És végül, de nem utolsó sorban egy klasszikus az én változatomban: Paradicsomos húsgombócok. Aki még nem próbálta, az most már kénytelen lesz. :)

Amiért hálás vagyok az elmúlt egy évben a blog vonatkozásában, hogy egyre több visszajelzést kapok Tőletek, Olvasóktól, hogy elkészítetek egy-egy receptet a blogomról. Számomra ez továbbra is hihetetlen és borzasztóan nagy öröm. Különösen örülök annak, ha inzulinrezisztens sorstársaimnak tudok a kezdeti nehéz időszakban segíteni a receptjeimmel, mert tudom, hogy sokan megijednek az elején a diétától. Pedig felesleges, hisz a diéta mellett ugyanúgy lehet változatos és ízletes fogásokat készíteni. Remélem, hogy ezt az én receptjeim is bizonyítják.
De nem szaporítom a szót feleslegesen, inkább azzal zárom a harmadik év összefoglaló sorait, hogy KÖSZÖNÖM Nektek! Hogy itt vagytok, hogy olvastok, és hogy támogattok. :)
És jó főzőcskézést mindenkinek, aki ide téved! :)

A kuglóf története

Évek óta nyírfacukorral sütök. Már azelőtt elkezdtem használni, hogy kiderült volna, IR-es vagyok. Azóta pedig csak ez van a konyhámban és persze egy kis méz. Ízlések és pofonok, ezért nem fogok senkit sem erre vagy arra az édesítőre rábeszélni. :) Nekem ez vált be, pedig kísérleteztem sok mindennel. Az egyetlen dolog, amiben egyébként a mai napig képtelen vagyok elviselni a nyírfacukrot, az a kávé. Na, abba az én ízlésem szerint nem túl nyerő. :)

Amikor idén januárban megkerestek a Nyírfacukortól, hogy lenne-e kedvem a húsvéti promóciójuk csomagolásához beküldeni receptet, (természetesen nem csak engem kértek fel), nagyon meglepődtem és rettenetesen örültem, hogy a blogom alapján ilyen bizalmat szavaztak nekem. Számomra még mindig hihetetlen, ha valaki elkészíti és szereti is a receptjeimet. :) A Nyírfacukor korábbi receptversenyeibe pár alkalommal beneveztem, innét ismerték a blogomat, bár sosem hittem volna, hogy ilyen megkeresést kapok.
Nem sokat gondolkodtam, fejest ugrottam a böngészésbe és ötletelésbe: egyáltalán milyen húsvéti sütemény van?! A kalácsot követően ugyanis megállt a tudományom  - nálunk otthon nem volt hagyományos húsvéti sütemény, csak húsvéti sonka. :) Próbáltam körbenézni a neten, barátokat kérdezgetni, végül az egyetlen dolog, amire jutottam, hogy kuglófot kellene készíteni. Persze készítettem mást is, erre az alkalomra készítettem például a túrós-mákos lepényt, ami a személyes kedvencem, a sárgarépás-diós muffint, a vaníliakrémes kosárkákat is. És a mogyorós kuglófot.

Pedig majdnem el sem készült. Miután eldöntöttem ugyanis, hogy kuglóf legyen, rendeltem az interneten egy nagyon szép kuglófsütő formát. Néhány nappal a leadási határidő előtt meg is jött (némi idegbajt már ez a késedelem is kiváltott belőlem), szép is volt, csak épp pocsék minőségű, nem lehetett vele sütni. Így a kuglóf sztornózva lett. Hát nekiálltam a többi sütinek.
Őszinte leszek: soha életemben nem rontottam még el ennyi mindent. Azok az alapok, amiket már ezerszer csináltam (omlós tészta, piskóta), most valahogy sehogy sem akartak működni. Rettenetes volt. Persze mindez az utolsó hétvégén, amikor már le kellett volna adni a recepteket. Kész hisztéria voltam, az Urammal közöltem is, hogy márpedig én a blogot is abbahagyom, hisz nem is tudok főzni, kit akarok én átverni...?! :) Aztán miután kitomboltam magam, nekiveselkedtem újra mindennek, egész nap csak sütöttem vasárnap, de meglett az eredménye. Hétfő reggel munka előtt el is készítettem a fotókat, majd küldtem mindent a Nyírfacukornak :) Kivéve a kuglófot, mert a sütőforma nélkül azt elég macerás lenne elkészíteni. :)
De e tekintetben sem hagytam magam. Már csak azért sem. Ha másért nem, magamért el kellett készítenem, hogy a lelkemet megbékítsem, hisz nem szokásom feladni. Így hétfőn munka után berohantam egy üzletbe és vettem egy új kuglófsütő formát. És megsütöttem. Csakazértis. :) És, mint utóbb kiderült, jól tettem, az én kuglóf receptem lett ugyanis kiválasztva a csomagolásra. :) Tudom, ettől még nem leszek szakácsművész, sem nagymenő gasztroblogger, de én hihetetlenül örültem így is és megtisztelőnek tartom a lehetőséget. Köszönöm!

A fotózás miatt még egyszer elkészítettem rögtön utána, így bizton állíthatom, működik a recept. És amiért én különösen kedvelem, hogy jónéhány nap múlva is még ugyanolyan puha, mint az elején. Az meg már csak nekem extra öröm, hogy van egy ilyen álomszép kuglófsütőm is most már. :)

Könnyű mogyorós kuglóf

- 120 g fehér tönkölyliszt
- 80 g teljes kiőrlésű búzaliszt
- 100 g őrölt törökmogyoró (tipp: először diódarálóval daráljuk le, majd kávédarálóval őrőljük finomra)
- 200 g nyírfacukor
- 4 tojás
- 100 g vaj
- 140 g natúr joghurt
- 1,5 tk sütőpor
- csipet só

A liszteket elkeverjük a mogyoróval, a sütőporral és a sóval. A szobahőmérsékletű vajat kihabosítjuk a cukorral (ha nem szobahőmérsékletű, picit melegíthetünk rajta a mikróban, de még ne legyen folyékony, csak lágy), majd egyesével hozzáadjuk a tojásokat és azzal is habosra keverjük. Végül hozzákeverjük a joghurtot is. Továbbra is kézi mixert használva belekeverjük a lisztes keveréket. Kivajazott, lisztezett kuglófsütő formába öntjük a tésztát. 175 fokra előmelegített sütőben sütjük kb. 50 percen át. Rácson hagyjuk kihűlni. Tálaláskor porcukorral meghintjük.

CH tartalom: 16,8 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 183 kcal/szelet
(16 szelet esetén)

A második szülinap :)

Ismét eljött a május 26-a, és ezzel ismét szülinapot ünnepelhet a blog. 365 nap, ami ebben az esetben igen sűrű volt, és azt hiszem, ez az utóbbi időben kicsit megritkult recepteken is látszik. :) De hiába, a lelkesedésem és a főzés iránti szerelmem még mindig változatlan. A blog szempontjából azonban történt néhány alapvető változás. Amikor kiderült, hogy inzulinrezisztensek vagyunk, sok szempontból meg kellett változtatni mind az étkezési, mind a főzési szokásokat. Én személy szerint  azóta még nagyobb kihívást látok a főzésben és a nehézségek, szabályok inkább inspirálnak, mint hátráltatnak. :) Remélem, így lesz ez a következő évben is. :)

A tavalyihoz hasonlóan idén is egy kis összeállítással készültem a kedvenceinkből. A teljesség igénye nélkül, íme:

Az első és egyben az egyik örök verhetetlen, Édesapám Vörösboros sertéspörköltje rozmaringos túrógombóccal (utóbbi már az én újításom volt :)) Sosem fogok vele betelni. :)
A második, az a bizonyos mustáros csirke. Nem az én találmányom volt ez sem, ennek ellenére abszolút favorit lett.
A harmadik a Sütőtökös cannelloni. Na, erre büszke vagyok. Fergeteges lett, sütőtökszezonban kötelező fogás lesz nálunk, bár beismerem, picit macerás a töltögetéssel az elkészítése, de abszolút megéri!
A felső sorban az utolsó, a egy csicseriborsó saláta, konkrétan Paradicsomos-mozzarellás. Az inzulinrezisztencia diéta kapcsán az egyik legnagyobb felfedezésem a csicseriborsó. Rengetegszer készítem vacsorára salátának, hogy minél kevesebb kenyeret kelljen ennünk, de meglegyen a szükséges szénhidrátbevitel is. Rajongok érte. :)
Az alsó sor első képe a 100% tk kenyér. Szerintem magyarázni sem kell, miért került a felsorolásba. :)
A következő az az Almás zabpehely avagy zabpelyhes alma. Ami igazából nem is recept, nálunk viszont nagyon gyakori tízórai és külön sikertörténetként éltem meg, hogy mára  az Uram is elismerte, hogy finom (eleinte ugyanis nem volt hajlandó megkóstolni persze) :)
 A Rozmaringos-narancsos szűzpecsenye szintén nem az én találmányom, ellenben őrülten finom. A bulgurt meg mindenki próbálja ki, aki még nem tette, mert nagyon finom, ráadásul gyorsan elkészíthető. :)
Végül pedig jöjjön egy desszert, az Almás császármorzsa, amit azért emelnék ki, mert a hajdinaliszt is a diéta egyik új felfedezése volt, és amellett, hogy egészséges, palacsintafélékhez kifejezetten tökéletes. Beleszerettem. :)

És végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni minden Olvasómnak, hogy az utóbbi, blogbejegyzések tekintetében kevésbé termékeny időszakban is kitartottak mellettem és olvassák és készítik a receptjeimet. Még egyszer KÖSZÖNÖM, és ígérem, tovább folytatom! :)

A lekvárka projekt :)

És akkor most jöjjön egy élménybeszámoló, még júniusból, azazhogy májusból. :) A recept ugyanis tavalyi. De szerintem megér pár sort a történet. :)
Szóval az úgy kezdődött, hogy lánykérés, hogy esküvő időpont, hogy ezerrel szervezkedés, tipikus Flammeres módra természetesen. Ergó: lelkiismeretesen, szívvel-lélekkel és minden, ami ehhez kapcsolódik. :) Az ember szeretné a lehető legjobbat kihozni a dologból, én legalábbis így voltam vele. Általánosságban igaz rám, hogy kényes vagyok a részletekre, és szeretem, ha minden-mindennel harmonizál, hát az esküvőnek is egységes jelleget szerettem volna. És valami olyat, ami jellemző ránk, rám (elvégre ez többségében mégiscsak a menyasszonyról szól). :)
A dekor, a ruhák, a zenék, meg minden egyéb oké, megvan, egységes, stb. De ettől még nem érezhettem, hogy annyira "én" is benne vagyok. Hisz a ruhát nem én varrtam, a dekort nem én készítettem... Márpedig nekem igenis fontos volt, hogy ebben a nagy hacacáréban legyen valami, ami rám jellemző, amit én készítettem.
Így jutottam el a köszönőajándékokhoz. Merthogy azt mostanság illik, kéremszépen. Valami kis apróság. Általában, ahogy nézegettem a véleményem szerint nem túl fantáziadús kínálatot az esküvői oldalakon, ez valami kis bonbon díszdobozkában és hasonló. Na ez nekem nem kellett. Mígnem egyszer csak megláttam egy újságban, mi kell nekem: lekvárka. Pici kis lekvárosüvegek. Tökéletes, gondoltam. :)
Persze mindenki közölte, hogy nem vagyok normális, 120 kis üvegbe akarok én lekvárt főzni? Elment az eszem! Pedig, így utólag, most már látom, hogy nem a 120 kis üveggel volt nehéz boldogulni. :)
A kis üvegeket beszerezni, na az volt az első lépés. :) Nem volt egyszerű, mert nem akartam méregdrágán venni persze, de nagy nehezen találtam egy céget, aki kiskerben is forgalmazott ilyeneket. 1 dl-es kis üvegek. Cukik, nincs rá más szó. :)
A következő gond viszont az időzítéssel volt. Eperlekvárt akartam csinálni, hisz májusban még csak az eper terem. Hát persze, hogy idén nem volt épp a legnapsütésesebb a tavasz, ennek következtében későn érett az eper. Az eksüvő előtt 1-2 héttel akartam megfőzni a lekvárt, hogy ne maradjon az utolsó pillanatra, de ekkor még az eperföldeket nem nyitották meg. Az eper beszerzésében végül a barátnőmék segítettek ki, akiknek ezért nem kevéssé vagyok hálás, hogy a nagy kapkodós készülődésben nem nekem kellett kirambózni a nagybani piacra és venni 3 láda epret. :) Ugyanis ez a mennyiség került végül a fazekunkba. :)
Igazából a násznépnek a 12 kg eper elég lett volna, de mivel ez csak utóbb derült ki, hogy a 2 láda is megtette volna, így 18 kg eperből főztük a lekvárt. Szintén barátnőméknél. Kerámialapos tűzhelyen megnéztem volna, hogy főzzük meg mindezt. :) Ott meg kint a hűs verandán jól elmókáztunk, bár így is egy napunk ráment, hisz nem voltam tapasztalt a nagy mennyiségű lekvár főzésében.
Ja és persze el ne felejtsem. Azt a 130 üveget (mert kellett vésztartalék is) persze kimosni és hasonlók. :)
De, természetesen, a feladatot sikeresen megoldottuk, és a legmeglepőbb az volt, hogy a végén még a konyha is tiszta volt.:) Pedig erről - Uramparancsolóm mesélhetne... - biztosan nem vagyok híres, hogy főzés után rend és tisztaság uralkodik a konyhámban. :) Szóval, kiválóan teljesítettünk, a lekvár az eddigi visszajelzések alapján mindenkinek ízlik. És büszkén mondhatom: megérte a fáradtságot!
Bár, még egy apróságot hozzátennék. Megfőzni a lekvárt, az ok, igazából macera, ha nem vagy ekkora mennyiségre felkészülve, de annyira nem vészes. De én azt találtam ki, hogy a lekvárka lesz egyben az ültetőkártya is. Meghogy persze egy kis textildarabka lesza tetejére kötve. Namármost a nevek egyesével kivagdosása, két icipici kartonka egymásra ragasztása (ez volt a meghívó design-ja is), kilyukasztása, lekvárkára kötése, na az volt egy szép meló. Meg asztalonként szétválogatni az üvegeket, hogy könnyebb legyen kihelyezni őket. :)

Szóval, volt vele macera, de megérte. Maximálisan. :)

Úgyhogy álljon itt egy képes beszámoló ennek emlékére. :) Sajnos a felcímkézett lekvárkákról nem volt időm jó képeket készíteni, mert akkor már kapkodtunk, de remélem, a lényeget visszaadják. :) A végén meg már a hivatalos fotók.. khm... látszik a különbség :)
Ami pedig benne van, az a tavalyi eperlekvár recept alapján készült, csak nem volt benne sem citrom, sem rozmaring.

Az első szülinap :)

Hát eljött ez a nap is. Pontosan egy éve kezdtem bele a blog írásába... Emlékszem, először még Uramparancsolómnak sem mertem elmondani, mondván, mit szól hozzá. Mai fejemmel már nem is értem, miért féltem ennyire, hisz a legtöbb támogatást tőle kaptam természetesen. Azóta is viccel vele, hogy ha majd megkérdezi valaki, mivel foglalkozik, azt mondja: gasztroblogger főkóstoló. :)

Nem tervezek nagy monológot elővezetni arról, mit jelent nekem ez a blog. Aki olvassa, szerintem úgyis tudja. :) A többieket meg úgysem érdekli. :)

Inkább úgy döntöttem, csinálok egy kis összefoglalót az elmúlt év büszkeségeiből.
Azt hiszem, a legbüszkébb arra vagyok, hogy az elmúlt 365 napban 196 blogbejegyzés született, mind magában foglal 1-1 receptet. Ha ehhez hozzávesszük azt a kb. 25 fotóval is rendelkező receptet, ami várja a sorát, hogy felkerüljön, akkor a fotóval is dokumentált főztjeim száma meghalajda a 200-at (mert persze főztem ezen felül is bőven új dolgokat). Gyors fejszámolással akárhogy is nézem, de ez azt jelenti, hogy gyakrabban, mint minden második napon valami új ételt tettem le a Uramparancoslóm elé. Azt hiszem, büszke lehetek magamra. :) Ő legalábbis büszke rám. :) És szerencsére változatlanul szereti a főztömet, nem mellékesen. :)

Épp ezért az összefoglalóban azzal kezdem, amik az elmúlt egy évben az ő kedvencei voltak, lettek, valamint amelyek a legnagyobb meglepetést okozták neki:

A képek alapján haladva:
Az egyértelmű No. 1. a kedvenc almás-mákos süteménye, ehhez kétség sem fér. :)
Ami a legnagyobb meglepetést okozta neki, az a házi müzli szelet - konkrétan azt hitte, megzakkantam, mikor készítettem - majd mikor megkóstolta, inkább fejet hajtott. :)
A következő nagy kedvenc a hagyományos egyszerű ételek sora: hús-zöldséggel. Ennek egyik példája a zöldfűszeres húsgolyók káposztasalátával, de mondhattam volna sok másikat is.
Amiért mindig a zsenális szóval illet, az a karácsonyi ajándéknak készített narancslekvár. Ezért teljesen odavan. :)
A következő a gyümölcsrizsek bármilyen változata: narancsos rizspuding, epres sült rizspuding, narancsos sült tejberizs...
Ami szintén favorit, az bármi, ami wok.
És végül de nem utolsó sorban az egyik legnagyobb elismerést pont egy maradékokból összetákolt vacsora kapta: a paradicsomos-fetás töltött sütőtök. :)

És akkor nézzük az én kedvenceimet és büszkeségeimet, szintén képek alapján sorrendben:

Az első egy nemrég kipróbált recept volt, a garnélás-paradicsomos csirke. Per pillanat verhetetlenül az egyik kedvencem. Imádtam, imádom.
A második az egyszemélyesek sorába tartozott, mégpedig a narancsmázas csirke. Persze, hogy édes-sós párosítás, imádom ezeket. :)
A harmadik nálam is a wokos ételek sora, de ebből is ez a tésztás recept lett az én kedvencem. :)
Ami szintén nemrég készült és abszolút büszkeségem, az az epres túrótorta. Nem igényel magyarázatot szerintem. :)
Aztán ami szintén meglepetésemre vált, az a thai gyömbéres tésztaleves garnélával. Azt hiszem, a felsorolásból is látszik, hogy rajongok az ázsiai konyháért. :)
Az elmúlt egy évben kezdtem el kísérletezni a lekvárokkal és szörpökkel is. Két kedvenc lett: a citromfű (nem átlagos, ám annál finomabb) és a meggy. Azóta nem veszünk bolti szörpöt. :)
És végül, de természetesen nem utolsó sorban Uramparancsolóm szülinapi csokis-mákos tortája. Abszolút büszkeségem. :)

Fogadalmat a jövő évre vonatkozóan nem teszek. :) Bízom abba, hogy ugyanennyi energiám és kedvem lesz a főzéssel és a bloggal is foglalatoskodni, valamint abban, hogy mindez nem csak nekem, hanem másoknak is örömet okoz. :)
Mindenkinek, aki eddig is közreműködött, támogatott és olvasott: NAGYON KÖSZÖNÖM!

Hát akkor, boldog szülinapot kedves kis blogom! :)

Menyasszonyfrász 4. rész

Hamarosan kiakaszthatom a blogra az "átmenetileg  szünetel", vagy "rögtön jövök" táblát, ugyanis se főzni, se blogot írni nincs már időm.
Ma este azonban kimenőt kaptam (vagy inkább Uramparancsolóm, így egyedül maradtam), hát kiélvezem. És egy kis rövid történet még a menyasszonyfrászhoz kapcsolódóan belefér itt a finishben. :) Az előzményekről itt, itt és itt. :)
Szóval hát, az persze evidens, hogy a menyasszony az esküvő előtt mindent megtesz azért, hogy a lehető legszebb legyen azon a bizonyos Nagy Napon. De néha már én magam is úgy érzem, hogy ez az őrület alattomosan bekúszott a bőröm alá és engem sem hagy békén. Példának okáért voltam kozmetikusnál - életemben először. Aztán, sminkeltettem - életemben először. Alkalmi frizurát sem csináltattam még soha, de ez talán még belefér. Tervezem, hogy elmegyek körmöshöz - persze, hogy ez már-már szinte kötelező, nem igaz? Szintén életemben először. Szép kis francia manikűr... Oké, de kérdezem én, hogy fogom leszedni? Mert hogy a nászút végéig ki nem bírja, az tuti. Asszem még lesznek nézeteltéréseim az illetékessel e téren is. :) Kész bolondok háza és tortúra amit egy nő megtesz ilyenkor.
Nade a mai napi tapasztalásom, akárhogy is nézzük, számomra az eddigi egyik legrosszabb volt a készülődések közepette. :)
Szóvalhát, Uramparancsolóm olyan bőrtípus, hogy még tél van, ő már akkor is barnul. Sosem fogom megérteni, hogy csinálja, de tény, mellette még a legszebb nyári napokon is hófehérkének tűnök. Alapjáraton ezzel nincs is semmi gond. Mindig is utáltam napozni, ráadásul éget is mint a fene, szóval sosem csináltam ebből problémát. Dehátkéremszépen, az esküvő, az esküvő. "Tessék ám szépnek lenni!" Ez jelenleg a kötelező érvényű mondás. Én meg - mit lehet mást tenni -, mindent megteszek, hogy szép legyek.
Hát végső soron irány a szoli. Fúúúú... azért ma biztos szórakoztató perceket okoztam a lányoknak a szalonban. Mikor közöltem, hogy akkor ezt most hogy kell? Meg akkor csukjam be a szemem? Vagy ne? Meg úgy egyáltalán, a tény, hogy közöltem, életemben nem voltam még szoliban, kisebbfajta sokkot váltott ki. Dehát, ez van, én már csak ilyen természetmániás vagyok, hogy ha barnaság, akkor max a nap. Ez van. Most meg, ott állok a szoliban, és becsukott szemmel rettegve várom, hogy "elinduljon". De mi is? Kérdezem magamban...
Igazából, sosem gondolkodtam még el komolyabban arról, mi is egy szolárium. Csövek persze, amik világítanak, tudom én, mindig ki is van írva, hogy húú ilyen cső, meg olyan cső, meg hogy új csövek érkeztek stb. stb. De hogy ez hogy működik, sosem filozofáltam rajta.
Így most engem ért sokk, mikor ez az egész elkezdődött. Eleve, hangos volt. Ez már meglepett. Meghát, hogy meleg. Jó, oké, igazából mit vártam? Hogy majd megfagyok? Mindegy, elkönyveltük, hogy néha gondolkodni is kéne. Nade amivel én nem tudok mit kezdeni, az maga az egész érzés. Hogy ott állsz, magadra zárod ezt a kapszulát, bekapcsolják a csöveket, zúg és meleg és érzed, hogy égnek és be vagy oda zárva... brrrrrr.... hát ezt nem nekem találták ki.
Ennek ellenére természetesen elmegyek még egyszer az esküvő előtt, mint egy jól idomított háziállat... :) Ha tudná Uramparancsolóm, mit meg nem teszek érte, még ropogósra is süttetem a végén magam. :) De mit panaszkodom itt, elvégre is: mindent a szépségért! :)
És ezzel azt hiszem sok olyan elvet feladtam az esküvővel kapcsolatban, amit más esetben biztos nem tettem volna. Mindegy, a lényeg, hogy nem lesz abroncsom és csillivilli agyondekorált ruhám. :)

És akkor most jöjjön egy igen egyszerű, ám annál finomabb és egészséges gyorskaja! Szigorúan 30 percen belüli. :)

Mustáros csirkemell sült spárgával

Hozzávalók 1 személyre:
- 15 dkg csirkemellfilé
- 1/2 csomag zöld spárga (tisztítva mérve kb. 20 dkg)
- 1 tk dijoni mustár
- só, bors, olívaolaj

A csirkemellet felszeleteljük, besózzuk, borsozzuk, majd alaposan bekenjük a dijoni mustárral. (Ha van időnk, hagyhatjuk egy fél órát pihenni, hogy jobban átjárja a mustár. De mivel a dijoni intenzív ízű, e nélkül is remek lesz az íze.) A spárga fás végeit levágjuk/letördeljük, és ha nem elég zsenge, akkor zöldséghámozóval megpucoljuk. Kevés olívaolajjal kikent grillserpenyőbe fektetjük a spárgát, és közepes lángon 5 percig sütjük, majd átforgatjuk a másik oldalára, és még 3-4 perc alatt készre sütjük. A csirkemell szeleteket közben szintén kevés olívaolajon kisütjük egy másik serpenyőben és már tálalhatjuk is.

CH tartalom: 4 g CH/fő
Kalóriatartalom: 204 kcal/fő

Menyasszonyfrász - 3. rész

És akkor következzen előreláthatóan az utolsó esküvőszervezéssel kapcsolatos rémálom-beszámoló (az előzményekről itt és itt) mégpedig a menyasszonyi ruha beszerzési projekt. A kedvencem az egész diliházból. :)

Elég határozott elképzelésekkel vágtam neki a témának, mondván, ó, én tudom, mit akarok. Természetesen semmi habos-babos-abroncsos tündérkirálykisasszonyos ruhát. Félreértés megintcsak ne essék. Gyönyörűek. De tényleg, az igényesebbik fajtából vannak meseszépek. És pont nekem ne tetszenének, aki a Sissi filmek bűvkörében nőtt fel? Szóval, szépek. De (ismételten "de"), nem nekem.
Ennek több oka is van, a legelején még nem is tudtam mindegyikről. De amikor nekiindultam, ezek jártak a fejemben:
1. szeretnék levegőt kapni a ruhámban - ez tapasztalataim szerint luxusnak számít...
2. szeretnék leülni benne - micsoda elvárások, nem? :)
3. nem szeretném, ha két másik ember kellene ahhoz, hogy elmenjek a mosdóba - no comment. :)
4. egy ilyen ruhában csak egy lennék az összes többi menyasszony közül: szép, de csak egy menyasszony. nincs benne az én személyiségem. - ez a legnehezebb, elismerem. :)
És ez utóbbi nekem igenis nagyon fontos. Ráadásul nem is érezném jól magam egy ilyen abroncsos jellegű ruhában Uramparancsolóm mellett, hisz nem illik hozzánk, és az esküvőnkhöz sem.

Szóval, abroncsos ruha kilőve. Menjünk ruhát nézni! Habár elhatározásom az volt, hogy varratom, és szilárd elképzelés alapján tudtam a fazont is, azért gondoltam, egyszer van lehetőségem menyasszonyi ruhákat próbálni, hát hajrá, nem kéne kihagyni. Meg különben is, meg kéne nézni, hogy az a típus, fazon, amit szeretnék, jól állna-e nekem.

Hát elindultunk ruhát nézni, hol máshol, mint végig Pesten a körúton, elvégre tömve van esküvői ruhaszalonokkal.

Előrebocsátanám, sosem gondoltam, hogy egy esküvői ruhapróba olyan, mint az amerikai filmekben: körberajongás, szebbnél-szebb ruhák, pezsgő, gyönyörű szalonok, miegymás. Ennyire nem vagyok naiv. De azért a valóság még így is mellbe vágott.

Kezdjük csak a ruhapróba alappilléreivel, hiszen ehhez nem kell sok, csak két tényező: a ruha és az eladó. A kettőt nehéz különválasztani, elmagyarázom, miért. Kezdjük a ruhakérdéssel. Mivel én magam is szabogatok, varrogatok, azért némiképp értek az anyagokhoz, ha nagyon nem is. A kölcsönzői ruhák készítésekor az elsődleges szempont a praktikum, azaz: moshatóság, strapabíróság. Finom anyagokkal nem dolgozhatnak (pl.: finom csipke), mert az sérülékeny, könnyen szakad. A ruhák alapanyaga pedig mosható kell, hogy legyen. Ami a megvalósításban annyit jelent, hogy némelyik anyagnak olyan hatása van, mintha viaszosvászonból lenne. De komolyan. Rémisztő. És ebben töltsek el 12 órát? Kizárt. A díszítések az én szememben pedig fertelmesek. Távolról még elmegy, szépen csillog, stb., (bár én csillogni nem akarok), de olyan igénytelen alapanyagokkal és kiképzéssel, hogy ijesztő. Persze, ez mind mosható. Igazából mosógépben, mert nehogy azt higgyük, hogy amiért elkérnek tőlünk plusz összeget, hogy mosatás, azt kézzel végzik vagy bármi ilyesmi. Fenéket. Bevágják a gépbe és csókolom! Szóval, rémisztőek.
És ott kezdődik, hogy mondom az eladónak, alapvetően NEM abroncsosat akarok. Itt már elfüstölnek. Úgy néznek rám, mint a véres rongyra, hogy mit képzelek én, az esküvői ruha az abroncsos. Amikor meg közlöm, hogy ne legyen agyondíszítve, na akkor meg végleg végem, elvágtam magam náluk örökre. A legjobb, mikor megpróbálnak meggyőzni, hogy hülye vagyok. Mert megpróbálnak. És azt nem akarják megérteni, hogy nem önmagában a díszítéssel van bajom, hanem azzal, hogy nincs bennük semmi finomság. Én pedig pici lány vagyok, hozzám nem illenek a durva dolgok.
Ja a másik, a méret. Esküvői ruha tekintetében a 34-es a méretem. A kedvencem, mikor 38-as ruhát akarnak rámtukmálni. Hátul befog belőle kb 20 centit, és közli, hogy ne aggódjak, majd oldalt beveszik. Ja, de attól még az anyag benne marad, ember! És mivel ezek soksok réteg vastag textilből állnak, körkerületben biztos dob rajtam egy keveset. Cserébe elfűzhetnek úgy, hogy levegőt sem kapok. De, kérdem én, miért, hisz vékony vagyok, nem kell engem elfűzni!
A másik kedvencem, a mellbőség kérdése. Ez utóbbiban nem vagyok épp eleresztve. A 38-as ruha mellrészébe kb a fejem belefér. Erre mit mond az eladó? Semmi gond, majd kitömjük!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Kit akarok én becsapni? Most komolyan! Mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok egy Pamela Anderson. Az esküvőre meg hirtelen nézzek ki úgy, mint akinek mellplasztikát csináltak? Vicc. Arról nem is beszélve, hogy a nagyobb méretű ruhák magasabb nőkre készültek, tehát a teteje kb 5 centivel feljebb van, mint kellene és olyan hülyén nézek ki benne, hogy csak na. De az eladó hajtogatja, hogy jaj de szép. Persze... Mi mást mondhatna? Inkább szerezzen be kisebb méretű ruhát. Ami nem viaszosvászonból készül.
De a legsokkolóbb számomra tényleg az volt az egészben, hogy szó szerint gyakorlatilag kinéznek a boltból, ha közlöm, ne abroncsos legyen és ne túldíszített. Hahó, nem én vagyok a vásárló???

Persze, értem én őket is. Ők kölcsönöznek. Más fazonú ruhát nehéz mindenkire átalakítani, az abroncsosok ilyen szempontból praktikusak. És mindenkinek jól állnak, hisz mellet kitömünk, derekat elfűzünk, és kész is a hercegnő. :) Persze sarkítok. És voltak helyek, ahol az eladók is kedvesek, a ruhák is szépek. De ők vannak kisebbségben sajnos. Azt meg el kell ismernem, hogy ha nem abroncsosat akarok, akkor nem ilyen szalonokba kell bemenni, hisz ők erre álltak rá. Persze, hogy fennakadnak, ha azt mondom, nem ilyet akarok. De azért mégiscsak... Nem én vagyok a vásárló?

A rekord szerintem akkor is az a szalon volt, ahol közölték, hogy 2000 Ft a ruhapróba! Ez volt a mélypont.

Az elején szilárd elképzelésekkel indultam neki a ruhaválasztásnak - természetesen teljesen más ruhám lesz végül, de ezen szerintem a legtöbb menyasszony átment. :) Azért nem a hercegnősdi lett, és díszítve sincs a ruha, tehát azért az elveimhez hű maradtam, csak a fazon lett picit klasszikusabb.

És hogy hol szereztem be végül? Made in China. De ténylet. Neten megrendeltem, megjött, szép, gyönyörű, jó döntés volt. :) Természetesen nevetséges összegért. :) Bevállaltam, ahogy mondani szokás és megérte. Olyan, amilyet szerettem volna. :) Remélem, Uramparancsolómnak is tetszik majd. :) Szóval, ajánlom mindenkinek ezt a menyasszonyi ruha beszerezési utat. :)
Sajnos a menyecskeruhával kapcsolatban nem voltam ilyen okos, és azt nem netről rendeltem, most meg szenvedek, hogy rendelni nincs idő, mert mindjár itt az esküvő, a boltokban meg nem találok olyat, ami tetszene... :) Sebaj, majd megoldódik ez is valahogy. :)


De hogy a recept sem maradjon el, jöjjön egy mennyei habkönnyű túrótorta. Pontosan ezt az állagot akartam kikísérletezni, amit végül sikerült. Nem kocsonyásodott be túlságosan a zselatintól, ellenben elég szilárd volt a szeleteléshez, és a formatartáshoz, enni meg egyszerűen habkönnyű, szerintem nincs rá más szó. Vendégségbe készült a torta, és mondhatom, sok nem maradt, úgyhogy bátran állíthatom, sikere volt. :)
A fotózáshoz nem volt időm/energiám, de itt most nem is ezen van a hangsúly. A piskótából amúgy elég lenne vékonyabb is, úgyhogy akár elég egy 2 tojásosat is sütni hozzá.

Habkönnyű epres túrótorta

Hozzávalók 16 szelethez, egy 22 cm-es tortaformához:
Tésztához:
- 3 tojás
- 6 dkg nyírfaporcukor
- 3 dkg fehér tönkölyliszt
- 3 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 1 kávéskanál sütőpor
- 1 evőkanál olaj

Krémhez:
- 50 dkg túró
- 35 dkg eper
- 3 dl tejszín
- 1 tasak habfixáló
- 2 dl tejföl
- 7 dkg nyírfaporcukor
- 1 dl tej
- 2 evőkanál zselatinpor
- 2 citrom reszelt héja
- eper a tetejére a díszítéshez (kb. 50-60 dkg)

A piskótához egy tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, a sütőt előmelegítjük 160 fokra (légkeverésesnél). A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd hozzáadjuk a cukor felét és egy csipet sót. A tojások másik felét kifehéredésig habosítjuk a cukor másik felével (jó sokáig, kb. 5 percig), majd belekeverjük az olívaolajat. Beleforgatjuk a fehérje habot, majd adagonként hozzászitáljuk a sütőporral elkevert lisztet. A tortaformába simítjuk a tésztát, és kb 25 perc alatt megsütjük, amíg a teteje szépen aranybarnára sül. A piskótát hagyjuk kihűlni, majd visszatesszük a tortaformába.
A túrót szitán áttörjük, elkeverjük a tejföllel, a porcukorral, citromhéjjal. Az epret turmixoljuk és azt is a túróhoz keverjük. A tejszínt a habfixálóval felverjük  (fontos, hogy a tejszínt csak akkor tudjuk szépen felverni, ha előtte hidegre hűtöttük, így érdemes egy nappal előtte betenni a hűtőbe). A zseltaint elkeverjük a tejben, majd langyosra melegítjük a mikróban (vigyázzuk, ne forraljuk fel a tejet), ha feloldódott, azt is belekeverjük a túróba. Az egész masszát a tésztára öntjük, elsimítjuk a tetejét és fél napra/éjszakára a hűtőbe tesszük. Tálalás előtt félbe vágott eprekkel díszíthetjük a tetejét.

CH tartalom: 16 g CH/fő
Kalóriatartalom: 186 kcal/fő

<