Egy nyárvágyó rohanós

El vagyok maradva a receptek leírásával, pedig még csak azt sem mondhatom, hogy olyan nagyon sokat főzök mostanában... A gond ezzel csak az, hogy egy idő után elfelejtem, mit is főztem és hogyan. :)
Így gyorsan egy hétköznapi-rohanós pótlása. :) Hangulatában már inkább a nyarat idézi. :)

Fűszeres pácolt csirkemell szeletek rukkolával és sült paradicsommal (2 főre)

Hozzávalók 2 személyre:
- 1 kisebb csirkemellfilé (kb. 35 dkg)
- 1/2 tk köménymag
- 1/2 tk mustármag
- 1 tk borókabogyó
- 1 tk rózsabors
- 1/2 tk só
- 0,5 dl olívaolaj
- 10 dkg rukkola
- 15 dkg koktélparadicsom

A húst vastagabb szeletekre vágjuk. A fűszereket picit megtörjük egy mozsárban, majd a sóval együtt elkeverjük az olajjal. Egy üvegtálba helyezzük a hússzeleteket, ráöntjük a páclevet, összeforgatjuk, majd 1-2 órára (ha fél-egy napot áll, sem gond) a hűtőbe tesszük pácolódni.
Ezt követően egy serpenyőben kisütjük a hússzeleteket. A koktélparadicsomot a hús sütéséből visszamaradt olívaolajon megpirítjuk, amíg megrepednek, majd a rukkolával együtt a hús mellé tálaljuk.

CH tartalom: 5 g CH/fő
Kalóriatartalom: 388 kcal/fő

Még mindig téli alapanyag

Már nagyon türelmetlen vagyok a friss zöldségekre várva. Az ablakban már csíráznak a fűszernövények, a hétvégén pedig tervezem az erkély kivirágoztatását is. Elvégre, az utolsó síelésen túl vagyunk, most már jöhet a tavasz! Meg amúgy is, már mindenki nagyon várja, én sem vagyok kivétel. :)
Most azonban, még a tél végeztével, abból kell főzni, ami van. És ami még mindig finom. Mostanában valahogy a sárgarépára vagyok rákattanva, abból végig lehetett finom édeset kapni a télen, és a legutóbbi piacozásból maradt még a hűtő mélyén egy fél kiló belőle, hát el kellett használni.
Még régebben próbáltam már egy jófajta fűszeres sárgarépa krémlevest, a blogra azonban ennek a receptje még nem került fel. Most viszont valami mást akartam kipróbálni, kicsit kísérletezősebbet. A legutóbbi narancsmázas csirke után, amihez sült sárgarépa volt a köret, azonban már biztos voltam benne, hogy a répa és a narancs nem fog összeveszni.
Tudom, hogy ezerféle narancsos sárgarépaleves recept kering a neten, én egyet sem néztem, mentem az ösztöneim után. Nekünk ízlett. :) És majd egy nap jó lesz bébipapinak is, persze fűszerek nélkül. :)

Gyömbéres-narancsos sárgarépa krémleves

Hozzávalók 4 személyre:
- 50 dkg sárgarépa
- 1 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1/2 kk cayenne-i bors
- 2 cm gyömbér
- 1 dl frissen facsart narancslé
- só
- bors
- olívaolaj
- frissen aprított menta a tálaláshoz

A vöröshagymát és a fokhagymát felaprítjuk. A sárgarépát megpucoljuk, hasábokra vágjuk. A narancs héját lereszeljük, levét kifacsarjuk, a gyömbért lereszeljük.
A hagymákat kevés olívaolajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a gyömbért és még egy percig pirítjuk. Ekkor hozzáadjuk a sárgarépákat, és felöntjük 1,2 l vízzel. Hozzáadjuk a sót, kevés borsot, a cayenne-i borsot, a narancs héját és forrástól számítva közepes lángon fél órán át főzzük.
Levesszük a tűzről, botmixerrel pürésítjük, a narancs levét is hozzákeverjük. Ha kell, még fűszerezhetünk rajta. Frissen aprított mentával megszórva tálaljuk.

CH tartalom: 15 g CH/fő (ebből 3 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 107kcal/fő

Alternatíva keresés

Már emlegetettem itt-ott-amott, hogy mostanában édességekkel kísérleteztem, és ezért nem kerül fel új poszt ebben a témában az utóbbi időben. Most elmondom az okát is, és egy sikeres "kísérleti eredményt" is megmutatok. :)
Nem szeretnék táplálkozástudományi kiselőadásba kezdeni, főleg, mivel egyáltalán nem is értek hozzá, minden esetre annyi azért bennem is megfogalmazódott már régen, hogy a szép fehér, finomított búzaliszt nem biztos, hogy épp a legegészségesebb.
Minden esetre nagy elhatározásokra soha nem jutottam e téren, hogy márpedig én ilyet többet nem eszem, inkább próbáltam racionalizálni. Ha kenyér, akkor például rozskenyér, tésztából inkább durum, de ha becsúszik egy-egy hatalmas karéj ropogós héjú puha fehérkenyér - némi zsírral és lilahagymával -, hát attól még nem megyek a Dunának. :) De azért igyekszem mértéket tartani.
Amiben azonban nem volt kompromisszum eddig, az az édesség. Azzal úgy voltam - és egyébként vagyok is -, hogy az édesség az alkatánál fogva úgysem a diétázós-egészségtudatos életmód védőbástyája, hát ne akarjuk már megreformálni. Jó az úgy, ahogy van, mivel így finom. :) Persze azért nem véletlenül készülnek a házi lekvárok, szörpök és társaik, hisz abban legalább tartósítószer és még ki tudja, mi minden nincs. De tény, amikor sütni állok neki, akkor bizony jön a fehér liszt és a fehér cukor (bár ez már régóta inkább nádcukor).
Mégis, annyit hallani mostanában erről a felkapott témáról, gondoltam, megnézem, milyen alternatívák vannak a helyettesítésére. A teljes kiőrlésű lisztek, no persze. Na, azt nem vagyok hajlandó. Számomra van valami olyan mellékíze, amit nem bírok elviselni. Így inkább még alternatívabb megoldások felé nézelődtem, méghozzá az első kísérlet a mandulával történt. Na, azt megtanultam, hogy mandulából mandulalisztet házilag ne akarjunk készíteni. Kicsapja az olajat, összetapad, stb. Bár marcipánnak jó lehet. :) Azóta amúgy olvastam nálam tapasztaltabbakat, és ha porcukorral darálom át utána, és át is szitálom, akkor elvileg értékelhető eredményt lehet kapni. De én eddig már nem mentem el. Nézzünk mást. Mi van még itthon? Zab, ó, hát persze! Zabliszt, zabpehelyből.
Vállalkozói kedvemben odáig mentem, hogy egy pillanatig sem olvastam utána, mit hogyan lehet zabliszttel készíteni, hanem  szimplán behelyettesítettem a fehér lisztet. Fogalmam sincs, hogy hogy kéne hivatalosan használni, de nekem bevált. Isteni süti lett belőle. Az előnye ráadásul, hogy valóban finomabb az íze is a fehér lisztnél, és egy kávédarálóval pillanatok alatt előállítható házilag a zabliszt a zabpehelyből (amit amúgy reggelizni szoktam). És zabpelyhet még mindig viszonylag könnyű beszerezni, elég egy nagyobb szupermarket.
Igaz, hosszú távú következtetéseket azért még nem vonnék le a zabliszt multifunkcionalitásáról. De egy muffin nem túl szofisztikált lényéhez elégnek bizonyultak tulajdonságai.
Lehet, lassan utána is kéne olvasni? :) De akkor hol marad az izgalom? ;)

Diós-almás mini muffin zablisztből

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:
- 10 dkg zabpehely/zabliszt (gluténmentes)
- 5 dkg dió
- 7 dkg nyírfacukor
- 1 kisebb alma
- 0,5 dl joghurt
- 0,4 dl olaj
- 1 tojás
- 1 tk sütőpor
- 1/4 tk szódabikarbóna
- 1 tk fahéj
- 1 csipet só
- 1 marék dió (tetejére)

A zabpelyhet kávédarálóval "megőrőljük", a diót ledaráljuk, az almát meghámozzuk és lereszeljük. A tojás habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk az olajat és a joghurtot. Ezt követően belekeverjük a sütőporral, szódabikarbónával, dióval, fahéjjal, sóval elkevert zablisztet. Ha összeállt a tészta, hozzákeverjük a reszelt almát is.
Muffinpapírral bélelt / kivajazott-lisztezett mini muffinformákba töltjük a tésztát. A marék diót mozsárban durván megtörjük, és a tésztahalmok tetjét megszórjuk vele. 160 fokra (légkeveréses sütő) előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük.

CH tartalom: 6 g CH/darab (ebből kb.0,5 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 78 kcal/fő