2011. november 7., hétfő

Küzdelem a kerámialapos tűzhellyel

Van azért pár történetem a kerámialapos tűzhelyről. Aki rendelkezik eme csodálatos eszközzel, az szerintem mind tudna mesélni. Az, hogy takarítási szempontból egy rémálom, az alap. Hogy, ha a sima víz kifut és ráég, az az egyik legnehezebben takarítható, abszurd. De vannak egyéb problémás tényezői is. Konkrétan az, hogy nem láng ég, hanem az a hülye (már elnézést!) korong melegít. Ez több szempontból rossz: egyrészt főzés közben nem lehet csak úgy hirtelenjében feljebb vagy leljebb állítani, mint a gázlángot. Ergo ha valami kifut, az könnyedén továbbra is kifut (takarítási szempontból szintén nehezíti az életemet). Másrészt, sokszor nem veszem észre, hogy be van kapcsolva. Mikor két éve ideköltöztem, szerintem kb. a második héten sikerült az egyik műanyag keverőtálamat ráolvasztani a bal első korongra. Kb. másfél évig nem is tudtam azt a korongot használni. Aztán volt olyan, hogy kelesztéskor megolvadt a szintén műanyag tál széle. Az meg rendszeres, hogy várom, hogy forrjon a víz és csak nem forr, mire rájövök, hogy rossz korongot kapcsoltam be és nem a megfelelő melegszik... Szóval, rémálom. De nem hibáztatom a párom, hogy anno ilyet választott, hisz kinézetre mindenképpen pofásabb és mint tudjuk, főzésre meg sosem használta. :)
A hétvégén viszont ismét sikerült nagyot alkotnom.
Persze, lehetne néha több eszem is. A recepteket a hétvégi menühöz még péntek este kiválasztottam, szombaton piacozás, aztán főzés. Nagy eszemmel csak átfutottam a receptek leírását és nem olvastam végig, hogy bizony párhuzamosan kell rengeteg dolgot csinálni: levesalapot főzni, paradicsomot forrázni-hámozni, spenótot fonnyasztani, mártást főzni állandó kevergetés mellett, zöldséget előfőzni, stb.stb. A konyhában kicsit kezdett eluralkodni a káosz. Persze, hogy rossz korongot kapcsolok be és az kezd el forrósodni, amin az egyik fogókesztyűm pihen édesdeden... egészen addig, amíg füstölni nem kezdett...
Még szerencse, hogy jó idő volt, és tárva-nyitva lehetett hagyni az összes ablakot és ajtót egy órán át...

A recept azonban meglepő és finom. A pénteki válogatás közepette több variációt akartam felajánlani páromnak a lazac elkészítésére vonatkozóan, de amikor elkezdtem az elsőt mondani, akkor hatalmas IGEN felkiáltást hallatott. Pedig, bevallom töredelmesen, féltem ettől a recepttől. Ugyanis úgy kezdődik, hogy karalábé és spenóttal folytatódik a lazac mellett. Spenót és lazac, az ok. De mi köze ehhez a karalábénak??? Párom azonban szereti a karalábét és kapva-kapott az alkalmon. Így nekiestem a recept megvalósításának (egy régi Burdában találtam). És működött. De nem csupán működött, valami mennyei volt. Olyan szépen összepasszoltak az ízek, hogy csak na.
Ráadásul, ezt a fogást ajánlom különösen azoknak, akik nem szeretik a "túl erős hal ízt". Mivelhogy a lazac összesül a zöldségekkel, teljesen másképp érvényesülnek az ízek, ha mondjuk szeletben sütjük ki. Kicsit féltem ugyan, hogy nem vétek-e elpazarolni egy hatalmas lazacdarabot egy csőben sült valamire, de az eredmény teljesen meggyőzőtt. Ajánlom mindenkinek.

Csőben sült lazac spenóttal és karalábéval
 

- 50 dkg lazacfilé
- 2 nagyobb /3 kisebb karalábé
- 50 dkg spenót
- 1 fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 dl tejszín
- 1,5 dl tej
- 1 ek liszt / fehér tönkölyliszt
- 15 dkg reszelt sajt
- 1 ek frissen aprított tárkony
- 1 ek citromlé
- csipet  szerecsendió
- só, bors
- vaj, olívaolaj

A karalábét hasábokra (a sültkrumplihoz hasonlóan) vágjuk és sós forró vízben 4 percig előfőzzük. Ha friss spenótot használunk, a leveleket alaposan lemossuk, lecsepegtetjük, és 1 percig forró vízbe mártjuk, hogy megfonnyadjanak a levelek. Ezt követően kivesszük, lecsepegtetjük, összetépkedjük a leveleket és kinyomkodjuk belőle a vizet. A lazacot 2 cm-es kockákra vágjuk. A vöröshagymát és a fokhagymát felaprítjuk, és egy magas falú seprenyőben olívaolajon megfonnyasztjuk, meg megszórjuk a liszttel és fél perc pirítás után felöntjük a tejjel és a tejszínnel. Állandó kevergetés mellett 3-4 percig főzzük alacsony lángon, ekkor levesszük a tűzről és sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a tárkonyt, a citromlevet és a szerecsendiót. A lazackockákat 1 ek vajon megsütjük.
Egy tűzálló tálat vajjal kikenünk. A karalábét, spenótot összekeverjük, óvatosan hozzáadjuk a lazacot is, majd az egészet a tűzálló tálban eloszlatjuk. Az öntetet ráöntjük, megszórjuk a reszelt sajttal. 200 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük.

CH tartalom: 1 adag (4 fő esetén) 20 g CH-t tartalmaz (ebből 4 g gyors CH)




Forrás (módosításokkal): egy régi Burda magazin

2 megjegyzés:

  1. Én is csak megerősíteni tudom. Tál odaégetése megvolt, zacskó (vagy egyéb rápakolt dolog) odaégetése megvolt, másik korong bekapcsolása megvolt. Tisztításra van egy kaparókám, amit hozzá adtak, azzal egész jól lejönnek róla a dolgok.
    Még hozzátenném, hogy volt olyan, hogy a sima főtt krumpli is leragadt a fazék aljára. Bár ez biztos edény-függő.
    Ahogy az is, hogy duplaaljúban nem szabad főzni, mert azt nem lehet kivárni, hogy felforrjon benne valami.
    Egyébként tényleg pofásabb mint egy hagyományos.
    Ja, és egyszer egy elkészült tortámat tettem rá hely hiányában a még meleg lapra (igaz előtte 10 perccel korábban már lezártam). Amikor 5 perccel később betettem a hűtőbe, akkor éreztem az alján, hogy meleg...

    Nagyon-nagyon guszta ez a lazacos izéke...!

    VálaszTörlés
  2. Én is beszereztem már egy kaparót is, de a küzdelmet, hogy ne karcoljam fel a lapot takarítás közben dörzsiszivaccsal, azt már régen feladtam. Nem olyan embereknek találták ezt ki, akik nem csak dísznek hazsnálják a konyhát. :) Várom már, hogy az új konyhámban a hagyományos gázrózsa legyen :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...