Új szerelem

Ez a szerelem még pocakosan kezdődött (és nem, most nem az akkori pocaklakóról beszélek. :) ). Pontosan nem is emlékszem már, hogyan indult, de feltehetően az orvos által előírt kötelező fekvés adta meg az első lökést. A tv sosem kötött le igazán, laptopot nem szívesen használtam, egy idő után az olvasás sem volt már elég. Így vettem az első kötőtűt.
Online kezdtem tanulni és pár kezdő minta után nagy merészen egy netes kötősuli leírása alapján belevágtam egy csipkesál kötésébe (utólag nézve, nem teljesen voltam normális...). Nos, a kendő végül bő egy év alatt készült el (azt, hogy mennyi hibával, inkább ne firtassuk :) ), amibe persze belejátszott, hogy a terhesség előrehaladtával az ujjaim állandóan zsibbadtak és fájtak, így átmenetileg az új hobbitól is búcsúznom kellett. De nem is ez a lényeg, hanem valahogy ott, akkor, azzal a sállal kezdődött ez az új szerelem.
És hol tartunk most? Nemrégiben fürdetés közben az Uram keresett valamit Prüccsnek a hálószobában. Így buktam le: én és a három fióknyi fonalam... :)
És hogy miért is ez a nagy fellángolás? Mindig is szerettem alkotni, ez talán a blogon is látszik. Korábban egyébként ruhákat varrtam magamnak, az volt a kikapcsolódásom, de ahogy egyre többet dolgoztam, a szabás-varrásnak egyre ritkábban álltam neki, hisz idő- és helyigényes is, 5 perc kedvéért nem kezd hozzá az ember. A főzés, mint látható, most kissé háttérbe szorult az életemben. Kikapcsolódásra viszont szükségem van. Olvasni estére már fáradt a szemem, ráadásul nehéz bekapcsolódni újra és újra egy történetbe rövid időre, például mikor az épp fogzó majdnem kétéves 10 percenként sír fel esténként.
A kötésbe viszont bármennyi időre bele lehet fogni. És mivel továbbra is amatőr vagyok e téren, folyamatos koncentrációt igényel. Tökéletes agymosás, teljesen függő lettem tőle. Alig várom esténként, hogy bekucorodhassam a kanapéra a kis kötős pakkommal.
Szokták kérdezgetni, kinek kötök. Bevallom őszintén, én bizony magamnak. Ez az én én-időm. Az én kis luxusom. Ráadásul, amíg néhány hónap alatt kinő a gyerek egy ruhát, mire elkészülnék vele, már nem is jó rá. Szóval ezzel még várok kicsit. Bár most belefogtam neki egy takarba, jövő karácsonyra talán el is készül. :)

Ami meg a főzést illeti, azért javulok. Ezt a kekszet például megsütöttem a hétvégén is. :)

Diós-almás zabkeksz

Hozzávalók 20-22 darabhoz
12 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
10 dkg zabpehely
10 dkg nyírfacukor
10 dkg kókuszzsír
10 dkg aprított (pekán)dió
10 dkg reszelt alma
1 evőkanál chiamag
3-4 evőkanál víz
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
1 csipet só

A száraz hozzávalókat nagy tálban elvegyítjük. Hozzáadjuk az olvasztott kókuszzsírt, a vízbe áztatott chiamagot és az almát. A masszát alaposan összegyúrjuk, kis gombócokat formázunk belőle, majd a két tenyerünk között mindet ellapítjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és 160 fokra előmelegített, légkeveréses sütőben 15-20 perc alatt megsütjük.

Tipp: a vízbe áztatott chiamagnak tojás állagúnak kell lennie. Chiamag hiányában a keksz készülhet 1 tojással is.

CH tartalom: 10 g CH/darab (22 darab esetén)
Kalóriatartalom: 120 kcal/darab (22 darab esetén)