2012. december 28., péntek

100 % tk kenyér

Na most már tényleg kezdem szégyellni magam, hogy hetek óta nincs egy új bejegyzés sem... Az elmúlt hetekben nagyon eltűntem a blog szempontjából nézve, ami egyrészről a karácsonyi őrületnek és ajándékvadászatnak volt tudható, másrészről kicsit felgyorsultak az események így az év végéhez közeledve, ami miatt nem jutott időm sem a kreatív főzésre, sem a blogírásra. Feltehetően jövőre konstansan kevesebb időm fog jutni a blogra, de mivel enni, főzni, ráadásul diétázni mindenképpen kell, ezért nem kell aggódni, a blog megmarad. :) Csak elképzelhető, hogy kicsit ritkábban fogok jelentkezni.

Úgy döntöttem, hogy ma egy kenyérreceptet hozok. Méghozzá a jelenlegi kedvencemet.
A recept egy kifejezetten kenyérkészítésről szóló szakácskönyvből származik, amit még Angliából hoztam az ősszel és azóta is rajongok érte. Egyrészt gyönyörű maga a könyv, csodás fotókkal az elkészítési fázisokról is, másrészt végre egy olyan könyv, ahol teljes kiőrlésű lisztre is van normális recept.
Ezt a kenyeret az elmúlt hónapokban már sokszor megsütöttem és eddig egyszer sem kellett csalódnom benne. Az eredetihez képest egyedül az élesztő mennyiségén módosítottam kicsit, meg sikért adtam hozzá. És ami csodálatos benne, hogy ez az első olyan kenyér, amit 100 százalékosan teljes kiőrlésű lisztből sütöttem, mégis kellemes az állaga, nem akad meg az ember torkán. :) Természetesen ez is tömöttebb, mint az átlagos fehérkenyerek, de ebben az esetben ez szerintem nem meglepő. :)
És ami még extra jó a receptben, hogy gyakorlatilag nincs szükség a hagyományosan csuklófárasztó dagasztásra. Szóval, mi egyszerűen imádjuk. :)

100 százalék teljes kiőrlésű kenyér



A kenyér elkészítéséhez két tálra lesz szükségünk, lehetőleg üvegre és az egyik legyen akkora, amiben majd a kenyeret keleszteni is tudjuk. Ideális esetben a kisebbik tálat a nagyobba tudjuk felfordítva helyezni és ez alatt lehet majd keleszteni a tésztát. Ha ilyen tálak nem állnak a rendelkezésünkre, akkor használjunk nedves konyharuhát majd.
Szóval a recept:

- 430 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 20 g búzasikér
- 9 g só
- 18 g friss élesztő
- 345 ml víz

A kisebbik tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat. A nagyobbik tálba morzsoljuk bele az élesztőt, majd öntsük fel a kézmeleg vízzel. Egy fakanállal keverjük el benne az élesztőt, amíg feloldódik (egy nem túl gusztusos, zavaros élesztős vizet kell így kapnunk). Ebbe az élesztős vízbe öntjük bele a sóval elkevert lisztet. Kézzel óvatosan elkezdjük keverni, elég pár ujjal, felesleges az egész kezünket használni, mert utána csak küzdhetünk vele, hogy levakarjuk róla a ráragadt tésztát. Viszonylag hamar össze kell állnia a tésztának, ekkor lefedjük a kisebbik tállal (előtte kitörölgetjük a lisztet belőle) és 10 percig állni hagyjuk. Számomra meglepő módon ez a kis pihentetés egy rendkívül kezelhető tésztát eredményez később.
Szóval ha letelt a 10 perc, levesszük az üvegtálat és a tésztakupac egyik oldala alá nyúlunk, megfogunk egy kis adag ragadós tésztát és ezt a darabot a tésztalabda közepére húzzuk, majd belenyomjuk. 90 fokkal elforgatjuk a tálat és ezt a mozdulatot megismételjük. Majd újra elforgatjuk a tálat, újabb tésztamennyiségek nyomunk a közepébe és ezt így ismételjük összesen tízszer.
Ekkor újra lefedjük és 10 percig állni hagyjuk. Ezt követően ugyanezt a feladatsort ismételjük meg még 2 alkalommal (tehát a tészta nyújtása-nyomása-elforgatása + 10 perc pihentetés), majd még egyszer, negyedszerre is ismételjük a "gyúrást". Látni fogjuk, hogy mire a negyedik gyúrással-dagasztással is végzünk, egy rugalmas, könnyen kezelhető tésztát kapunk. Ekkor lefedjük utoljára és egy órán át kelesztjük.
Ha letelt az egy óra, levesszük a tálat a tetejéről és az öklünkkel lenyomjuk a tészta tetejét, hogy az alatta keletkező levegőtől megszabadítsuk. Egy lisztezett gyúrófelületre helyezzük az ovális tésztát. Az egyik oldalán megfogjuk a tésztát, és annak egyharmadát középre hajtjuk, majd ugyanezt ismételjük a másik oldalon. 180 fokban elforgatjuk a tésztát és megismételjük a mozdulatsort. Ennek a műveletnek a lényege, hogy négyszögletes formát adjunk a tésztának, méghozzá olyan szélességben, mint amilyen a vekniformánk.
Ekkor már csak az a feladatunk, hogy feltekerjük a tésztát és beletegyük a kivajazott-lisztezett vekniformába. Egy tiszta konyharuhával letakarjuk és még 30-45 percig kelesztjük.
Ekkor a 200 fokra (légkeveréses) előmelegített sütőbe tesszük és 35 perc alatt megsütjük.
Ennél a kenyérreceptnél is áll, hogy ha azt szeretnénk, hogy ropogós héja legyen, tegyünk a sütőbe egy tepsit amibe egy pohár hideg vizet töltünk 10 perccel a sütés megkezdése előtt. Az így keletkező gőztől lesz jó héja a kenyérnek.



Forrás: Emmanuel Hadjiandreou - How to make bread c. szakácskönyve

2012. december 11., kedd

Idén sem lesz karácsony a blogon :)

Nálam még idén is tabu a blogon a karácsony. :) Változatlanul nem lesz sem karácsonyi menü, sem őrült sütögetés. Tavaly ugyan még készültek aprósüteményekből, narancslekvárból ajándékcsomagok, de idén ezt is megvétóztam. Az ok egyszerű: a süti megromlik és a szülők-nagyszülők általi édesség-ellátottság egész januárig kitart, így hacsak nem akarnánk édességmérgezést kapni, illetve okozni, nincs értelme ajándékba is édességet adni. Az pedig ugye, hogy idősebb felmenőinktől átvegyük a karácsonyi sütés stafétáját, egyelőre még szóba sem jöhet. :) És ez így is van jól. :)
Ezért én megmaradok a hétköznapoknál és azok színesebbé tételénél. Folyamatos ihletkeresésem még mindig a vacsorákra vonatkozik és a múltkoriban egy csodás receptre bukkantam Ízbolygó jóvoltából a Nők Lapja Konyha egy régebbi számában.
A recepten csak annyit változtattam, hogy a lisztet fehér és teljes kiőrlésű tönkölyre cseréltem, meg szerecsendió helyett cayenne-i borsot használtam.

Kukoricás palacsinta (11-12 darab)


- 35 g vaj
- 2 tojás
- 80 g feta
- 125 g túró
- 2 dl tej
- 100 g fehér tönkölyliszt
- 100 g tk tönkölyliszt
- 150 g főtt kukorica
- 1 tk só
- csipet cayenne-i bors
- 1/4 tk sütőpor

A vajat megolvasztjuk, majd kihűtjük. Elkeverjük a tojásokkal, a túróval és a tejjel. Hozzászitáljuk a lisztet, a sütőport, a sőt és a borsot, majd legvégül belekeverjük a kukoricát is.
Palacsintasütőben 1-1 merőkanálnyi palacsintákként kisütjük őket, oldalanként 3 perc sütési idővel számolva.
Én snidlinges tejföllel tálaltam.

CH tartalom: 11 palacsinta esetén 1 palacsinta 17 g CH-t tartalmaz (ebből 1 g gyors CH)



Forrás (módosításokkal): Nők Lapja Konyha / Ugrai-Nagy Tünde Manókonyha c. szakácskönyv / http://www.babaszoba.hu/articles/Kukoricas-fetas_palacsinta?aid=20120116152717

2012. december 8., szombat

Felcserélt álláspontok

Tönkrement a kedvenc csizmám. Az, amit két éve (jesszus, már két éve volt...), nem is drágán, még az utolsó térdműtétem előtt vettem, pontosan azért, mert tökéletesen teljesen lapos, könnyen hajlik a talpa és rém egyszerű belebújni. Hisz műtét után (lévén tél volt) a legfontosabb szempont a könnyű felvétel volt és a lapos talp volt.
Minden túlzás nélkül mondhatom, azóta agyonnyúztam szegényt. Már egy év után rettenetesen kopott volt, de engem nem zavart. Mostanra azonban elvált a talpa (ezen még csak-csak lehetne segíteni) és kezd kilyukadni is (ezen már kevésbé).
Utóbbi két problémára akkor derült fény, mikor mentem valahová és attól a minimális esőtől, ami az utakon volt, 5 lépés után már vizes volt a zoknim a csizmában. Szóval megérett a csere.

Ezzel kapcsolatosan a következő párbeszéd zajlott le az Urammal aznap este:
- Azt hiszem, a héten kimegyek az Ázsiába és veszek egy új csizmát, mert ez végleg tönkrement. Valami jó meleget, ami nem ázik át azonnal ha a piacra megyek.
- Oké, de szép legyen.
- De piacra járni kell.
- Oké, de szép legyen.
- Mondom, a piacra.
- Akkor is.
Pfff..
Mi az, felcserélődtek a férfi-női a szerepek?! :) Én, aki mániákusan szeretek csinosan öltözködni, kardoskodok egy ronda de meleg csizma mellett. Az Uram meg pont fordítva. Azt hiszem, elkapattam egy kicsit. :)
És persze mit csinálok, mikor elmegyek csizmát venni?
Veszek egy szépet. :)
Azért mentségemre mondjam, hogy legalább többé-kevésbé meleg és vízálló (reményeim szerint). :)

A főzésre visszatérve, idén is mindig kint van hétköznap egy idős néni a piacon, aki csak a saját maga termesztette sütőtököt árulja. Nagyon szeretem, mert mindig nagyon finomat vettem eddig nála. Ezúttal rakottan készítettem el, mivel nagyon szeretjük a rakott fogásokat, a kedvencünk a rakott karfiol. És most látom, hogy a blogra még fel sem raktam a receptjét, bár a szakácskönyvben szerintem benne van. :)
Ez ugyan picit másképp készült, nem annyira "magyaros", inkább mediterrán. De finom. Nagyon. :)

Rakott sütőtök


- 550 g sütőtök (megpucolt állapotban mérve)
- 100 g rizs (én barna rizst használtam)
- 250 g darált csirke
- 1 közepes fej vöröshagyma (kb. 80 g)
- 100 g feta sajt
- 1,5 tk szárított kakukkfű
- só, bors, olívaolaj

A rizst kevés olívaolajon 1 percig pirítjuk, majd kétszeres mennyiségű vízzel felöntjük, sózzuk és lefedve alacsony lángon hagyjuk megpárolódni, a rizs fajtájától függően 15-20 (fehér rizs), vagy 40-45 perc (barna rizs) alatt.
A hagymát felaprítjuk, kevés olívaolajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a darált húst. Sózzuk, borsozzuk, megsütjük és félretesszük. A sütőtököt kb. 1 centis kockákra vágjuk. Hozzákeverjük a darált húshoz, megszórjuk a kakukkfűvel és félretesszük.
Egy jénait kevés olívaolajjal kikenünk. A csirkés-sütőtökös keverék felét a jénai alján eloszlatjuk, rámorzsoljuk a feta felét, majd rászórjuk a rizst, majd jöhet a második réteg csirke-sütőtök és a tetejére a maradék feta. Rátesszük a fedőt, és 180 fokra (légkeveréses) előmelegített sütőben sütjük 30 percig, majd levesszük a fedőt és még 10 percig sütjük 200 fokon.

CH tartalom: 4 fős elosztás szerint 1 adag 42,5 g lassú CH-t tartalmaz.

 

2012. december 4., kedd

Van, amit nem lehet fotózni - plusz egy háromszemű kávés :)

Lassan ideje lenne megtanulnom, hogy a műszaki cikkekkel kapcsolatos elv, mi szerint "előbb olvasd el a használati utasítást", a receptek esetében is működik. :)
Tegnap például, narancsos-csokis piskótatekercset csináltam, újfajta recept alapján, ahol a piskóta inkább tojás, mint liszt alapú. A gond nem is ezzel volt, hanem hogy annyira koncentráltam a piskótára (hozzátenném, angol nyelvű szakácskönyvből sütöttem), hogy nem vettem észre, hogy nagyobb tepsiben kellett volna sütni, így ugyanis vastagabb lett a tészta kisebb alapterületen, ergo a feltekerés, hát, hogy is fogalmazzak.... nem lett épp a legszebb, maradjuk ennyiben. :)
Az íze viszont nagyon finom, és alacsony a szénhidráttartalma, szóval biztosan elkészítem még, és akkor talán a formája is alkalmas lesz rá, hogy mutogassam. Így csak szépen csendben megesszük. :)

Helyette jöjjön egy másik édesség, amit nagyon szerettünk, és szerintem (ellenben a tegnap készülttel) rendkívül helyesen néz ki. :) Kávés és mogyorós. Hmmmm.... :)
Erre a receptre is igaz, hogy nem inzulinrezisztensek készíthetik sima liszttel és kristálycukorral. Egyébként az a tapasztalatom, hogy tk liszt esetén az aprósütik omlósabbak, úgyhogy egyáltalán nem árt nekik az egészségesség. :)

Kávés-mogyorós aprósütemény (30 darabhoz)


- 180 g tk búzaliszt (helyettesíthető sima búzaliszttel)
- 140 g nyírfacukor(helyettesíthető sima kristálycukorral)
- 125 g szobahőmérsékletű vaj
- 70 g törökmogyoró
- 1 tk sütőpor
- 3 tk erős kávé
- 1 tk vaníliakivonat
- csipet só

A lisztet elkeverjük a sóval és sütőporral. Egy másik tálban a cukrot kézimixerrel elkeverjük a vajjal, míg krémessé válik. Hozzáadjuk a kávét és a vanília kivonatot és tovább keverjük. Hozzá adagoljuk a száraz hozzávalókat és tésztát gyúrunk belőle kézzel. Diónyi golyókat formálunk belőle, melyeket egymástól 4 centire elhelyezünk egy sütőpapírral bélelt tepsire (vagy inkább kettőre). A tésztagolyók tetejét villával kicsit kilapítgatjuk és mindegyikbe 3-3 szem mogyorót nyomunk.
160 fokra (légkeveréses) előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt megsütjük őket.

CH tartalom: 30 db sütemény esetén 1 db 7,3 g lassú CH-t tartalmaz.



Forrás (módosításokkal): Sütemények aranykönyve c. szakácskönyv

2012. december 1., szombat

Ad hoc főzés

Újra előtérbe kerülnek mostanában a hétköznapi rohanósok. Amikor csak 15-30 perc áll rendelkezésemre, hogy az ebédet elkészítsem. És persze, mivel nem is tervezek előre, ezért ad hoc kell kitalálni a menüt a hűtőben fellelhető alapanyagokból. Ez persze azt hozza magával, hogy néha a teljesen standard egy-szelet-hús-rizs párosítás kerül az asztalra. Néha viszont a spontaneitásból egészen új dolgok sülnek ki.
Ez a recept is ilyen volt. Nekiláttam, mondván, majd lesz belőle valami. És a végén meg imádtam. Tény, hogy az én ízlésem olyan, hogy ha csak zöldség kerül a tányéromra, akkor is teljesen boldog vagyok. Ebbe a fogásba azért csempésztem egy kis rákot, hogy a férfiembernek is a fogára való legyen. :)

Pirított sütőtök és brokkoli rákkal - wokban készítve (2 főre)


- 35 dkg sütőtök (megpucolt állapotban mérve).
- 20 dkg brokkoli (kb. fél fej)
- 20 dkg garnéla (fagyasztott)
- 1 ek szezámmag (10 g)
- 1 ek vaj
- 1 ek szójaszósz
- só

A brokkolit rózsáira szedjük és lobogó sós vízben roppanósra főzzük. Ha elkészült, leszűrjük és félretesszük. A sütőtököt kb. 1,5 centis kockákra vágjuk. A garnélát kiolvasztjuk. A vajat felhevítjük a wokban, majd beledobjuk a sütőtököt és pirítva megsütjük, majd kiszedjük a wokból és félretesszük. A garnélát pár perc alatt megpirítjuk a wokban (a csomagoláson leírtaknak megfelelően), majd megszórjuk a szezámmaggal ésa szójaszósszal ízesítjük. Visszatesszük a wokba a sütőtököt és a brokkolit, még egy percig pirítjuk és már tálalhatjuk is.

CH tartalom: 1 adag 34 g lassú CH-t tartalmaz.

2012. november 28., szerda

A nejlonzacskó rémálma: a joghurtosdoboz

A boltban az esetek 90 százalékában nem kérek szatyrot. Erre a célra mindig van a táskámba bedobálva néhány textiltáska, amik tökéletesek bármilyen "áru" hordozására. Ha papírboltba megyek ugyanúgy, mint ha a piacról cipelem haza a zöldséget és gyümölcsöt.
Van, amikor azonban némi hiba csúszik a gépezetbe és elfogynak a textilszatyrok a táskámból. Például tegnap, mikor is a tervezett néhány apróság helyett 8 kiló gyümölccsel tértem haza a piacról. Viszont, mivel sajnos vannak termékek, amikért be kell menni a hipermarketbe, hát bementem. Szatyorhiányosan. Nem baj, gondoltam, azért veszek két darabot, hogy legalább az apróságok ne szóródjanak szanaszét a kocsiban.
A problémám a dologgal a következő: a szatyor környezettudatosan készül, könnyebben bomlik le. Ez oké, ez jó. De. Szakad. Azonnal. És tapasztalataim szerint teljesen mindegy, hogy milyen súlyt pakolunk bele. Elég egy picit hegyesebb tárgy, például egy tejesdoboz. A joghurtokról (vagy tejföl, kefír, stb.) meg ne is beszéljünk inkább, az véleményem szerint a nejlonzacskók rémálma. Szerintem már akkor elkezdenek elszakadni, mikor meglátják, hogy ott van a pakoló kezemben az a joghurtos doboz. Kipróbáltam már számos technikát, hogy lehetne úgy bepakolni a szatyorba, hogy a joghurtospohár széle ne vágja ki a zacskót, de még nem sikerült megoldanom ezt a problémát. :)
Engem ebben a dologban egyébként csak az bosszant, hogy ha már pénzért kell venni azt a szatyrot, akkor legalább bírja már ki, amíg felcipelem benne a dolgokat a harmadikra, és ne úgy kelljen a lépcsőházból összevadászni az útközben elhullott tésztát, rágót, akármit... és akkor még örülhetek, ha nem valami törékeny esik ki belőle, miközben szétszakad. :)

A most következő receptnek nagy sikere volt a múlt héten. Ebédre készült, főfogásnak, mivel a sütőtök és a kuszkusz miatt elég szénhidrátdús, de egyébként maga a mennyiség nem olyan óriási, ami a tányérra kerül. Így nagyobb étkűeknek és nem diétázóknak inkább előételnek ajánlanám, nem pedig főételnek. Vagy esetleg köretként hús mellé, bár vétek szerintem, annyira jó az ízhatása magában. :)

Akiknek nem kell figyelni a szénhidrátmennyiségre, azoknak ajánlom, hogy nuygodtan duplázzák meg a sütőtök mennyiségét. Annyira finom és igazából nagyon össze is sül, hogy elbír a kuszkusz még sokkal többet is belőle, csak hát nekem a mennyiséget számolni kell.

Sütőtökös kuszkusz - zsályás barnított vajjal, fetával, fenyőmaggal és lilahagymával


- 425 g sütőtök (egy fél közepes méretű sütőtök, megpucolt állapotban mérve)
- 1 közepes fej lilahagyma (kb. 100 g)
- 25 g fenyőmag
- 120 g kuszkusz
- 8-10 zsályalevél
- 3 ek feta sajt
- 3 ek vaj
- só, bors, olívaolaj

A sütőtököt megpucoljuk és a húsát 1 centis kockákra vágjuk. A lilahagymát cikkekre vágjuk. Kevés olívaolajba forgatjuk a sütőtököt és a hagymát, kevés sóval ízesítjük, majd egy tepsibe szórjuk. 200 fokra előmelegített (légkeveréses) sütőben 30 percig sütjük, közben egyszer, 15 perc elteltével átforgatjuk a zöldségeket. Ennyi idő alatt szépen karamellizálódni fog a cukor a sütőtökben.
A kuszkuszt kétszeres mennyiségű, enyhén sós vízzel leöntjük és lefedve állni hagyjuk 10 percig. A zsályát egészen vékonyan csíkokra aprítjuk. A vajat egy serpenyőben megolvasztjuk és közepes lángon forraljuk, amíg elkezd megbarnulni (kb. 4-5 perc kell hozzá), ekkor levesszük a tűzről, hozzáadjuk a zsályát és egy percig pirítjuk benne. Hozzáadjuk az időközben megsült sütőtököt és lilahagymát, átforgatjuk a zsályás vajban. Az egészet a megpuhult kuszkuszhoz adjuk, belekeverjük még a fenyőmagot és a fetát is. Langyosan vagy melegen tálaljuk.

CH tartalom: 1 adag 41 g lassú CH-t tartalmaz



Forrás, pontosabban ihlet: http://www.thekitchn.com/recipe-fettucin-13396

2012. november 23., péntek

A citrom akkor is ér, ha nem meyer

Úgy döntöttem, indítsuk a péntek reggelt egy jó kis sütivel. Ilyen időben úgysem lehet majd mást csinálni hétvégén, mint begubózni a meleg lakásba és élvezni a sütőből szálló finom illatokat. :)

Mikor ezt a citromos süteményt sütöttem, önkéntelenül is mosolyogni kezdtem, mikor a januári meyer citromos kiakadásomra és eszmefuttatásomra gondoltam.

Úgyhogy, nálam változatlanul akkor is ér citromos sütit sütni, ha az a citrom történetesen nem meyer. :)

Citromos piskóta citromos-kókuszos tejszínhabbal


- 12 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt (helyettesíthető sima liszttel)
- 11 dkg fehér liszt
- 15 dkg nyírfacukor (helyettesíthető sima kristálycukorral)
- 3 tojás
- 125 g vaj
- 90 ml tej
- 1 citrom héja + 1/2 citrom leve
- 1,5 tk sütőpor
- csipet só

Hozzávalók a tejszínhabhoz:
- 2 dl habtejszín
- ízlés szerint porcukor
- 1/2 citrom leve
- 2-3 ek kókuszreszelék

A sütőt előmelegítjük 160 fokra (légkeveréses). Az összes hozzávalót egy keverőtálba öntjük és kézi mixerrel 3-4 perc alatt simára keverjük. Egy kivajazott-lisztezett kis méretű tepsibe (az enyém 18x25 cm-es volt) simítjuk a masszát. 40-45 perc alatt megsütjük, a végén tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e, majd hagyjuk kihűlni.
A tejszínhabhoz a hideg tejszín habverővel kemény habbá verjük. Még mielőtt elérnénk a megfelelő keménységet, hozzáadjuk a citromlevet, a cukrot és a kókuszreszeléket, majd picit még tovább verjük és kész is.

CH tartalom: ha 12 szeletre vágjuk a piskótát, 1 szelet 12,6 g lassú CH-t tartalmaz (ebben a tejszínhab nincs benne)


A piskóta receptjének forrása (módosításokkal): Rachel Lane and Carla Bardi - cakes c. szakácskönyv

2012. november 19., hétfő

Szöcske után hernyóinvázió - mi jöhet még? :)

Az ember azt hinné, hogy egy harmadik emeleti, többé-kevésbé belvárosi lakás picike erkélyén kialakított miniatűr fűszernövénykert nem okozhat nagy meglepetéseket. Ehhez képest az elmúlt néhány hétben úgy érezhettem magam, mint mikor az általános iskolában biológia órán.
Az ugye már nyilvánvaló, hogy kedvelt szöcsketanya az erkélyünk. Nem tudom, hogy idén szöcskeinvázió volt-e Budapesten, vagy csak minket, illetőleg a bazsalikombokraimat tisztelték meg, de ennyi szöcskét én szerintem gyerekkorom óta nem (vagy még akkor sem) láttam közelről mint az erkélyünkön.
Egy éve meg tücsök volt, de az legalább szépen ciripelt. :)
Azt már megszoktuk, hogy ősszel tele vagyunk poloskákkal.
Az sem meglepő, hogy egy madár egy szem diót rejt el a kakukkfűben, vagy épp giliszta bújik ki a földből.
Nade kéremszépen, hogy egy egész hernyótelep működjön a kiskertemben, az már túlzás. De tényleg. :)
Azzal kezdődött, hogy pár hete a hideg éjszakák miatt beköltöztettem a fűszernövényeket a lépcsőházba, hátha ott jobban túlélik a telet egy darabig, mint tavaly a lakásban. Mivel bazsalikomból rengeteg volt, azok megnyirbálásával kezdtem az őszi betakarítást, hát rengeteg ágat levágtam, és leszedegettem a leveleket, majd tálcákon kezdtem szárítani.
Egyik reggel békés félálomban majszolom a reggelimet, mikor Uramparancsolóm felpattan egy papírtörlőért és gyorsan az egyik tálcához oson azzal a felkiáltással, hogy ne nézzek oda. Jesszusom, mi történt, gondolom én. Mire kiderül, hogy egy lakmározó hernyót látott meg, csak félt hogy megijedek tőle. Ennél azért már bátrabb vagyok. :) Főleg, hogy a levelek leszedegetésekor én is találtam egyet-kettőt. De a reggeli szeánsz után tüzetesebben átnéztem a tálcákat és találtam egy másikat. Meg kellett állapítanom, hogy ez már bizony méretesebb, mint amiket egy héttel azelőtt én találtam. Nade, semmi gond. :)
Aztán eltelt még egy hét, vagy kettő, nem is tudom... egyik nap locsolom a bazsalikomot, erre mi jön velem szembe: egy hatalmas kövér zöld hernyó. Brrrr.... na ahhoz én már nem nyúltam. A kis dög, pontosabban dögök, mert többen ott zabálták a bazsalikomomat többedmagukkal. Hogy a fene enné meg őket. :)
Ezek után, most hétvégén a majorannát "arattam", abból is kipottyant egy, még a korábbiaknál is nagyobb rosszaság. De a tetőpont akkor is az volt, mikor a már levágott ágakról szintén szedegettem le a leveleket, és az egyik ágon ott volt szépen bebábozódva egy hernyócska. Na erre már nem tudtam mit mondani. :)
Iskolai biológia órára ideális lett volna azt hiszem. :)
Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a hernyók is tudják ám, mi a jó - fűszernövényeket lakmározni... :) Viszont azt tényleg nem gondoltam volna, hogy a kis erkélykerten ilyen élővilággal fogok találkozni. Mert hogy egy kertben, az oké... de az erkélyen... :)

És akkor most térjünk át kellemesebb témákra, mondjuk a fűszerek hasznosítására. Ezt a sós muffint még hónapokkal ezelőtt készítettem, de lassan valamilyen más ízesítéssel szerintem megsütöm újra. Reggelire tökéletes. :)

Újhagymás-kakukkfüves muffin (6 darabhoz)


- 13 dkg tk búzaliszt
- 5 dkg sima búzaliszt
- 1 kis pohár tejföl (150 g)
- 1 tojás
- 1/2 cs sütőpor
- 1/2 tk cukor
- 1 csapott tk só
- 2 ek olívaolaj
- ízlész szerint újhagyma (én 2 szálat használtam, 10 g-ot, mert annyi volt itthon, de elbír többet is)
- 1 tk szárított kakukkfű
- reszelt sajt a tetejére

A száraz és a folyékony hozzávalókat külön-külön elkeverjük, majd a folyékonyakhoz adagoljuk apránként a szárazat, egy kézi mixerrel alaposan elkeverve. Kivajazott-lisztezett / muffinpapírral bélelt muffinformába töltjük a tésztát, reszelt sajttal és esetleg még egy kis kakukkfűvel megszórjuk. 160 fokra előmelegített sütőben megsütjük.

A sütési időre sajnos már nem emlékszem, de szerintem 30-40 perc körüli idő volt, mivel a tk liszttől nehezebb a tészta. Tűpróbát érdemes végezni, mielőtt kivesszük.

CH tartalom: 1 muffin 20 g lassú CH-t tartalmaz.



2012. november 10., szombat

Amikor a köret a sztár

Néha, amikor új receptekkel kísérletezek, megesik, hogy pont az a fogás okozza a legnagyobb meglepetést, amitől semmi különlegeset nem várok. Ma például a levesről gondoltam, hogy "ütős" lesz, erre, habár az íze nagyon jó volt, egy fényképet már nem bírt volna el. :) Akadnak ilyenek is. :)
A mai nap meglepetése a köret volt. Egyszerűen fenomenális, nem tudok rá mást mondani. Csak azt sajnálom borzasztóan, hogy nem használhattam kéksajtot, amit eredetileg írt a recept, mert az Uram azt nem szereti. De tuti csinálok magamnak majd külön kéksajtosat legközelebb.

Ez a fogás gyakorlatilag egy mustáros sajtszószban sült karfiol. Mi köretként ettük, de önmagában is megállja a helyét (sőt!), húsmentes napon vagy épp vacsorára is ideális.
Muszáj kipróbálni kategóriás. :) Szerintem csinálok lassan egy ilyen fület a blogon lassan. :)

A recept úgy írta, hogy süssük 20 percig a karfiolt sütőben alufóliával letakarva, de szerintem ugyanezt a hatást érjük el, ha pár percig előfőzzük. Bár így mondjuk nem kellett feleslegesen plusz egy edényt koszolni. :)
(a karfiol a valóságban is ilyen szép narancssárga színű lett a vörös cheddarnak köszönhetően)

Sajtos-mustáros sült karfiol


- 900 g karfiol rózsáira szedve
- 25 g liszt
- 2 dl tejszín
- 1,5 dl tej
- 1 ek mustár
- 60 g vörös cheddar (vagy más, erősebb ízű sajt) + kb. 30 g a tetejére
- 1-2 ek snidling
- 30 g vaj
- kb. 10 g zsemlemorzsa
- só, bors
- olívaolaj

A sütőt előmelegítjük 200 fokra (légkeveréses). A karfiolt megmossuk és rózsáira szedjük. Egy nagyobb tűzálló tálat kikenünk olívaolajjal, beleszórjuk a karfiolt és kevés olajjal meglocsoljuk, kicsit megsózzuk. Befedjük alufóliával úgy, hogy az ne érjen a karfiolhoz, azonban jól záródjon, hogy a sütőben alatta párolódhasson a karfiol. 20 percre az sütőbe tesszük sülni.
Közben elkészítjük a sajtmártást. Ehhez a tejszínt és a tejet összekeverjük, a snidlinget felaprítjuk, a sajtot lereszeljük. Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, majd rászórjuk a lisztet és kevergetve 2 percig pirítjuk. Ekkor levesszük a tűzről és adagonként, állandó kevergetés mellett hozzáadjuk a tej és tejszín keverékét. Addig kevergetjük (lehetőleg egy kisebb habverővel), amíg szép csomómentes nem lesz. Belekeverjük a mustárt is, majd visszatesszük a tűzre és még 1-2 percig főzzük, amíg elkezd besűrűsödni. Elzárjuk alatta a lángot, és belekeverjük a 60 g sajtot és a snidlinget. Kóstoljuk meg, és ha kell, sózzuk még rajta.
A karfiolt a 20 perc leteltével kivesszük a sütőből, eltávolítjuk a fóliát. Egyenletesen ráöntjük a mustáros sajtszószt, megborsozzuk, megszórjuk kevés reszelt sajtal és a zsemlemorzsával. 180 fokon további 25 percig sütjük és tálalhatjuk is.

CH tartalom: ez a mennyiség 4 főnek elegendő, 1 adag 20 g CH-t tartalmaz (ebből 3,5 g gyors CH)




Forrás (módosításokkal): Lorraine Pascale - Home Cooking Made Easy c. szakácskönyv

2012. november 9., péntek

Küzdelem a vacsorákkal

Mostanság megküzdök a vacsorák készítésével. Régebben ugye a reggeli az esetek nagy többségében teljesen kimaradt, a vacsora meg vagy volt, vagy nem, maximum egy szelet kenyér. Ehhez képest a diéta most reggelire is sokat kell enni, vacsorára meg még többet, és szendvicskrémek ide vagy oda, unjuk a kenyeret.
Mivel azonban nálunk az ebéd a főtt étel ideje, vacsorára már nem nagyon akarunk nagy sütögetést csapni. A hideg téli napok közeledtével ugyan úgy, gondoltam, mi sem egyszerűbb, egy nagy tál tartalmas leves pont ideális lesz, abból lehet olyat készíteni, amiben sok szénhidrát van és még jó is esik. De az Uram megvétózta, mondván, este ő már nem leveses.

Szóval, a paraméterek:
- ne kenyér alapú legyen
- ne legyen tradicionális értelemben vett főtt étel
- ne legyen leves
- de tartalmazzon 45 g szénhidrátot (amit mondjuk főként liszt alapú dolgokból és hüvelyesekből lehet könnyebben összeszedni, vagy mondjuk rizs, bulgrur, kuszkusz, ilyesmi...)

Szép kihívás, küzdök vele rendesen... Egy ideális megoldást már találtam is, mégpedig a rétes, abból ugyanis lehet teljes kiőrlésűt kapni. Kezdem úgy érezni, hogy hasonlóan sokoldalúan lehet felhasználni, mint a leveles tésztát, csak kevésébe használjuk alternatív módon. Leveles tésztából meg sajnos nincs tk, így az a rendszeres használatot tekintve kiesik.
Ezt a rétesféleséget még hétvégén készítettem, és nagyon szerettük.
Tegnap egyébként házi tk tortillát csináltam, az is egy jó alternatíva lesz még szerintem. :) Meg persze rizssaláták és ilyesmik, de azokat főként firss zöldséggel lehet készíteni, az még télen nem akad nagyon.

Spenóts-fetás-csirkés rétes (9 darab)


- 10 dkg csirkehús
- 10 dkg feta sajt
- 40 dkg spenót
- 20 dkg tk réteslap (helyettesíthető sima réteslappal is) - 6 lap
- késhegynyi szerecsendió
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors
- olívaolaj
- 2 ek vaj
+ szezámmag a tetejükre

A csirkehúst kevés olívaolajon megsütjük, közben sózzuk és borsozzuk. A spenótot lobogó sós vízbe dobjuk pár percre, hogy összeessen. Szűrőbe szedjük és alaposan kinyomkodjuk belőle a vizet. A fokhagymát felaprítjuk, elkeverjük a spenóttal, a csirkehússal és belemorzsoljuk a fetát is. Késhegynyi frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük, és ha még kell, sózhatjuk, borsozhatjuk (de a fetától elég sós lesz magától is)
Egy nedves konyharuhát kiterítünk a gyúródeszkára, erre helyezzük az első réteslapot. Olvasztott vajjal megkenjük, és keresztben ráfektetünk egy második lapot, ezt is kevés vajjal megkenjük. 3 csíkra vágjuk hosszában, melyek tetejére kb 1,5-2 evőkanálnyi tölteléket helyezünk nagyjából háromszög formában. Innét kezdve hajtogatjuk a tésztát, hogy mindig szép háromszög maradjon. A végét még egyszer megkenjük vajjal, hogy biztosan összetapadjon. Így készítjük el mind a 9 háromszöget.
Kivajazott tepsire helyezzük őket, a tetejüket is megkenjük olvasztott vajjal és megszórjuk szezámmaggal.
160 fokra előmelegített sütőben kb.15-20 perc alatt megsütjük, amíg szépen megbarnul a tetejük.

CH tartalom: egy rétes 14 g lassú CH-t tartalmaz

2012. november 6., kedd

Még mielőtt elfelejteném... :)

Megint kezdek abba a hibába esni, hogy megfőztem valamit, szépen lefotóztam, a hozzávalókat a szénhidrát számolgatás miatt többé-kevésbé fel is írtam, de aztán magára az elkészítésre már csak homályosan emlékszem. Több ilyen fotó is vár az ihletre, hátha eszembe jut, hogy készültek a rajtuk szereplő ételek. :) Épp ezért a hétvégi cannelloni elkészítését gyorsan leírom ide, mert vétek lenne megfeledkezni róla, olyan finom volt. :) Nekem biztos egy kedvencem lesz, legközelebb csempészek bele még egy kis fetát is szerintem. :)

A receptben pulykahús szerepel, de ugyanúgy lehetne csirkével, de akár sertéssel is készíteni. Nekem épp csak pulyka volt itthon darált állapotában, azért készült ebből. :)
A sajt mennyiségét sosem mérem le, de szerintem kb. 10-15 dkg-ot használhattam.

Sütőtökös cannelloni


- 500 g sütőtök (megpucolt állapotában mérve - ez a mennyiség egy kb. 1,5 kilós sütőtök felét takarja)
- 200 g darált pulykahús
- 1 kis vöröshagyma (kb. 60 g)
- 2 gerezd fokhagyma
- 8 levél zsálya + néhány a sütéshez
- 1 kisebb ág rozmaring
- 12 db cannelloni (120 g, durumlisztből)
- 250 g mascarpone
- 2 dl tejszín
- só, bors
- reszelt sajt

A sütőtököt megpucoljuk és a húsát kis kockákra vágjuk. A vöröshagymát és a fokhagymát felaprítjuk. A zsálya- és rozmaring leveleket felaprítjuk. A cannellonikat a dobozon lévő utasítás szerint előfőzzük, amennyiben szükséges (az én általam vett cannelloni 4 perc előfőzést és 20 perc sütést írt elő), majd lecsepegtetjük, olajjal meglocsoljuk és hagyjuk langyosra hűlni.
Közben a töltelékhez egy serpenyőben kevés olívaolajon megpirítjuk a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a darált húst, sózzuk, borsozzuk és megsütjük. Ha kész, félretesszük. A serpenyőt kitöröljük, újra kevés olívaolajat öntünk bele és megpirítjuk benne a fokhagymát. Ezt követően hozzáadjuk a sütőtököt és nagy lángon először megpirítjuk, majd fél dl víz hozzáadásával megpároljuk. Sózzuk, borsozzuk picit és ha elfőtt alóla a víz, hozzáadjuk a zsályát és rozmaringot is. Addig sütjük ill. pároljuk, amíg szépen megpuhul (nem kell hozzá sok idő). Egy villával széttörjük a sütőtököt, majd elkeverjük a darált hússal. Kész is a töltelék.
Egy tálban elkeverjük a mascarponét és a tejszínt némi sóval és borssal, valamint egy marék reszelt sajttal. Ebből a keverékből 2 evőkanálnyit elkenünk egy megfelelő méretű (a 12 cannelloni szépen férjen el benne egymás mellett) tűzálló tál aljában. A cannellonikat megtöltjük a sütőtökös-pulykahúsos masszával (én megmondom őszintén, ezt a műveletet kézzel végeztem, nem szórakoztam kiskanállal). Nem szabad túltölteni őket, mert akkor csak szétrepednek sütős közben majd (ez a töltelék amúgy pont elég a megtöltésükre). A megtöltött cannellonikat a tűzálló tálba helyezzük, a tetejükön eloszlatjuk a tejszínes mascarponét. Megszórjuk még pár rozmaring- és zsályalevéllel, majd bőven szórunk rá reszelt sajtot is.
160 fokra előmelegített sütőben (légkeveréses) sütjük 20-25 percig, amíg szépen megpirul a sajt a tetején.

CH tartalom: ez a mennyiség 4 főnek elegendő, 1 adag 47 g CH-t tartalmaz (ebből 3,7 g gyors szénhidrát)

 

2012. november 5., hétfő

Esős hétfőn süssünk süteményt :)

Megállapítottam, hogy utálom az esős, szürke, sötét reggeleket. Főleg, ha azok történetesen hétfők. Ilyenkor egyszerűen szükségem van valami extra motivációra a nap elindításához. Mivel azonban diétáznom kell, nem alkalmazhatom a múlt télen még oly jól bevált, jó kis mézes-citromos teát, vagy éppen egy adag csokoládét vagy bármit mást, ami édes.
Bosszúból most úgy dötnöttem, hogy inkább sütök egy tepsi süteményt, mivel 10 órakor már ehetekis majd belőle, csak reggel nem szabad. :)

Mivel azonban ez a süti még nincs kész (és mivel egy új szakácskönyvet tesztelek, bizonytalan még a kimenetele is :) ), addig végre leírom az egyik pár héttel ezelőtti kreációt, amit imádtunk.

Rájöttem, hogy az inzulinrezisztencia diétához az egyik legpraktikusabb édesség a különböző féle kekszek és aprósütemények kategóriája, ugyanis lehet belőle kevesebbet is enni, míg ha egy tortát sütnék, hát, ott már nehezebb lenne megtartani a számokat. :)

Fahéjas-szegfűszeges omlós keksz (kb. 15 darabhoz)


- 125 g teljes kiőrlésű búzaliszt (helyettesíthető sima búzalisztel)
- 90 g vaj (szobahőérsékletű)
- 70 g nyírfacukor (helyettesíthető sima kristálycukorral)
- 1 tojássárgája
- 2 ek tej (+ kicsi, ha még kell)
- csipet szegfűszeg (nyugodtan lehet nagyobb csipet)
- 1/2 tk őrölt fahéj
- csipet só
- 1/2 tk sütőpor

A lisztet elkeverjük a fahéjjal, szegfűszeggel, sütőporral és sóval. Egy másik tálban a cukrot a vajjal kihabosítjuk, majd hozzáadjuk a tejet és a tojássárgáját. Igyekezzünk addig keverni a masszát, amíg egyre kevésbé lesz szemcsés a cukor benne (kristálycukornál ez könnyen megoldható, nyírfacukor esetében nekem még nem sikerült tökéletesen, de így is jó lesz a végeredmény). Ekkor hozzáadagoljuk a száraz adalékot és egy viszonylag lágy tésztát gyúrunk belőle. Folpackba csomagoljuk és 1 órára betesszük a hűtőbe pihentetni. Ezt követően a sütőt előmelegítjük 160 fokra (légkeveréses), és egy lisztezett gyúródeszkán a tésztát 1 cm vastagságúra nyújtjuk. Egy 5 cm átmérőjű pogácsaszagatóval kiszaggatjuk és a tésztát egy kivajazott-lisztezett /sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, egymástól kb. 2,5 cm távolságra. A kiszúráskor megmaradt tésztát összegyúrjuk, újra kinyújtjuk és kiszaggatjuk, majd ezt addig folytatjuk, amíg elfogy a tészta. A tepsit betoljuk a sütőbe és 10-15 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni.

CH tartalom: 15 keksz (tk liszttel és nyírfacukorral készítve) esetén 1 keksz 8 g lassú CH-t tartalmaz.



Forrás (módosításokkal): az eredeti recept a Sütemények aranyköve c. szakácskönyvből származik

2012. november 3., szombat

Citrommal a csuklás ellen

Tudni kell rólam, hogy ha fázom, sokszor elkezdek csuklani. Ezen általában mindenki nevet, de én már csak ilyen vagyok. :) Hidegben nekikezdek csuklani. :)
Számtalan módszert kipróbáltam már ilyenkor. 10 korty vizet inni...visszatartani a lélegzetet... természetesen ijesztettek már meg és próbáltam nagyot is nyelni - persze mindez hatástalan maradt, ezért hát belenyugodtam, hogy ha csuklani kell, hát csuklani kell, nincs mit tenni. :)
Nemrégiben azonban egy számomra új módszerrel ismertetett meg anyósom, amit azóta többször is sikerrel alkalmaztam. :) Valószínűleg ez is az egyik legrégibb házi praktika, csak épp én nem hallottam még róla: egy kiskanálnyi citromlevet kell inni. És csodálatosan működik. Lehet, hogy mások már ismerték ezt, nekem azonban teljes újdonság volt, úgyhogy gondoltam, közkinccsé teszem ezt az információt. :)

A leves csütörtökön készült, nem először, de most sikerült is lefotóznom végre. :) Szimpla kis gombakrémleves. Önthetünk bele egy deci fehérbort is az elején a hagyma pirításánál vagy fűszerehetjük zsálya helyett kakukkfűvel is. Vagy tálalásnál morzsolhatunk rá egy kis fetát is.

Zsályás gombakrémleves (6 főre)


- 75 dkg vegyes gomba (ha tehetjük, legyen erdei) + kb. 10-15 dkg a tálaláshoz
- 1 kis fej vöröshagyma (kb. 12 dkg)
- 2 gerezd fokhagyma
- 1,3 l zöldségalaplé
- 8 levél zsálya
- 1 ek liszt (én fehér tönkölyt használtam)
- 1 ek olívaolaj
- 1 dl tejszín
- 1 ek vaj + kevés a gomba pirításához
- só, bors

A gombát felszeleteljük, a hagymákat felaprítjuk. Egy fazékban felhevítjük az olaj és a vaj keverékét és megpirítjuk bennük a vöröshagymát és a fokhagymát. Ha megpirultak, hozzáadjuk a lisztet, jól elkeverjük, majd fokozatosan felöntjük a zöldségalaplével, minden adagnál simára keverjük. Beledobjuk a gombát, sózzuk, borsozzuk és forrástól számítva 15-20 percig főzzük. (Az elején nekem nem teljesen fedte el az alaplé a gombákat, de mire felforrt, addigra már kezdett összeesni annyira, hogy ne legyen gond vele.) 10 perc főzés után hozzáadjuk a zsályaleveleket is. A végén botmixerrel pürésítjük, majd beleöntjük a tejszínt, összemelegítjük és ha kell még, sózzuk, borsozzuk.
A tálaláshoz félretett gombát kevés vajon nagy lángon megpirítjuk pár perc alatt és óvatosan a leves tetejére helyezzük.

CH tartalom: 1,8 l leves lett belőle, így 1 adag 6 dl levest takar - 1 adag 7 g lassú CH-t tartalmaz

u.i.: a fotón több gombát tettem a tálaláshoz, mint amennyi a 10-15 dkg-ból egy adagra kijön, de így szebb volt. :)


2012. november 1., csütörtök

Hát a szezámmag honnét jön? :)

Nesze neked fogyasztói társadalom, most mit is mondjak? Én is a tagja vagyok. Főleg fáradtan. :) Ezt bizonyítja az alábbi kis eszmefuttatásunk tegnap késő este, mikor is Uramparancsolóm a frissen sült magos kenyér felett ezt kérdezi:

- hát a szezámmag az honnét jön?
- mi az, hogy honnét? hát a boltból.
- na jó, de honnét?
- mi az, hogy honnét? bármelyik boltban kapható...
- nem az, hanem honnét van?!?! hanem honnét jön?! a tökmagról tudom, hogy az a töknek a magja. de a szezámmag? az meg a szezámnak a magja, vagy mi?
- öööö...

Khm.. nos, igen... Mit is mondjak? Jó fáradt voltam. :) A félreértésen jót nevetve azonban meg kellett állapítanom, hogy nem is tudom, a szezámmag "mi fán terem". Mint kiderült, valóban a szezám nevezetű növénynek a magja. :)

A mai recept pedig a tegnap este kisült kenyéré lesz. Az ünnepekre még jól jöhet egy ilyen recept, ha esetleg kifogynánk a kenyérből és nincs kedvünk a sarki kisbolt szárazkenyerét enni. :)

Azért sütöttem jénaiban a kenyeret, mert azt akartam, hogy jobban megtartsa a formáját, és ne lapuljon ki nagyon. Így utólag már rájöttem, hogy eggyel nagyobb jénaiba kellett volna tenni, hogy hagyományosabb formája legyen. :) Ha ugyanis elég nagy a jénai, akkor nem széltében, hanem felfelé kel a kenyér, így viszont a kis drága már kibuggyant a jénaiból. :)

Magos tönkölycipó jénaiban sütve


- 300 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 200 g fehér tönkölyliszt (+ kevés a gyúráshoz)
- 1 púpos ek búzasikér (20 g)
- 25 g friss élesztő
- 1,5 dl tej
- 1 tk cukor
- 2 dl kézmeleg víz
- 1,5 tk só
- 30 g szezámmag
- 30 g napraforgómag
- 30 g tökmag
- 1 ek olívaolaj + a jénai kikenéséhez

A tejet mikróban langyosra melegítjük, elkeverjük a cukorral, belemorzsoljuk az élesztőt és meleg helyen felfuttatjuk. Közben egy nagy tálba beleszitáljuk a kétféle lisztet és a sikért. Összekeverjük a sóval és magokkal, a közepén pedig egy mélyedést formáljuk. Ebbe öntjük bele az élesztővel felfuttatott tejet és a kézmeleg vizet és az olajat, majd összekeverjük kézzel vagy egy fakanállal. Ekkor még jó ragadós. Lisztezett gyúródeszkára tesszük és jó 10 percig dagasztjuk, közben alá-alászórunk egy kevés fehér tönkölylisztet, hogy se a kezünkhöz, se a deszkához ne ragadjon hozzá.
A dagasztás után egy olajjal vékonyan kikent kelesztőtálba tesszük a tésztát (ha nincs, egy nagy üvegtálba helyezzük és nedves konyharuhával letakarjuk), és meleg helyen 55-60 percig kelesztjük. Ekkor kivesszük és egy kicsit átgyúrjuk, de csak annyira, hogy a nagy levegőbuborékok távozzanak belőle. Cipót formázunk belőle és a gyúródeszkán előre jó alaposan belisztezett területre tesszük, tiszta, száraz konyharuhával lefedjük és még 15 percig kelesztjük. Eközben előveszünk egy megfelelő méretű jénait, amit vajjal/olajjal vékonyan kikenünk. Ha letelt a 15 perc, óvatosan felvesszük a tésztát, és lisztezett felével felfelé a jénaiba tesszük. (így sütés után is szép lisztes marad a teteje) Éles késsel bevágjuk a tetejét. Meleg helyen újabb 40-45 percig kelesztjük. 15 perccel a kelesztési idő letelte előtt előmelegítjük a sütőt 210 fokra (légkeveréses sütő), és egy tepsibe 2 dl hideg vizet töltünk. Ha letelt a kelesztési idő, a jénait a gőzzel teli sütőbe tesszük és 30-35 perc alatt megsütjük a kenyeret. (én most 35 percig sütöttem, de pár perccel korábban is jó lett volna már) 5 percig hagyjuk a jénaiban hűlni, majd kivesszük a kenyeret és rácson hagyjuk kihűlni, már ha meg bírjuk állni, hogy ne lássunk neki, amíg meleg. :)

CH tartalom: az egész kenyér nekem 950 grammos lett. 100 grammban 36 g CH van, így egy 8 dkg-os szelet kb 30 g CH-t tartalmaz.


2012. október 30., kedd

Kenyérre való

Némi náthával karöltve, de visszatértem rövid angliai kiruccanásomból. Megint megállapítottam, hogy sokkal könnyebb lenne egészségesen táplálkozni, ha olyanok lennének a szupermarketek kínálatai itthon is, mint kint. De azzal kell főzni, ami a rendelkezésünkre áll, így maradok az itthoni dolgoknál. :) Azt azonban kiemelném, hogy kenyérben mi sokkal jobbak vagyunk. :) Igaz, ez ízlés kérdése, de én nem rajongok a túlméretezett, hihetetlenül könnyű és puha toast kenyér féleségekért. És mivel a diétámat kint is tartani kellett, meglepődve tapasztaltam, hogy ebből a nagyon puha kenyérből (amiben a szénhidrát is kevesebb volt amúgy) az egyszerű kis félálomban elfogyasztandó reggelim 4 szelet kenyérből állt. Jó, mi? :) Igaz, lehet kapni "rendesebb" kenyeret is, de ez a többség. Szóval az elmúlt napokban rájöttem, hogy nagyobb a rajongásom a kenyerek iránt, mint gondoltam. :) Vettem is gyorsan egy csodás könyvet a házi kenyérsütésről. Fantasztikus receptek vannak benne, hamarosan kísérletezem is majd velük. :)

Ha már a kenyérnél tartunk, jöjjön egy kenyérre való recept. Jó reggelire, vacsorára, de ha sietős, akkor ebédre is. Mi szerettük nagyon. :) Tonhalas, de nem a tonhal dominál benne, az csak egy kis ízesítés benne. De ha szeretjük az erősebb tonhalas ízt, megduplázhatjuk benne a mennyiséget.

Tonhalas-uborkás túrókrém


- 20 dkg túró
- 3 púpos tk tejföl
- 1 kis konzerv tonhal (80 g)
- 2 kisebb csemege uborka
- 1 tk frissen aprított kapor és petrezselyem vegyesen
- 2 tk majonézes torma
- só, bors

Egy tálban összetörjük a túrót villával, elkeverjük a tejföllel, a kisebb kockákra felvágott uborkával, fűszerekkel, majonézes tormával. Sózzuk, borsozzuk és már kész is. :)

CH tartalom: van ugyan egy kevés CH tartalma, de nem kell számolnunk vele.

 

2012. október 19., péntek

Amitől a falra mászom :)

Nem emlékszem, hogy erről írtam-e már, ha esetleg igen, akkor elnézést az ismétlésért, de akkor sem bírok napirendre térni a téma felett. :)
Mindenkinek vannak berögzült szokásai, étkezést illetően is. Ez természetes is, de nem tehetek róla, Uramparancsolóm két tésztaevési szokását még mindig nem bírtam megszokni.
1. paradicsomos tésztára (tökéletesen mindegy, hogy az történetesen isteni finom friss paradicsomból készül esetleg és mennyei az íze) mindig tesz ketchupot.
2. tejszínes tésztához (tökéletesen mindegy, hogy a tejszínhez milyen más alapanyag, ízvilág, zöldség van párosítva) mindig eszik uborkát, kovászosat vagy csemegét, ami éppen akad.
Paff vagyok tőle. Szerintem sosem fogom megszokni. :)

"Bosszúból" egy olyan tészta recept következik, amihez egyiket sem tudja fogyasztani. Legalábbis remélem. :)

Mogyorós-brokkolis tészta (wokban készítve, pulykahússal) - 2 főre


- 20 dkg darált pulykahús
- 1 kisebb fej brokkoli (megtisztítva kb. 250 g)
- 2 ek földimogyoró (kb. 35 g)
- 12 dkg wok tészta (az enyém diétámnak megfelelően durum lisztből)
- 1 gered fokhagyma
- 2 ek szójaszósz
- 1 kk halszósz
- 1 kis piros szárított chili
- 1 kk gyömbér por
- olívaolaj, só

A fokhagymát felaprítjuk. A brokkolit rózsáira szedjük és lobogó sós, sódabikarbónás vízben roppanósra főzzük. A wok tésztát a leírásnak megfelelően pár perc alatt megfőzzük. Mindkettőt leszűrjük és félretesszük. A mogyorót egy száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítjuk. A wokban kevés olívaolajat hevítünk és megpirítjuk benne a fokhagymát. Belemorzsoljuk a chilit, majd hozzáadjuk a darált húst, sózzuk és a gyömbérporral fűszerezzük. Hozzáadjuk a szójaszószt, a halszószt, a tésztát, a brokkolit, a mogyorót és még pár percig pirítjuk majd kész is.

CH tartalom: 1 adag 45 g lassú CH-t tartalmaz


2012. október 15., hétfő

Nem csak a leves lehet melengető

Kezdjük ezt a kellemesen hideg hétfő őszi reggelt valami melengetővel. Múlt héten megfáztam picit, és a gyógyulás érdekében természetesen vágytam valami csípősre. Mivel még mindig akad a kamrában dugi vörös curry paszta, ezért most előhalásztam vésztartalékként, és ezzel készítettem a főételt. Aztán majd lesz belőle leves is a héten.
A fogás stílszerűen ázsiai, és most újfent rizzsel készítettem. Kifejezetten beleszerettem a pirított rizses, wokban készült egytálételekre. Gyorsan el is készíthető, és jól variálható. Ez most egy nagyon egyszerű változat lesz, mivel nem volt időm bevásárolni sem, a mélyhűtőben pedig csak karfiolt találtam. A belekerült csirkehús onnét származott, hogy a húslevesbe belefőztem egy egész csirkét, pontosan azzal a hátsó szándékkal, hogy a húsát majd sokféleképpen fogom felhasználni.

Vörös currys pirított rizs karfiollal és csirkehússal (wokban készítve) - 1 főre

 
- 5 dkg barna rizs (használhatunk fehéret is)
- 15 dkg karfiol
- 1/4 kisebb vöröshagyma (kb. 20 g)
- 1 ek vörös curry paszta
- 6 dkg főtt/sült csirkehús
- só, olívaolaj

A rizst leöblítjük, majd kevés olívaolajon lepirítjuk és kétszeres mennyiségű vízben kb. 35 perc alatt megpáruljuk. Amíg a rizs puhul, addig a karfiolt lobogó sós vízben roppanósra főzzük, leszűrjük majd félretesszük. Ha a rizs elkészült, a wokban kevés olívaolajat hevítünk. Megpirítjuk a hagymát, majd lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk a curry pasztát. Fél percig kevergetjük, visszatesszük a tűzre és hozzáadjuk a csirkehúst. Ha átmelegedett, hozzákeverjük a rizst és a karfiolt is. Még pár percig pirítjuk nagy lángon és kész is.

CH tartalom: 1 adag 42 g lassú CH-t tartalmaz


2012. október 12., péntek

Mert a diétás is lehet finom

És akkor most jöjjön az e heti, akarom mondani múlt heti büszkeségem. A tízórai jelenleg az egyik kedvenc étkezésem, mivel akkor lehet valamiféle édességgel kényeztetni magunkat és nem minidg csak a korpovit kekszet nyammogni némi gyümölccsel. Épp ezért a desszertekkel való kísérletezgetéseim főleg e köré az étkezés köré csoportosulnak. Persze, édességet ehetnék ebéd után is, vagy vacsorához, de azt az adagot valahogy mindig kitöltöm mással. Így egyértelműen a tízóraira kezdek specializálódni. Méghozzá fontos, hogy egy-egy desszert adag ne legyen túl nagy, pontosabban ne tartalmazzon túl sok szénhidrátot. És épp ez a kihívás.
A hétvégén viszont vállalkozó kedvemben voltam és gondoltam egy nagyot. No nem mintha bonyolult dolog lett volna, de akkor is. Mikor elkészült, úgy éreztem, zseni vagyok. Ennek oka egyébként nem a sütőtudományomba vetett hit volt, hanem inkább az a feletti öröm, hogy végre édességet ehetek. :)
Nem állítanám, hogy tökéletesen lett felszeletelve a piskóta, vagy szépen eloszlatva a krém. Mi minden esetre imádtuk. :)
Egyelőre még csak 50 százalékban használtam tk lisztet, de tökéletesen ugyanolyan lett a piskóta, mint a sima, úgyhogy legközelebb valószínűleg már az egészet abból készítem. Amúgy mindazoknak, akik irtóznak a "diétás édesség" kifejezéstől jelenteném, hogy maximálisan ugyanolyan finom ez a desszert, mintha csak fehér búzalisztet és fehér cukrot használtam volna.
Akiknek azonban nem kell, vagy nem akarnak reform elveket követni, azok nyugodtan készítsék a piskótát sima fehér búzalisztből, fehér cukorral.

Fahéjas-gyömbéres szilva torta (17 cm-es tortaformához)



Hozzávalók a piskótához:
- 3 dkg tk búzaliszt
- 3 dkg fehér tönkölyliszt
- 6 dkg nyírfacukor
- 1/2 tk sütőpor
- csipet só
- 1 ek olívaolaj
- 3 tojás

Hozzávalók a krémhez:
- 2dl habtejszín
- 25 dkg mascarpone
- 6 dkg nyírfacukor
- 1 tk őrölt fahéj
- 1 tk őrölt gyömbér
- 25 dkg szilva (kimagozott állapotban lemérve)
- 1csomag habfixáló

A piskótához a tojások sárgáját egy robotgéppel habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk az olívaolajat, majd beleszitáljuk a sütőporral és sóval elkevert kétféle lisztet. A tojások fehérjéjét a cukorral kemény habbá verjük, majd részletekben óvatosan beleforgatjuk a lisztes masszába, hogy könnyű legyen. Kivajazott, lisztezett17 cm-es tortaformába töltjük és 160 fokon addig sütjük, amíg a teteje el nem kezd barnulni. (kb. 15-20 perc, tűpróbát azért érdemes megejteni, mielőtt kivesszük a sütőből) Ha kihűlt, három részre vágjuk.

A krémhez a mascarponét robotgéppel addig keverjük a cukorral, míg nem lesz szemcsés. Ekkor hozzáöntjük a tejszínt, a fahéjjal és gyömbérrel ízesítjük, és tovább keverjük. Ha elkezd keményedni a tejszínhab, hozzáadjuk a habfixálót és kemény krémmé verjük (vigyázzunk, ne keverjük túl). A szilvát kimagozzuk. A krémet 3 egyenlő részre osztjuk és az alsó réteg piskótát megkenjük az egyik adaggal. Körben elhelyezzük rajta a szilvaszeleteket, majd ráhelyezzük a középső rétek piskótát és ugyanígy rétegezzük.
A felső piskótát díszíthetjük a nyomózsákba töltött krémmel is, de simán csak rákenhetjük, az is jó. Szépen elhelyezzük rajta a szilvaszeleteket és már tálalhatjuk is.

CH tartalom: abban az esetben, ha ezt a kis tortát 10 szeletre vágjuk, akkor 1 szelet CH tartalma összesen 15 g CH (ebből 11 g lassú CH, 4 g gyors CH)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...