2013. január 28., hétfő

Húsleves gyorsan és hamisan

Ma végre felavatom a karácsonyra kapott szakajtót. Tudom, szégyen-gyalázat, hogy egy hónap alatt nem sikerült kenyeret sütnöm még, de a kenyérsütő gép miatt elkényelmesedtem picit. Pedig azért a "kézi" kenyérnek nincsen párja. :) A tészta már keleget, úgyhogy addig van egy kis időm egy régi receptet előhalászni és leírni végre. :)
Azérthamis húsleves, mert az alaplé a mélyhűtőből került elő és maradék sült pulykából készült. :)

Hamis húsleves ázsiai beütéssel (6 főre)


- 10 dkg ázsiai tojásos tészta (lehetőleg durum)
- 20 dkg zöldborsó
- 1 l húsleves alaplé
- 0,4 l víz
- 2 közepes szál sárgarépa (kb. 17 dkg)
- 2 szál újhagyma (kb. 5 dkg)
- 2 ek szójaszósz
- 2 cm gyömbér
- 10-15 dkg pulykasült felcsíkozva (ha nincs maradék, süssünk ki egy-két szeletet kis sóval, borrsal, kevés olívaolajon)

A gyömbér releszeljük, a sárgarépát kis kockákra vágjuk, az újhagymát felkarikázzuk. A zöldborsót feltesszük főni az alaplével és vízzel, hozzáadjuk a gyömbért is. 5 perc után beledobjuk a sárgarépát is és 10 percig főzzük, amíg mindkettő kezd megpuhulni, de még nem fő szét. A tésztát külön fazékban kifőzzük az utasítás szerint. A leveshez adjuk az újhagyma felét, a pulykahúst, ízesítjük a szójaszósszal. Pár percig forraljuk, majd közvetlenül tálalás előtt beletesszük a tésztát (ha sokáig benne hagyjuk, felszívja a leves levét). Tálaláskor megszórjuk a maradék újhagymával.

CH tartalom: 6 adag esetén 1 adag 14 g lassú CH-t tartalmaz



Forrás: az ihletet a GoodFod magazinból vettem

2013. január 26., szombat

Hótalpakra fel!

A múlt hétvége nagyon gyorsan elröppent, a munkahét meg egyszerűen repült, így még nem is volt alkalmam elmesélni a legújabb élményt, amit mindenkinek ajánlani tudok, aki szereti a havat és rendelkezik egy jófajta bakanccsal, ami lehetőleg vízhatlan is. :) Ez utóbbi ugyanis aranyat ér, ha az ember úgy dönt, hótalpas sétát tesz a hegyekben. :)
Másfél hete, mikor olyan sok hó esett, az egyik barátnőnk felvetette, menjünk hótalpas sétára a Bakonyba. Végül nem sokat gondolkodtunk, elindultunk. A Bakonyig ugyan nem jutottunk el, csak a Pilisbe, de igazából ez már részletkérdés. :)
A hótalpakat béreltük, nem is drága, ellenben nagyon mulatságos élmény. A "szerkezet" fenntart a havon és meglepően könnyen lehet vele mind lefelé, mind felfelé haladni a hegyoldalban, nem is fárasztó. Ha pedig a havas réten támadna kedvünk futni vele, nos, akkor készüljünk fel rá, hogy mindenünk csupa hó lesz. Mert persze miért ne akarnánk futni vele. :) Ilyenkor a talp felveri a havat és kész hófelhőt lehet létrehozni vele. :) Az egyetlen nehézség, ha nem ösvényen haladunk (friss hóban ez viszonylag könnyen előfordul, tekintve, hogy nehéz az utat megtalálni), és bizony a friss hó alatt faágak, bokrok lehetnek. Nekem személy szerint sikerült egy ilyen szerkezeten fennakadnom egy kisebb lejtőn. Persze a kedves barátok ahelyett, hogy segítettek volna kikecmeregni, inkább a fényképezőgépet szedték le a nyakamból, hogy megörökíthessék a szerencsétlenkedésemet. :)
Az élmény viszont csodás, biztos, hogy megyünk még máskor is.

A mai recept pedig legyen valami mennyei édesség. Szerintem életem egyik legfinomabb süteménye. Nem tudom megmondani, mi benne annyira jó, de valami nagyon. :) Őszintén szólva az Uramnak köszönhetem, hogy rátaláltunk erre a finomságra. Úgy szoktam ugyanis, hogy mielőtt nekilátok sütni-főzni, eléteszek 3-4 variációt (szakácskönyvekből, magazinokból stb.), hogy melyiket szeretné. Ezúttal diós süteményt akartam sütni és mutattam neki több lehetőséget is. Ő erre bökött rá, mert csokoládés. Én pont ezért nem szerettem volna, mert nem tudtam elképzelni, hogy jó lehet a csoki és a dió együtt. De mivel ő az én Uramparancsolóm, hát megsütöttem. És milyen jól tettem. :) A recept egyébként a Nől lapja konyhából származik, csak kicsit variáltam persze vele. :)

Csokoládés diótorta (12 szelet)


- 3 tojás
- 120 g szobahőmérsékletű vaj
- 45 g darált dió
- 1 kk fahéj
- 1/2 cs sütőpor
- csipet só
- 100 g nyírfacukor (én porcukrot használtam)
- 100 g reszelt alma
- 140 g fehér tönkölyliszt

Hozzávalók a csokoládékrémhez:
- 2 dl tejszín (1 nappal előtt tegyük be a hűtőbe)
- 100 g étszokoládé (min. 70%-os kakaótartalommal)
- 50 g pirított dió

A piskótához a vajat robotgéppel kihabosítjuk a cukor felével és a tojások sárgájával. A fehérjét a cukor másik felével kemény habbá verjük. A sárgájás részbe óvatosan beleforgatjuk a kemény habot, majd hozzáadjuk az almát is. Hozzászitáljuk a sütőporral és sóval elkevert lisztet, majd kivajazott lisztezett sütőformába öntjük a tésztát. 170 fokra előmelegített (légkeveréses) sütőben 30-32 perc alatt megsütjük.
Az étcsokoládét vízfürdő felett megolvasztjuk, majd langyosra hűtjük. A krémhez a tejszínt kézi habverővel (én erre esküszöm) kemény habbá verjük, majd belekeverjük az étcsokoládét.
Én nem adtam hozzá plusz cukrot, de aki édesszájú, az tegyen még hozzá 1-2 evőkanálnyit.
Ha kihűlt a piskóta, kenjük a tetejére a krémet és szórjuk meg pirított, durvára tört dióval.

CH tartalom: 12 szelet esetén 1szelet 17 g CH-t tartalmaz (13 g lassú, 4 g gyors CH)



Forrás (módosításokkal): Nők lapja konyha

2013. január 19., szombat

Tízórai, szeretlek! :)

Sajnos a süteményeskönyvek azon oldalait, melyek valahogy úgy kezdődnek, hogy 30 dkg liszt, 30 dkg cukor - száműzni kellett. Jelenleg a lepények válnak be, valamint az aprósütemények. Utóbbiakból főleg azok, melyek extrém gyorsan el is készíthetőek, mivel csak össze kell keverni, gyúrni a hozzávalókat, halmokba szétosztani a tepsiben és 10-15 perc alatt megsütni. A kávés-törökmogyorósért oda voltunk, a fehéjas meg télre ideális. Tízóraira főleg, egy bögre mézes teával, vagy tejeskávéval. :) Ezek az aprósütik már teljes kiőrlésű liszttel készültek, de mindenki válogasson kedvére a korábbiakból is. :)

Csokoládés aprósütemény (30 db)


- 150 g teljes kiőrlésű búzaliszt (helyettesíthető sima búzaliszttel)
- 2 ek kakópor (20 g)
- 1 5k sütőpor
- csipet só
- 125 g vaj
- 100 g nyírfacukor (helyettesíthető sima kristálycukorral)
- 1 tojás sárgája

A lisztet elkeverjük a sóval, sütőporral, kakaóporral. A szobahőmérsékletű vajat elkeverjük a cukorral egy kézi mixerrel, majd hozzáadjuk a tojás sárgáját. Belekeverjük a száraz hozzávalókat is.
A kivajazott tepsibe teáskanálnyi adagokat helyezünk. 160 fokra előmelegített (légkeveréses) sütőben 12 perc alatt megsütjük.

CH tartalom: 30 darab esetén 1 darab 5,4 g lassú CH-t tartalmaz


Forrás (módosításokkal): Sütemények aranykönyve c. szakácskönyv

2013. január 15., kedd

Gyűjtögetők

Vannak emberek, akik szeretnek gyűjtögetni. Sokféle változata van ennek a jónak vagy épp rossznak is nevezett tulajdonságnak. Van, aki régi tárgyakat gyűjt, hogy emlékeket idézzen. Van, aki egy konkrét gyűjtőszenvedély "rabja", mindegy, hogy épp bélyegről vagy mondjuk szakácskönyvekről van szó. :) Lehet mindezt megrögzötten, hobbi szinten, vagy csak pusztán kedvtelésből űzni.
Van azonban a gyűjtögetésnek egy válfaja, melyet ki nem állhatok. Ezt az embert, ha elképzelem, mindig a régi fekete kontúros rajzfigurák jutnak az eszembe. Egy alak, sötétben, áll az utcai lámpa gyenge fényénél, ballonkabát, keménykalap, görnyedve jár, mondhatni settenkedik, egyik kezével szorongat valamit a kabátja alatt. Ezt a képet láttam magam előtt a minap is. Persze csak a lelki szemeim előtt. Hisz a valóság sokkal prózaibb. A gyűjtögető ezúttal láthatatlanul jött. Midőn kedvenc bögrém volt, nincs. 24 órába sem telt.
Elismerem, a bögregyűjtési szenvedély minden bizonnyal erősebb az erkölcsi érzéknél. Elismerem, egy I love NY bögre minden bizonnyal ritka kincsnek számít.
De. Azért kéremszépen. Ez így akkor sem járja. Elsimerem, én vagyok a balga. Kísértésbe hozni a gyűjtögetőt, az nem járja...

Mivel a bögre ajándék volt, némiképp vigasztalan vagyok. Ennek ellenére vigasztalódjunk egy igazán finom ínyencséggel, méghozzá az első házi készítésű kacsamellemmel. A sors fintora, hogy félig-meddig gyűjtögetve született a recept. Kacsamellet akartam készíteni és hozzá borban párolt körtét, míg végül Piszkénél találtam meg az elképzeléseimhez legközelebb álló receptet. Módosítottam persze szokásomhoz híven, ráadásul tovább is sütöttem a kacsát, mert mi jól átsütve szeretjük, de az eredeti tőle származik.

Kacsamell gyömbéres borban párolt körtével


- 2 db kacsamell (én jó nagyokat vásároltam, 4 főnek elég volt a 2 melle)
- 2 nagyobb alexander körte
- 6 dl száraz vörösbor
- 4 szem szegfűbörs
- 3 cm gyömbér
- 1 tk cukor

A körtéket meghámozzuk, magházukat kivájjuk. Fazékba tesszük őket és felöntjük a borral, beleszórjuk a szegfűszeget, cukrot és a megpucolt, vékonyan felszeletelt gyömbért. Lefedve alacsony lángon kb. 30 percig pároljuk-főzzük. (ha puhább körtefajtát választunk, kevesebb idő is elég)
A kacsamelleken a bőrt 1 centi távolságban beirdaljuk, vigyázva, hogy a húsig ne vágjunk bele. Egy serpenyőben bőrös felükkel lefelé közepes lángon 8 percig sütjük őket, majd 5 percig a másik felükön. Ezt követően 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük 15 percre (elég 10 is elméletileg, ha rozén szeretjük). Miután kivettük, alufóliába csomagolva pihentetjük szeletelés előtt.

Köretnek párolt rizst tálaltam hozzá.



Forrás: Piszke - http://piszke.blogspot.hu/2012/08/vorosborban-parolt-korte-es-rose.html

2013. január 14., hétfő

A verhetetlen pörkölt

Jó hetem volt, úgyhogy most egy abszolút kedvencet fogok hozni. Méghozzá Édesapámtól. Nem túlzok, ha azt mondom, soha nem ettem olyan finom pörköltet, mint az övé. Nem tudom igazán megmondani, hogy milyen pörkölt számít hagyományosnak, tradicionálisnak vagy megszokottnak, hiszen számomra mindig ez volt az alfa és omega. Épp ezért soha nem is főztem korábban, hisz mindig azt az elvet vallottam, hogy vétek belekontárkodni azokba a dolgokba, amikhez szüleink, nagyszüleink már évtizedek rutinjával rendelkezve sokkal jobban értenek.
A múlt hétvégén mégis kivételt tettem. Ennek oka egy régi kívánságom, mégpedig, hogy készítsek végre rozmaringos túrógombócot. Nem a sznobéria okán találtam ezt ki magamnak, hanem mert úgy egy-másfél éve az egyik kedvenc éttermünkben vaddisznó pörköltet ettem rozmaringos túrógombóccal. No comment. Zseniális volt, a pörkölt is de a sós túrógombóc elvarázsolt. Azóta vágyom rá, hogy kipróbáljam, ill. elkészítsem itthon is. De mivel a pörkölt készítését Apukámnak akartam mindig meghagyni, hát a túrógombóc is váratott magára.
A múlt hétvégén azonban úgy döntöttem, vállalkozom a kihívásra és főzök egy pörköltet álá Édesapám. Az esélytelenek nyugalmával indultam neki az ő iránymutatásával lefirkált receptnek.
Nem mondom, hogy tökéletesen ugyanaz lett (persze módosítottam kicsit a fűszerek arányán is), de igazán büszke vagyok rá és bátran tálaltam volna neki is. :)
A rozmaringos túrógombócot meg imádtuk. Én főleg. :) Ajánlom minden kísérletező kedvűnek. A hagyományokat tisztelőknek pedig nokedlivel. :) Nagymamám-féle kovászos uborkával persze, mi mással.

Vörösboros sertéspörkölt rozmaringos túrógombóccal


Hozzalávók a pörkölthöz:

- 55 dkg sertéscomb
- 2 közepes fej hagyma (megpucolva kb. 15 dkg)
- 50 g pirosarany
- 2 tk édesnemes pirospaprika
- 1/2 tk cípős pirospaprika (ízlés szerint)
- 2 dl száraz vörösbor
- 2,5 dl víz
- csipet só

Hozzávalók a rozmaringos túrógombóchoz (12 nagyobb gombóchoz):

- 50 dkg túró
- 15 dkg teljes kiőrlésű tönkölydara (helyettesíthető sima búzadarával)
- 2 tk szárított rozmaring
- 2 tojás
- 2 nagy csipet só, bors


A túrót szitán áttörjük, majd a tönkölydarával a tojással, sóval és borssal, rozmaringgal összegyúrjuk. Fél-egy órát pihentetjük.
A vöröshagymát egészen apróra felaprítjuk. A sertéscombot megtisztítjuk, a zsíros, inasabb részeket eltávolítjuk és kis kockára vágjuk. Egy kuktában olívaolajat hevítünk (kb. 4 evőkanálnyit) és addig pirítjuk benne a hagymát, amíg kezd megbarnulni. Ekkor hozzáadjuk a sertéshúst és azt is elkezdjük pirítani, óvatosan, hogy ne nagyon kapjon le az alja a kuktában. Közben a húst enyhén megsózzuk. Ha elkezd levet ereszteni, hozzáadjuka pirosaranyat és a pirospaprikát, majd felöntjük kb. 4,5 dl (fele víz, felevörösbor) folyadékkal, úgy, hogy a folyadék ellepje a húst.10 percig főzzük közepes lángon a kuktában fedő nélkül, majd lezárjuk a kuktát és további 20-25 percig főzzük benne a pörköltet. Ennyi idő alatt kellően be kell sűrűsödnie, de ha esetleg mégsem, fedő nélkül nagy lángon rotyogtathatjuk még egy kis ideig, hogy a víz elfőjön belőle.
A túrógombócokat nedves kézzel megformázzuk, nagyobb, vagy kisebb gombócokra, ízlés szerint. Én nagyobb gombócokat készítettem, ebből a mennyiségből 12 darabot. Lobogó sós vízbe dobtam őket és kb. 15 percig főztem (miután feljöttek a gombócok a víz tetjére, onnét számítva még 10 perc főzési idő kellett neki). Kisebb gombócok esetén rövidebb a főzési idő. (ha tönkölydara helyett búzadarát használunk, elképzelhető, hogy rövidebb főzési idő is elég, de így még nem készítettem)

CH tartalom: a pörkölt adagonként 5g CH-t tartalmaz (ebből 1 g gyors CH), a túrógombóc adagonként 31 g CH-t tartalmaz (ebből 4 g gyors CH)

2013. január 6., vasárnap

Csicseriborsóból salátát

A hétvégén vendégjárás volt nálunk, így a tegnapi napom főként a sütésről és főzésről szólt. Bár volt némi küzdelmem egy kelni nem akaró kelt tésztával, de a végén csak én nyertem. Nem állítanám, hogy életem legjobb sajtos rúdját produkáltam, de a pálinka mellé azért jól csúszott. :)
Készült több olyan fogás is, amiket kimondottan büszkén fogok közzétenni a blogon, viszont van egy, aminek annyira megörültem, hogy ezzel kezdem a sort ma.
Már régóta szemezek a recepttel, csak én balek mindig megkérdeztem az Uramat, hogy lehet-e csicseriborsó vacsorára. És általában nem csicseriborsóevő hangulatban kaptam el. :) Most azonban szerencsém volt és vacsorára elkészítettem ezt a salátát és mondhatom, jól jártunk. Eleinte kicsit féltem, hogy száraz lesz, de az öntet és a sok paradicsom miatt egyáltalán nem volt az. A receptet amúgy az Ínyenc magazin egy korábbi számában találtam. Természetesen néhány dolgot módosítottam rajta, de a lényeg ugyanaz. :)

Paradicsomos-mozzarellás csicseriborsó saláta


- 1 konzerv csicseriborsó (400 g)
- 1 kisebb fej lilahagyma (50 g)
- 200 g koktélparadicsom
- 100 g mozzarella
- 1 ek frissen aprított snidling
- 1 tk fehérborecet
- 2 tk vörös pesto
- 3 ek olívaolaj
- 2 tk citromlé

A csicseriborsóról leöntjük a levét és alaposan leöblítjük. A lilahagymát egészen vékonyan felkarikázzuk. A koktélparadicsomot félbe/negyedbe vágjuk, a mozzarellát felkockázzuk. Az öntet hozzávalóit kevés sóval és borssal összekeverjük. Majd az egészet egy nagyobb tálban összeforgatjuk.

Két főre elosztva egy termetes adag saláta, 4 fő esetén előételnek jó, pitakenyérrel vagy tortillával kínálva.

CH tartalom: 4 fő esetén 1 adag 16 g lassú CH-t tartalmaz, 2 fő esetén 32 g CH-t.



Forrás: Ínyenc magazin

2013. január 3., csütörtök

Céltalan hadakozás

Vannak pillanatok, amikor azt mondom: feladom. Persze nevetve és nem komolyan, de hát melyik nőtársam ne ismerné a férfiakkal való örökös, céltalannak tűnő hadakozást, hogy meggyőzzük őket valamiről, amiről nem akarják, hogy meggyőzzék őket. Nemde? :)
Nem titok, hogy a 2013-as évben főzési kísérletezéseimnek új helyszínt keresünk. Konkrétabban kifejezve, szeretnénk elköltözni szeretett, ámde nem túl nagy otthonunkból. Aki már végigcsinált egy ilyen procedúrát, az biztosan tudja, mire gondolok akkor, amikor az új otthon kereséséről beszélve az égnek emelem a tekintetem.
Nem szeretném végigvenni azt a kacskaringós útvonalat, ami szépen lassan a megoldás felé visz minket. Azt azonban muszáj elmesélnem, hogy természetesen a férfiúi alkotóvágy kiteljesedéseképpen az Uram azzal kezdte régen, hogy ha költözünk és házat akarunk (mert persze ebből is volt számos változat: nagyobb lakás, sorház, ikerház és végül a családi ház), akkor építsünk. Na még mit nem! El akarsz válni!? - mondtam akkor. :) Mert az én elképzeléseim szerint építkezni csak akkor fogunk, ha el akarunk válni, mert elég élénken magam elé tudom képzelni a szituációt és nem fűzök hozzá túl szép reményeket. Válni márpedig nem akarok. :) Persze csak félkomolyan mondom mindezt, ennek ellenére úgy irtózom a házépítés gondolatától is, hogy nehéz lenne mintapéldát mondanom rá.
Természetesen elég gyorsan elvetettük a házépítés opcióját, mert egyetértettünk abban, hogy ez nem nekünk való. Jelenleg elkezdtünk kész házakat nézegetni, persze elvárás rengeteg, ami a realitással és az anyagi kerettel nem éppen találkozik. Dehát ezen mindenki végigmegy szerintem. Nagy inagtlankutakodási lázunk közepette persze belefutottunk építtethető családi házba is. Éreztem, hogy nem kéne... Erre most mit csinál a hites Uram? Telkeket néz. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! És mivel tudja, hogy már a gondolattól is rosszul vagyok, ravaszkásan puszit dob nekem, miközben a számológépbe pötyögve kalkulálja az építési költségeket.
Én meg füstölögve írom a blogbejegyzést és azt a taktikát alkalmazom, hogy kivárok. És bízom benne, hogy ez az építési láz is elmúlik, csakúgy, mint a korábbiak. :) Mert ezekben a kérdésekben a férfiakkal hadakozni véleményem szerint tökéletesen céltalan. :)

És ha már az Uram miatt mérgelődök, szabad asszociációval áttérek egy édességre, tekintve, hogy azokat mindig reklamálja, ha épp nincsen ebéd után. :) A receptet a Nők Lapja Konyha egy régebbi számában találtam és módosítottam a diétának megfelelően.

Körtés-túrós pite (10-12 szelet)


- 6 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 6 dkg fehér tönkölyliszt
- 8 dkg margarin
- 4 dkg nyírfa porcukor (kévádarálóban darálva)
- 1 tojás sárgája
- csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:
- 25 dkg túró
- 6 dkg nyírfacukor
- 2 tojás
- 1 citrom reszelt héja
- 1,5 nagyobb körte (megpucolva, felszeletelve 20 dkg)

A tészta elkészítéséhez összekeverjük a lisztet, a porcukrot és a sót, majd elmorzsoljuk a margarinnal és a tojássárgájával tésztát gyúrunk belőle. Akkora korongot nyújtunk belőle, hogy egy piteformát kényelmesen kibélelhessünk vele. A pitetálat kikenjük zsiradékkal, belisztezzük és belehelyezzük a formára nyújtott tésztát, majd a hűtőbe tesszük dermedni 10 percre. A sütőt közben 180 fokra előmelegítjük. A 10 perc leteltével a sütőbe tesszük a tésztát és 15 perc alatt elősütjük.
Közben összeállítjuk a tölteléket. A körtét megpucoljuk, meghámozzuk és vékonyan felszeleteljük. A túrót szitán áttörjük, belereszeljük a citromhéjat, elkeverjük a tojásokkal és a cukorral. Az elősütött tésztalapra kenjük a tölteléket és legyezőszerűen belenyomkodjuk a körteszeleteket. További 20-25 perc alatt készre sütjük.

Az eredeti recept még sütés után megkeni a tetejét baracklekvárral, de én ezt a kevesebb szénhidrát érdekében most lehagytam. Nem diétázók szerintem próbálják ki vele. :)

CH tartalom: 10 szelet esetén 1 szelet 17,8 g CH-t tartalmaz (ebből 3,3 g gyors CH), 12 szelet esetén 1 szelet 14,8 g CH-t tartalmaz (ebből 2,7 g gyors CH)



Forrás: Nők Lapja Konyha 2011. szeptember

2013. január 2., szerda

BUÉK! és egy újévköszöntő csirkecurry :)

Először is szeretnék itt is minden kedves Olvasómnak sikerekben és főzésben gazdag, nagyon-nagyon boldog új évet kívánni!

Nekünk jelenleg minden okunk megvan arra, hogy pozitívan, jókeddvel és reményekkel telten vágjunk bele az új évbe, remélem, hogy ezzel nem vagyunk egyedül. :)
Szerencsésen még szabadságon vagyunk, ennek ellenére úgy szaladnak a napok, hogy nézni is rossz, sosem jutok a teendők végére, így a receptekre is kevesebb időm marad. Viszont ma, amikor belenéztem a "blogra vár" elnevezésű mappába a laptopon, rémülten konstatáltam, hogy egy-két lefotózott étel pontos elkészítésére, hozzávalóinak arányára már nem is emlékszem rendesen.
Épp ezért most gyorsan "belevésem" a virtuális szakácsfüzetembe az eddigi egyik legfinomabb curry receptet, amit megfőztem. Feltehetően azért lesz az egyik kedvencem, mert ismét gyümölcsöt csempésztem a főételbe, de bátran ajánlom az ezt kevésbé kedvelőknek is, mivel az Uram is odavolt érte, pedig ő tényleg nem kedveli ezt a műfajt. :)
Minden esetre ajánlom ezt a receptet minden curry-rajongónak és azoknak is, amik még nem is sejtik, hogy valójában curry-imádók.
A fotózáshoz meg egyértelműen nem volt türelmem, túl éhesek voltunk az illatoktól. :)

Mangós csirkecurry


- 1 nagyobb fej vöröshagyma (megpucolva kb. 10 dkg)
- 2 nagyobb bőrös (de kicsontozott) csirkemell (kb. 50-60 dkg)
- 3 cm friss gyömbér
- 3 gerezd fokhagyma
- 1/2 citrom leve
- 4 dl kókusztej
- 8 kisebb szem kardamom mag
- 1 tk korma masala / curry fűszerkeverék
- 1/2 tk kurkuma
- 1/2 tk római kömény
- nagy csipet garam masala
- 1-2 kis szárított chili ízlés szerint
- 1 közepes méretű mangó (megpucolva kb 20 dkg)
- 2 ek joghurt (5 dkg)
- 1 ek olívaolaj
- 1 ek vaj

A vöröshagymát megpucoljuk, félbevágjuk majd vékonyan felszeleteljük. A római köményt és a kardamomot mozsárban megtörjük, elkeverjük a többi fűszerrel a garam masala kivételével. A gyömbért és a fokhagymát megpucoljuk, felaprítjuk. A vajat és az olívaolajat egy fedeles serpenyőben felhevítjük, majd a csirkemelleket először bőrös felükkel lefelé, majd megfordítva 3-3 percig nagy lángon pirítjuk. Kivesszük és félretesszük őket. A visszamaradt zsiradékba beledobjuk a vöröshagymát, megpirítjuk, majd ha átsült, hozzáadjuk a fokhagymát és a gyömbért. Ha ezek is megpirultak, hozzáadjuk a fűszerkeveréket és egy percig pirítjuk őket tovább.Ekkor felöntjük a kókusztejjel, majd visszatesszük bele a csirkemelleket és lefedve 40 percig pároljuk.Néha közben megfordítjuk a csirkedarabokat, hogy mindkét felüket átjárja a curry íze.
Amíg a csirke párolódik, a mangót megpucoljuk és szeletekre vágjuk. Ha letelt a 40 perc, egy csipet garam masalát teszünk még a currybe, majd hozzákeverjük a két evőkanálnyi joghurtot. Ezzel már nem főzzük tovább a curryt.
Mi köretként barna rizzsel ettük.

CH tartalom: maga a curry adagonként 12 g CH-t tartalmaz (ebből 10 g gyors CH). Én fejenként 5 dkg barna rizst tálaltam hozzá, így egy adag 48 g CH-t tartalmazott összesen.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...