2014. október 29., szerda

Sülve-főve

Korábban, mikor először találkoztam a tv-ben azzal az ötlettel, hogy a leves készítéséhez a paradicsomot süssük meg, őszintén szólva kicsit csodálkoztam. Igaz, ez még akkor volt, mikor emlékeimben csak a gyerekkori magyar-módi cukros-betűtésztás paradicsomleves élt, amit a cukor ellenére sem kedveltem sosem.
Aztán mikor az első valódi paradicsomlevest elkészítettem, friss fűszerekkel, rájöttem, hogy létezik egy másik "dimenzió", már ami a paradicsomlevest illeti. Azóta már sok variációt kipróbáltam, a teljesség igénye nélkül (mert nem minden került fel a blogra) volt bazsalikomos, aztán hagymás-burgonyás, meg zelleres. Készült csicseriborsós-csirkehúsos és egy jófajta darabos, legutóbb pedig már megkíséreltem a sült paradicsom változatot csicseriborsóval.
Ez utóbbi annyira ízlett, hogy utána készítettem simán csak sült paradicsom levest. Természetesen nem csalódtam. :) Egyszerű, és igaz, picit több időt igényel a sütés miatt, de az íze valóban egészen más, pikánsabb lesz. Érdemes kipróbálni!

Sült paradicsom leves (4-6 főre)


- 1,2 kg paradicsom
- 1 nagyobb fej vöröshagyma (kb 10 dkg)
- 3 gerezd fokhagyma
- 1,2 l víz
- (olíva)olaj
- só, bors
- 1 ek friss bazsalikom

A paradicsomokat félbevágjuk és vágott felükkel felfelé egy tepsire helyezzük őket. Megszórjuk sóval és frissen őrölt borssal, közé helyezzük a fokhagymákat és 200 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütjük.
A hagymát felaprítjuk és kevés olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a sült paradicsomot és fokhagymát, majd felöntjük a vízzel. 15 percig főzzük, a bazsalikommal fűszerezzük (mivel a paradicsomot sütés előtt megsóztuk, nem igényel több sót, de ízlés szerint tehetünk még hozzá). Botmixerrel pürésítjük, bazsalikomlevéllel a tetején tálaljuk.

CH tartalom: 9,6 g CH/adag
Kalóriatartalom: 77 kcal/adag
(6 adaggal számolva)




2014. október 27., hétfő

Pocsék fotó, de a recept kárpótol :)

Általában kényes vagyok az ételfotóimra. No nem azért, mert olyan rettenetesen jól tudnék fotózni, inkább azt gondolom, hogy a jó gép teszi a csodát, nem pedig én. :) Ettől függetlenül szeretem, ha az ételek igazi valójukban jelennek meg a képeken, márpedig az esti, szobai világításnál készült ételfotókról ez egyáltalán nem mondható el. A mostani receptből csak 2 fős adag készült, egy szép, kettesben töltött pihenős péntek esti vacsorához. Így lehetőségem sem volt rá, hogy másnap lefotózzam, hisz az utolsó falatig elfogyott. Mivel azonban olyan finom lett, hogy arra még én is büszke vagyok, muszáj megosztanom a receptjét, még ha a fotó pocsék is.

Sok recept vár a sorára, hogy felkerüljenek a blogra, ma este azonban egy kedves Olvasóm kereste a fotó alapján ezt a receptet, így ezzel kezdem. Már épp kezdtem pánikba esni, hogy hová írtam fel a receptet, vagy hogy felírtam-e egyáltalán, mikor eszembe jutott, hogy a hagyományos kis régi receptfüzetembe írtam le. Mert bizony ezt még mindig előveszem néhanapján, és a legjobban sikerült kedvenceinket beleírom kézzel is. Én már csak ilyen kis maradi vagyok :) Így vagyok a könyvekkel is, hiába mondják, hogy mennyivel praktikusabb az e-book, én már csak maradok a lapozgatható-gyűrhető-könnycseppmaszatos variációnál. :)

A recept különlegessége még, hogy gluténmentes, mivel sikerült barna riszlisztből készült wok tésztákat vennem legutóbb. Sajnos ez a tészta jobban törik, mint a hagyományos, és nehezebb a megfelelő állagot is eltaláni benne, de második nekifutásra már jól sikerült (az első vállalhatatlan volt, bár az ízével nem volt gond akkor sem :) ). 

Szecsuáni borsos lazac thai (gluténmentes) tésztával (2 főre)


- 2 szelet lazacfilé (kb 15 dkg-osak, bőre nélkül)
- 2 cm gyömbér
- 1 citrom héja
- 1 tk szecsuáni bors (durvára törve mozsárban)
- (szezámmag)olaj

Hozzávalók a tésztához:
- 10 dkg (gluténmentes) wok tészta
- 1 szál sárgarépa (kb 10 dkg)
- 2-3 szál újhagyma (kb. 7 dkg)
- 2 ek szójaszósz (cukor-, és gluténmentes)
- 1 kk méz
- 1 kk rizsecet
- 1 kk halszósz
- 2 cm gyömbér
- 1 gerezd fokhagyma
- szezámolaj

A gyömbért és a citrom héját lereszeljük, majd elkeverjük a tört szecsuáni borssal és kevés olajjal. Pici sóval együtt bedörzsöljük a fűszerpasztával a halat és kb.fél órát állni hagyjuk. Ezt követően forró serpenyőben, kevés olajon oldalanként kb 4 perc alatt megsütjük. Félretesszük.
A tésztát kb. 3 perc alatt lobogó sós vízben megfőzzük. A szójaszószt elkeverjük a mézzel, ecettel, halszósszal. A sárgarépát vékony hasábokra vágjuk, az újhagymát vékonyan felkarikázzuk. A gyömbért lereszeljük, a fokhagymát összepréseljük, majd forró wokban 1 percig pirítjuk őket kevés olajon.Hozzáadjuk a sárgarépát, nagy lángon 3-4 percig pirítjuk, hozzáadjuk az újhagymát. Újabb kb. 2 percig pirítjuk, majd lehúzzuk a tűzről és ráöntjük a szószt. Elkeverjük, visszatesszük a tűzre, hogy rotyogjon egyet (így a méz picit karamellizálódik benne), majd beleöntjük a tésztát. Óvatosan összeforgatjuk a tésztával, a lazaccal tálaljuk.

CH tartalom: 47 g CH/adag
Kalóriatartalom: 406 kcal/adag



2014. október 18., szombat

Ez nem az a nap

Az Uram mindig azt mondja, hogy nálam két dologból lehet tudni, ha valami baj van: egyrészt, ha nem mosolygok, mert általában mindig látszik az összes fogam. A másik, jóval súlyosabb jelenség, ha csendben vagyok. Az ugyanis nem épp a természetes állapotom.:) Hát, mondjuk úgy, hogy ma nem az a nap van, amikor beszédes hangulatomban vagyok. Így a blogbejegyzésnél is maradok inkább csak a receptnél, abból viszont egy rendkívül finomat hozok.

Tudom, hogy furának tűnhet, de engem a jó sűrű csülkös bablevesre emlékeztetett az íze, finom, krémes, tartalmas, pikáns.  Csak épp nem babból és hús nélkül készül. :)

A recept ötletét a Soup of the day c. szakácskönyvből vettem, bár csak az alapanyagok tekintetében, szóval, csak ahogy szoktam. :)
A recpt a Kifőztük magazinban jelent meg.

Sült paradicsom és csicseriborsó leves (4-6 személyre)


- 30 dkg száraz csicseriborsó
- 70 dkg paradicsom
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1,5 zöldség/húsalaplé
- 2 ág rozmaring
- 2 teáskanál köménymag
- 1/2 teáskanál őrölt pirospaprika
- tejföl a tálaláshoz
- (olíva)olaj / kókuszvaj
- só

A csicseriborsót legalább 2-3 órára hideg vízbe áztatjuk. A paradicsomokat félbe vágjuk és egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket a vágott felükkel felfelé. Meglocsoljuk őket kevés olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. 230 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütjük.
A hagymát és a fokhagymát felaprítjuk, egy nagy fazékban kevés olívaolajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a fűszereket, 1 percig pirítjuk őket. Felöntjük az alaplével, hozzáadjuk a leszűrt csicseriborsót és a sült paradicsomot. Forrástól számított kb. 1-1,5 órán át lefedve főzzük (a főzési idő attól függ, milyen friss volt a csicseriborsó) közepes lángon, amíg a csicseriborsó megpuhul. Ha szükséges, közben adjunk hozzá még vizet. Levesszük a tűzről és a leves kb. felét szedjük át egy másik fazékba, és botmixerrel pürésítsük. Tegyük vissza, melegítsük össze. Ha túl sűrű, adjunk még vizet hozzá. Köménymaggal megszórva, tejföllel elkeverve tálaljuk.

CH tartalom: 30 g CH/adag
Kalóriatartalom: 219 kcal/ adag
(6 fős adagok esetén, tejföl nélkül számolva)








2014. október 8., szerda

Egy új kedvenc

Ez a recept az elmúlt hónapok egyik ngy kedvence lett nálam. No, nem is csoda, tekintve az utóbbi időkben feltámadt lencse iránti rajongásomat. Ötvözve mindezt az indiai konyhával - rossz végeredmény nem lehet. :)
Tudom, hogy a hozzávalók nem éppen kaphatóak a sarki kis boltban, de egy hétvégi nagyobb bevásárlás során a hozzávalók könnyen beszerezhetőek és elállnak a hűtőben a hét végéig. Márpedig milyen jól tud jönni egy "kamrakaja", amit gyorsan elkészíthetünk és még ennyire ízletes is. :)

Édesburgonyás vöröslencse dhal (egytál)


- 1 kisebb édesburgonya
- 20 dkg vöröslencse
- 1 kis konzerv paradicsompüré (7 dkg)
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 3 cm gyömbér
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 teáskanál kurkuma
- 1 tesákanál koriander mag
- 1 kis piros szárított chili
- 1,5 dl natúr joghurt
- 1 evőkanál friss menta
- kókuszvaj/(olíva)olaj
- só
A vöröshagymát, a fokhagymát és a gyömbért felaprítjuk. Az édesburgonyát megpucoljuk és kb. 1,5 cm-es kockákra vágjuk. A vöröslencsét hideg vízzel alaposan leöblítjük. A koriander magot mozsárban megtörjük a szárított chilivel együtt, majd elkeverjük a kurkumával. Egy magas falú serpenyőben kevés kókuszvajat/olajat hevítünk, megpirítjuk benne a vöröshagymát. Hozzáadjuk a fokhagymát és a gyömbért, majd egy perc elteltével hozzáadjuk a fűszerkeveréket. További egy percig pirítjuk, majd felöntjük 7,5 dl vízzel, hozzáadjuk a burgonyát, a vöröslencsét és a paradicsompürét. Sózzuk, 10 perc alatt készre főzzük. Az aprított mentával elkevert joghurttal tálaljuk.

CH tartalom: 42 g CH/adag
Kalóriatartalom: 124 kcal/adag




2014. október 5., vasárnap

Mindig elkövetem ugyanazt a hibát... :)

Amikor van időm, órákon át lapozgatom a szakácskönyveimet, receptgyűjteményemet, hogy mi legyen a következő, amit elkészítek. Ilyenkor általában ihletet gyűjtök, egyre ritkábban főzöm azt, ami a receptben van, viszont az irányt segít megtalálni.
Tegnap este is így tettem, válogattam, hogy ma reggel milyen süteményt készítsek. Összeszedtem 4 félét, majd szóltam az Uramnak, hogy jöjjön, válasszon, mit szeretne.
Én balga. Már sokszor megfogadtam, hogy ilyen felelőtlenséget nem teszek. A következő párbeszéd zajlott le ugyanis (fotókat mutogattam neki közben illusztrációképp):
- Az első variáció egy piskóta, amibe/aminek a tetején alma van. Fahéjas.
- És hol van benne a mák?
(a kérdést elengedtem a fülem mellett)
- A második egy kakaós piskóta, amiben tejszínes csokoládékrém van.
- Ez jóóó.
- Oké, tudom, de mi van, ha a közepén nem csokid krém van, hanem mondjuk levár? Epres, vagy barack?
- Csoki.
- Na jó, de van még más is. Nézd, ez ilyen vékony linzertészta, aminek a közepén lekvár van (félhold alakúak). Ilyesmi?
(a válasz egy magasra felvont szemöldök)
- Jójó, oké, értettem. Csokis süti.

Igazából én rontom el mindig. Nem szabad ilyenkor olyan variációt hoznom, ami nála tuti befutó. :) Pédául ha csokis. Vagy mákos. Vagy főételek esetében wokos, esetleg szűzpecsenye. Esélye sincs semmi másnak. Vagy, nem kell megkérdezni, csak elé kell tenni. :) Így most süthettem csokis süteményt, pedig ahhoz nem is volt igazán kedvem. :/

Időközben a csokis sütit már meg is sütöttem, bár valahogy semmi nem akart összejönni benne. A tészta túl pópos lett, a tejszínkrém túl híg és picit sok is lett, de azt hiszem, a végeredmény azért ehető lesz. :)

Addig pedig, amíg ezt a tortát meg nem kóstoljuk, hozok egy mogyoróvajas-csokis kekszet. Kalóriabomba, az már biztos. De valami isteni.  Tény, hogy kell hozzá jó minőségű (nem csokis) mogyoróvaj, amit elég nehéz beszerezni. De megéri. :)

A recept a Kifőztük magazin októberi számában jelent meg.

Mogyoróvajas-csokoládés sütemény (kb. 30 db)

- 15 dkg nyírfacukor
- 11 dkg vaj
- 1 tojás
- 14 dkg mogyoróvaj
- 2-3 evőkanál víz
- 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 10 dkg fehér tönkölyliszt
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- 8 dkg étcsokoládé (legalább 70%-os kakótartalommal)
A cukrot az olvasztott vajjal robotgéppel simára keverjük. Hozzáadjuk a tojást, a vizet, majd a mogyoróvajat is. A lisztet elkeverjük a szódabikarbónával, részletekben hozzáadjuk a mogyoróvajas masszához. Sűrű tésztát kell kapnunk. Az étcsokoládét durvára aprítjuk és gyors mozdulatokkal (hogy a csokoládé ne olvadjon meg) belegyúrjuk a tésztába. A tésztából diónyi gömböket formázunk, amiket két tenyerünk között kilapítunk kb. 1 cm vastagságúra. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket. 180 fokos, légkeveréses sütőben 12 perc alatt megsütjük. 
CH tartalom: 11 g CH/db
Kalóriatartalom: 114 kcal/db

 



Forrás: 500 csokoládés finomság c. szakácskönyv


2014. október 1., szerda

Kattanások

Mostanában vannak kattanásaim. Vagy egy étel, vagy egy alapanyag nem tud kimenni a fejemből és újra és újra előveszem/elkészítem. Aztán, olyan hirtelen, ahogy jött, el is múlik. Igaz, az intervallum változó, pár naptól pár hétig, akár hónapig is eltarthat.
Ilyen volt nyáron a túró. Éjjel-nappal azt akartam enni. Sokféleképpen el is készítettem, sokszor csak egy kis joghurttal és gyümölccsel. Vagy épp sósan, túrókrémnek.

Ez a recept is így született, egy klasszikus túrógombóc, picit felturbózva. Bármilyen gyümölccsel elkészíthető. Ráadásul ebédnél egy salátát ehetőnk mellette főételnek, és akkor tökéletes szénhidrát szempontból is. :) De ettem már házi lekvárral is, tudom, hogy úgy nem szokás, de nagyon finom. Főleg meggyel.  A recept a Kifőztük magazin szeptemberi számában jelent meg.

Mandulás túrógombóc rebarbarás eperszósszal

- 25 dkg túró
- 5 dkg tönkölydara
- 15 dkg eper
- 1 evőkanál nyírfacukor
- 2-3 evőkanál szeletelt mandula

A túrót szitán áttörjük és elkeverjük a tönkölydarával. Kis golyókat formázunk belőle a tenyerünkkel. A mandulaszeleteket mozsárban apróra törjük. Egy nagy fazékban lobogó sós vízben megfőzzük a gombócokat, amíg feljönnek a víz tetejére. Egy szűrő segítségével kiemeljük őket és rögtön beleforgatjuk a mandulába.
A mártáshoz a rebarbarát megpucoljuk (külső, fás "héjától") és az eperre együtt felkockázzuk, majd a cukorral együtt egy kis lábasban feltesszük főni. Kb.15 perc alatt, állandó kevergetés mellett besűrítjük, a túrógombóchoz kínáljuk.

CH tartalom: 18 g CH =ebből 4 g gyors CH)
Kalóriatartalom:  197 kcal/adag
4 személyre számolva


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...