Aprócskák :)

A most következő recept különösen kedves a szívemnek. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért. Talán mert több oka is van. Egyrészt minden bizonnyal azért, mert olyan kis romantikus-bájos a formája. Másrészt, mert imádom a vaníliás cukrot (bizony, vaníliás nyírfacukor!) a tetején, arra csábít, hogy beleharapjunk. Aztán ott van benne a házi meggylekvárom, amit szintén imádok. És végül, de abszolút nem utolsó sorban azért, mert ez a recept került a Nyírfacukor vaníliás cukrának a csomagolására és nagyon hálás vagyok a felkérésért és a bizalomért. Köszönöm a lehetőséget!

Remélem, Ti is úgy fogjátok szeretni ezt a receptet, ahogy én. Ha nincs otthon ilyen sütinyomóforma, elég egy kiskanálnyi halmot a sütőlapra helyezni. Mivel a tészta elég sűrű, nem fog szétfolyni, hogy egyenletes lapkákat kapjunk, de attól még az íze finom lesz. :) A tésztája amúgy a klasszikus aprósütemény, nem az omlós fajta, hanem inkább a tömör, így aki ezt a típust nem szereti, annak ezt kevésbé ajánlom.

Vaníliás-meggylekváros aprósütemény

Hozzalók 24 darabhoz:
- 11 dkg fehér tönkölyliszt
- 12,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 11 dkg vaj
- 5 dkg nyírfacukor
- 6 dkg nyírfacukor por
- 10 g vaníliás nyírfacukor
- 1 tojás + 1 tojássárgája
- csipet só
- kb. 1 dl házi cukormentes meggylekvár
+ 10-15 g vaníliás nyírfacukor a forgatáshoz

A szobahőmérsékletű vajat habosra keverjük a nyírfacukorral és a vaníliás cukorral, majd elvegyítjük a tojással és tojássárgájával. Fokozatosan hozzáadjuk a sóval elkevert liszteket. Nyomózsákba töltjük és tetszőleges formázó véggel kis halmokat nyomunk egy sütőpapírral bélelt tepsire. 180 fokon 15 perc alatt megsütjük őket. Ha kihűltek, meggylekvárral összeragasztjuk őket. Az egyik felét ecsettel megkenjük egy kevés vízzel, majd a vaníliás cukorba forgatjuk.

CH  tartalom: 10 g CH/darab
Kalóriatartalom: 89 kcal/darab

Fontos, hogy a lekvártól függően változhatnak a szénhidrát és kalória adatok!

 

 

Friss salátát télen is

Télen időnként rám tör a nyers zöldség hiánya. Persze, mindig eszem reggelihez paprikát, paradicsomot, de azért amit télen kap az ember, az nem ugyanaz. Épp ezért kevesebbet is eszem ilyen típusú zöldségekből, helyette pedig próbálok olyan alapanyagokból salátát kreálni, amik télen is frissek. Az egyik ilyen a sárgarépa. Ami nálam örök favorit, teljesen mindegy, hogy nyersen, főzve, sütve, akárhogyan. :) Csírával meg egyenesen vitaminbomba. :)

A recept a Kifőztük online gasztromagazinban jelent meg, a Bioháló támogatásával.

Csírás-mentás sárgarépasaláta

Hozzávalók 2-4 személyre
- 2 sárgarépa (kb. 20 dkg)
- 5 dkg vegyes csíra
- 1 evőkanál frissen aprított menta
- (olíva)olaj

A sárgarépát megtisztítjuk, nagy lyukú reszelőn lereszeljük. Elkeverjük a csírával, a mentával, és meglocsoljuk kevés olívaolajjal. Tálalás előtt 1-2 órát állni hagyjuk.
Tipp: ez a mennyiség előételként 4, főételként 2 fő részére elegendő.

CH tartalom: 10 g CH/fő (2 személyes adagoknál) (búzacsírával számolva, csíra típusától függően változhat)
Kalóriatartalom: 123 kcal/fő

Megszokások

Egy párkapcsolatban mindig kötünk kompromisszumokat. Én azt az elvet vallom, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyeket inkább megszokunk (ergó kompromisszumot  kötünk a megváltoztathatatlannal :) ), mint hogy állandóan és örökösen küzdjünk ellene. Mert bizony mások vagyunk és mindannyiunknak megvannak a magunk kis szokásai. Temrészetesen nálunk sincs ez másképp és az évek múltával a kompromisszumok megszokássá válnak. Nincs is ezzel semmi baj. :)
Általában együtt jövünk haza a munkából az Urammal, de múlt héten egyik nap én értem haza előbb.  Elég nyűgös napom volt, így tény és való, hogy gondolkodás nélkül tettem egymás után a rutinfeladatokat: táska le, fűtés felteker, ilyenek. És persze bekapcsoltam a tévét is (sajnos rossz szokás, de mindig bekapcsolom és a háttérben valami nyomozós sorozatot bambulok). Konstatáltam, hogy híradó megy benne, majd leültem a kanapéra a gépemhez. Eltelt szerintem jó 10 perc, mire rájöttem: tulajdonképpen miért is megy a híradó? Én ugyanis kifejezetten utálom. De az Uram meg mindig ezt akarja nézni, hát megszoktam, hogy ha híradó megy, nincs mese, azt kell nézni, nem lehet elkapcsolni. Hát így vagyunk a mindennapjaink, a megszokások és a kompromisszumok rabjai. :)

De hogy megtörjük a megszokásokat, egy időben lehetett kapni az egyik kisker láncban gömbcukkinit. Évek óta vágytam már rá, hogy kapjak valahol, annyira mutatós, így hát nagyon boldog voltam, mikor megláttam a boltban. Szerintem ha vendégeket akarunk elkápráztatni, akkor is tökéletes választás, mivel elő lehet készíteni és az utolsó sütési fázissal megvárhatjuk a vendégek érkezését. :)

A recept a Kifőztük februári számában jelent meg.

Töltött gömbcukkini

Hozzávalók 4 személyre
- 4 gömbcukkini
- 20 dkg darált sertéscomb
- 10 dkg vörös lencse
- 7 dkg sűrített paradicsom
- 1/2 vöröshagyma
- 1 teáskanál kakukkfű
- 1 teáskanál Worchestershire szósz
- 5 dkg reszelt sajt
- só
- őrölt bors
- (olíva)olaj

A cukkinik tetejét levágjuk, a belsejüket kiskanállal kikaparjuk úgy, hogy kb. 1 cm vastagságban megmaradjon a húsuk. Enyhén sózzuk, borsozzuk, kevés olajjal kívül és belül megkenjük. Vágott felükkel lefelé sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, és 200 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük (nem kell teljesen átsütni). Közben elkészítjük a tölteléket: a vörös lencsét alaposan leöblítjük, bő, sós vízben megfőzzük. A hagymát felaprítjuk, kevés olívaolajon megpirítjuk, hozzáadjuk a darált húst. Sózzuk, borsozzuk, 4-5 perc alatt megsütjük. Elvegyítjük a leszűrt lencsével, belekeverjük a sűrített paradicsomot, a kakukkfüvet és a Worchestershire szószt, 1 percig forraljuk, majd levesszük a tűzről. Belekeverjük a sajt 2/3-át, és a masszával megtöltjük a cukkiniket. A maradék reszelt sajtot a töltelékekre osztjuk, mindegyikre ráhelyezzük a cukkini tetejét. A töltött zöldségeket visszatesszük a sütőbe, és további 10 percig sütjük.

CH tartalom: 26 g CH/fő
Kalóriatartalom: 241 kcal/fő