2013. május 26., vasárnap

A második szülinap :)

Ismét eljött a május 26-a, és ezzel ismét szülinapot ünnepelhet a blog. 365 nap, ami ebben az esetben igen sűrű volt, és azt hiszem, ez az utóbbi időben kicsit megritkult recepteken is látszik. :) De hiába, a lelkesedésem és a főzés iránti szerelmem még mindig változatlan. A blog szempontjából azonban történt néhány alapvető változás. Amikor kiderült, hogy inzulinrezisztensek vagyunk, sok szempontból meg kellett változtatni mind az étkezési, mind a főzési szokásokat. Én személy szerint  azóta még nagyobb kihívást látok a főzésben és a nehézségek, szabályok inkább inspirálnak, mint hátráltatnak. :) Remélem, így lesz ez a következő évben is. :)

A tavalyihoz hasonlóan idén is egy kis összeállítással készültem a kedvenceinkből. A teljesség igénye nélkül, íme:


Az első és egyben az egyik örök verhetetlen, Édesapám Vörösboros sertéspörköltje rozmaringos túrógombóccal (utóbbi már az én újításom volt :)) Sosem fogok vele betelni. :)
A második, az a bizonyos mustáros csirke. Nem az én találmányom volt ez sem, ennek ellenére abszolút favorit lett.
A harmadik a Sütőtökös cannelloni. Na, erre büszke vagyok. Fergeteges lett, sütőtökszezonban kötelező fogás lesz nálunk, bár beismerem, picit macerás a töltögetéssel az elkészítése, de abszolút megéri!
A felső sorban az utolsó, a egy csicseriborsó saláta, konkrétan Paradicsomos-mozzarellás. Az inzulinrezisztencia diéta kapcsán az egyik legnagyobb felfedezésem a csicseriborsó. Rengetegszer készítem vacsorára salátának, hogy minél kevesebb kenyeret kelljen ennünk, de meglegyen a szükséges szénhidrátbevitel is. Rajongok érte. :)
Az alsó sor első képe a 100% tk kenyér. Szerintem magyarázni sem kell, miért került a felsorolásba. :)
A következő az az Almás zabpehely avagy zabpelyhes alma. Ami igazából nem is recept, nálunk viszont nagyon gyakori tízórai és külön sikertörténetként éltem meg, hogy mára  az Uram is elismerte, hogy finom (eleinte ugyanis nem volt hajlandó megkóstolni persze) :)
 A Rozmaringos-narancsos szűzpecsenye szintén nem az én találmányom, ellenben őrülten finom. A bulgurt meg mindenki próbálja ki, aki még nem tette, mert nagyon finom, ráadásul gyorsan elkészíthető. :)
Végül pedig jöjjön egy desszert, az Almás császármorzsa, amit azért emelnék ki, mert a hajdinaliszt is a diéta egyik új felfedezése volt, és amellett, hogy egészséges, palacsintafélékhez kifejezetten tökéletes. Beleszerettem. :)

És végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni minden Olvasómnak, hogy az utóbbi, blogbejegyzések tekintetében kevésbé termékeny időszakban is kitartottak mellettem és olvassák és készítik a receptjeimet. Még egyszer KÖSZÖNÖM, és ígérem, tovább folytatom! :)

2013. május 25., szombat

Elfelejtett mennyiségek

Ejj, mostanában úgy érzem, kezdem kicsit elbízni magam a diétát illetően. Mármint, a diéta szerinti főzést illetően. Most már pontos méricskélés nélkül is meg tudom becsülni a mennyiségeket, azok szénhidráttartalmát, így egyre gyakrabban belefutok, hogy elkészítek egy receptet, fogást, csak épp nem írom fel a pontos hozzávalókat. Aztán, amikor odáig jutok, hogy fel kéne tenni a receptet a blogra, törhetem a fejem, hogy na, vajon miből mennyi is volt benne... :)
Így jártam most is, amikor a pár hete készített mennyei újburgonya receptet akarom közzétenni. A receptet az egyik GoodFood magazinban találtam (mind a csirkéét, mind a köretét). A krumpliért személy szerint önmagában nem rajongok, így mikor anno a diétás oktatáson mondták, hogy krumplit egy héten maximum egyszer lehetne enni, nem éreztem, hogy bármiről le kellene mondanom. Az Uram ellenben annál inkább szereti. Így, mikor a kedvében akarok járni, azt készítek köretnek. Mint most is, csak épp ebben az esetben én is odáig voltam érte. :) No, mondjuk, szerintem inkább a karamellizált hagyma miatt. :)

Babérral és fokhagymával sült csirke, karamellizált hagymás újburgonyával


- 1 egész konyhakész csirke (kb. 1,5 kg-os)
- 8 babérlevél
- 50 g vaj
- 1/2 citrom
- 4 kisebb fej fokhagyma

Hozzávalók a körethez:
- 25 g vaj
- 4 fej vöröshagyma (kb. 35 dkg)
- 4 babérlevél
- 2 ek olívaolaj
- 60 dkg újburgonya
- nagy marék petrezselyem felprítva
- 4-5 ág kakukkfű levelei letépkedve

A csirkét alaposan besózzuk kívül és belül is. A hasába tömjük a citromokat, 4 babrélevelet. A mell felett óvatosan fellazítjuk a bőrt és 2-2 babérlevelet csúsztatunk be alá, meg néhány kisebb darabka vajat. A megmaradt vajjal bedörzsöljük a csirkét, összekötjük a lábainál/ hústűkkel összetűzdeljük, majd kacsasütő tepsibe (fedős) helyezzük és 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük.  45 percig sütjük, majd mellédobáljuk a fokhagymát is. Ekkor már nem tesszük vissza rá a fedőt és további 45 percig sütjük, amíg szépen megpirul a csirke.

A második sütési kör közben elkészítjük a köretet. A burgonyát alaposan megmossuk, majd 10 perc alatt előfőzzük lobogó sós vízben. Leszűrjük. A hagymát vékonyan felszeleteljük. Egy magas falú serpenyőben felmelegítjük a vajat, majd a hagymát 15 percig alacsony lángon sütjüka kakukkfűvel és a babérlevelekkel együtt, majd közepes lángon további 5 perc alatt szépen karamellizáljuk. Ekkor hozzáadjuk a burgonyát és az olajat, és még kb. 10 percig sütjük, amíg a burgonya is megpirul kicsit. A végén hozzáadjuk a petrezselymet és már kész is.

A köret CH tartalma: 1 adag 33 g CH-t tartalmaz.





Forrás: GoodFood magazin 2012 május

2013. május 14., kedd

Hibák vállalása

Habár sokan nem szeretik hangoztatni, ha elrontanak valamit, én inkább úgy állok ehhez a kérdéskörhöz, hogy jobb az egyenes út, emberek vagyunk hibázunk, jobb ezeket vállalni. Mindegy, hogy munkáról, magánéletről, vagy főzésről van szó.
Utóbbi tekintetében nemrég vendégség volt nálunk. Persze ilyenkor az ember kitesz magáért, sosem látott rendet rak, süt-főz,miegymás. Alapszabály, hogy vendégeknek új recepttel kísérletezni nem épp a legjobb ötlet. Ez alkalommal azonban úgy gondoltam, hogy ha csak a krémet készítem rögtönözve a desszerthez, abból nagy gond nem lehet. Nos, nagy gond nem is lett, mert közöltem a vendégekkel, hogy a "chokito, ronda és finom" effektus esett meg velem: ízre jó, látványra gyakorlatilag tálalhatatlan, a tervezett epertorta helyett ugyanis egy piskóta lett, leöntve eperszósz-féleséggel. Az ízzel nem volt gond, nade azért mégis... :) A nem túl esztétikus látvány ellenére én inkább úgy döntöttem, hogy előzetes tájékoztatás után (mi szerint elrontottam a süteményt) felvállalom és feltálalom a desszertet ebben a formában, és mivel mindenki repetázott, úgy gondolom, jól döntöttem. Nekem sem sikerül minden természetesen, és ezt büszkén vállalom. :) Vannak elhibázott, vagy épp nem túl jól sikerült receptek. Ezekből tanulok és pont ezért szeretem őket. Egy-egy elrontott fogásra biztosan jobban emlékezik az ember, mint egy-egy jól elkészítettre. :)

Az epertorta szerencsés végkimenetele után nekiveselkedtem egy másik epres süteménynek is, ami sem időt, sem energiát nem nagyon igényel, az íze viszont... :)

Epres piskóta


- 10 dkg fehér tönkölybúza liszt
- 10 dkg tk tönkölybúza liszt
- 15 dkg nyírfacukor
- 12,5 dkg vaj
- 2 tojás
- 1/2 cs sütőpor
- csipet só
- 1 dl tej
- 40 dkg eper (kicsumázott állapotban mérve)

A tojást habosra keverjük a cukorral, amíg kifehéredik, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat.  Hozzákeverjük a sütőporral és sóval elkevert lisztet, majd legvégül a tejet is hozzáadjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk a tésztát, és megszórjuk a megmosott, leszárított eprekkel. 170 fokra (légkeveréses) előmelegített sütőbe tesszük, kb 30 perc alatt meg is sül (tűpróbát végzünk a végén)

CH tartalom: 20 szelet esetén 1 szelet 12,5 g CH-t tartalmaz 8ebbőlkb 1 g gyors CH)




Forrás: http://www.flamcsi.blogspot.hu/2012/07/mindennek-megvan-maga-helye-es-kesz.html

2013. május 12., vasárnap

Változó szokások

Az ember változik az évekkel, és minél többet főzök, rá kell jönnem, hogy a főzési szokásaim is változnak. És itt most alapvetően nem az alapanyagokra, hanem az apró praktikákra gondolok. Arra, hogy az ember mit-hová tesz főzés közben a konyhában, hogyan készül elő, milyen eszközöket használ (és nem mindig a legjobb eszköz a megszokott megoldás persze :)). Vannak például kedvenc keverőtálaim, meg a már agyonhazsnált, víztől meggörbült vágódeszkám. Hiába vettem újakat azóta, mégis valahogy mindig a régi akad a kezdembe, ha hagymát kell pucolni. :) De persze vannak változások is. Most éppen a sózásban. A kezdetek kezdetén sószóróból sóztam főzés közben (kivéve leveseknél), majd jött az a változat, amikor befőttesüvegben tároltam a sót, kiskanalastul, a szekrényben, amit főzés közben mindig elővettem. Mostanra azonban rájöttem, mégiscsak az a módszer a legjobb, ahogy anyósom is csinálja: egy egyszerű kis nyitott tálka, abban a só, amibe az ember bármikor nyugdotan belenyúlhat csak úgy kézzel. Nem kell finomkodni. :) Úgyhogy, jelenleg egy szép ksi szufléformát üzemeltem be erre a célra, és az igazság az, hogy tökéletesen működik. :) Mit nekem trendi konyhai kiegészítők, igaz? :) (bár, ha jobban belegondolok, a szufléforma is az :))
No sebaj! Akkor most süssünk inkább kenyeret!

Fűszeres-olívás kenyér teljes kiőrlésű liszttel (45 dkg-os kenyér)

 

- 150 g fehér tönkölyliszt
- 100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
- 40 g fekete olajbogyó
- 40 g zöld olajbogyó
- 1 tk szárított fűszer vegyesen (rozmaring, bazsalikom, kakukkfű)
- 6 g só
- 12,5 g élesztő
- 190 ml víz

Az elkészítése ugyanolyan egyszerű és majdnem ugyanaz, mint a 100% tk kenyérnek. Egy tálkűban összekeverjük az olajbogyókat és a fűszereket. Egy üvegtálban (kisebb) elkeverjük a lisztet, a sót és félretesszük. Egy másik tálban (nagyobb) a vízben feloldjuk az élesztőt egy fakanállal kevergetve, majd hozzákeverjük az előkészített száraz hozzávalókat (só, liszt), majd először fakanállal, utána kézzel összekeverjük a tésztát, amíg összeáll. Ekkor a kisebbik tállal lefedjük és félretesszük 10 percre. Adjuk hozzá a fűszeres olajbogyókat és kezdjük el a dagasztást: a tésztából egy kis mennyiséget megfogunk és a tetején a közepébe nymjuk. 90 fokkal elfordítjuk a tálat, újabb kis adag tésztát noymunk a halom közepébe, majd újra elforgatjuk a tálat. Összesen 10 alkalommal kell forgatni + nyomkodni a tésztát, ezt követően lefedjük őjra és 10 percet pihentetjük-kelesztjük. Ezt követően újra megcisnáljuk a 10 lépéses dagasztást, újabb 10 perc pihentetés, újabb dagasztás, újabb pihentetés, újabb dagasztás (összesen 4 dagasztás, 4 pihentetés- pihentetéssel kezdve legelején) A végén újabb kelesztés jön, de ezúttal 1 órán át hagyjuk a tésztát dolgozni.
Ha letelt az 1 óra, a tésztának kb. kétszeresére kellettmegkelni. Levesszük róla a tálat, az öklünkkkel belenoymunk a tészta közepébe, hogy az alul keletkezett levegő kimehessen.
Lisztezett felületre tesszük a tésztát és kézzel úvatosan hosszúkás téglalap formájúra nyújtjuk-húzzuk. A tészta bal egyharmadát behajtuk a középső harmadára, majd ugyanezt tesszük a jobb odalával is. Kicsit lenyomkodjuk a tsztát, így egy négyszögletes tésztakupacot kell kapnunk. Megfordítjuk a tésztát, megszórjuk liszttel és az elkészített tepsire helyezzük. Tiszta konyharuhával leborítjuk / az üvegtállal és további 30-45 percig kelesztjük.
20 perccel a sütés megkezdése előtt bekapcsolajuk a sütőt és előmelegítjük 230 fokra, egy üres tepsit az aljába helyezünk.
Ha letelt a kelezstési idő a sütőben az üres tepsibe 1 bögre hideg vizet öntünk, majd betoljuk a kenyeret sülni. 200 fokon sütjük kb. 35 percig sütjük, amíg szépen megbarnul. 





Forrás: Emmanuel Hadjiandreou - How to make bread c. szakácskönyve

2013. május 7., kedd

Nyaralásszervezés diétához igazítva

Habár az utóbbi időben gyakoribb kilengésekkel, mégis töretlen lelkesedéssel csináljuk az inzulinrezisztencia diétát. Igaz, a diéta még csak egy része a történetnek, és mivel a gyógyszerszedést megvétóztam, a sport meg kimarad időhiány miatt, ez minden bizonnyal még kevés a folyamat visszafordításához, de azért abban bízom, hogy tovább legalább nem romlik a helyzet. :)
A diéta megtartásával kapcsolatosan azonban fellépett egy eddig ismeretlen tényező: a nyár, pontosabban, a nyaralás. Ez a kérdéskör eddig még nem került terítékre, mivel tavaly nyár végén derült csak ki ez a betegség, és akkor már nem utaztunk hosszabb időre sehová.
Most viszont közeledik a nyár, és mi nagyon boldogan tervezgettük az Urammal, hová és merre menjünk nyaralni. Már közel jártunk a végleges döntéshez, amikor is letaglózott a felismerés: na jó, de mi lesz az ebéddel?! Nos, igen. Erről az aprócska részletről megfeledkeztünk, mi szerint 1 órakor (vagy nagyjából akkor) enni kell, ráadásul az a nap főétkezése szénhidrátbevitel szempontjából. A félpanziós ellátást meg nem pont erre találták ki, mi meg nem azok a típusú turisták vagyunk, akik a reggelinél elcsomagolják a szalámis zsömlét.:)
Szóval, a szépen szövögetett tervek összedőltek, ugyanis szembesülnünk kellett az alábbi 3 opcióval: 1. all inclusive, ami a középkategóriás szállodákban igen ritka is és valószínű, hogy minőségileg sem diéta-kompatibilis, a felsőkategóriás szállodának meg az ára borsos 2. félpanzió, és elmenni ebédelni valahová, enni egy pizzát, hasonlók, amivel az a gond, hogy akkor minek a félpanzió, ha csak félmegoldás 1. apartman, amivel, a főzési szenvedélyemet tekintve nincs is gond, csak épp két főre apartmant találni sosem egyszerű feladat (normális áron persze:))
Örömmel mondanám, hogy megtaláltuk az ideális megoldást, de per pillanat még fogalmunk sincs. Minden nap változik az álláspont, de azt hiszem, jobb, ha beletörődünk: a nyaralásszervezés sem lesz már olyan egyszerű ezentúl. Bár, gondolom, a gyerekes családoknak nem kell ezt a problémát bemutatni. :)

A probléma megoldásáig viszont jöjjön egy egyszerű és gyors tészta recept, ami akár nyaralás alatt is könnyen elkészíthető. Nálam a 20 perces vacsora kategóriájába került egyik este. :) Az ideálisnál (gyors-lassú megoszlást tekintve) ugyan picit több a lassú szénhidrát benne, de ennyi csalást néha megengedek magunknak. :)

Tavaszi zöldséges tészta


- 10 dkg zöldborsó
- 1 csomag zöld spárga (megpucolt állapotban kb. 25 dkg)
- 1 kisebb cukkini - kb 15 dkg
- 1 csokor újhagyma (hazsnosított része kb. 75 g)
- 2 g fokhagyma
- 1 kisebb lilahagyma (kb. 6 dkg)
- 2 dl tejszín
- só, bors, olívaolaj
- 1 marék friss bazsalikom
- 20 dkg durum tészta

A tésztát lobogó sós vízben kifőzzük. A zöldborsót sós vízben 4-5 perc alatt megfőzzük. A spárgaszálakat meghajlítjuk és ahol a végüknél letörik, azt a fás részt kidobjuk, a többit megmossuk, majd feldaraboljuk 3-4 centis darabokra. A cukkinit felkarikázzuk 0,5-1 cm vastagságúra, a karikákat megfelezzük. A lilahagymát vékonyan felszeleteljük, újhagymát szintén 3-4 centis darabokra vágjuk. Fokhagymát felszeleteljük vékonyan.
Egy magasabb falú serpenyőben kevés olívaolajon megpirítjuk a fokhagymát majd hozzáadjuk a spárgát. Kb. 4-5 perc letelte után hozzáadjuk a többi hozzávalót is és magas lángon pirítva még kb 5 percig sütjük, amíg minden zöldség szépen átsül, közben sózzuk-borsozzuk. Ekkor hozzáadjuk a leszűrt zöldborsót, felöntjük a tejszínnel, hozzáadjuk az összetépkedett/felaprított bazsalikomleveleket, forralunk rajta egyet. Lehúzzuk a tűzről és belekeverjük a tésztát.
Már tálalhatjuk is. :)

CH tartalom: 1 adag 46 g CH-t tartalmaz (ebből 1 g gyors CH)



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...