A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kesudió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kesudió. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 13., csütörtök

Zsályapesztóval hangolódom

Jövő hétre egy kicsit kivonom magamat a forgalomból. Egy hosszú és nehéz időszak van mögöttünk, és habár a fekete felhők már szétoszlottak, valahogy nem volt időnk és alkalmunk örülni az azóta életünkbe jutó napfénynek. De most egy hétre off. Nem tudom, vártam-e már ennyire nyaralást, mint ezt a mostanit. :)
Hangolódásképpen pedig egy olyan receptet hozok, amit egy két évvel ezelőtti, szintén októberi kiruccanásunk ihletett. Akkor barátokkal Firenzén és környékén töltöttük a hosszú hétvégét. Egyik nap mi kicsit elkirándultunk északra a hegyekbe, egy kisebb túrára, mivel nagyon vágytunk ki a természetbe. Elég hideg volt, amire nem készültünk igazán fel, így örültünk, hogy a tervezett útvonalon egy menedékház volt, ahol kicsit felmelegedhettünk. A helyiek között minden bizonnyal felkapott helyre kerültünk, ugyanis a rossz, hideg és esős idő ellenére is rengetegen voltak. A forró tea mellett úgy döntöttünk, ebéd gyanánt eszünk is itt valamit. Étlap persze nem volt (imádom az ilyen helyeket, hisz ez a legjobb garancia rá, hogy minden friss legyen), a felszolgáló lány nehézkes angolsággal felvázolt 3 tészta közötti választási lehetőséget. Zsályapesztós tésztát választottunk, bár kicsit aggódtam, hogy milyen lesz, de pont ezért akartam kipróbálni is. A tészta persze házi (és bár firenzei utunk során volt egy még ennél is fantasztikusabb), és messze kenterbe veri az összes eddig itthon próbált, menő és kevésbé felkapott olasz éttermek házi tésztáit.A zsályapesztó pedig egy fantasztikusan finom dolog.
Akkor elhatároztam, hogy muszáj lesz reprodukálnom. A gond csak az volt, hogy az erkélyen sosem nőtt annyi zsálya a lakásunkban, hogy elkészíthessem. Bezzeg idén a kertben, hatalmasra nőtt. :) A pesztóban ezúttal a csavar, hogy a nagyon drága fenyőmag helyett kesudiót használtam, higgyétek el, nem vált hátrányára.
És egyúttal bemutatom jelenlegi kedvenc kis konyhai kisegítőmet: ezt a kis cuki aprócska Russell Hobbs aprítót. Hogy miért imádom? Mert pici. Utálom, hogy a konyhai aprítók 90%-as nagy, és túl a helyfoglaláson nem alkalmasak kis mennyiségű pesztó, vagy curry paszta és egyéb fűszerpép készítésére. Ez a kis apróság viszont mintha erre lenne kitalálva, és nem utolsó sorban nem foglal óriási helyet a pulton, így mindig elől hagyom. Imádom, de tényleg. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent, a gépet pedig a Russell Hobbs biztosított. Ezer hála és köszönet érte. :)

Zsályapesztó


Hozzávalók 2,5 dl-hez
2,5 dkg zsályalevél
5 dkg kesudió
1,5 dkg reszelt parmezán vagy más, intenzív ízű, kemény sajt
1-1,5 dl olívaolaj
1 gerezd fokhagyma

A kesudiót és a fokhagymát durvára aprítjuk, majd a zsályával, a parmezánnal és az olaj felével együtt a Russell Hobbs aprítóba helyezzük. Pépesre turmixoljuk, közben folyamatosan adhatunk hozzá az olajból, amíg a kívánt állagot el nem érjük.

Tipp: befőttesüvegben, olajjal a tetején, hűtőben tárolva hetekig eláll.

CH tartalom: a teljes mennyiség 17 g CH-t tartalmaz.






2014. május 14., szerda

Vigyázat! Nem lehet abbahagyni...

Nálunk nagy mennyiségben fogy a pisztácia, natúr pörkölt mogyoró, mandula. Már olyan régen terveztem, hogy készítek házi sózott verziót belőlük, és nemrég nagyobb mennyiségű, különféle natúr magokat is vettem ebből a célból. Aztán a recepteket rendezgetve a kezembe akadt egy variáció, ami ugyan nem tetszett (ez a tojásfehérjés változat), mert túl bonyolultnak ítéltem ahhoz képest, hogy mennyi időt akartam rá áldozni. Így maradtam a sima, serpenyőben pirításnál, olívaolajjal. Abban nagyon eltértek a receptek, hogy mennyi zsiradékot használnak, én kb. 1 evőkanálnyit tettem csak rá, nagyon keveset, amennyit épphogy befedi a magokat. És a végeredmény? Hát, mit is mondjak... Amint ehető hőmérsékletűre hűlt, csak annyit vettem észre, hogy az Uram rám mordul: ezt nem lehet abbahagyni!
No igen, valóban nagy önuralom kell hozzá. De isteni ropogtatnivaló. :)

Fűszeres pirított magvak


- 20 dkg mandula
- 10 dkg kesudió
- 10 dkg földimogyoró
- 1-1,5 ek olívaolaj
- 1 csapott tk só
- 1/2 kk római kömény
- 1/2 kk koriander mag
- 1/4 kk füstölt pirospaprika

Egy nagy száraz serpenyőben megpirítjuk a római köményt és a koriander magot, majd egy mozsárban összetörjük őket és elkeverjük a pirospaprikával és a sóval.
A serpenyőben felhevítjük az olajat, beleszórjuk a magokat. Egy fakanállal összekeverjük, hogy a szemeket egyenletesen befedje az olaj. Folyamatos keverés mellett, hogy a szemek egyenletesen piruljanak, kb. 5 perc alatt megpirítjuk a magokat. Rászórjuk a fűszerkeveréket, alaposan összeforgatjuk, majd egy tálcára szórjuk, egyenletesen eloszlatva, hogy kihűljön. Ilyenkor még fénylik az olajtól, másnapra már nem fog. Sajnos idővel kevésbé marad rajta a fűszerkeverék is, de azért rajtamarad. Épp ezért egészen apró szemű és durvább sót is használni.
Frissen a legjobb, de ha esetleg nem fogyna el frissen, légmentesen záródó dobozban, üvegben tárolhatjuk.

CH tartalom: 7,5 g CH/adag
Kalóriatartalom: 318 kcal/adag
(ha 8 adagra osztjuk el, 1 adag 5 dkg)





2014. január 18., szombat

Hjajj, de jó lenne most túrázni

Ma rámtört a vágy a hegyek után, hogy újra túrázni menjünk. Talán az enyhe, tavaszias idő teszi, de képtelen vagyok elhinni, hogy tél van. Legfőképpen pedig abba esik nehezemre belegondolni, hogy nagy valószínűséggel az igazi tél, a hideg még csak ezután fog következni. És lassan január vége van. Hihetetlen.
Mivel túrázni vágyom, olyan receptet hozok, amit túrázáshoz készítettem. Azon kevesek egyike, amit sikeresen le is fotóztam, mert általában ilyenkor a nagy rohanás miatt sok recept megörökítetlenül marad. De őérte kár lenne. :) Ez amúgy egy korábbi recept módosítása volt, de nekünk nagyon bevált. :) Hamaorsan elkészítem majd újra azt a fantasztikus müzliszelet receptet is, amit az egyik őszi túránkra készítettem. Azóta sem megy kia fejemből az íze. :)

Zabpelyhes-magos-csokis keksz
- 10 dkg fehér tönkölyliszt
- 10 dkg zabpehely
- 10 dkg nyírfacukor
- 10 dkg vaj
- 1 tojás
- csipet só
- 2 tk sütőpor
- 5 dkg mandula
- 5 dkg kesudió
- 5 dkg min. 70%-os étcsokoládé (lehetőleg diabetikus / nyírfacukros)
- 2 dkg kakaópor
- csipet só
A lisztet elkeverjük a sóval és sütőporral, kakaóporral, zabpehellyel. A vajat felolvasztjuk a mikróban majd hagyjuk langyosra hűlni, ezt követően elkeverjük a tojással, majd a cukorral. Kézzel összegyúrjuk a tojásos maszát a száraz hozzávalókkal. A mandulát, kesudiót és étcsokoládét durvára aprítjuk, majd ezt is a masszához keverük. Fél órát pihentetjk a hűtőben, ezt követően golyókat formázunk belőle, amiket egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezünk és kb 1,5 cm vastagságúra kilapítunk. 180 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses) 15 perc alatt megsütjük.
CH tartalom: 15 g CH/keksz
Kalóriatartalom: 173 kcal/keksz
(15 db keksz esetén)





2013. december 29., vasárnap

A sült cékla

Szerintem még úgy egy hónappal ezelőtt döntöttem el, hogy kipróbálom a reggeli kenyér mellé a zöldségturmixot (céklából, sárgarépából), viszont mivel ez egyértelműen csak frissen elkészítve jó, ezért egészen egyszerűen nem jutottam el odáig decemberben, hogy kipróbáljam. Ezért az a kb. másfél kiló cékla jó régóta ott sínylődött a hűtő aljában, mert a zöldségturmix készítése mellett ugyanúgy másra sem volt időm. Most már egy hete szabadságon vagyunk és kezdem érezni, hogy visszatér belém az alkotókedv és főzni is van már kedvem, nem csak aludni, olvasni és a tv-t bámulni. Épp ezért újra képes vagyok az itthon fellelhető maradékokból kitalálni, hogy mi legyen a vacsora, vagy épp az ebéd, és nem is rossz eredménnyel. Ma este a cékla került sorra a felhasználást illetően, és ez eszembe juttatta újra, hogy mennyire szeretem és miért is szeretnék én zöldségturmixot csinálni. :) Holnap talán már rá is veszem magam végre. :) És mivel a ma esti vacsorát lámpafénynél nem tudtam lefotózni, ezért hozok inkább egy régebbi céklás receptet, egy könnyű salátát, a mai kreáció meg majd jön később. :) De annyit elárulok, hogy abban is sült cékla volt. :)

Aki még nem próbálta sülve a céklát, annak erősen ajánlom, ugyanis fergetegesen finom cikkekre vágva és úgy megsütve. Ha meg akarjuk picit bolondítani, akkor fokhagymás-zöldfűszeres olívaolajjal kenegessük meg sütés előtt. Fenséges. :)

Saláta sült céklával és fetával (2 főre)


- 2 közepes cékla (megpucolva kb. 30 dkg)
- 7,5 dkg galamb saláta
- 5 dkg feta
- 3 dkg kesudió
- 1 tk méz
- 2 tk balzsamecet
- 1 tk vaj
- olívaolaj

A céklát megpucoljuk, cikkekre vágjuk, összeforgatjuk 1 evőkanálnyi olívaolajjal  és 180 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt megsütjük. Közben a kesudiót egy száraz serpenyőben megpirítjuk. A mézet és a balzsamecetet elkeverjük, majd a vajat egy serpenyőben felhevítjük, hozzáadjuk a mézes balzsamecetet. Egy percig forraljuk, hogy az ecet csípőssége elmúljon, majd levesszük a tűzről és beleforgatjuk a céklát. A salátát elkeverjük a céklával, kesudióval, és rámorzsoljuk a fetát. Kész is.

CH tartalom: 1 adag 16 g lassú CH-t tartalmaz



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...