Kísérlet hajdinával

Új étrendemben sajnos száműzni kellett a tradicionális édességeket. Mivel azonban az én lelkesedésemet nehéz megtörni, hát keresem az alternatív megoldásokat. Sajnos a tradicionális piskóták módosítása zabliszttel, vagy teljes kiőrlésű liszttel azért esik ki, mert egy-egy szelet nagy mennyiségű szénhidrátot tartalmazna még akkor is, ha édesítőszert használok. Épp ezért valami olyat kerestem, ami fizikai térfogatát tekintve kis méretben is elkészíthető és megfelel a tízóraira előírt kritériumoknak. Végül a választásom a hajdinalisztre és a palacsintára esett. Ez nagyjából elronthatatlannak tűnt, és sok helyen dicsérték a remek ízét. És mivel tegnap voltam beszerző körúton, hát volt itthon hozzá hajdinaliszt is. Nekem nagyon tetszett.
A "feltétet" illetően igazából ehetjük bármivel, lekvárral, csokiöntettel, mézzel összesütött gyümölcsökkel, amire épp vágyunk. Mivel én nem akartam cukrot használni, egyszerűen csak megpirítottam vajon a fehér húsú őszibarackot. Mennyei volt, vétek hozzá cukrot, vagy mézet adni, annyira édes magában is. Tökéletes tízórai, nekem. :) Bűnözés nélkül. :) Najó, azért a tésztába az az egy evőkanál méz benne maradt, de úgy döntöttem, annyitól nem fog az inzulinszintem ingadozni. :)

Hajdinapalacsinta sült őszibarackkal (12 kisebb darabhoz)

- 16 dkg hajdinaliszt
- 1 tk sütőpor
- 1 ek méz
- 1 tojás
- 1 ek vaj
- csipet só
- 2,4 dl tej

A "feltéthez":
- 2-3 őszibarack
- vaj

A hajdinalisztet elkeverjük a sütőporral, a sóval. A tojás sárgáját elkeverjük a tejjel és a mézzel, az olvasztott vajjal, a fehérjét pedig géppel kemény habbá verjük. A száraz hozzávalókat robotgéppel elkeverjük a folyékonyakkal, majd egy spatulával/fakanállal beleforgatjuk a tojásfehérje habot.
Vajjal kikent serpenyőben kisütjük a palacsintákat.
A barackot vékonyan felszeleteljük, és pár perc alatt kevés vajon mindkét oldalát megpirítjuk.

CH tartalom: 12 palacsinta esetén 1 palacsinta barackkal (10 dkg) 20 g CH-t tartalmaz (ebből 11 g lassú CH, 9 g gyors CH)

Az ajtóból vissza

Nem tudom miért, de az utóbbi időben az lett a mániám, hogy mikor elindulok itthonról, legalább kétszer visszajövök a lakásba, hogy megbizonyosodjam róla, minden főzőlap ki van kapcsolva. Régebben nem volt bennem ilyen erős félsz ettől, de mostanában valahogy afféle rögeszmém lett. :)
Ma is például, egy fél órára elszaladtam a boltba, de a helyett, hogy nyugodtan vásároltam volna, azon aggódtam, hogy "de ugye biztos le volt kapcsolva"... Lehet, félelmem onnét gyökerezik, hogy mivel kerámialapos tűzhelyünk van, már néhány konyharuhám és műanyag keverőtálam bánta a dolgot. :) Minden esetre ma is biztos voltam benne, hogy megnéztem, mielőtt kiléptem az ajtón, de utólag valahogy mégis elbizonytalanodtam. Természetesen ki volt kapcsolva minden főzőlap. :) Azért ez még mindig jobb eggyel, mint ha egyszer felejtem bekapcsolva, nem? :)

És akkor most jöjjön egy remek kis leves, amit nagykanállal eszek két napja. :) Sárgarépából - mert annak magas a CH tartalma és nem kell a főételhez annyi köretet ennem. Krémleves - mert krémelves-függő vagyok :)

Kakukkfüves sárgarépaleves (1,5 l leveshez)

- 60 dkg megtisztított sárgarépa
- 1 közepes fej vöröshagyma (kb. 10 dkg)
- 1 gerezd fokhagyma
- 1,5 l zöldségalaplé
- 1 dl tejszín
- 1 babérlevél
- 1 ek friss kakukkfű
- só, bors, olívaolaj

A hagymát felaprítjuk, a sárgarépát felkarikázzuk. Egy magas falú fazékban kevés olívaolajon megpirítjuk a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát, még 1 percig pirítjuk, majd beledobjuk a sárgarépát is. Ezt is pirítjuk 1-2 percig,majd felöntjük az alaplével, sózzuk, borsozzuk, a babérlevéllel és a kakukkfű felével fűszerezzük. Lefedjük, és forrástól számítva kb. 45 percig főzzük közepes lángon, amíg a sárgarépa megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a maradék kakukkfüvet,  kivesszük a babérlevelet és botmixerrel pürésítjük. Felöntjük a tejszínnel, és ha kell, mert elfőtt a leve, akkor egy kis vízzel hígíthatjuk még. Összemelegítjük és kész is.

CH tartalom: 6 főre elosztva 1 adagban (2,5 dl leves) 10 g lassú CH, 4 főre elosztva 1 adagban (3,75 dl leves) 15 g lassú CH

És a tészta az honnan volt?

Új diétám egyik alapszabálya, hogy csak teljes kiőrlésű lisztekből készült kenyeret és egyebeket ehetek. Namármost, a boltban kaphatóaktól eddig is kirázott a hideg. Kezdve azzal, hogy vagy nem lehet tk kenyeret kapni, vagy csak ezeket a csodálatos előre csomagolt, féltartós vagy tartós kenyereket. Tele mindenféle tartósítószerrel, állagjavító szerekkel és egyebek. Nem kedvelem őket és akkor szolidan fejeztem ki magam. Már "frissen" is szinte kőkemények, és habár tudom, hogy egy tk lisztből készült kenyér nem lesz olyan könnyű, mint a fehér kenyér, azért hittem benne, hogy vannak különbségek.
Így még mikor csak a körvonalait tudtam a diétának, már akkor is éreztem, hogy nem fogom én ezt bírni bolti kenyerekkel. Eddig viszont elvoltunk a kedvenc bolti rozskenyerünkkel, így nem kényszerültem rá a kenyérsütésre. Az viszont nem teljes kiőrlésű.
Tegnap előtt azonban, mikor megint nem találtam olyan kenyeret a boltban, amit ne csak pirítva lettem volna hajlandó megenni, inkább fogtam magam és tk lisztet vettem helyette. Még a múlt hónapban ki is néztem a GoodFood-ban egy barna kenyér receptet, ami végre nem rettentett el, hát nekiláttam. A lényegi munka gyakorlatilag nem sok, a kelesztési időben meg nem kell vele foglalkozni, így egyáltalán nem egy vészes mutatvány elkészíteni. Teljes meglepetésemre így elsőre is isteni lett, nagyon ízlett nekünk, úgyhogy azt hiszem, átállok a házi kenyérsütésre. :)
Egyelőre a könnyebbik változattal kezdtem, tk búzalissztel és sima búzaliszttel, a tönköllyel még várok egy kicsit. :)
A vicces pillanat a kenyérsütésben az volt, mikor kivettem az elkészült kenyeret a sütőből és Uramparancoslóm megkérdezi: "És a tészta honnét volt?"
Na, vajon honnét???? :)

Amiben majd még van mit javítanom az az, hogy maradjon a tetején kicsit több mag, de ez már csak esztétikai kérdés. :)

Teljes kiőrlésű kenyér álá GoodFood

- 40 dkg tk búzaliszt
- 10 dkg búzaliszt
- 1 tasak szárított élesztő
- 1,5 tk só
- 3 dl langyos víz
- 2 marék lenmag
- 1 marék  tökmag

A liszteket, az élesztőt és a sót, a magokat elkeverjük egy tálban, mélyedést formálunk a közepén és beleöntjük a kézmeleg vizet. Apránként összedolgozzuk és tésztává formáljuk. Ha túlságosan ragad, akkor adhatunk hzzá még egy kevés lisztet. Én inkább egy kis vizet adtam még hozzá, hogy ne legyen túl száraz a tészta. Cipót formázunk belőle.
Lisztezett gyúródeszkán10 percig dagasztjuk, majd kelesztőtálba (vagy egy nagy tálba nedves konyharuhával letakarva) tesszük és hagyjuk duplájára kelni kb. 1 óra alatt.
Ekkor átgyúrjuk újra a tésztát, de csak kicsit, hogy ne legyen túl tömör a tészta, majd még 15 percig kelesztjük.
Egy vekinformát (23x13x5 cm) kivajazunk. A megkelt tésztát 25x19 cm-es téglalappá nyújtjuk, majd a rövidebbik végeit behajtjuk középre, elforgatjuk a tésztát 90 fokkal és újra az előző méretre nyújtjuk. Ekkor feltekerjük az egyik rövidebbik oldalánál fogva és a vekniformába helyezzük. Egy tiszta konyharuhával lefedjük és újra kelesztjük 45 percig.
A sütőt előmelegítjük (légkeveréses) 210 fokra, és 20 perccel a sütés megkezdése előtt tegyünk a sütő aljába egy tepsit, amibe 2,5 dl vizet öntünk. Az így keletkező gőztől lesz a kenyér héja ropogós. Mielőtt betesszük a kenyeret sülni, levesszük a hőfokot 200 fokra. 30 percig sütjük, amíg a teteje kissé megpirul. Miután kivettük a sütőből, pár percig hagyjuk a formában pihenni, majd sütőrácsra tesszük hűlni.

CH tartalom: a teljes kenyér CH tartalma 337 CH (sajnos nem mértem le a kisült kenyér súlyát, így sajnos nem tudom grammra visszabontani utólag)

Forrás: GoodFood magazin 2012. augusztus