2013. május 26., vasárnap

A második szülinap :)

Ismét eljött a május 26-a, és ezzel ismét szülinapot ünnepelhet a blog. 365 nap, ami ebben az esetben igen sűrű volt, és azt hiszem, ez az utóbbi időben kicsit megritkult recepteken is látszik. :) De hiába, a lelkesedésem és a főzés iránti szerelmem még mindig változatlan. A blog szempontjából azonban történt néhány alapvető változás. Amikor kiderült, hogy inzulinrezisztensek vagyunk, sok szempontból meg kellett változtatni mind az étkezési, mind a főzési szokásokat. Én személy szerint  azóta még nagyobb kihívást látok a főzésben és a nehézségek, szabályok inkább inspirálnak, mint hátráltatnak. :) Remélem, így lesz ez a következő évben is. :)

A tavalyihoz hasonlóan idén is egy kis összeállítással készültem a kedvenceinkből. A teljesség igénye nélkül, íme:


Az első és egyben az egyik örök verhetetlen, Édesapám Vörösboros sertéspörköltje rozmaringos túrógombóccal (utóbbi már az én újításom volt :)) Sosem fogok vele betelni. :)
A második, az a bizonyos mustáros csirke. Nem az én találmányom volt ez sem, ennek ellenére abszolút favorit lett.
A harmadik a Sütőtökös cannelloni. Na, erre büszke vagyok. Fergeteges lett, sütőtökszezonban kötelező fogás lesz nálunk, bár beismerem, picit macerás a töltögetéssel az elkészítése, de abszolút megéri!
A felső sorban az utolsó, a egy csicseriborsó saláta, konkrétan Paradicsomos-mozzarellás. Az inzulinrezisztencia diéta kapcsán az egyik legnagyobb felfedezésem a csicseriborsó. Rengetegszer készítem vacsorára salátának, hogy minél kevesebb kenyeret kelljen ennünk, de meglegyen a szükséges szénhidrátbevitel is. Rajongok érte. :)
Az alsó sor első képe a 100% tk kenyér. Szerintem magyarázni sem kell, miért került a felsorolásba. :)
A következő az az Almás zabpehely avagy zabpelyhes alma. Ami igazából nem is recept, nálunk viszont nagyon gyakori tízórai és külön sikertörténetként éltem meg, hogy mára  az Uram is elismerte, hogy finom (eleinte ugyanis nem volt hajlandó megkóstolni persze) :)
 A Rozmaringos-narancsos szűzpecsenye szintén nem az én találmányom, ellenben őrülten finom. A bulgurt meg mindenki próbálja ki, aki még nem tette, mert nagyon finom, ráadásul gyorsan elkészíthető. :)
Végül pedig jöjjön egy desszert, az Almás császármorzsa, amit azért emelnék ki, mert a hajdinaliszt is a diéta egyik új felfedezése volt, és amellett, hogy egészséges, palacsintafélékhez kifejezetten tökéletes. Beleszerettem. :)

És végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni minden Olvasómnak, hogy az utóbbi, blogbejegyzések tekintetében kevésbé termékeny időszakban is kitartottak mellettem és olvassák és készítik a receptjeimet. Még egyszer KÖSZÖNÖM, és ígérem, tovább folytatom! :)

2013. május 25., szombat

Elfelejtett mennyiségek

Ejj, mostanában úgy érzem, kezdem kicsit elbízni magam a diétát illetően. Mármint, a diéta szerinti főzést illetően. Most már pontos méricskélés nélkül is meg tudom becsülni a mennyiségeket, azok szénhidráttartalmát, így egyre gyakrabban belefutok, hogy elkészítek egy receptet, fogást, csak épp nem írom fel a pontos hozzávalókat. Aztán, amikor odáig jutok, hogy fel kéne tenni a receptet a blogra, törhetem a fejem, hogy na, vajon miből mennyi is volt benne... :)
Így jártam most is, amikor a pár hete készített mennyei újburgonya receptet akarom közzétenni. A receptet az egyik GoodFood magazinban találtam (mind a csirkéét, mind a köretét). A krumpliért személy szerint önmagában nem rajongok, így mikor anno a diétás oktatáson mondták, hogy krumplit egy héten maximum egyszer lehetne enni, nem éreztem, hogy bármiről le kellene mondanom. Az Uram ellenben annál inkább szereti. Így, mikor a kedvében akarok járni, azt készítek köretnek. Mint most is, csak épp ebben az esetben én is odáig voltam érte. :) No, mondjuk, szerintem inkább a karamellizált hagyma miatt. :)

Babérral és fokhagymával sült csirke, karamellizált hagymás újburgonyával


- 1 egész konyhakész csirke (kb. 1,5 kg-os)
- 8 babérlevél
- 50 g vaj
- 1/2 citrom
- 4 kisebb fej fokhagyma

Hozzávalók a körethez:
- 25 g vaj
- 4 fej vöröshagyma (kb. 35 dkg)
- 4 babérlevél
- 2 ek olívaolaj
- 60 dkg újburgonya
- nagy marék petrezselyem felprítva
- 4-5 ág kakukkfű levelei letépkedve

A csirkét alaposan besózzuk kívül és belül is. A hasába tömjük a citromokat, 4 babrélevelet. A mell felett óvatosan fellazítjuk a bőrt és 2-2 babérlevelet csúsztatunk be alá, meg néhány kisebb darabka vajat. A megmaradt vajjal bedörzsöljük a csirkét, összekötjük a lábainál/ hústűkkel összetűzdeljük, majd kacsasütő tepsibe (fedős) helyezzük és 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük.  45 percig sütjük, majd mellédobáljuk a fokhagymát is. Ekkor már nem tesszük vissza rá a fedőt és további 45 percig sütjük, amíg szépen megpirul a csirke.

A második sütési kör közben elkészítjük a köretet. A burgonyát alaposan megmossuk, majd 10 perc alatt előfőzzük lobogó sós vízben. Leszűrjük. A hagymát vékonyan felszeleteljük. Egy magas falú serpenyőben felmelegítjük a vajat, majd a hagymát 15 percig alacsony lángon sütjüka kakukkfűvel és a babérlevelekkel együtt, majd közepes lángon további 5 perc alatt szépen karamellizáljuk. Ekkor hozzáadjuk a burgonyát és az olajat, és még kb. 10 percig sütjük, amíg a burgonya is megpirul kicsit. A végén hozzáadjuk a petrezselymet és már kész is.

A köret CH tartalma: 1 adag 33 g CH-t tartalmaz.





Forrás: GoodFood magazin 2012 május

2013. május 14., kedd

Hibák vállalása

Habár sokan nem szeretik hangoztatni, ha elrontanak valamit, én inkább úgy állok ehhez a kérdéskörhöz, hogy jobb az egyenes út, emberek vagyunk hibázunk, jobb ezeket vállalni. Mindegy, hogy munkáról, magánéletről, vagy főzésről van szó.
Utóbbi tekintetében nemrég vendégség volt nálunk. Persze ilyenkor az ember kitesz magáért, sosem látott rendet rak, süt-főz,miegymás. Alapszabály, hogy vendégeknek új recepttel kísérletezni nem épp a legjobb ötlet. Ez alkalommal azonban úgy gondoltam, hogy ha csak a krémet készítem rögtönözve a desszerthez, abból nagy gond nem lehet. Nos, nagy gond nem is lett, mert közöltem a vendégekkel, hogy a "chokito, ronda és finom" effektus esett meg velem: ízre jó, látványra gyakorlatilag tálalhatatlan, a tervezett epertorta helyett ugyanis egy piskóta lett, leöntve eperszósz-féleséggel. Az ízzel nem volt gond, nade azért mégis... :) A nem túl esztétikus látvány ellenére én inkább úgy döntöttem, hogy előzetes tájékoztatás után (mi szerint elrontottam a süteményt) felvállalom és feltálalom a desszertet ebben a formában, és mivel mindenki repetázott, úgy gondolom, jól döntöttem. Nekem sem sikerül minden természetesen, és ezt büszkén vállalom. :) Vannak elhibázott, vagy épp nem túl jól sikerült receptek. Ezekből tanulok és pont ezért szeretem őket. Egy-egy elrontott fogásra biztosan jobban emlékezik az ember, mint egy-egy jól elkészítettre. :)

Az epertorta szerencsés végkimenetele után nekiveselkedtem egy másik epres süteménynek is, ami sem időt, sem energiát nem nagyon igényel, az íze viszont... :)

Epres piskóta


- 10 dkg fehér tönkölybúza liszt
- 10 dkg tk tönkölybúza liszt
- 15 dkg nyírfacukor
- 12,5 dkg vaj
- 2 tojás
- 1/2 cs sütőpor
- csipet só
- 1 dl tej
- 40 dkg eper (kicsumázott állapotban mérve)

A tojást habosra keverjük a cukorral, amíg kifehéredik, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat.  Hozzákeverjük a sütőporral és sóval elkevert lisztet, majd legvégül a tejet is hozzáadjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk a tésztát, és megszórjuk a megmosott, leszárított eprekkel. 170 fokra (légkeveréses) előmelegített sütőbe tesszük, kb 30 perc alatt meg is sül (tűpróbát végzünk a végén)

CH tartalom: 20 szelet esetén 1 szelet 12,5 g CH-t tartalmaz 8ebbőlkb 1 g gyors CH)




Forrás: http://www.flamcsi.blogspot.hu/2012/07/mindennek-megvan-maga-helye-es-kesz.html
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...