Pocsék hét

Ez a hét egyértelműen nem lesz a kedvencem. Olyan fáradt vagyok, hogy még a héten kapott örömhírek sem nagyon jutnak el a tudatomig, csak a fáradtságot érem. Szóval szerintem 2 napon keresztül csak aludni fogok hétvégén. Meg talán kirándulni kicsit, kihasználva még az utolsó meleg őszi napokat, ha már a betegeskedésem elmosta a tervezett ausztriai túrázós utazásunkat.

Ezen a hangulaton egyértelműen édesség segít. Erőm ugyan nincs sütni, még ha ilyen egyszerűcske is a recept.

A recept a Kifőztükben is megjelent.

Almás-gyömbéres muffin

Hozzávalók 12 db-hoz
12 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
10 dkg fehér tönkölyliszt
8 dkg nyírfacukor
7,5 dkg kókuszolaj
1,5 dl mandulatej
2 tojás
2 kisebb alma
1/2 csomag sütőpor (6 g)
1 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál frissen reszelt gyömbér
a tetejére:
szeletelt mandula

A kétféle lisztet elvegyítjük a sütőporral és a fahéjjal. Az almát meghámozzuk és felkockázzuk. A kókuszolajat felolvasztjuk, kézi mixer segítségével eldolgozzuk a cukorral és a tojással, majd belekeverjük a mandulatejet és a reszelt gyömbért. Hozzáadjuk a lisztes elegyet, és spatula vagy fakanál segítségével, gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát. Beleforgatjuk az almadarabokat.

A muffintepsi mélyedéseit papírkapszlikkal kibéleljük, elosztjuk bennük a masszát, megszórjuk szeletelt mandulával. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.

CH tartalom: 17 g CH/fő
Kalóriatartalom: 151 kcal/fő

Mikor van vége egy folyamatnak?

7 évnyi boldog együttélés van a hátunk mögött és ezen idő alatt még mindig nem sikerült 100 százalékosan megértenünk egymás álláspontját bizonyos kérdésekben. :) Példának okáért, rendszeresen belefutunk abba a problémába, hogy vajon hol van egy folyamat (feladat) vége. Nos, kifejezetten kritikus ez a kérdés nálunk a szennyes-mosás-teregetés-hajtogatás-elpakolás körforgásában. Az természetesen teljesen egyértelmű, hogy a folyamat ezen lépésekből áll. A kérdés esetünkben azonban az ütemezés.
Hogy miért? Először is tisztázandó, hogy a teljes folyamat alapvetően az én felelősségi körömbe tartozik. Néha esetleg kitereget az Uram, de maradjunk csak a klasszikus verziónál, hogy a teljes mosási körforgás az én felségterületem. Nos tehát. Mikor is szoktam mosni? Időzítés tekintetében bármikor, amikor az elkövetkező 1-2-3 órában előreláthatólag itthon leszek, amúgy pedig leginkább akkor állok neki,, amikor már nem fér a szennyes a szennyestartóba :) Ezért tehát mindig úgy alakul, hogy egymást követő napokon mosok. És általában mindig valamilyen más tevékenység közepén vagyok, mikor lejár a mosógép (főzés közben, indulófélben valahová, lefekvés előtt, stb.), hát gyorsan lekapom a szárítóról a már megszáradt ruhákat és kiteregetem a vizeseket. Így kerül 2-3 mosásnyi ruha zsinórban egymás tetejére, halomba, lavórba vagy kosárba, mikor épp mi szabad. Aztán mikor már fogynak a zoknik, ráveszem magam, hogy összehajtogassam a kupacot. :) Hisz szabadidő tekintetében sosem állok túl jól, és mindig van jobb feladat, ami sürgetőbb.
Nos, ez a folyamatban bekövetkező átmeneti pihenőfázis bizony örök konfliktustforrás közöttünk. Na jó, konfliktusnak azért ne hívjuk, de legalábbis nézetkülönbség, amin simán elévődünk egy estét minden két hétben. :) Mert az Uram szerint a folyamat a ruhák leszedésével nem ér véget (ezzel mondjuk egyetértek), hanem rögtön el kell rakni azokat (na ezzel már vitatkozok, mert ahogy korábban írtam, az esetek 99 százalékában az időpont erre baromira nem alkalmas).
Mivel azonban nem tudjuk meggyőzni egymást az igazunkról, ezért hát kénytelenek vagyunk együtt élni vele. :) És tekintve, hogy a mosásfelelős én vagyok, megengedem magamnak azt a luxust, hogy akkor hajtogassak ruhákat, amikor nekem tetszik. És ha nekem akkor tetszik, mikor már a hatalmas ruhahalom el sem fér a kanapén a hajtogatáshoz, hát akkor az az én dolgom, nem igaz? :)

Most, hogy ilyen ügyesen igazoltam a saját álláspontomat, térjünk csak vissza a főzéshez (abba legalább sosem szól bele :)).
Ez a rebarbarás-mandulás piskóta tökéletes tea mellé. Eredtileg még tavasszal készítettem, de olyan hatalmas a rebarbara a kertben, hogy szerintem hamarosan újra megsütöm.

A recept a Kifőztükben is megjelent és Nyírfacukorral készült.

Mandulás-rebarbarás sütemény

Hozzávalók 16 szelethez, 22 cm-es tortaformához
12,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
12,5 dkg fehér tönkölyliszt
20 dkg nyírfacukor
10 dkg kókuszolaj
2 tojás
1,5 dl mandulatej
1 csomag sütőpor (12 g)
30 dkg rebarbara (tisztítva mérve)
2 evőkanál szeletelt mandula
a tálaláshoz:
amaretto

A tojást kézi mixer segítségével kihabosítjuk a cukorral, majd egymás után hozzáadjuk a folyékony kókuszolajat, a mandulatejet és a sütőporral elvegyített liszteket. A masszát a sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk. A rebarbarát kb. 2 cm-esre daraboljuk, eloszlatjuk a tésztán, majd megszórjuk a mandulával. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük a süteményt. (Tűpróba!) Még melegen meglocsoljuk amarettóval.

CH tartalom: 18 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 157 kcal/szelet

Sztrájkoljunk

Mi mással is sztrájkolhatnánk az első borús őszi napon, mint egy olyan recepttel, ami maga a nyár és a napsütés? :)
A fügéről pedig mindig a napsütés jut eszembe, igaz, már az őszbe hajló, haloványabb esti napfény, de akkor is. Talán mert magamban mindig a mézzel párosítom a fügét, ami már önmagában is olyan, mint a napsütés :)
Tudom, tudom, mézet elvileg nem lehet. Nekem ilyen mennyiségtől, számolva, megfelelő időpontban elfogyasztva még sosem volt gondom, ezért én ennyit megengedek. :) De ezt mindenki döntse el maga. :) És ha kiszámoljuk, ez gyakorlatilag 1 g szénhidrát szeletenként a mézből, az meg kerekítési hiba :)

Fügés-ricottás mandulatorta

Hozzávalók 12 szelethez, 20 cm-es tortaformához
a piskótához:
8 dkg mandulaliszt
5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
5 dkg fehér tönkölyliszt
12 dkg nyírfacukor
3 tojás
80 ml olívaolaj
70 ml víz
1 vaníliarúd
2 csapott teáskanál sütőpor
a tetejére:
25 dkg ricotta
4 friss füge (kb. 25 dkg)
2 teáskanál méz (20 g)
1,5 evőkanál durvára aprított mandula

A tojást kézi mixerrel kihabosítjuk a cukorral, majd elvegyítjük az olajjal, a vízzel és a vaníliarúd kikapart magjaival. Hozzákeverjük a sütőporral elvegyített liszteket. A sütőpapírral bélelt vagy kivajazott-lisztezett tortaformába simítjuk. 180 fokra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt megsütjük. Rácson hagyjuk kihűlni.
Tálaláskor a torta tetején eloszlatjuk a ricottát, ráhelyezzük a negyedelt fügét, megszórjuk a mandulával, és rácsorgatjuk a mézet.

CH tartalom: 18 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 237 kcal/szelet

Lusta vagyok

Be kell vallanom, hogy bizony lusta vagyok. Annyiszor hajtogatom itt a blogon, hogy jaj, csak 10 perc összedobni és milyen finom, jaj csak elég szeletben lefagyasztania csirkehúst, aztán reggel 12 perc alatt ebédet lehet csinálni. Jaj, csak össze kell keverni a hozzávalókat és kész is.
Igen, ez mind valóban igaz. De sokszor, a hétköznapokban, mikor maga alá gyűr a munka, a fáradtság és a hagyjonmármindenkibékén/csakötpercnyugalmatszeretnék/nemakaroksemmitcsinálni érzés, na, olyankor bizony én is megfeledkezem arról, milyen egyszerűen, gyorsan és kevés energiával is lehet diétába illeszthető ételeket készíteni. Mert bizony ilyenkor lusta vagyok. Bár talán helytállóbb lenne a kimerült kifejezést használni, de a lusta mégiscsak jobban hangzik (jó kis önostorozó :P). Szóval, bizony, én sem mindig főzök finomságokat. Sőt, néha sztrájkolok és nem főzök semi sem. És habár ha tudom is, hogy csak 15 percnyi energiát kellene belefektetnem, vagy harmincat és akkor másnap nem kellene azon felidegesítenem magam, hogy a kantinos kajától már megint rosszul vagyok, de mégsem állok neki főzni. Bizony, előfordul ez is.
Ez a mai nap is valahogy egy ilyen. Erőnek erejével mondjuk összedobtam egy mindenmentes sütményt este (aminek úgy mellesleg a tésztája úgy sikerült, hogy szerintem holnapra vagy atomjaira hullik szét, mert úgy morzsálódik már most is, vagy belefulladunk mert teljesen összeáll, összetömörödik és megszárad a tészta). De ezen túlmenően már nem vagyok hajlandó főzni.
Ennek ellenére most akkor is azt mondom, hogy ezt a receptet bármikor, pillanatok alatt el lehet - és el is kell készíteni. :) Előnye, hogy zárt üvegben hetekig eláll (annál tovább nem tudom, mert nálunk nem tartott ki még tovább). És tudom, igen, méz van benne. Ha valaki ez ellen nagyon tiltakozik, akkor használhat fele vagy egész részben olvasztott nyírfacukrot is helyette. Én úgy vagyok vele, hogy mivel számolom a CH tartalmát, gyors CH-nak megeszem. De persze ezt mindenki döntse el maga, hogy neki mi fér bele a diétába és persze mire hogyan reagál a szervezete.
Hogy mire használjuk a granolát? Én leszívesebben magában elrágcsálnám, de joghurtba szoktam tenni tízóriaira néhány evőkanálnyit, de szórhatjuk gyümölcsökre is.

A recept a Kifőztük online gasztromagazinban is megjelent, a hozzávalókat a Magosbolt biztosította.

Fahéjas-kókuszos granola

Hozzávalók
- 20 dkg zabpehely
- 5 dkg árpapehely
- 5 dkg búzapehely
- 10 dkg kókuszreszelék
- 3 dkg kókuszcsipsz
- 3 dkg napraforgómag
- 3 dkg tökmag
- 6,5 dkg mandula
- 6,5 dkg török mogyoró
- 10 dkg méz (helyettesíthető nyírfacukorral)
- 6 dkg kókuszzsír
- 1,5 teáskanál őrölt fahéj
- 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg

A mandulát és a mogyorót durvára aprítjuk, majd a száraz hozzávalókat nagy tálban elkeverjük. A kókuszzsírt felolvasztjuk, elvegyítjük a mézzel, majd alaposan összeforgatjuk a száraz eleggyel. 2 tepsit kibélelünk sütőpapírral, és eloszlatjuk rajta a zabpelyhes-magos keveréket. 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megpirítjuk. Időközben egyszer átforgatjuk (ha szükséges, a 2 tepsit meg is cserélhetjük, hogy a magok egyformán piruljanak). A granolát tálcán hagyjuk kihűlni, majd jól záródó üvegekbe tesszük.

CH tartalom: 46,8 g CH/100 g (ebből 12 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 539 kcal/100 g

Aki nem tudja, tanítja? :)

Még tavaly néhány kollégámmal egyik este elmentünk egy indiai főzőtanfolyamra. Hogy ennek a tanfolyamnak bármilyen hatása is lesz az életemre, ezt akkor még nem sejtettem. Gondoltam, legfeljebb végre megnézem, mit kellene másképp csinálnom, ha otthon indiait főzök. :) Ehhez képest ez a főzőtanfolyam egy újabb utat nyitott meg előttem. Még nem tudom, mennyire lesz göcsörtös, vagy meddig és merre jutok rajta, de úgy döntöttem, megnézem, mi lesz, veszíteni valóm nincsen. :)
Történt ugyanis, hogy nemrég megkeresett ennek a főzőiskolának, történetesen a Portobello Chef-nek a tulajdonosa, hogy nincs-e kedvem nála főzőtanfolyamot tartani (láttátok volna a arckifejezésemet, mikor olvastam az e-mailt :) ), ugyanis keres valakit szénhidrát csökkentett témakörben. Én pedig némi hezitálás után (hogymárpedigjajistenem, én főzni sem tudok, nemhogy tanítani és ez majd ott szépen ki is derül :) ), rábólintottam. :) Az első tanfolyam az elkövetkező hetekben lesz, és  hullámokban tör rám a pánik. :)
A tanfolyam elnevezése szénhidrát csökkentett lett (ezen belül többféle témával), mivel az IR vagy diabetikus diéta nem mindenki számára ismert. Igaz, sajnos sokaknál a szénhidrát csökkentés már egészségtelen módon történik, hisz alig esznek szénhidrátot, ami a szervezet számára ugyanolyan káros, mint a túlzott szénhidrát bevitel. De hát az elképzelés szerint pont ezért tartom majd én ezt a tanfolyamot, hogy csekélyke tudásommal és tapasztalataimmal ezekről beszélgessünk. Csak reménykedni tudok benne, hogy elég lesz az, amit én tudok. Ha pedig nem, az úgyis nagyon gyorsan ki fog derülni. :) Szóval, szorítsatok kérlek, mert nagyon izgulok! :)

Receptből pedig hozok egy igazi finomságot, bár nem egy klasszikus nyári desszert, és van benne egy kis csalás is, mivel habár a lisztek fele csak a fehér tönkölyliszt, szénhidrát tekintetében azért az többet jelenti, mint a mandulaliszt, de ha valakit ez nagyon zavar, még annak a fele is lecserélhető tk lisztre, ugyanolyan finom lesz vele. Én azért nem akartam teljes kiőrlésű lisztet használni, hogy a színe szép világos maradjon. :)

A recept a Kifőztükben jelent meg, és a Fűszerész kardamomjával készült.

Mandulás linzer kardamomos eperlekvárral

Hozzávalók 35-40 db-hoz
- 15 dkg mandulaliszt
- 15 dkg fehér tönkölyliszt (helyettesíthető 50%-ban teljes kiőrlésű liszttel is)
- 10 dkg nyírfaporcukor
- 23 dkg hideg vaj
- 1 tojássárgája
- 1/2 kávéskanál szódabikarbóna
- 1 csipet só
a lekvárhoz:
- 50 dkg eper
- 5 dkg nyírfacukor
- 2 szem kardamom
a tálaláshoz:
- nyírfaporcukor

Az epret alaposan megmossuk, és botmixerrel vagy turmixgépben pürésítjük. A kardamomot mozsárba tesszük, enyhén megtörjük, és a héjból kiszedjük a magokat. A tokot kidobjuk, a magokat finomra őröljük. A nyírfacukorral együtt elvegyítjük az eperpürével, és kis lángon kb. 20 percig főzzük, amíg a lekvár besűrűsödik. Hagyjuk kihűlni.
A liszteket elvegyítjük a nyírfaporcukorral, nagy lyukú reszelőn hozzáreszeljük a vajat, beleszórjuk a szódabikarbónát, majd a tojássárgájával együtt tésztát gyúrunk belőle. Folpackba csomagoljuk, és 1/2 órát hűtőben pihentetjük. Lisztezett gyúródeszkán 3-4 mm vastagra nyújtjuk, kiszaggatjuk. Két tepsit sütőpapírral kibélelünk, és egymástól 1-2 cm távolságra helyezzük rajtuk a tésztakorongokat. 180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt megsütjük. Kettesével 1-1 teáskanálnyi lekvárral összeragasztjuk, és porcukorral megszórva tálaljuk.

CH tartalom: 6,5 g CH/linzer (ebből 1,5 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 94 kcal/linzer
40 linzer esetén

Rágcsáljunk

Az uzsonnára elfogyasztott gyümölcs után másfél órával általában már a küszöböt rágom, olyan éhes vagyok. Ilyenkorha mindenképpen enni akarok valamit, leggyakrabban sajtot, vagy  magokat szoktam rágcsálni, ami épp szembe jön velme: dió, mogyoró, mandula. Persze nem túl sokat ezekből sem, hisz számolni kell a szénhidrát tartalmukkal, de még mindig jobb, mintha chipset vagy más hasonló szénhidrátdús és egészségtelen valamit tömnék magamba. :)
Édes pirított magvakat évekkel ezelőtt készítettem először karácsonyra ajándékba. Akkor még csak a sógoromnak készítettem nyírfacukorral, azóta magunknak viszont mindig. Szeretem, mert jó ropogós, és tetszés szerint lehet fűszerezni. Most éppp a Fűszerész fahéja került bele. :)
Utóvacsorának sem utolsó tévézés közben :)

Édes, fahéjas pirított magvak

Hozzávalók 4 személyre
- 5 dkg mandula
- 5 dkg török mogyoró
- 7 dkg nyírfacukor
- 2 teáskanál őrölt fahéj
- 1 csipet só

Tapadásmentes serpenyőben közepes lángon, zsiradék nélkül megpirítjuk a magokat, vigyázva, hogy meg ne égjenek. Ha egyenletesen megpirultak, hozzákeverünk néhány evőkanálnyi vizet, majd a fahéjjal és sóval elvegyített cukrot. Állandó kevergetés mellett addig hagyjuk a tűzön, amíg a cukor egészen nyúlóssá nem válik. Levesszük a tűzről, és sütőpapírral bélelt tálcán eloszlatjuk úgy, hogy a szemek minél kevésbé érjenek egymáshoz. Egy éjszakán át pihenni hagyjuk, mialatt a cukormáz teljesen megkeményedik rajtuk.

CH tartalom: 19 g CH/fő
Kalóriatartalom: 163 kcal/fő

Sportoláshoz müzliszelet

A házi müzliszelet receptjével már kísérletezem egy ideje. Az eredeti receptet a GoodFood magazinból vettem, viszont ugye én nyírfacukorral készítem, és kevesebbet is teszek belőle mézből is, így azért más az állaga. De ami a fő problémám volt vele, hogy nagyon-nagyon morzsálódik. Ami nekem segített rajta végül, az a mandulaliszt hozzáadása volt. Azért még így se várjuk el tőle azt a bolti mű müzli szelet állagot, amiben a puffasztott szemeket egy ragacsos glükőzszirup massza tartja össze. Ez sokkal tömörebb állagú, viszont nagyon finom, kész energiabomba, túrázáskor és síeléshez mindig ezt visszük magunkkal. :)
Csomagoljuk őket sütőpapírba, úgy könnyebb szállítani, nem ragad össze és könnyebben egyben is marad. :)
Tudom, hivatalosan azt mondják, ne együnk mézet meg aszalt gyümölcsöket, de ha számoljuk őket, kis mennyiségben belefér :)

Házi müzliszelet

Hozzávalók 16 szelethez:
- 12 dkg vaj
- 8 dkg nyírfacukor
- 7 dkg méz
- 14 dkg zabpehely (apróbb szemű, igény szerint gluténmentes)
- 5 dkg kókuszreszelék
- 2 dkg lenmag, mozsárban megtörve (2 ek)
- 1 dkg szezámmag (1 ek)
- 4 dkg aszalt szilva (cukrozatlan) apróra vágva
- 4 dkg aszalt sárgabarack (cukrozatlan) apróra vágva
- 6 dkg őrölt mandula
- 5 dkg mogyoró apróra vágva
- 1/2 tk őrölt fahéj

A vajat a cukorral és a mézzel összeolvasztjuk, majd levesszük a tűzről és elkeverjük a többi hozzávalóval. Egy kb. 20x25 cm-es tűzálló tálat kivajazunk és alaposan belenyomkodjuk a masszát. 160 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük. Hagyjuk kihűlni, majd vékony pengéjű éles késsel felszeleteljük (vigyázzunk, ha ekkor nagyon morzsálódna, nyugodtan nyomkodjuk újra össze az ujjainkkal).

CH tartalom: 16 g CH/szelet (ebből 6 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 200 kcal/szelet

Vaj helyett kókuszzsír

Régóta ki akartam próbálni, milyen kókuszzsírral sütni. De valahogy mindig féltem, hogy nem lesz tökéletes vele az eredmény, így nem láttam neki. Legutóbb viszont kényszerhelyzetbe kerültem, sütés közben vettem ugyanis észre, hogy teljesen elfogyott a vaj. És mivel késő volt, a kisbolt is bezárt már, sok választásom nem maradt, mint bátran levenni a mikró tetejéről a kókuszzsíros bödönt, és beletenni a sütibe. Nem bántam meg, aki nem tudja, mi van benne,észre sem veszi a különbséget. :)
A sütihez az ötletet az egyik Nők Lapja Konyhából vettem, csak persze szokásomhoz híven megvariáltam, kivéve a díszítését. :)
Nálam karácsonyi gasztroajándéknak készült, de az év bármely szakaszában szívesen fogom még sütni. :) Ha kicsit másképp sakkozzuk a darabszámokat, és kisebb sütiket készítünk, akkor kihozhatjuk 10 g CH-ra darabját - ehhez 38 darab sütit kell készítenünk, amik jóval kisebbek, de sokunknaktalán könnyebben tevrzhető. Én mondjuk el szoktam felezni és kész. :)

Zabpelyhes cookie mandulával és aszalt meggyel (22 db)

- 15 dkg tk tönkölyliszt
- 15 dkg fehér tönkölyliszt
- 15 dkg kókuszzsír
- 15 dkg nyírfacukor por
- 10 dkg zabpehely
- 4 dkg mandula (44 szem)
- 3 dkg aszalt meggy (44 szem)
- 2 tojás
- 1,5 tk sütőpor

A liszteket elvegyítjük a zabpehellyel, cukorral, sütőporral, elmorzsoljuk a kókuszzsírral. Egyesével hozzáadjuk az enyhén felvert tojásokat és összegyúrjuk a tésztát. Evőkanálnyi anyagokból gombócokat formázunk, melyeket két tenyerünk közt kissé kilapítunk s sütőpapírral bélelt tepsirehelyezzük őket. Alaposan belenyomkodjuk a mandulát és aszalt meggyeket, így a tészta kb1,5 cm magas kell, hogy legyen.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük őket.

CH tartalom: 17 g CH/darab
Kalóriatartalom: 166 kcal/darab

Kattanások

Mostanában vannak kattanásaim. Vagy egy étel, vagy egy alapanyag nem tud kimenni a fejemből és újra és újra előveszem/elkészítem. Aztán, olyan hirtelen, ahogy jött, el is múlik. Igaz, az intervallum változó, pár naptól pár hétig, akár hónapig is eltarthat.
Ilyen volt nyáron a túró. Éjjel-nappal azt akartam enni. Sokféleképpen el is készítettem, sokszor csak egy kis joghurttal és gyümölccsel. Vagy épp sósan, túrókrémnek.

Ez a recept is így született, egy klasszikus túrógombóc, picit felturbózva. Bármilyen gyümölccsel elkészíthető. Ráadásul ebédnél egy salátát ehetőnk mellette főételnek, és akkor tökéletes szénhidrát szempontból is. :) De ettem már házi lekvárral is, tudom, hogy úgy nem szokás, de nagyon finom. Főleg meggyel.  A recept a Kifőztük magazin szeptemberi számában jelent meg.

Mandulás túrógombóc rebarbarás eperszósszal

- 25 dkg túró

- 5 dkg tönkölydara

- 15 dkg eper

- 1 evőkanál nyírfacukor

- 2-3 evőkanál szeletelt mandula

A túrót szitán áttörjük és elkeverjük a tönkölydarával. Kis golyókat formázunk belőle a tenyerünkkel. A mandulaszeleteket mozsárban apróra törjük. Egy nagy fazékban lobogó sós vízben megfőzzük a gombócokat, amíg feljönnek a víz tetejére. Egy szűrő segítségével kiemeljük őket és rögtön beleforgatjuk a mandulába.

A mártáshoz a rebarbarát megpucoljuk (külső, fás "héjától") és az eperre együtt felkockázzuk, majd a cukorral együtt egy kis lábasban feltesszük főni. Kb.15 perc alatt, állandó kevergetés mellett besűrítjük, a túrógombóchoz kínáljuk.

CH tartalom: 18 g CH =ebből 4 g gyors CH)

Kalóriatartalom:  197 kcal/adag

4 személyre számolva

A hűtő mélyéről

Hétvégén általában kinyitom a hűtőt és megnézem, mi az, amit nem használtam fel a héten, aminek hamarosan lejár a szavatossága. Tegnap leghátul megbújva találtam ricottát és túrót is, és mivel azt már tudtam, hogy ebédre mit fogok főzni, kizárásos alapon valamilyen desszerthez kellett felhasználni őket.
Szeretem az ilyen spontán sütögetést, főleg, ha ilyen finom eredmény születik belőle. A málnát persze nem a hűtő mélyén találtam, azt reggel vettük a piacon. :)
Viszont a ricottától még krémesebb lett, mint általában. A tejszínt most joghurttal helyettesítettem, ennek sem volt más oka, mint hogy nem volt itthon habtejszín, csak joghurt. :) Őszintén szólva lehet, át fogok szokni erre a variációra, mert az én gyomrom a tejszínt annyira nem bírja. De igazából ezek szabadon felcserélhető hozzávalók.
Múltkor vettem egy kevés mandulalisztet, hát most végre ki is próbáltam. És a végeredmény egy gluténmentes, rendkívül alacsony szénhidráttartalmú mennyei könnyű édesség lett. Imádjuk. :)
Nemhiába, ha spontán kell feltalálni magam, hogy mit főzzek a hűtő mélyéből, akkor elememben vagyok. :)

Málnás-ricottás túrótorta (20 cm-es tortaforma, 12 szelet)

Hozzávalók a piskótához
- 2 tojás
- 4 dkg mandulaliszt
- 4 dkg nyírfacukor por
- csipet szódabikarbóna
- csipet só

Hozzávalók a krémhez
-  20 dkg málna
- 25 dkg ricotta
- 25 dkg túró
- 7 dkg nyírfacukor
- 1 kis pohárnatúr joghurt (15 dkg)
- 15 g zselatin / 6 lap zselatin
- 1 citrom leve

-20 dkg málna a tetejére

A tojás fehérjéjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A sárgáját fehéredésig keverjük a cukorral. Óvatosan beleforgatjuk a fehérje habot több részletben. Hozzászitáljuk a szódabikarbónával elkevert mandulalisztet és óvatosan elkeverjük. Egy 20 cm átmérőjű sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk a tésztát. 170 fokra előmelegített sütőben kb. 10-15 perc alatt megsütjük. Rácsra tesszük kihűlni.

A krémhez a málnát botmixerrel pürésítjük egy nagyobb tálba. Hozzáadjuk a citromlevet, a cukrot, a ricottát és a túrót. Továbbra is botmixert használva összekeverjük a krémet, így megspóroljuk a túró szitán áttörését. Legvégül belekeverjük a joghurtot. A zselatint a csomagoláson leírtak szerint elkészítjük, majd legvégül hozzákeverjük a krémhez. A krémet 10 percre a  hűtőbe tesszük. Addig előkészítjük a tortát. A piskótalapot egy tányérra vagy tortatálra helyezzük és köré tesszük a tortagyűrűt, amit kibélelünk sütőpapírral. Beleöntjük a krémet és 2-3 órán át a hűtőben hagyjuk dermedni. Tálaláskor a tetejére halmozzuk a málnát.

CH tartalom: 9,6 g CH/szelet (ebből 3,8 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 139 kcal/szelet

Harc a fűszernövényekért

Ismét harcolok a fűszerövényeim életéért. Jött tetűhadjárat az esős hetek után, amit a növények tövig visszavágásával, majd szerencsére az utána következő napsütéses idővel szerencsésen megoldottam. Viszont valami betegség támadhatta meg őket, mert a leveleiken kis fehér pontszerű foltok jelentek meg. Nem lisztharmat, ebben már biztos vagyok, viszont fogalmam sincs, hogy mi lehet. Tetűnek nyoma sincsen, tehát ezt az opciót alapvetően kizártam. Anyósom és apósom közreműködésével kaptam gombaölő szert, amivel szépen lepermeteztem őket, bízva abban, hogy az újonnan kihajtó levelek már egészségesek lesznek. Sajnos nem vált be. Hirtelen felindulásból ezek után nekiláttam csalánt rothasztani, és őszintén szólva nem is tudom pontosan, hány napig maradt kint az erkélyen, de olyan 10 körül. A neten utánaolvasgattam, megoszlott a vélemény, mert volt, aki azt írta, két nap után már nem használható tetvek és gomba ellen, van aki pedig a 10-15 napra esküdött. Igazából úgy voltam vele, hogy sokat már nem árthatok szegény növényeknek, hisz így úgysem használhatóak, hát nekiláttam, hogy leszűrjem és kis kézi locsolóval lepremetezzem őket.
Nos, az csak az egyik mellékhatás volt, hogy az étvágyam elment a szagtól. De mire a lakáson átvittem az edényt, hogy a maradékot kiöntsem, nos... Hogy is mondjam... Nem voltam túl népszerű az Uramnál. Arról nem is beszélve, hogy 30 fokban nem túl előnyös ilyen műveletet végezni, hisz nem lehet szellőztetni rendesen. A felől sincs kétségem, hogy permetezni sem ilyenkor kellene, de az az igazság, hogy máskor nem lesz rá időm a héten, a csalánlevet meg fel kellett használni már. Szóval, 15 percnyi levendulás kézáztatás után is inkább nem szaglászom az ujjaimat. Ja igen, persze, ahhoz nem volt elég rutinom, hogy kesztyűt húzzak a művelethez.... :)
Szóval, most reménykedek, hogy megérte ez az irtózatos bűz, mert ha nem, hát dühös leszek. :)

Az utóbbi hetekben nagyon besűrűsödött a munkám és ez így is marad június legvégéig, így szerintem ez az időszak a korábbi receptek publikálásáé lesz, nem pedig az új kreatívkodásé. De mivel az eperszezon még tart, így egy nem is olyan régi receptet hozok, ami osztatlan sikert aratott a kóstolók között. :)

Epres-mandulás keksz (24 db)

- 100 g tk búzaliszt
- 50 g fehér tönkölyliszt
- 100 g vaj
- 100 g nyírfackor
- 1 tojás
- 1 tk sütőpor
- 250 g eper
- 50 g mandula

Az epret megmossuk, hagyjuk megszáradni, majd apróra felkockázzuk. A mandulát durvára aprítjuk A szobahőmérsékletű vajat kihabosítjuk a cukorral, majd hozzáadjuk a tojást is. Belekeverjük a lisztet is, sűrű tésztát kell kapnunk. Egy spatulával vagy fakanállal belekeverjük a mandulát és legvégül az epret is. Evőkanálnyi kupacokat teszünk egy sütőpapírral bélelt tepsire nagyobb távolságra egymástól és 160 fokra előmelegített légkeveréses sütőben 15 perc alatt megsütjük őket.

CH tartalom: 8 g CH (ebből 1 g gyors)/keksz
Kalóriatartalom: 82 kcal/keksz

Vigyázat! Nem lehet abbahagyni...

Nálunk nagy mennyiségben fogy a pisztácia, natúr pörkölt mogyoró, mandula. Már olyan régen terveztem, hogy készítek házi sózott verziót belőlük, és nemrég nagyobb mennyiségű, különféle natúr magokat is vettem ebből a célból. Aztán a recepteket rendezgetve a kezembe akadt egy variáció, ami ugyan nem tetszett (ez a tojásfehérjés változat), mert túl bonyolultnak ítéltem ahhoz képest, hogy mennyi időt akartam rá áldozni. Így maradtam a sima, serpenyőben pirításnál, olívaolajjal. Abban nagyon eltértek a receptek, hogy mennyi zsiradékot használnak, én kb. 1 evőkanálnyit tettem csak rá, nagyon keveset, amennyit épphogy befedi a magokat. És a végeredmény? Hát, mit is mondjak... Amint ehető hőmérsékletűre hűlt, csak annyit vettem észre, hogy az Uram rám mordul: ezt nem lehet abbahagyni!
No igen, valóban nagy önuralom kell hozzá. De isteni ropogtatnivaló. :)

Fűszeres pirított magvak

- 20 dkg mandula
- 10 dkg kesudió
- 10 dkg földimogyoró
- 1-1,5 ek olívaolaj
- 1 csapott tk só
- 1/2 kk római kömény
- 1/2 kk koriander mag
- 1/4 kk füstölt pirospaprika

Egy nagy száraz serpenyőben megpirítjuk a római köményt és a koriander magot, majd egy mozsárban összetörjük őket és elkeverjük a pirospaprikával és a sóval.
A serpenyőben felhevítjük az olajat, beleszórjuk a magokat. Egy fakanállal összekeverjük, hogy a szemeket egyenletesen befedje az olaj. Folyamatos keverés mellett, hogy a szemek egyenletesen piruljanak, kb. 5 perc alatt megpirítjuk a magokat. Rászórjuk a fűszerkeveréket, alaposan összeforgatjuk, majd egy tálcára szórjuk, egyenletesen eloszlatva, hogy kihűljön. Ilyenkor még fénylik az olajtól, másnapra már nem fog. Sajnos idővel kevésbé marad rajta a fűszerkeverék is, de azért rajtamarad. Épp ezért egészen apró szemű és durvább sót is használni.
Frissen a legjobb, de ha esetleg nem fogyna el frissen, légmentesen záródó dobozban, üvegben tárolhatjuk.

CH tartalom: 7,5 g CH/adag
Kalóriatartalom: 318 kcal/adag
(ha 8 adagra osztjuk el, 1 adag 5 dkg)

Hjajj, de jó lenne most túrázni

Ma rámtört a vágy a hegyek után, hogy újra túrázni menjünk. Talán az enyhe, tavaszias idő teszi, de képtelen vagyok elhinni, hogy tél van. Legfőképpen pedig abba esik nehezemre belegondolni, hogy nagy valószínűséggel az igazi tél, a hideg még csak ezután fog következni. És lassan január vége van. Hihetetlen.
Mivel túrázni vágyom, olyan receptet hozok, amit túrázáshoz készítettem. Azon kevesek egyike, amit sikeresen le is fotóztam, mert általában ilyenkor a nagy rohanás miatt sok recept megörökítetlenül marad. De őérte kár lenne. :) Ez amúgy egy korábbi recept módosítása volt, de nekünk nagyon bevált. :) Hamaorsan elkészítem majd újra azt a fantasztikus müzliszelet receptet is, amit az egyik őszi túránkra készítettem. Azóta sem megy kia fejemből az íze. :)

Zabpelyhes-magos-csokis keksz

- 10 dkg fehér tönkölyliszt

- 10 dkg zabpehely

- 10 dkg nyírfacukor

- 10 dkg vaj

- 1 tojás

- csipet só

- 2 tk sütőpor

- 5 dkg mandula

- 5 dkg kesudió

- 5 dkg min. 70%-os étcsokoládé (lehetőleg diabetikus / nyírfacukros)

- 2 dkg kakaópor

- csipet só

A lisztet elkeverjük a sóval és sütőporral, kakaóporral, zabpehellyel. A vajat felolvasztjuk a mikróban majd hagyjuk langyosra hűlni, ezt követően elkeverjük a tojással, majd a cukorral. Kézzel összegyúrjuk a tojásos maszát a száraz hozzávalókkal. A mandulát, kesudiót és étcsokoládét durvára aprítjuk, majd ezt is a masszához keverük. Fél órát pihentetjk a hűtőben, ezt követően golyókat formázunk belőle, amiket egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezünk és kb 1,5 cm vastagságúra kilapítunk. 180 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses) 15 perc alatt megsütjük.

CH tartalom: 15 g CH/keksz

Kalóriatartalom: 173 kcal/keksz

(15 db keksz esetén)

A kis rózsaszín

Van úgy, hogy valamiről nem az eszünk dönt. Az impulzusvásárlásnak egy bizonyos fajtája is ebbe a kategóriába sorolható. Amikor egyszerűen semmilyen racionális okod nincsen rá, hogy megvedd, de egyszerűen érzed, hogy kell. Így jártam a múlt héten jómagam is. Ajándékot kerestem, mikor megakadt rajta a szemem: egy ruha. Egy rózsaszín ruha. Ismerem már ezt az érzést, mikor rögtön tudod, hogy veszted van. Szükséged van rá? Nincs. De kell. Beleszeretsz, imádod, nincs választásod. Valahogy így lehettem anno a férjemmel is, azzal a kivétellel, hogy rá igenis szükségem volt, van. :)
Szóval, ott volt ez a darab. Szemtelenül rózsaszínen. Mivel ott volt az Uram is velem, felpróbáltam, és rettegve megkérdeztem, mi a véleménye. (Tudvalévő, hogy nem rajong az erősebb színű ruhákért.) De rábólintott, én meg megvettem és hatalmas boldogsággal ma reggel felvettem. Óriási vigyorra az arcomon lopakodok elő a hálóból, rajtam a ruha, várva az ítéletet, hisz nem voltam meggyőződve róla, hogy valóban tetszett neki a ruha. Mire ő elismerően közli: "Na látod, ezért mondtam, hogy vedd meg - ugyanígy mosolyogtál."
No igen, választani tudni kell. :) Ruhát is, Urat is. :)
Így ma felavattam a kis rózsaszínt, és rájöttem, hogy a kötelező "kis fekete" mellett boldogan megfér egy kötelező "kis rózsaszín" is. :)

A következő banánkenyér recept eredetije egy Nők Lapja Konyhából származik, persze hozzáigazítottam a diétához. :) A benne sült mandula valami csodás!

Mandulás banánkenyér

- 125 g tk búzaliszt (helyettesíthető sima búzaliszttel)
- 125 g fehér tönkölyliszt (helyettesíthető sima búzaliszttel)
- 50 g mandula
- 2 tojás
- 1 cs sütőpor
- 80 g nyírfacukor (helyettesíthető sima kristálycukorral)
- 70 g vaj
- 2 érett banán (250 g)
- csipet só

A tojásokat fehéredésig habosítjuk a cukorra egy kézi mixerrel, majd hozzákeverjük a szobahőmérsékletű vajat (ha nincs időnk, olvasszuk meg kicsit mikróban). A lisztet összekeverjük a sóval és sütőporral, majd a tojásos-cukros részhez adjuk. Legvégül belekeverjük a mandulát és a villával összetört banánt is.
Kivajazott-lisztezett vekniformába simítjuk a tésztát és 180 fokos sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük.

CH tartalom: 18 szelet esetén 1 szelet 15 g CH-t tartalmaz (ebből 3 g gyors), 20 szelet esetén 1 szelet 13,8 g CH.

Forrás: Nők Lapja Konyha

Régi-új recept

Az utóbbi időben borzasztóan elhanyagoltam a blogot. Többször hittem már, hogy na, majd mostantól, majd biztos lesz kicsit több időm... Egyelőre azonban még nem sikerült megtalálni ezt a fajta egyensúlyt, amit néha sztoikus nyugalommal, néha kisebb dührohamokkal kezelek.
Ma az utóbbi esete áll fenn, ami nem tudom, hogy a melegfrontnak, a holnapi teliholdnak, vagy szimplán az állandó túlterheltségnek köszönhető-e. Minden esetre nagy hőbörögésemben úgy döntöttem, hogy írok egy blogbejegyzést. No nem a dühről, bár eddig eléggé úgy tűnik, hanem inkább egy finom édességről.
A legrosszabb amúgy, hogy látom, napról-napra egyre többen olvassák a blogomat, annak ellenére is, hogy nincsenek új receptek, és egy hihetetlenül jól esik. Épp ezért sokszor már azért érzem rosszul magam, hogy a sok érdeklődő, olvasó nem kap semmi újat.
Pedig azért főzök-főzögetek, még ha nem is a korábbi intenzitással. Csak hát, a fényképezőgépig meg a laptopig már ritkán jutok el.
Nade most, a gyorsaság kedvéért egy régi-új recept. Méghozzá történetesen a második, ami a blogra felkerült (időközben a bejegyzést töröltem, mivel a régi, nem diéta kompatibilis recepteket leszedtem a blogról). És még mindig egy nagy kedvenc, bár ezúttal reformizáltam. Hihetetlen, hogy lassan már két éve, hogy elindítottam a blogot. Amennyire hezitáltam akkor, annyira látom már, hogy milyen jól döntöttem a blog elindításával. :)

A recept egyébként Villányból származik, egy borkóstolón készítette a háziasszonyunk.

Villányi almatorta

Hozzávalók 20 szelethez:

- 12,5 dkg fehér tönkölyliszt

- 12,5 dkg tk búzaliszt

- 20 dkg nyírfacukor

- 1 cs sütőpor

- 1 rúd vanília

- 4 tojás

- 1 dl olívaolaj

- 1 dl víz

- 2-3 közepes méretű, savanykás alma (30 dkg tisztított)

- 1 citrom

- őrölt fahéj

- 35 g szeletelt mandula

- rum/amaretto (opcionális)

A cukrot kézi mixer segítségével kihabíosítjuk a tojással és a vaníliarúd kikapart magjaival (ha nincs vagy drága, akkor lehet 1 tk vaníliaaroma is), hozzáadjuk a sütőporos lisztet, az olajat, a vizet, majd végül a citrom reszelt héját.

Egy normál méretű kivajazott-lisztezett tortaformába simítjuk a tésztát. Az almákat vékony szeletekre vágjuk, meglocsoljuk a citrom levével, majd szépen a torta tetejére helyezzük. A tetejét megszórjuk őrölt fahéjjal és a szeletelt mandulát. 180 fokos sütőben kb. 45-50 percig sül, de érdemes ránézni kicsit előbb is, sütőtől is függ.

Amikor megsült, még melegen a meglocsolhatjuk rummal vagy egy kis amarettóval.

CH tartalom: 20 szelet esetén 1 szelet 15,6 g CH (ebből 1 g gyors CH), 16 szelet esetén 1 szelet 19,5 g CH-t tartalmaz.
Kalóriatartalom: 20 szelet esetén 142 kcal/szelet , 16 szelet esetén 178 kcal/szelet