2011. október 14., péntek

Az első díjam és némi önkritika

Ma reggel megkaptam életem első gasztroblog-díját M@rti-tól.
Ez a díj sok szempontból különleges, nem csak, mert ez az első, hanem mert épphogy nem a főzőtudományomért kaptam. :) Megmosolyogtatta a reggelemet. :)

Mi itt mind, akik különböző formájú-fajtájú gasztroblogokat írunk, büszkék vagyunk a főzőtudományunkra, meg akarjuk osztani másokkal, egyrészt, hogy "jót tegyünk", másrészt, hogy "jót együnk", harmadrészt, hogy legyezgessük kicsit a saját hiúságunkat. Én beismerem ezt is. Ez az egész blogolás a visszacsatolás kereséséről szól, hisz jó-jó, hogy a család, barát-barátnő, szereti a főztünket, de mindig ott bujkál bennünk a kisördög: "mi van, ha csak nekik ízlik" ... "mi van, ha amúgy béna vagyok, csak én hiszem, hogy jó" ... vagy épp annyira tökéletesnek gondoljuk magunkat, hogy azt hisszük, rögtön mi leszünk a Nők Lapja Konyha új felfedezett gasztrobloggere. Tisztelet a kivételnek, biztosan van az is. De azért ismerjük be, egy kicsit mindegyikünkben akad a fentiekből is. :) Kiben ez, kiben az, nem kell épp mindnek igaznak lennie. A lényeg, hogy ezáltal mind egy picit exhibicionisták vagyunk. És épp ezért büszkék. A munkánkra, a főztünkre. És többé-kevésbé minden áron előnyösen akarjuk ezt feltüntetni. Vásárolunk szép tányérokat a tálaláshoz, így fotózunk, úgy fotózunk. A család, a barát-barátnő épp azért nem eheti meg a frissen gőzölgő ebédet, mert "Várj, még le kell fotóznom!". Azért van ebben némi irónia és önkritika is. :)

Na jó, azért nem leszek ennyire szőrös szívű magammal és "gasztrotársaimmal" szemben, hisz alapvetően úgy gondolom, mindannyiunknál a főzés szeretete az, ami erre az útra indított minket. És igen, a tudás megosztása, hogy talán másnak is jó az, ha mi tudunk egy jó receptet, egy jó tippet, stb. És valljuk be, ezekben a blogokban rengeteg olyan praktika megtalálható, amit sokszor egy tucat szakácskönyv sem tud pótolni. (na itt azért persze nem magamról beszélek) :)

Szóval, mindezen kritika és dicséret után jöjjön az igazság pillanata, hogy miért is kaptam én ma díjat: mert BEVÁLLALTAM, ahogy M@rti írja. A felhívás ugyanis a következő volt: ismerjük be, hogy emberek vagyunk, és bizony, mi is vétünk bakikat a konyhában. Elismerésre méltó játék téma, csak gratulálni tudok hozzá!

Nos, én tegnap épp egy ilyen bakiról írtam a blogban, és ma reggel nagy meglepetésemre kaptam ezt a bevállalósoknak járó "díjat", amit minden "nevezett" megkap és megérdemel. :)

Habár nekem nincsenek fotóim az elrontott dolgaimról, azért már nem először írok róluk, de álljon itt egy kis összefoglalás, hisz ne csak a saját, hanem mások hibáiból is tanuljunk! :)

1. szétpukkadt réteslap a szőlős-túrós rétesnél
2. szűrőnpaszírozós paradicsomleves
3. ujjlegyalulós káposztasaláta (még szerencse, hogy fotó nem készült az ujjamról...)
4. egy blogra fel nem került reménytelen próbálkozás egy póréhagymás quiche létrehozására: a  téazta gyakorlatilag szétporladt szedés közben, az íze meg... brrr... ízetlen. És pont. Bár azóta felvilágosítottak, hogy a quiche tésztájától ne várjak sokat, nem lesz sokkal jobb máskor sem az íze. Hát nem tudom, minden esetre azóta nem próbálkoztam vele.
5. pofára ejtett narancskrémes torta - az egyik barátnőmnek készült, a szállítást még túlélte, az első szeleteket is, de mikor a hűtőbe akartam volna visszarakni, platty az asztalra. :)
6. ez volt a legrosszabb talán, tavaly karácsonykor akartam készíteni marcipán sziveket. Nem tudom, mi volt a gond, de a gyórdeszkám egyik feléről még mindig nem tudtam lekaparni az odaragadt marcipánmasszát. Azóta csak a másik felét használom. :)
7. és végül, de nem utolsó sorban szólnék még azokról a receptekről, melyeket ugyan elkészítettem, sokszor még le is fotóztam, de végül nem tettem fel a blogra mert úgy ítéltem, hogy ha én sem főzném meg még egyszer, másnak minek ajánlgassam. :)

Ja és persze a véget nem érő újjelvágások, reszelések, égésnyomok és társai. Habár a párom ilyenkor mindig szívbajt kap, ha késsel a kezemben lát, én azért azt mondom, ahhoz képest, hányszor aprítok-vágok-darabolok, ez még mindig jó arány. Hisz ez ezzel jár. És megéri. :)

2 megjegyzés:

  1. Kezdtem megijedni, hogy esetleg nincs humorérzéked és túlságosan komolyan veszed a "díjat". De van! Jó az írásod! (Ez is és a többi is!)Meg azért is ronyóztam egy kicsit utólag, hogy miért is ajánlgatom én ezt a díjat, amikor önkéntesen választható, az vegye magára, aki saját akaratából dönt így, de előző bejegyzésed címe eleve arra inspirált, hogy ha már bevállaltad, legyen róla "dokumentáció" is.
    Köszönjük, hogy megosztottad velünk, hogy "emberből" vagy, mint mi!

    VálaszTörlés
  2. Én köszönöm a lehetőséget! :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...