2012. május 29., kedd
2012. május 26., szombat
Az első szülinap :)
Hát eljött ez a nap is. Pontosan egy éve kezdtem bele a blog írásába... Emlékszem, először még Uramparancsolómnak sem mertem elmondani, mondván, mit szól hozzá. Mai fejemmel már nem is értem, miért féltem ennyire, hisz a legtöbb támogatást tőle kaptam természetesen. Azóta is viccel vele, hogy ha majd megkérdezi valaki, mivel foglalkozik, azt mondja: gasztroblogger főkóstoló. :)
Nem tervezek nagy monológot elővezetni arról, mit jelent nekem ez a blog. Aki olvassa, szerintem úgyis tudja. :) A többieket meg úgysem érdekli. :)
Inkább úgy döntöttem, csinálok egy kis összefoglalót az elmúlt év büszkeségeiből.
Azt hiszem, a legbüszkébb arra vagyok, hogy az elmúlt 365 napban 196 blogbejegyzés született, mind magában foglal 1-1 receptet. Ha ehhez hozzávesszük azt a kb. 25 fotóval is rendelkező receptet, ami várja a sorát, hogy felkerüljön, akkor a fotóval is dokumentált főztjeim száma meghalajda a 200-at (mert persze főztem ezen felül is bőven új dolgokat). Gyors fejszámolással akárhogy is nézem, de ez azt jelenti, hogy gyakrabban, mint minden második napon valami új ételt tettem le a Uramparancoslóm elé. Azt hiszem, büszke lehetek magamra. :) Ő legalábbis büszke rám. :) És szerencsére változatlanul szereti a főztömet, nem mellékesen. :)
Épp ezért az összefoglalóban azzal kezdem, amik az elmúlt egy évben az ő kedvencei voltak, lettek, valamint amelyek a legnagyobb meglepetést okozták neki:
A képek alapján haladva:
Az egyértelmű No. 1. a kedvenc almás-mákos süteménye, ehhez kétség sem fér. :)
Ami a legnagyobb meglepetést okozta neki, az a házi müzli szelet - konkrétan azt hitte, megzakkantam, mikor készítettem - majd mikor megkóstolta, inkább fejet hajtott. :)
A következő nagy kedvenc a hagyományos egyszerű ételek sora: hús-zöldséggel. Ennek egyik példája a zöldfűszeres húsgolyók káposztasalátával, de mondhattam volna sok másikat is.
Amiért mindig a zsenális szóval illet, az a karácsonyi ajándéknak készített narancslekvár. Ezért teljesen odavan. :)
A következő a gyümölcsrizsek bármilyen változata: narancsos rizspuding, epres sült rizspuding, narancsos sült tejberizs...
Ami szintén favorit, az bármi, ami wok.
És végül de nem utolsó sorban az egyik legnagyobb elismerést pont egy maradékokból összetákolt vacsora kapta: a paradicsomos-fetás töltött sütőtök. :)
És akkor nézzük az én kedvenceimet és büszkeségeimet, szintén képek alapján sorrendben:
Az első egy nemrég kipróbált recept volt, a garnélás-paradicsomos csirke. Per pillanat verhetetlenül az egyik kedvencem. Imádtam, imádom.
A második az egyszemélyesek sorába tartozott, mégpedig a narancsmázas csirke. Persze, hogy édes-sós párosítás, imádom ezeket. :)
A harmadik nálam is a wokos ételek sora, de ebből is ez a tésztás recept lett az én kedvencem. :)
Ami szintén nemrég készült és abszolút büszkeségem, az az epres túrótorta. Nem igényel magyarázatot szerintem. :)
Aztán ami szintén meglepetésemre vált, az a thai gyömbéres tésztaleves garnélával. Azt hiszem, a felsorolásból is látszik, hogy rajongok az ázsiai konyháért. :)
Az elmúlt egy évben kezdtem el kísérletezni a lekvárokkal és szörpökkel is. Két kedvenc lett: a citromfű (nem átlagos, ám annál finomabb) és a meggy. Azóta nem veszünk bolti szörpöt. :)
És végül, de természetesen nem utolsó sorban Uramparancsolóm szülinapi csokis-mákos tortája. Abszolút büszkeségem. :)
Fogadalmat a jövő évre vonatkozóan nem teszek. :) Bízom abba, hogy ugyanennyi energiám és kedvem lesz a főzéssel és a bloggal is foglalatoskodni, valamint abban, hogy mindez nem csak nekem, hanem másoknak is örömet okoz. :)
Mindenkinek, aki eddig is közreműködött, támogatott és olvasott: NAGYON KÖSZÖNÖM!
Hát akkor, boldog szülinapot kedves kis blogom! :)
Nem tervezek nagy monológot elővezetni arról, mit jelent nekem ez a blog. Aki olvassa, szerintem úgyis tudja. :) A többieket meg úgysem érdekli. :)
Inkább úgy döntöttem, csinálok egy kis összefoglalót az elmúlt év büszkeségeiből.
Azt hiszem, a legbüszkébb arra vagyok, hogy az elmúlt 365 napban 196 blogbejegyzés született, mind magában foglal 1-1 receptet. Ha ehhez hozzávesszük azt a kb. 25 fotóval is rendelkező receptet, ami várja a sorát, hogy felkerüljön, akkor a fotóval is dokumentált főztjeim száma meghalajda a 200-at (mert persze főztem ezen felül is bőven új dolgokat). Gyors fejszámolással akárhogy is nézem, de ez azt jelenti, hogy gyakrabban, mint minden második napon valami új ételt tettem le a Uramparancoslóm elé. Azt hiszem, büszke lehetek magamra. :) Ő legalábbis büszke rám. :) És szerencsére változatlanul szereti a főztömet, nem mellékesen. :)
Épp ezért az összefoglalóban azzal kezdem, amik az elmúlt egy évben az ő kedvencei voltak, lettek, valamint amelyek a legnagyobb meglepetést okozták neki:
A képek alapján haladva:
Az egyértelmű No. 1. a kedvenc almás-mákos süteménye, ehhez kétség sem fér. :)
Ami a legnagyobb meglepetést okozta neki, az a házi müzli szelet - konkrétan azt hitte, megzakkantam, mikor készítettem - majd mikor megkóstolta, inkább fejet hajtott. :)
A következő nagy kedvenc a hagyományos egyszerű ételek sora: hús-zöldséggel. Ennek egyik példája a zöldfűszeres húsgolyók káposztasalátával, de mondhattam volna sok másikat is.
Amiért mindig a zsenális szóval illet, az a karácsonyi ajándéknak készített narancslekvár. Ezért teljesen odavan. :)
A következő a gyümölcsrizsek bármilyen változata: narancsos rizspuding, epres sült rizspuding, narancsos sült tejberizs...
Ami szintén favorit, az bármi, ami wok.
És végül de nem utolsó sorban az egyik legnagyobb elismerést pont egy maradékokból összetákolt vacsora kapta: a paradicsomos-fetás töltött sütőtök. :)
És akkor nézzük az én kedvenceimet és büszkeségeimet, szintén képek alapján sorrendben:
Az első egy nemrég kipróbált recept volt, a garnélás-paradicsomos csirke. Per pillanat verhetetlenül az egyik kedvencem. Imádtam, imádom.
A második az egyszemélyesek sorába tartozott, mégpedig a narancsmázas csirke. Persze, hogy édes-sós párosítás, imádom ezeket. :)
A harmadik nálam is a wokos ételek sora, de ebből is ez a tésztás recept lett az én kedvencem. :)
Ami szintén nemrég készült és abszolút büszkeségem, az az epres túrótorta. Nem igényel magyarázatot szerintem. :)
Aztán ami szintén meglepetésemre vált, az a thai gyömbéres tésztaleves garnélával. Azt hiszem, a felsorolásból is látszik, hogy rajongok az ázsiai konyháért. :)
Az elmúlt egy évben kezdtem el kísérletezni a lekvárokkal és szörpökkel is. Két kedvenc lett: a citromfű (nem átlagos, ám annál finomabb) és a meggy. Azóta nem veszünk bolti szörpöt. :)
És végül, de természetesen nem utolsó sorban Uramparancsolóm szülinapi csokis-mákos tortája. Abszolút büszkeségem. :)
Fogadalmat a jövő évre vonatkozóan nem teszek. :) Bízom abba, hogy ugyanennyi energiám és kedvem lesz a főzéssel és a bloggal is foglalatoskodni, valamint abban, hogy mindez nem csak nekem, hanem másoknak is örömet okoz. :)
Mindenkinek, aki eddig is közreműködött, támogatott és olvasott: NAGYON KÖSZÖNÖM!
Hát akkor, boldog szülinapot kedves kis blogom! :)
2012. május 24., csütörtök
Menyasszonyfrász 4. rész
Hamarosan kiakaszthatom a blogra az "átmenetileg szünetel", vagy "rögtön jövök" táblát, ugyanis se főzni, se blogot írni nincs már időm.
Ma este azonban kimenőt kaptam (vagy inkább Uramparancsolóm, így egyedül maradtam), hát kiélvezem. És egy kis rövid történet még a menyasszonyfrászhoz kapcsolódóan belefér itt a finishben. :) Az előzményekről itt, itt és itt. :)
Szóval hát, az persze evidens, hogy a menyasszony az esküvő előtt mindent megtesz azért, hogy a lehető legszebb legyen azon a bizonyos Nagy Napon. De néha már én magam is úgy érzem, hogy ez az őrület alattomosan bekúszott a bőröm alá és engem sem hagy békén. Példának okáért voltam kozmetikusnál - életemben először. Aztán, sminkeltettem - életemben először. Alkalmi frizurát sem csináltattam még soha, de ez talán még belefér. Tervezem, hogy elmegyek körmöshöz - persze, hogy ez már-már szinte kötelező, nem igaz? Szintén életemben először. Szép kis francia manikűr... Oké, de kérdezem én, hogy fogom leszedni? Mert hogy a nászút végéig ki nem bírja, az tuti. Asszem még lesznek nézeteltéréseim az illetékessel e téren is. :) Kész bolondok háza és tortúra amit egy nő megtesz ilyenkor.
Nade a mai napi tapasztalásom, akárhogy is nézzük, számomra az eddigi egyik legrosszabb volt a készülődések közepette. :)
Szóvalhát, Uramparancsolóm olyan bőrtípus, hogy még tél van, ő már akkor is barnul. Sosem fogom megérteni, hogy csinálja, de tény, mellette még a legszebb nyári napokon is hófehérkének tűnök. Alapjáraton ezzel nincs is semmi gond. Mindig is utáltam napozni, ráadásul éget is mint a fene, szóval sosem csináltam ebből problémát. Dehátkéremszépen, az esküvő, az esküvő. "Tessék ám szépnek lenni!" Ez jelenleg a kötelező érvényű mondás. Én meg - mit lehet mást tenni -, mindent megteszek, hogy szép legyek.
Hát végső soron irány a szoli. Fúúúú... azért ma biztos szórakoztató perceket okoztam a lányoknak a szalonban. Mikor közöltem, hogy akkor ezt most hogy kell? Meg akkor csukjam be a szemem? Vagy ne? Meg úgy egyáltalán, a tény, hogy közöltem, életemben nem voltam még szoliban, kisebbfajta sokkot váltott ki. Dehát, ez van, én már csak ilyen természetmániás vagyok, hogy ha barnaság, akkor max a nap. Ez van. Most meg, ott állok a szoliban, és becsukott szemmel rettegve várom, hogy "elinduljon". De mi is? Kérdezem magamban...
Igazából, sosem gondolkodtam még el komolyabban arról, mi is egy szolárium. Csövek persze, amik világítanak, tudom én, mindig ki is van írva, hogy húú ilyen cső, meg olyan cső, meg hogy új csövek érkeztek stb. stb. De hogy ez hogy működik, sosem filozofáltam rajta.
Így most engem ért sokk, mikor ez az egész elkezdődött. Eleve, hangos volt. Ez már meglepett. Meghát, hogy meleg. Jó, oké, igazából mit vártam? Hogy majd megfagyok? Mindegy, elkönyveltük, hogy néha gondolkodni is kéne. Nade amivel én nem tudok mit kezdeni, az maga az egész érzés. Hogy ott állsz, magadra zárod ezt a kapszulát, bekapcsolják a csöveket, zúg és meleg és érzed, hogy égnek és be vagy oda zárva... brrrrrr.... hát ezt nem nekem találták ki.
Ennek ellenére természetesen elmegyek még egyszer az esküvő előtt, mint egy jól idomított háziállat... :) Ha tudná Uramparancsolóm, mit meg nem teszek érte, még ropogósra is süttetem a végén magam. :) De mit panaszkodom itt, elvégre is: mindent a szépségért! :)
És ezzel azt hiszem sok olyan elvet feladtam az esküvővel kapcsolatban, amit más esetben biztos nem tettem volna. Mindegy, a lényeg, hogy nem lesz abroncsom és csillivilli agyondekorált ruhám. :)
És akkor most jöjjön egy igen egyszerű, ám annál finomabb és egészséges gyorskaja! Szigorúan 30 percen belüli. :)
Mustáros csirkemell sült spárgával
Hozzávalók 1 személyre:
- 15 dkg csirkemellfilé
- 1/2 csomag zöld spárga (tisztítva mérve kb. 20 dkg)
- 1 tk dijoni mustár
- só, bors, olívaolaj
A csirkemellet felszeleteljük, besózzuk, borsozzuk, majd alaposan bekenjük a dijoni mustárral. (Ha van időnk, hagyhatjuk egy fél órát pihenni, hogy jobban átjárja a mustár. De mivel a dijoni intenzív ízű, e nélkül is remek lesz az íze.) A spárga fás végeit levágjuk/letördeljük, és ha nem elég zsenge, akkor zöldséghámozóval megpucoljuk. Kevés olívaolajjal kikent grillserpenyőbe fektetjük a spárgát, és közepes lángon 5 percig sütjük, majd átforgatjuk a másik oldalára, és még 3-4 perc alatt készre sütjük. A csirkemell szeleteket közben szintén kevés olívaolajon kisütjük egy másik serpenyőben és már tálalhatjuk is.
CH tartalom: 4 g CH/fő
Kalóriatartalom: 204 kcal/fő
Ma este azonban kimenőt kaptam (vagy inkább Uramparancsolóm, így egyedül maradtam), hát kiélvezem. És egy kis rövid történet még a menyasszonyfrászhoz kapcsolódóan belefér itt a finishben. :) Az előzményekről itt, itt és itt. :)
Szóval hát, az persze evidens, hogy a menyasszony az esküvő előtt mindent megtesz azért, hogy a lehető legszebb legyen azon a bizonyos Nagy Napon. De néha már én magam is úgy érzem, hogy ez az őrület alattomosan bekúszott a bőröm alá és engem sem hagy békén. Példának okáért voltam kozmetikusnál - életemben először. Aztán, sminkeltettem - életemben először. Alkalmi frizurát sem csináltattam még soha, de ez talán még belefér. Tervezem, hogy elmegyek körmöshöz - persze, hogy ez már-már szinte kötelező, nem igaz? Szintén életemben először. Szép kis francia manikűr... Oké, de kérdezem én, hogy fogom leszedni? Mert hogy a nászút végéig ki nem bírja, az tuti. Asszem még lesznek nézeteltéréseim az illetékessel e téren is. :) Kész bolondok háza és tortúra amit egy nő megtesz ilyenkor.
Nade a mai napi tapasztalásom, akárhogy is nézzük, számomra az eddigi egyik legrosszabb volt a készülődések közepette. :)
Szóvalhát, Uramparancsolóm olyan bőrtípus, hogy még tél van, ő már akkor is barnul. Sosem fogom megérteni, hogy csinálja, de tény, mellette még a legszebb nyári napokon is hófehérkének tűnök. Alapjáraton ezzel nincs is semmi gond. Mindig is utáltam napozni, ráadásul éget is mint a fene, szóval sosem csináltam ebből problémát. Dehátkéremszépen, az esküvő, az esküvő. "Tessék ám szépnek lenni!" Ez jelenleg a kötelező érvényű mondás. Én meg - mit lehet mást tenni -, mindent megteszek, hogy szép legyek.
Hát végső soron irány a szoli. Fúúúú... azért ma biztos szórakoztató perceket okoztam a lányoknak a szalonban. Mikor közöltem, hogy akkor ezt most hogy kell? Meg akkor csukjam be a szemem? Vagy ne? Meg úgy egyáltalán, a tény, hogy közöltem, életemben nem voltam még szoliban, kisebbfajta sokkot váltott ki. Dehát, ez van, én már csak ilyen természetmániás vagyok, hogy ha barnaság, akkor max a nap. Ez van. Most meg, ott állok a szoliban, és becsukott szemmel rettegve várom, hogy "elinduljon". De mi is? Kérdezem magamban...
Igazából, sosem gondolkodtam még el komolyabban arról, mi is egy szolárium. Csövek persze, amik világítanak, tudom én, mindig ki is van írva, hogy húú ilyen cső, meg olyan cső, meg hogy új csövek érkeztek stb. stb. De hogy ez hogy működik, sosem filozofáltam rajta.
Így most engem ért sokk, mikor ez az egész elkezdődött. Eleve, hangos volt. Ez már meglepett. Meghát, hogy meleg. Jó, oké, igazából mit vártam? Hogy majd megfagyok? Mindegy, elkönyveltük, hogy néha gondolkodni is kéne. Nade amivel én nem tudok mit kezdeni, az maga az egész érzés. Hogy ott állsz, magadra zárod ezt a kapszulát, bekapcsolják a csöveket, zúg és meleg és érzed, hogy égnek és be vagy oda zárva... brrrrrr.... hát ezt nem nekem találták ki.
Ennek ellenére természetesen elmegyek még egyszer az esküvő előtt, mint egy jól idomított háziállat... :) Ha tudná Uramparancsolóm, mit meg nem teszek érte, még ropogósra is süttetem a végén magam. :) De mit panaszkodom itt, elvégre is: mindent a szépségért! :)
És ezzel azt hiszem sok olyan elvet feladtam az esküvővel kapcsolatban, amit más esetben biztos nem tettem volna. Mindegy, a lényeg, hogy nem lesz abroncsom és csillivilli agyondekorált ruhám. :)
És akkor most jöjjön egy igen egyszerű, ám annál finomabb és egészséges gyorskaja! Szigorúan 30 percen belüli. :)
Mustáros csirkemell sült spárgával
Hozzávalók 1 személyre:
- 15 dkg csirkemellfilé
- 1/2 csomag zöld spárga (tisztítva mérve kb. 20 dkg)
- 1 tk dijoni mustár
- só, bors, olívaolaj
A csirkemellet felszeleteljük, besózzuk, borsozzuk, majd alaposan bekenjük a dijoni mustárral. (Ha van időnk, hagyhatjuk egy fél órát pihenni, hogy jobban átjárja a mustár. De mivel a dijoni intenzív ízű, e nélkül is remek lesz az íze.) A spárga fás végeit levágjuk/letördeljük, és ha nem elég zsenge, akkor zöldséghámozóval megpucoljuk. Kevés olívaolajjal kikent grillserpenyőbe fektetjük a spárgát, és közepes lángon 5 percig sütjük, majd átforgatjuk a másik oldalára, és még 3-4 perc alatt készre sütjük. A csirkemell szeleteket közben szintén kevés olívaolajon kisütjük egy másik serpenyőben és már tálalhatjuk is.
CH tartalom: 4 g CH/fő
Kalóriatartalom: 204 kcal/fő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
