A rózsaszín gnocchi

Nyilvánosan is el kell ismernem, hogy rettenetesen nagy mázlista vagyok, ami a főzés kontra Uram viszonyát illeti. Az igazság az, nem is tudom, mit csinálnék egy olyan férfi mellett, aki hús-sültkrumpli kombináción tud csak létezni. Legnagyobb szerencsémre (bár talán ez nem véletlen) az én Uram mindenevő. Hihetetlenül vállalkozó szellemű, és azt kell, hogy mondjam, hogy az együtt töltött évek alatt egy kezemen meg tudom számolni, hogy mi az, amit nem evett volna meg (ugyanis mindent becsülettel megevett, legfeljebb nemtetszését nyilvánította ki). Akadt ugyanis néhány, amelyért kevésbé lelkesedett (például még a kezdetek-kezdetén készítettem egy szerintem isteni narancsos salátát, de ő kevésbé rajongott érte - azóta elfogadtam, hogy az édes-sós párosításokat nem szabad erőltetni :) )
De az eltérő ízlésünk ellenére is - és ezt is el kell ismernem - akadt néhány melléfogásom. Az egyik szintén régről, szerintem kb. 4 évvel ezelőttről származik, amikor még sem blog, sem nagy tapasztalat nem állt rendelkezésemre. Vállalkozó kedv azonban akadt bőven. :) Így történt egy nap, hogy láttam egy rettenetesen mutatós fotót a TV Paprika facebook oldalán egy céklás gnocchiról. Teljesen odáig voltam érte. Formabontó volt, a gnocchit pedig szeretjük, hát, gondoltam, elkészítem.
Nos... khm... elismerem, nem volt jó ötlet. Utána jóideig semmilyen céklás dolgot nem készítettem. A sors fintora, hogy a legutóbbi receptem, amiért nem annyira rajongott az Uram, szintén egy céklás kísérlet volt, mégpedig egy juhtúrós-céklás-rukkolás szendvicskrém. Ami a mai cékla-divatot figyelve nem is volt elvetemült javaslat, nekem ízlett is. Minden esetre az egészen biztos, hogy az elmúlt években egyre többször feltűnő céklás borwnie-t ezek után minden bizonnyal már nem fogom elkészíteni. Ahogy a rózsaszínű céklás gnocchit sem fogom többé megkísérelni. :) Azóta is emlegetjük. :)

És mivel ilyen részletesen beszámoltam arról, mit nem szeretett az én Uram, hozok egy olyan receptet, amiért viszont abszolút rajongott. :)

Paradicsomos húsgombócok

Hozzávalók a húsgombóchoz:
- 30 dkg darált sertéshús
- 1 közepes fejvöröshagyma (kb. 8 dkg)
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 tojás
- 1 marék reszelt sajt
- 1 ek zsemlemorzsa
- 2/3 tk köménymag
- 1-1,5 tk só
- bors

Hozzávalók a paradicsomszószhoz:
- 1 fej vöröshagyma (kb. 10-12 dkg)
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 konzerv paradicsom (40 dkg)
- 1 kis konzerv paradicsompüré (7 dkg)
- 1 kk méz
- 1 ek Worcestershire szósz
- 1 tk szárított oregánó
- 1 tk szárított bazsalikom
- só, bors, olívaolaj

A húsgombóchoz a hagymákat finomra aprítjuk, a köménymagot mozsárban összetörjük a sóval és borssal. Az egészet összekeverjük, jó alaposan összegyúrjuk, majd legalább fél órát pihentetjük a hűtőben. Közben elkészítjük a paradicsomszószt. Ehhez felaprítjuk a hagymákat, majd kevés olívaolajon 10 percig pároljuk, hozzáadjuk a konzerv paradicsomot, a paradicsompürét, mézet és fűszereket, valamint kb. 2-3 dl vizet. 10 percig főzzük.
Amíg a paradicsomszósz fő, előkészítjük a gombócokat. Kisebb golyókat formálunk belőlük,majd egy serpenyőben kevés olívaolajon minden oldalukat kb. 5 perc alatt megpirítjuk. Ekkor beletesszük őket a paradicsomszószba, és alacsony lángon további 10 percig főzzük. Ha túl sűrű a szósz, öntsünk hozzá még egy kis vizet.

Köretként tésztát kínálunk hozzá, diétát tartóknak 4 főre 18 dkg tésztával.

CH tartalom: 49 g CH/adag (fejenként 4,5 dkg száraztésztával számolva)
Kalóriatartalom: 437 kcal/adag (fejenként 4,5 dkg száraztésztával számolva)