2015. március 30., hétfő

Amikor túlvállalom magam

Az Uram szerint mindig túlvállalom magam. Ezt mondja, ha még este 11-kor is a konyhában állok a félkész másnapi ebéd felett, vagy akkor tolom be a kenyeret a sütőbe. Vagy mikor reggel már 10 perce el kellett volna indulni, én meg még mindig próbálom kutyafuttában lefotózni az aznap reggel készült ebédemet, hogy felkerülhessen majd a blogra. Vagy mikor szombaton a reggeli piacozás, bevásárlás, konyha rendrakás, majd önmegvalósító három fogásos ebédfőzésnél a tervezett 1 óra helyett csak 3 órakor lesz ebéd. Vagy, mikor este hulla fáradtan hisztérikusan szitkozódom, mert a rohanvást összedobott süti tésztája persze nem úgy működik, ahogy elképzeltem. És ezt mondta ma este is, mikor szintén hevesen szapultam a piskótát, ami a tervezett 25 perc helyett 45 perc alatt sült csak át, és persze így a pontosan kicentizett időbeosztás (mi szerint amint megsül a süti, mehet be a kenyér a sütőbe) felborult, és túlkelt a kenyér. Ami persze 1 kiló lisztből készült, hogy lehessen mit lefagyasztani, hogy ne legyen mindig ez az őrület esténként, hogy kenyeret kell sütni.
Szóval, túlvállalom magam. Mondja ő. Khm.. ez persze olaj a tűzre. Mert bizony ilyenkor lobbanok ám csak igazán lángra, hogy akkor mesélje már el, mégis hogyan ne vállaljam túl magam, amikor dolgozom, mellette napi hatszori étkezéshez sütöm-főzöm a megfelelő ételeket, amikor heti négyszer kell sportolnom, meg akupunktúrára járni, esténként lábfürdőzni 20 percet és még egy rakat dolgot megtenni, amit előírnak vagy én jónak gondolok. Tényleg, egészen biztosan csak én vállalom túl magam. De akkor várom a javaslatokat, hol és mit tudnék leadni ezekből. Ja és akkor még nem beszéltem a blogra készülő anyagokról, a barátokról, családról és a háztartásról (természetesen nem fontossági sorrendben van a felsorolás). :)
Aztán a vihar elül, és konstatálom, hogy a kenyér ugyan picit túlkelt, de azért még határértéken belül van és ehető, a süti sem lesz életem alkotása, de legalább megvan vele a tízórai és az uzsonna. És minden visszaáll a normális kerékvágásba és majd talán éjfél felé az alvásig is eljutok.
Bizony, ilyenek a dolgos hétköznapok. és ilyen vagyok én, amikor túlvállalom magam. Gyakorlatilag mindig. :)

És akkor egy olyan receptet hozok mára, ami szintén egy ilyen túlvállalt hétvégén született. A lencse az elmúlt évek egyik legnagyobb kedvence lett nálam. Laktató, ezerféleképpen és gyorsan elkészíthető és legalább nincs benne glutén sem.

A recept a Kifőztük online gasztromagazinban jelent meg.

Köményes szűzpecsenye paradicsomos lencsével


Hozzávalók 4 személyre
- 50 dkg szűzpecsenye
- 2 teáskanál köménymag
- 15 dkg apró szemű barna lencse
- 15 dkg beluga (fekete) lencse
- 1 konzerv paradicsom (40 dkg)
- 1 vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál frissen aprított korianderlevél
- 2 evőkanál frissen aprított petrezselyemzöld
- 1 kávéskanál koriandermag
- 1 kávéskanál őrölt pirospaprika
- só
- őrölt bors
- (olíva)olaj vagy kókuszzsír
a tálaláshoz:
- zöld fűszerek

A hagymákat felaprítjuk, és vastag aljú fazékban, kevés zsiradékon megsütjük. Hozzáadjuk a koriandermagot és a pirospaprikát, 1 percig pirítjuk, majd elvegyítjük a paradicsommal, a kétféle, megmosott lencsével, a zöld fűszerekkel, és felöntjük 8 dl vízzel. Sózzuk, borsozzuk, és közepes lángon, 20-25 perc alatt (ha régebbi a lencse, több idő is kellhet neki), időnként megkeverve megfőzzük a lencsét. Ekkorra a ragu besűrűsödik, de ha szükséges, egy kicsit rotyogtathatjuk még fedő nélkül. Közben a húsról eltávolítjuk a hártyás részeket, sózzuk, borsozzuk, majd a mozsárban enyhén megtört köménymagba forgatjuk. Egy serpenyőben kevés zsiradékot hevítünk, és a szűzpecsenye minden oldalát kérgesre sütjük rajta (ha nem fér bele a serpenyőbe, félbevágjuk). 1/2 dl vizet öntünk alá, és lefedve 5 percig pároljuk, ez idő alatt belül is átsül. Zöld fűszerekkel megszórva tálaljuk.

CH tartalom: 38 g CH/fő (fontos! a lencse szénhidráttartalma típusonként nagyon változó, az általam használt barna lencséé például csak 29 g szénhidrát 100 g-ban)
Kalóriatartalom: 494 kcal/fő





2015. március 24., kedd

A teli hűtő

Szombaton úgy feltankoltam a hűtőt, hogy komoly logisztikai feladat volt minden belesuvasztani, igazából szép kis kirakóst építettem a polcokon. Mára, kedd estére, még mindig dugig van, bár már csomó mindent kiettünk belőle. :) Tudom, ez biztos furán hangzik de egyszerűen megnyugszom, ha kinyitom a hűtőt, és látom hogy tele van. Tele van lehetőségekkel, hogy főzzek valami finomat, és tökéletesen tarthassam a diétát is. A mai 10 perces vacsorám például expressz lepénykenyér volt friss salátával uborkából, retekből, paradicsomból, zöldsalátából, retekcsírából, joghurtos öntettel. Pont a minap bosszankodtam egyébként miatta, hogy rengeteg ilyen salátát készítek, de mivel ezeket mindig vacsorára csinálom, sosem kerülnek fel a blogra, mert este már nem tudok fotózni. :/
És már kel a kenyér is, csak azt kellene kitalálnom, hogy mit főzzek holnap ebédre. A bőség zavara a hűtőben sorakozó alapanyagokból. :)

Valamiért kivételesen desszert receptből vár sok a blogra, így most azt hozok. Bár tudom, az igazi banánkenyér szezon télen van, de azért lehet ezt még márciusban is sütni. Főleg, ha csokis. ;)
A fotókért elnézést, még mindig nem tudok normálisan csokoládés süteményt fotózni, főleg nem reggeli szürkületi fényben. :(

Csokoládés-diós banánkenyér


Hozzávalók 18 szelethez, 11 x 23 cm-es formához
- 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 10 dkg fehér tönkölyliszt
- 10 dkg vaj
- 8 dkg nyírfacukor
- 2 érett banán
- 5 dkg 70%-os kakaótartalmú vagy diabetikus étcsokoládé
- 5 dkg dió
- 3 tojás
- 1 csomag sütőpor
- 1 csipet só

A tojást kézi mixer segítségével kihabosítjuk a cukorral. Hozzáadjuk az olvasztott vajat, majd a sütőporral és a sóval elvegyített liszteket. A tésztában elvegyítjük a villával pépesített banánt, valamint a durvára aprított diót és csokoládét. A kivajazott és lisztezett sütőformába simítjuk, és 170 fokos sütőben 50 perc alatt megsütjük.

CH tartalom: 14 g CH/szelet (ebből 3 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 147 kcal/szelet


2015. március 22., vasárnap

Kímélő vacsorának

Az utóbb időben igyekszem egyre többet sportolni. De mivel a munka és a napi teendők mennyisége nem lett kevesebb, ezért általában csak késő este jutok el a mozgásig. Ilyenkor próbálok úgy sakkozni a vacsorával, hogy kitolom a sport utánra, vagy esetleg megfelezem, bár ez nem ideális, tudom. Viszont amit egyértelműen észrevettem magamon, hogy mozgás után automatikusan a könnyű és egészséges kajákra vágyom. Ilyenkor például ritkán kívánok húst, annál jobban vágyom viszont friss zöldségekre.
No nem kell azt gondolni, hogy vegetáriánus leszek. Hisz mondjuk egy egész napos túra után egy fél disznót is fel tudnék falni. De az ilyen esti órákban végzett itthoni tornák, vagy a tollas után azonban kifejezetten egészséges, gyomorkímélő kajákra vágyom.

Ez a recept is egy ilyen. Amiért különösen szeretem, mert a rizs este kevésbé terheli meg a gyomromat, mint a teljes kiőrlésű kenyér, amit pedig általában a salátához szoktunk fogyasztani.

A recept a Kifőztük magazinban jelent meg a Bioháló támogatásával.

Csírás, pirított diós rizs


Hozzávalók 2 személyre
- 8 dkg basmati rizs
- 3 dkg vegyes csíra (pl.: hagyma, retek)
- 4 dkg dió
- 1,5-2 dl húsleves
- olívaolaj

Egy vastag aljú fazékban felhevítjük az olajat, 1 percig pirítjuk rajta a rizst, majd felöntjük – a térfogatához képest – kétszeres mennyiségű húslevessel. Lefedve, kis lángon kb. 15 perc alatt megfőzzük, hagyjuk kihűlni.
A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, majd durvára aprítjuk. A csírával együtt a rizshez keverjük.
Fogyaszthatjuk főételként magában vagy köretként is.

CH tartalom: 33 g CH/fő (fontos, hogy ha búzacsírát használunk, számoljunk annak magasabb szénhidrát tartalmával is)
Kalóriatartalom: 362 kcal/fő




2015. március 20., péntek

Sütemény, ami kiállta a próbát

Úgy tűnik, ez a hét a vendégváró recepteké lesz. Ez a süti ugyanis akkor készült, mikor az Uram szülei voltak nálunk legutóbb. Nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen, aki ilyenkor az Anyósa és Apósa kedvében szeretne járni. Az igazság az, hogy kettőjük közül Apósommal a nehezebb, ő ugyanis a nagyobb kritikus a konyhában. Sütik tekintetében például körültekintően kell eljárnom, mivel a habos, krémes süteményeket részesíti előnyben, ilyet pedig ritkán készítek hétköznapokban. Bár az is igaz, hogy szerintem sosem mondaná meg, ha nem ízlene neki valami. :)
Őszintén szólva, a vanília pudingos réteg ellenére picit aggódtam, hogy fog majd neki tetszeni, tekintve, hogy cukor nélküli meggylekvár került bele. Amiről annyit kell tudni, hogy mikor Anyósom egyszer készített és megkóstolta, megkérdezte, nem-e romlott meg, mert olyan savanyú (én meg nagykanállal tudom enni és édesnek érzem :) ). Ennek ellenére majdnem az egész tepsi sütemény elfogyott, szóval úgy gondolom, kiállta a próbát. Bátran készítsétek el Ti is, ha vendégek érkeznek. :)

Pudingos-lekváros szelet


Hozzávalók 22 szelethez, 18 x 30 cm-es tepsihez
- 5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 4 dkg fehér tönkölyliszt
- 7 dkg nyírfaporcukor
- 4 tojás
- 1 csipet szódabikarbóna
- 1 csomag Nyírfacukor vaníliás pudingpor (8 dkg)
- 5 dl tej
- 2-3 dl cukor nélküli meggylekvár
a tálaláshoz:
- nyírfaporcukor

A tojások sárgáját kézi mixer segítségével kihabosítjuk a nyírfacukorral. A fehérjét kemény habbá verjük, és óvatosan a sárgájához forgatjuk. Adagonként elvegyítjük a szódabikarbónával elkevert, átszitált lisztekkel. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és 170 fokos sütőben kb. 15-20 perc alatt megsütjük. Rácson hagyjuk kihűlni, majd lapjában kettévágjuk, és az alsó lapot visszatesszük a tepsibe.
A pudingport kevés tejjel csomómentesre dolgozzuk, majd a maradék tej hozzáadásával, állandó kevergetés mellett felforraljuk. Levesszük a tűzről, és időnként megkeverve langyosra hűtjük. A piskótát megkenjük a lekvárral, eloszlatjuk rajta a pudingot, majd ráhelyezzük a felső piskótalapot. Tálalás előtt 1-2 órát hűtőben dermesztjük. Porcukorral megszórva tálaljuk.

CH tartalom: 13 g CH (ebből 5 g gyors CH)/szelet
Kalóriatartalom: 73 kcal/szelet





2015. március 18., szerda

Vendégváró

Már nagyon régóta terveztem, hogy átalakítom a régi lepénykenyér receptemet. Igazából egy ilyen vendégváró már régen hiányzott is szerintem a blogon található receptek sorából, csak ritkán van időm ilyesmivel kísérletezni. De erre a receptre végül igazán büszke vagyok. Többféle liszt-folyadék arányban párhuzamosan kelesztettem több tésztát is, nekem ez tetszett a legjobban. Az a jó ropogós fajta. :)

A recept a Kifőztük márciusi számában jelent meg.

Lepénykenyér kétféle feltéttel


Hozzávalók 12 db-hoz
a lepénykenyerekhez:
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg fehér tönkölyliszt
2,6 dl tej
2 teáskanál szárított élesztő
2 púpozott teáskanál búzasikér
2 kávéskanál só
a sonkás feltéthez – 6 lepénykenyérre:
15 dkg tejföl
4 vékony szelet füstölt sonka
4 szem koktélparadicsom
1/2 lila hagyma

őrölt bors
a kecskesajtos feltéthez – 6 lepénykenyérre:
15 dkg lágy kecskesajt
6 szem koktélparadicsom
2 szál újhagyma
1 kávéskanál szárított oregánó
1 kávéskanál szárított kakukkfű

A langyos tejet elkeverjük az élesztővel, majd a sóval és a sikérrel elvegyített lisztekhez adjuk. Tésztát gyúrunk belőlük, és 5 percig dagasztjuk. Tálba tesszük, folpackkal lefedve, langyos helyen kb. 45 percig kelesztjük. Gyúródeszkára borítjuk, kicsit átgyúrjuk, majd 12 részre osztjuk. Mindegyiket 3 mm vastagságúra nyújtjuk, majd a lepényeket sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Attól függően, hogy milyen feltéttel készítjük, megkenjük a tejföllel vagy a kecskesajttal, és megszórjuk sóval, borssal, fűszerekkel. A tetejükre pakoljuk a sonkát, a negyedelt koktélparadicsomokat, a felkarikázott újhagymát és lila hagymát. Meleg helyen további 20 percig kelesztjük, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt megsütjük.

CH tartalom: 24 g CH/darab
Kalóriatartalom: 256 kcal/darab






2015. március 15., vasárnap

Toszkán ihletésű

Tavaly októberben Toszkánába utaztunk, és őszintén szólva ez az utazás megváltoztatta a tésztáról alkotott világképemet. Egyszer korábban jártam ugyan már Olaszországban,a zsúfolt tengerparton, és persze ott is ettünk különböző tésztákat, pizzákat, de az nem ilyen volt. Talán csak szerencsénk volt, nem is tudom. Úgy alakult ugyanis, hogy a szálláshelyünktől sétálótávolságban volt egy kis étterem. Olyannyira kicsit volt, hogy angolul sem beszéltek és látszott, hogy a helyi lakosságra számítanak inkább, mint a turistákra. Nem volt sokféle fogás, csak különböző tésztaételek és steakek. Nade azok a tészták... mind házi készítésű, napsárga színű és érezni lehetett rajtuk, hogy minden alapanyag a lehető legjobb minőségű és friss. Igazából én ha otthon tésztát készítek, az nálunk úgy néz ki, hogy kevés tészta, sok feltét. Ám itt, pont ellentétesen. És valami fantasztikus volt.
Tisztában vagyok vele, hogy ilyen ízeket csak friss, házi készítésű tésztával lehet elérni. Így eszembe sincs azt képzelni, hogy az enyém megközelíti ezt az ízvilágot. Minden esetre ezt a tésztát az a vaddisznós pappardelle ihlette, amit abban a kis étteremben ettünk Firenzétől nem messze.

Paradicsomos, kacsamelles pappardelle tészta



Hozzávalók 4 személyre
- 25 dkg (pappardelle) tészta durumlisztből
- 1 nagyobb bőrös kacsamell (kb. 25 dkg)
- 1 konzerv darabolt paradicsom (40 dkg)
- 1 dl száraz vörösbor
- 1 kisebb sárgarépa
- 1 közepes lila hagyma
- 1 evőkanál frissen aprított petrezselyemzöld
- 1 evőkanál frissen aprított zellerzöld
- 1 teáskanál nyírfacukor
- 1 teáskanál morzsolt zsályalevél
- 2 babérlevél
a tálaláshoz:
- reszelt parmezán vagy más kemény sajt

A kacsamell bőrét beirdaljuk, a húsát megsózzuk. A vöröshagymát felaprítjuk, a sárgarépát felkockázzuk. Egy magas falú, lefedhető serpenyőben, a bőrével lefelé kb. 3-5 percig (a zsírréteg vastagságától függően) sütjük a kacsamellet, majd megfordítjuk, újabb 2 percig sütjük, ezután visszafordítjuk bőrös oldalára. Mellé rakjuk, és a kisült zsíron a lila hagymát és a sárgarépát kb. 5 percig pirítjuk. Újból megfordítjuk a kacsamellet, az ételbe tesszük a vörösbort, és lefedve további 5 percig közepes lángon pároljuk. Felöntjük a paradicsommal és 1,5 dl vízzel, a zöld fűszerekkel, nyírfacukorral és sóval fűszerezzük, majd közepes lángon, lefedve kb. 45 percig pároljuk. Ha szükséges, adhatunk még vizet hozzá ez idő alatt. Időközben a tésztát lobogó, sós vízben megfőzzük.
Ha letelt az idő, kivesszük a húst a szószból, és a bőrét lefejtve (erre most nem lesz szükségünk) villával szálaira szedjük. A húsfalatokat visszatesszük a paradicsomszószba, majd elvegyítjük a tésztával. Reszelt parmezánnal megszórva tálaljuk.

CH tartalom: 54 g CH/fő (20 dkg tésztával csak45 g CH/fő)


2015. március 8., vasárnap

E heti boldogság

A héten vettem magamnak végre egy óriási bögrét, pontosabban egy fél litereset. Azóta teljes a boldogság. Bent a munkahelyen ugyanis sokszor elfelejtek inni. Ezt próbálom úgy kiküszöbölni, hogy egy kancsóba főzöm le reggel a teát, csak azt sem szeretem, ha a gyógytea nagyon sokat áll, így nem az igazi. A fél literes bögre azonban tökéletes megoldásnak tűnik. Feldobja a napomat mindig. :) Most már csak arra kellene kitalálnom valamit, hogy a szálas teát hogy tudom elkészíteni benne, hogy ne kelljen átszűrögetni...Valakinek van bármilyen ötlete?

ÉS ha már tea, hozok hozzá egy finom kis kekszet. Még a januári síeléshez készítettem, ezt majszoltuk mindig a felvonóban tízóraira. :)

Diós-kakaós keksz



Hozzávalók 22 db-hoz
- 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 10 dkg nyírfacukor
- 10 dkg kókuszzsír
- 10 dkg darált dió
- 5 dkg durvára aprított dió
- 3 dkg cukrozatlan kakaópor
- 1 tojás
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 csipet só

A sütőporral elkevert lisztet összeforgatjuk a darált dióval, a nyírfacukorral, a kakaóporral és a sóval, majd először a kókuszzsírral, utána a tojással tésztává gyúrjuk. Elvegyítjük benne a durvára aprított diót. Kisebb diónyi méretű gombócokat formázunk belőle, amiket a két tenyerünk között kb. 1 cm vastagságúra lapítunk. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, és 180 fokos, légkeveréses sütőben 12-15 perc alatt készre sütjük.

CH tartalom: 6,5 g CH/darab
Kalóriatartalom: 116 kcal/darab


2015. március 5., csütörtök

Húsmentesen

Próbálok kevesebb húst enni, bár őszintén szólva nehezen megy. Azért néha erőt veszek magamon és vega fogást készítek magamnak ebédre, ilyenkor mindig meg is állapítom, hogy sokkal kevésbé terheli meg a szervezetet. De aztán mégis valahogy mindig a húsnál kötök ki. Bár ebben azért az Uramnak is elég nagy szerepe van, mert vele azért nehezebb vega kaját etetni. :)

Így magában vadrizst most kóstoltam először. Rendkívül intenzív kicsit nyersebb íze van, nekem nagyon tetszett. De ha kevésbé vagyunk kísérltezőek, fele mennyiségben használjuk basmati rizzsel. :)

A recept a Kifőztük online gasztromagazinban jelent meg.

Vadrizs sült zöldségekkel


Hozzávalók 4-6 személyre
15 dkg vadrizs
zöldség- vagy húsleves
1 fej brokkoli
20 dkg sütőtökhús
35 dkg kelbimbó
3 rozmaringág
(olíva)olaj

A sütőtököt 1,5 cm-es kockákra vágjuk, a kelbimbót külső leveleitől megtisztítjuk, mérettől függően félbe- vagy negyedekbe vágjuk, a brokkolit kisebb rózsákra szedjük. Kevés olajjal összeforgatjuk a zöldségeket, majd sütőpapírral bélelt tepsin mindet eloszlatjuk. Rájuk helyezzük a rozmaringot, és 180 fokos, légkeveréses sütőben 20 perc alatt megsütjük.
Vastagabb aljú fazékban felhevítjük az olajat, 1 percig pirítjuk rajta a rizst, majd felöntjük – a térfogatához képest – kétszeres mennyiségű húslevessel. Lefedve, kis lángon kb. 15 perc alatt megfőzzük, majd a zöldségekkel elvegyítve tálaljuk.

CH tartalom: 50 g CH/fő (4 fős adagok esetén), 33 g CH/fő (6 fős adagok esetén)
Kalóriatartalom: 317 kcal/fő (4 fős adagok esetén), 211 kcal/fő (6 fős adagok esetén)




2015. március 3., kedd

Rágcsáljunk

Az uzsonnára elfogyasztott gyümölcs után másfél órával általában már a küszöböt rágom, olyan éhes vagyok. Ilyenkorha mindenképpen enni akarok valamit, leggyakrabban sajtot, vagy  magokat szoktam rágcsálni, ami épp szembe jön velme: dió, mogyoró, mandula. Persze nem túl sokat ezekből sem, hisz számolni kell a szénhidrát tartalmukkal, de még mindig jobb, mintha chipset vagy más hasonló szénhidrátdús és egészségtelen valamit tömnék magamba. :)
Édes pirított magvakat évekkel ezelőtt készítettem először karácsonyra ajándékba. Akkor még csak a sógoromnak készítettem nyírfacukorral, azóta magunknak viszont mindig. Szeretem, mert jó ropogós, és tetszés szerint lehet fűszerezni. Most éppp a Fűszerész fahéja került bele. :)
Utóvacsorának sem utolsó tévézés közben :)

Édes, fahéjas pirított magvak



Hozzávalók 4 személyre
- 5 dkg mandula
- 5 dkg török mogyoró
- 7 dkg nyírfacukor
- 2 teáskanál őrölt fahéj
- 1 csipet só

Tapadásmentes serpenyőben közepes lángon, zsiradék nélkül megpirítjuk a magokat, vigyázva, hogy meg ne égjenek. Ha egyenletesen megpirultak, hozzákeverünk néhány evőkanálnyi vizet, majd a fahéjjal és sóval elvegyített cukrot. Állandó kevergetés mellett addig hagyjuk a tűzön, amíg a cukor egészen nyúlóssá nem válik. Levesszük a tűzről, és sütőpapírral bélelt tálcán eloszlatjuk úgy, hogy a szemek minél kevésbé érjenek egymáshoz. Egy éjszakán át pihenni hagyjuk, mialatt a cukormáz teljesen megkeményedik rajtuk.

CH tartalom: 19 g CH/fő
Kalóriatartalom: 163 kcal/fő






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...