Prücsi születése után ugyanis én is bent maradtam a kórházban. Közöltem, hogy pocakomban a gyerekkel jöttem el otthonról, én ugyan haza nem megyek nélküle. Így berendezkedtem a kórházban. Az ottani kosztot inkább nem minősíteném, lehet, van ellenpélda a mai magyar egészségügyben,de n a koszton minden esetre szerintem csak éhenhalni lehetett. Bár minden tiszteletem azon anyukáké, akik képesek voltak megenni. Én nem voltam rá alkalmas.
Helyette viszont voltam olyan szerencsés, hogy főzött rám a család: nagyszülők, szülők és legfőképp anyósom, akinek hála nem kellett nélkülöznöm a diétának megfelelő ételeket ebben az időszakban sem. Volt némi nosztalgikus érzés bennem, mikor a gyerekkori műanyag tányéromból falatoztam délben az ebédet. De a történet nem is erről szól, hanem a levesről.
Történt ugyanis, hogy 4 hét után átkerültünk másik kórházba, más rendszerbe és már nem bent aludtam. Haza még akkor se jöttem, átmeneti megoldást keretünk, minden esetre kimozdultam végre a kórház falai közül és az első ilyen este beültünk a sarki étterembe vacsorázni elcsigázottan. Kértünk egy levest is, majd mikor kihozták és letették elém, valami olyan nagyon furcsa volt. Percekig gondolkodtam, hogy mi nem stimmel. Valami olyan nagyon-nagyon más volt. Majd leesett: a tányér. Tányérból enni a levest.
4 héten át ugyanis nem vacakoltam az ebédre szánt lopott percek alatt és nemes egyszerűséggel a befőttes üvegből ettem a levest. Rá kellett döbbennem, hogy ott, abban a helyzetben tányérból enni, az maga volt a luxus.
Persze azóta újra elkényelmesedtem, szó sincs róla. De azért gyakran eszünkbe jut.
És ha már luxus, jöjjön egy különleges főétel recept. Mostanság nem nagyon van időm ilyet készíteni, pedig de jól is este. A soba tésztát egyszerűen imádom. Kevés helyen lehet mondjuk olyat kapni, ami ténylegesen hajdinalisztből készül és nem némi hajdinából és nagyrészt búzából. Szóval vigyázni kell a vásárlásnál. De én már készülök rá, hogy újra elkészítem, tésztát már vettem hozzá. :)
A recept a Kifőztükben is megjelent és Bioháló csírával készült.
Zöldséges soba tészta mungóbabcsírával
Hozzávalók 2 személyre
8 dkg gluténmentes soba tészta
10 dkg shiitake gomba
8 dkg mungóbabcsíra
2-3 kisebb pak choi (bordáskel, tisztítva mérve kb. 8 dkg)
1 nagyobb sárgarépa (tisztítva mérve kb. 8 dkg)
3 szál újhagyma (tisztítva mérve kb. 8 dkg)
3 cm gyömbér
1 gerezd fokhagyma
1/2 kis piros csilipaprika
2 evőkanál szójaszósz (gluténmentes, csökkentett sótartalmú, cukormentes)
1 evőkanál rizsecet
2 evőkanál frissen aprított korianderzöld
1 teáskanál fekete szezámmag
szezámolaj
A tésztát a csomagoláson lévő utasítás szerint megfőzzük. A sárgarépát gyufaszál vastagságúra csíkozzuk, az újhagymát szintén hosszában felszeleteljük, a bordáskelt nagyobb darabokra aprítjuk, a gombát vékonyan felszeljük. A gyömbért és a fokhagymát felaprítjuk, a csilit kimagozzuk és vékonyra metéljük. Vokban kevés szezámolajat hevítünk, 1 percig pirítjuk rajta a fokhagymát, a gyömbért, majd rádobjuk a csilit, a sárgarépát meg a gombát, és nagy lángon 3-5 perc alatt megpirítjuk. Hozzáadjuk először a bordáskel vastagabb, száras részeit és a mungóbabcsírát, majd 1 perc múlva az újhagymát és a pak choi leveles részeit. Időnként dobva-rázva megkeverjük, de a lángot közben sem mérsékeljük, hogy a zöldségek megpirulhassanak. Hozzákanalazzuk a rizsecetet, a szójaszószt, majd levesszük a tűzről, és összeforgatjuk a tésztával. A korianderrel és a szezámmaggal megszórva tálaljuk.
CH tartalom: 53 g CH/fő
Kalóriatartalom: 706 kcal/fő
(a mungóbabcsíra CH tartalmáról nem találtam adatot, így sima mungóbabbal számoltam, gyanítom így kicsit magasabbra jött ki a CH tartalom, mint valójában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése