Előítéletek és a brindza

A brindza halusky kifejezéssel először két évvel ezelőtt találkoztam, amikor is életem első túrájáról hazafelé menet Szlovákiában megálltunk sztrapacskázni. Halovány emlékeim még voltak arról, hogy gyerekfejjel a szüleimmel is megálltunk síelésből hazafelé menet hasonló céllal, de valahogy mégis az maradt meg bennem, hogy én ezt nem szeretem. Azóta pedig nem kóstoltam.

Finnyás gyerek voltam és ráadásul makacs is vagyok. Ezáltal szokásomhoz híven sokáig tartottam is magam eme véleményhez, hogy én márpedig nem szeretem a sztrapacskát, pedig azt sem tudtam igazán, miről van szó. Mikor elkezdtem a gasztronómia iránt érdeklődni, akkor persze összeraktam a képet, hogy galuska, meg juhtúró, és persze a nélkülözhetetlen szalonnapörc. Utóbbival szintén nem ápoltam túl jó barátságot. A túrós tésztát például egészen pár évvel ezelőttig csak édesen ismertem és ettem gyerekkoromból. Tudom, ezen sokan megbotránkoznak, mi mégis így ettük és szerettük, azaz szeretem a mai napig is. :)
Szóval, a juhtúrós sztrapacska, alias brindza halusky nem volt épp a kedvencem egészen eddig a bizonyos sztarapcskázásig, ahol is rá kellett döbbennem, hogy finom (nem tudom, hogy a túra volt-e rám ilyen jó hatással, vagy az időközben eltelt évek száma, az eredmény minden esetre pozitív :) ). Nem ez volt az első ilyen eset, mikor gyerekkori "előítéleteim" semmivé foszlottak.

A legemlékezetesebb ilyen beidegződésem a hagyma utálata volt. Nem ettem meg. Azaz, ha nem láttam, hogy az ételben van (pl.: pörkölt), akkor már nem volt vele bajom. De a táborokban előszeretettel uzsonnaként osztogatott hagymás-zsíros kenyér mellett én bizony koplaltam. (tudom, látszik, hogy nem menzán nőttem fel :) ) A hagymát végül akkor szerettem meg, mikor főiskolás koromban egyik barátnőm rávett, egyek én is egy gyros tálat hagymástul. Akkor döbbentem rá, hogy a hagyma is, bizony ám, finom. Hagymamániám azóta is tart, ahogy a zsíros kenyeret is rendszeresen megkívánom. :)

Visszatérve a brindzához, a sztrapacska már jöhet. Néha magában, kenyérhez is szeretem kis erőspaprikával (mármint a brindzát, nem a sztrapacskát), de igazából semmilyen étel elkészítéséhez én magam még nem használtam. Nem volt ennek különösebb oka, csak valahogy kimaradt. Tegnap azonban megláttam a közértben, így vettem egy keveset és feta helyett a salátába tettem.

Kerti saláta juhtúróval

Hozzávalók 4 személyre:
- 3 kisebb paradicsom
- 1 tv paprika
- 1/2 piros pritamin paprika
- 1/2 zöld pritamin/kaliforniai paprika
- 3 szál újhagyma
- 2 retek
- 10 dkg juhtúró
- 1 ek snidling
- 1 ek petrezselyem
- só, bors
- 2 ek tökmagolaj

Az elkészítése csupán annyiból áll, hogy a zöldségeket felszeleteljük/kockázzuk, ahogy jólesik. MEgszórjuk a fűszerekkel és az olajjal (lehet olívaolaj is), jól összekeverjük és lehetőség szerint 1-2 órát hagyjuk a hűtőben összeérni. Lehet, hogy így tálaláskor nem annyira friss és elegáns, de az íze miatt megéri szerintem. Tálalás előtt a hűtőből kivéve még egyszer forgassuk át a salátát (nagyon finom leve lesz, ahogy a tökmagolaj, a fűszerek és a paradicsom leve összekeveredik).
Friss pékáruval ideális vacsora.

CH tartalom: 6 g CH/fő
Kalóriatartalom: 129 kcal/fő